Váczi Közlöny, 1885 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1885-01-11 / 2. szám
alapítása által, akkor jobbá teszszük a népet, boldogabbá a falvakat, gazdagabbá a megyét s erősebbé a hazát, mely minden jó fiának anyagi és szellemi jólétét egyaránt forró szívvel óhajtja. Városi és vidéki hírek. *= A vörös-kereszt egylet, váczi vidéki vá lasztmánya f. hó 4-én, tartotta évi rendes közgyűlését. A gyűlésen szép számmal jelenvolt tagokat Almás sy Albertné egyleti elnök üdvözölte s egy szép beszédben vázolta az egylet czélját és országos működését. Az éljenzéssel fogadott elnöki megnyitó után Csávolszky József társ elnök üdvözlé az egylet nő elnökét A 1 m á s s y Albertnét azon alkalomból, bogy királyné ő felsége buzgó működéséért diszok- mánynyal tüntette ki, mely kitüntetés dísze és fénye közvetlenül az elnöknőt illeti, de megtisztelő az egyletre is, és buzdít a további lelkes munkásságra. Az egylet nevében is üdvözli tehát az elnöknőt, mi lelkes éljenzésének közt jegyzőkönyvbe igtattatott. Ugyan csak Csávolszky üdvözlé az egylet nevében G o s z- tonyi János alelnököt, a múlt közgyűlés óta nyert kir. kamarási méltóság elnyeréséért. Ezután egy hosz- szabb jelentést tesz a vörös-kereszt egylet országos működéséről s a helyi fiók egylet örvendetes gyarapodásáról. E jelentésből értesülünk, hogy a váczi egyletnek van jelenleg 361 tagja. Ez évi jövedelme tesz 550 frt 86 kr., mihez járul a készpénz 1547 frt s igy összes vagyonunk 2097 frt 86 kr. Sajnos azonban, hogy az egyletnek még mindig pénz gyűjtésre keli szorítkozni, igen óhajtandó volna ha egy ingyenes női kórházat rendezhetne be, mi remélhető, hogy ez évben meg is fog történni. — A jelentés tudomásul vétetvén uj tagokul bejelentetnek Szentkirályi Albert és Latinovits Albinná 10 frtos rendes tagoknak. — A kilépő választmányi tagok újból megválasztattak s kiegészíttettek a következőkkel: Szentkirályi Albertné, a női osztályban, L a tinó v i c s Albin, Szentkirályi Albert és dr. Csányi János a férfi osztályban. — Végül elhatároztatott, hogy az egylet májusban a pénztár gyarapítására hangversenyt rendezend.-= A* * újpesti dalárda hosszabb szünetelés után ismét életjelt ad magáról. E hó 17-én ugyanis a ló-vaspálya indóházának termeiben 1) o r i a Károly vezetése mellett dal-estélylyel egybekapcsolt tánczvigalmat rendez. = A magyar országos tűzoltó szövetség központi választmánya kedden, január 6 án tartotta meg évi közgyűlését az újvárosház tanácstermében gróf Cziráky Béla elnöklete alatt. Az ülésen a tűzrendészeti és biztosító intézetek megadóztatása iránt benyújtott törvényjavaslat tárgyalás alá kerülvén, a határozat hozatal egy később megtartandó „enquette“-re hagyatott. Ezután Fiume város meghívása olvastatott fel, melyre a gyűlés egyhangúlag azt határozta, hogy VIII. rendes közgyűlés 1886. augusztus havában Fiúméban tartassák meg. — A közgyűlésen Krenedics Ferencz tűzoltó főparancsnokunk is részt vett. = Tánczmulatság. A váczi első általános ipartársulat f. hó 24-én zártkörű tánczvigalmat rendez a „Curia“ nagy termében melynek jövedelme a beteg segélyző-egylet javára fog fordittatni, s igy felülfizetések is köszönettel fogadtatnak s hirlapilag fognak nyugtáztatni. — Belépő díj személyenkint 1 frt. Családjegy 2 személyre 1 frt 80 kr. 3 személyre 2 frt 40 kr. = A pest megyei l»iál mely január 28-án tartatik meg a fővárosi vigadó nagy termében rendkívüli fényesnek Ígérkezik. A bál bizottság Szapúry Péter gróf elnök vezetése alatt nagyon buzgólkodik a bál érdekében, s a bál anyai tiszt elfogadására Gr. S z a p á r y Istvánnét, pestmegye . főispánjának nejét kérték fel, ki a múlt évi bálnak is lady patronesse volt. A bálra „legújabb pestmegyei csár dást“ irt a rendező bizottság egyik buzgó tagja Z s e n y József megyei aljegyző. = A fiatalok báljára nagyban folynak már az aláírások és előkészületek s remélhető, hogy a múlt évihez hasonló fényes siker fogja követni arany ifjúságunknak a bál érdekében kifejtett fáradozásait. A bál megtartásának napja február 1-ére van tervezve. Esküvök. V e 1 z e r Lajos lisztkereskedő e hó 20-án fogja oltárhoz vezetni Andrássi Jolán kisasszonyt. — Gottschall István hajós kapitány e hó 27-én vezeti oltárhoz Kádon Plauka Vilma kisasszonyt. = A váczi régiségek az országos kiállításon. Az ez évben megtartandó országos kiállításon a múlt évben ifj. Varázséji Gusztáv vezetése alatt a Hétkápolnánál eszközölt ásatások tárgyai ki lesznek állítva. Három csontváz a talált tárgyakkal együtt lesz közszemlére kitéve, úgy a mint az a földben találtatott. Az ásatás térképe melyet Dorner Mihály mérnök készít, szintén ki lesz ugyanott állítva. = A lázongás vége. Ismeretes lapunk olvasói előtt a sződi kántor-tanitó Z s i t v a y Hude- csek József esete, s igy csak röviden tudatjuk azt, hogy az illetékes körök végre valahára belátták a sződi állapotok tarthatatlanságát, s a népre való káros’ befolyását és úgy a tanfelügyelő, mint a szentszék és a minisztérium Zsitvay HudecsekJó- zsefet állásától végleg elmozdította. — A sződiek ügyét ez alkalommal Heiser Béla ügyvéd képviselte, a kinek nagy részt köszönhetni, hogy ez ügy végre valahára ily megoldást nyert. — Hiszszük hogy ezzel a viszálkodásnak vége lesz Szódon, s oly kántor-tanitót fognak választani kiben a bizalom összpontosul. = Miklósi színigazgatóba napokban városunkban járt s színi előadások megtartására engedélyt akart nyerni, de városunk polgármestere a miniszteri rendelet értelmében sem a Curián sem a Szarvason nem engedhette meg az előadások tartását. Bizony ideje volna már ha tenne valamit a színház ügyében a színi bizottság, mert ha éveken át bölcsen hallgat s mit sem tesz, akkor mért vállalta magára a színház ügyét, mely ily körülmények közt nem csoda ha halva született eszme marad örökre. = Száz éves asszony halt meg a napokban Aszódon, névszerint Özvegy Deutschné a dúsgazdag Deutsch FülÖp anyja. — Aszódon a vasúti hivatalnokok és más tisztviselők egy fényes bál létrehozásán fáradoznak. — Halálozás. Özv. Schön Györgyné szül. Czelhófer Antónia f. hó 3-án élte 67 éves korában elhalt temetése f. hó 5-én ment végbe. Ny. B! *= Rabló-gyilkosság Aácz-Hartyánban. Városunkban és vidékén ritka esete a vakmerő rabló- támadásoknak adta elé magát a múlt héten. Folyó hó 4-én este ugyanis, mint ezen rablás és gyilkossági merényletek előestéjén, beállított Heller Rozália rátóthi korcsmárosnéhoz két idegen polgári öltözetű egyén, ott pálinkáztak volt a korcsmában még vagy három vendég. Ezek távozni készültek. Erre felugrott a két idegen, s két-két revolvert előrántva kijelentették, hogy mig ők itt mulatnak, ne merjen távozni senki. így töltötték az éjjelt ivás közben, — megittak nyolcz üveg pálinkát. A vendégek távozása után az egyik felhúzott forgó-pisztollyal pénzt követelt Hellernétől, de társa beszédjére/hogy ez szegény asszony, ez abban hagyta a dolgot. Kifizették az elköltött italt, a nagyobbik, rekkedtséget állítva három tojást is megivott, sok pénzt mutogattak, s a cselédnek egy arany gyűrűt is ajándékoztak,. Innen távoztak azzal, hogy ne merjen senki utánuk nézni. — Betértek ezután ugyancsak Rátóthon Pick árendáshoz. Ennek azonnal mindegyik két-két forgó pisztolyt szegzett mellének e szavakkal: „pénzt vagy életedet.“ Pick azonban rákiáltott a másik szobában fekvő nejére „Hinaus.“ Ez erre az ablakon kiugrott. Az egyik rabló utána, a másik Pickre sütötte el revolverét. A támadt lármára a rablók megijedve megfutottak, menekülésük közben vagy húsz lövést sütve el az üldözőkre, kik utol nem érték. így jutottak el a szomszédos Vácz Hartyánra. Blau Jakab korcsmárosnál bekopogtak. Ennek kérdésére „kik vagytok?“ feleié az egyik; „én vagyok Stefanides csendőr,“ — s mivel a nevezett csendőr hangját jól utánozta, aki mint szolgálattevő csendőrt Stefanidest ismerte, — az idegeneket bebocsátotta. Ezek azon-. nal mellének szegezték forgó pisztolyaikat, pénzt kö- . vetelvén. Azonban Blau bírókra kelt a rablóval, segítségére jött egy pálinkafőző legény, a másikra fia Blau Sándor vetette magát és a földre gyűrte, mi közben a rabló öt oldalba lőtte s elmenekült, a másik tettes szintén. Szép holdvilágos éj volt, amint a menekülők revolvereiket sütögetve futottak, — néhány jó lovas utolérhette volna, — azonban a megrémült emberek hamar szem elől tévesztették őket. Másnap Blau Sándor sérelmeiben meghalt. A helyszínén reggel azonnal ott termettek Andrásy csendőr- őrmester, Kovács segédszolgabiró, Sárközy Zsigmond vizsgáló bíró, Dr. Nagy Ármin vácz-felső-járási orvos és a vizsgálatot a legnagyobb eréllyel megindították, a budapesti rendőri főkapitányság kiküldöttje Zsarnay kapitány, úgy szintén Göttmann csendőrfőhadnagy szintén később megérkezett. A tettesek közül az egyik magas, szőke kis bajúszú, félig kopasz, körülbelül 30 éves egyén; a másik alacsonyabb kis barna arczú, bajúszú. A nyomok Gödre vezettek, hol a tettesek, miután kalapjaikat a színhelyen viszmamához, mintha mondaná: vetted észre; ezek jókor kezdik. Karokat karba fűzve mennek befelé a terembe. A meglepetés „ah“-ja szalad ki a belépők ajkáról. (A fagygyú gyertyák szépen lobognak s tündéri fényt árasztanak). A tömött terem zsonog a vig zajtól, ragyog a csillártól, tükröktől és a szép leányoktól. A mamák is szépek; de ki tehet róla, ha a leányaik még szebbek! A kasznár úr mint valami kokinkhinai princ, fejedelmi magatartással közeledik az újonnan érkezők elé; össze veri a bokáját, azután mély meghajlással kezét ajánlja a legszebb asszonynak, mely bókolásai után ülteti le a méltó helyül kínálkozó öblös karosszékbe. Ez okos tettét nagyon helyeslik. (A kasznárné asszonysága ugyan méltóbb s ajánlatosabb is volna e kitüntetésre, ha az éppen most nem volna olyan nagyon elfoglalva az ő birodalmának ügyes-bajos teendőivel. Ennek a trónja most a takarék hely s jogara a főző kanál melylyel nagy állami intézkedéseket kell a szünidőig elvégeznie.) Csakhogy leülhetett a bálanya, minden szem egyszerre tapad erre az „anyai“ szépségre. A fiatalsága, hogy lerakja mély hódolatát, seregei körébe; bizony nagyon eldicsérik a kellemeit, hogy a leányának mi sem jut abból a dicséretből. Az meg tulaj dóriképpen se lát, se hall annyira le van foglalva lovagja által. A lovag úr pedig valamennyi helyett szórja reá magasztalásait. A bálizenészek veszteglé- sének a kasznár úr odakurjantása szakit^ véget. (Húzzad már; mert lerántlak abból a czigány „páholy“-ból.) A merész göndör hajú, bandzsal szemű prímás föleszmél a hangra s oda sunyit a többihez. Pengetik a húrokat. Repülnek szét az aranyos ifjúk „esedez“-ni. Gombos bátyánk elégedett mosolylyal simít végig borzasztóan kipödört bajuszán, könnyű lépéssel tart a bálanya felé, nagyon kéri egy kis „kopogós“-ra. Nem kap kosarat. (Csak a lábomra vigyázzon édes Gombos!) A betanított prímás hosszú lassún kezdette. Alkalmas táncz az udvarlásra. Jegy- zőné asszonysága, ismert tánczosnő, az ideg zsongitó hangokon vígan lendül mámoritó andalgásba. Lábainak szapora s lágy rengése talp alá tapossa valamennyi dicsőségét. Tánczosa sem most lóbázza először a lábait ; szörnyen „kelleti“ magát. Kézből kézbe veti a tán- czosnőjét. Ennek mindegy, olyan könnyedén perdül; olyan olvadékonyan hajlong, hogy elirigyleni való minden mozdulata. Benedek érzi, hogy tűz fakadozik nagy műtétet visz véghez; azt bámulják. Rájok rikkant s osztja a kardinális parancsokat, de falra borsó, ha most végig akarják nézni, mi is készül történni abban a zsiradékos serpenyűben! Abban pedig az a procedura fog végbe menni, hogy a mama (a mint mondva is volt) sütni fog. Előtte terpeszkedik a ke- lesztett tészta lepény, abból valami inkvisitorius eszközzel gömb forma darabokat csip ki s két ilyen darabot összeillesztve kibéleli szilva „lekvár“-ral, azzal aztán „lotty.“ A felolvasztott zsírban elkezd kavarogni, forogni, tánczolni a zsir serczegése mellett ; mig nem egyszerre csak kidagad, bágyadtan fölfordul kipirosodott pofával s halássza ki a Mariska a többi közé a kerek tálba pihenni. Mikor garmadával' telt a tál, leöntik finomra törött czukorral elegy fahéjjal, mely ekszperimentaczioknak utána szépen beborítják finom asztali kendővel s nyomják a Böske szolgáló markába, hogy vigye oda a hová izgye. (Te, azután kezet csókolj és mondd a ténsasszonynak, hogy tisztelem. Mehetsz.) A belső szobában azalatt öltözet dolgában is végeztek. Olló, tű, fonal, vasaló „kiszenvedve“ hevernek szana-szerte. Bodros-dudoros főkötő, szalagos előkötő, virágos felső-, hószin alsó szoknya ; irgalmatlanul bekékitőzött férfi ing, arany- rojtos nyakravaló, csipkés zsebkendő, sujtásos nadrág, gombsoros mellény, zsinóros átilla; sarkantyús szattyán csizma, fűzős topán atyfiságos egyetértésben nyújtóznak, függnek, csüngnek, ki az ágyon, ki a fo- [ gason. A leányasszony olyanféle foglalatoskodásban | gyötri most magát, mint mikor két kéznek sűrűén váltakozó fel s le iramodásával valaminek rendszeres összecsinálását s kiegyenesitését segítené elő: bíbelődik a frizurájával. Dolgának legvégén csapja két részre hosszú, sima haját s a megosztott fél egyik csomóját fekteti gömbölyű vállára, hogy az hullámosán omlik alá keblére elő felé; osztja ágakra s az ágaknak egybefonódására fürgén mozgó ujjacskái, egy szálacskával ügyesen segítenek azon, hogy ezután szét ne találjanak zülledni. Meg van az egyik varkocs! Másikkal is úgy bánik s ezzel elkészült. Mielőtt azonban ennek a művészi foglalatosságnak bő belebocsátkozásába mélyednénk: nézzünk át az apához is. A pincze gádor a megmondhatója azon összehordott nyúlánk boros palaczkok mesés számuak, melyek úgy látszanak, ma estére szintén hálóznak. Valaki a pincze mélyében ütögeti a dugókat és nagyokat fú; motozkál, a mint egyszer kidugja bozontos üstökét a szűkre szabott nyílásból; vélnéd, mintha Vulkános isten atyánkfia kapaszkodnék, rengeteg pörölyével kezeiben, elődbe. Nem az! Igen jámbor képű emberke az, a ki most fölsegiti köpczös termetét a penészes lépcsőkön; tart ugyan a kezében valami gombos instrumentumot ; hanem az nem „bánt.“ — Az uj magyar neve szívó ; minthogy azonban én a régiekről szólok, nevezem el csak becsületes nevén: lopó-tök- nek. A „semmi“ emberke óvatosan önti le a tartalmát. (Nagyon finom lehet, hogy úgy kíméli, lehetséges az is, hogy a milyen szilaj „bika vér,“ még ledönget egy pár szittya gyereket.) Ez volt az utolsó huzat; mert az emberkének nem tetszik lebujni az alvilágba. Azért nem vesztegel. Előhúzza a szénával bélelt füles kosarat (vulgo: kas) s egyenként ültet- geti bele a bele valókat. (No most adj jót Jézus! — sóhajt az apa.) Dicsértessék! Jó nap’ kívánok ! — Este lesz már, mi szél kergeti. — A „lista“ szerént innen is vóna elvinni valóm. — Ha csak kendet el nem hordja a fészkes mennykő; innen ugyan nem visz semmit. — Már könyörgöm . . . Beszottyant már ugye? Érzem a szagáról. — Csak egy kicsént. — A vicze hajdú bátorkodott alázatos borízű hangjával szóba keveredni emberünkkel. Küldötték a borért. Ingó állapotának megbizhatlansága okáért még sem ő; hanem a kocsis járt el a „lista“ szerintiekben. Van esze a gazdának, kire bizni a hajat. (Te gyüge, azután az eszeden, ne a lábadon járj; nehogy kinyomd egynek is az oldalát ezek közül. Mehettek!) * * Se Mellre teremtett tányér nagyságú, nemzeti színű jelvénynyel várakozik Bige Tóni segédjegyző úr az „ambitus“-on. Türelmetlenül les valakit. Azok pedig „valakik“ a kik berobogtatnak a nagy kapun. Nótárius uram jön famíliástul. (Szerencse, hogy jöttek, még meghütené magát. Elácsorogna az éjfélig is, a vigyázatlan, — mosolyogja magában a kis biró.) Tartsa erre azt a mécsest, Gyurka; nem látja, hogy a tekintetes urék jöttek meg. — Látom, látom, csak még se neheztelődjék az ifiúr! Két vaskos ló által vontatott batár gördül a folyosó elé, jó közel a széléhez, hogy be ne maszatalódjanak a glanczos „czipellők.“ Könnyedén ugrik elő az ifjú gavallér s segít a hölgyeknek a leszállásnál. Előbb az édes mamát, azután a bájos leányát emeli le s az utóbbinak némi okoknálfogva oda czuppant a fehér kacsójára. Az apa is valahogyan lekerül a határról s látva, jóformán hallva is a lepattant „csók“-ot, oda bök a
