Váczi Közlöny, 1885 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1885-03-15 / 11. szám
VII. évfolyam. I i. HELYI S KBofiy.eiési árak: Évnegyedre...................................... ..........................1 frt 50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható Deutsch Mórnál (Városház épületében.) ■ 11. szám. Vácz, mározius 15. 1885. VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. Hirdetések: Nyilt-tér a legolcsóbban eszközöltetnek sora .......................... 30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték menyben részesülnek. minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadó hivatal czimzete: hova a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérinentetlen leveleket nem fogadunk el. A kik a maguk iábán járni nem akarnak. Lapunk hasábjain nem rég- foglalkozva az uj ipartörvénynyel el nem mulasztottuk iparosaink figyelmét különösen a törvény azon intézményére felhívni, mely szerint a törvényhatósági joggal biró és rendezett tanácsú városok iparosainak megengedtetik, hogy ipartestületeket alakítva, saját belügyeiket hatósági jogokkal rendezhessék, s ne legyenek kénytelenek minden egyes esetben az iparhatóságok gyámságától függni; s kifejezést adtunk azon óhajtásunk és reményünknek is, hogy városunk iparosai felfogva a törvényhozás ezen nemes, s önállóságra törekvő', korunk szellemének megfelelő inten cziót mint egy ember fogják megragadni az alkalmat, hogy azt az önállóságot, melyet a "czéhrendszer eltörlése óta nélkülöztek; habár a haladó kornak megfelelő alkotmányos értelemben : visszaszerezni fognak iparkodni, s egyesült erővel oda fognak hatni, hogy az iparos és segédek közötti viszony, s a tanonczügy rendezése az iparos és tanonczok, úgy a nemkülönben a segédek közt felmerülő súrlódások és vitás kérdéseknek békéltető utón leendő elintézésének biztosítása,—segély pénztárak létesítése, — azi párosok anyagi érdekeinek szövetkezetek létesítése általi előmozdítása, végre pedig a felettes hatóságoknak az iparügy terén való szakavatott és lelkiismeretes tájékoztatása által városunkban és más városok példájára egy erős értelmes és öntudatos iparos osztály megteremtessék. S a mennyire örömmel konstatálhatjuk és konstatáljuk is, hogy voltak s vannak városunkban iparosaink a kik minket megértettek, s e részben mindent elkövettek, hogy az ipartestület létesüljön, ezen törekvés dicsőségéből az oroszlánrész a váczi első általános iparrársulatot illetvén, ép annyira sajnálattal kell nyilvánosságra hoznunk azt is, hogy a váczi általános ipartársulat elismerést érdemlő nemes törekvését egyes ipartársulatok tagjainak indokolatlan czélt tévesztett, féltékenykedő, s hogy ne mondjuk, önző intriguai (cselszövényei) megbuktatták; s ezzel egyidőre megbuktatták Váczon az ipartestület létesítését is; és megmutatták azt, hogy elég erkölcsi erőt nem éreznek arra magukban, hogy a maguk lábán járjanak ; de megmutatták ezzel azt is, hogy midőn a törvényhozás az állam polgáraiban nem csak a szunnyadó alkotmányos érzéket feléleszteni és fentartani czé- lozza, de egyszersmind önállóságra való törekvésre serkenti azokat: találkoznak olyanok, a kik az önállóságot önként dobják el m aguk tó 1 továbbra is a gyámság pólyáiban akarják tölteni napjaikat. Megmutatta ezt iparosaink egy része akkor, midőn legutóbb városunk iparhatóságát azon helyzetbe hozták, hogy az ipartestület megalakítását elejteni volt kénytelen azért, mivel ezen jó urak meggátolták azt, hogy a képesítéshez kötött mesterséggel foglalkozó iparosok két harmada az ipartestület megalakítását kérelmezze. Nem akarjuk iparosainknak ezen az ó-kor salakjain merengő tagjait névszerint megnevezni, nem akarunk ujjal mutatni a maradiság bajnokaira; csak arra kívánjuk figyelmeztetni, hogy nem járnak helyes utón. Teszszük ezt azon újabb reményben, hogy jobb gondolkodásra fognak térni, s a mint ártani tudtak az ügynek, úgy igyekezni fognak ballépésöket jóvá is tenni. — A mit még meg is tehetnek, mert a mint értesülünk: az általános ipar-társulat nagy többsége : az ügyet a megyéhez vitte; s igy nem kellene egyebet tenni, mint azt, hogy azon iparosaink is — a kiknek az ipartestedet létesítését — egyelőre meggátolni sikerült: tömörülnek, s a megyéhez egy pótnyilatkozatot küldenek be, melyben az ipartestület létesítését kérik. A „VÁCZI KÖZLÖNY“ TARCZÁJA Az utósó bál. — Novelette. — Irta : G-éza, (Folytatás és vége). 'A „Korona“ vendéglő nagyterme tizennégy kőolajlámpa és egy sereg, most még nem csepegő milli- gyertya által világítva „tündéri fényben“ úszott, — amint a „Gerincvári Közlöny“ korcsolyabáli tudósítása szokta jelenteni. A czigányok hangszereikkel bajlódtak, a rendező bizottság már együtt volt frakkban és klakkban, a teremből a fénymázos szolga, ki az utolsó letörölgetést eszközölte, ép most vonult ki. Az ajtó előtt az odahelyezett kis asztalkára a pénztárnok most rakta ki a belépti jegyeket és a női tánczrendeket. — Fogadjunk, hogy Garathyék mindjárt itt lesznek ; szólt Sátory Pista, egy magas, csinos ügyvédjelölt, szürke keztyűjét gombolgatva. — Csak addig ne jöjjenek, ainig a keztyűmet be nem gombolom, mert az öreg holtomig meg szól érte, hogy csupasz kézzel vezetem helyére. — Az igaz, hogy ők mindig a legelsők, —jegyzé meg Hodolya Muki, — pedig elsőnek jőni isten utcse nem chic. Hanem neked is malheurüd az, bogy a mamát mindig neked kell vezetni. — Hja, pajtás, ez már az én hivatalom és sorsom, — felelt nevetve. — Aki már nem udvarol egy leánynak, az vezeklésül a mamát tartozik vezetni. Hubasuhogás jelenté, hogy vendégek közelednek. Kezeit csókolom, nagysád, — hangzott kívül a pénztárnok harsány szava, mire a rendező bizottság roppant sietséggel tárta föl a két szárnyú ajtót. Garáthyné volt és Emilia, utánuk Érseky úr boldogan hozta Emilia báli bokrétáját. — Mily szép, bogy nagysádtok a legelsők, — szólt Hodolya Muki, az átalános üdvözlet, után, — pedig aki szépségben az első, ha legutoljára érkezik is, mégis csak első marad. »S ezzel karját nyujtá Emíliának, vezetve be a terembe. Hát maga Perike ő nagyságának a gavallérja ; — szólt Sátory Pista a boldog Érseky úrhoz, mi alatt^ Garathynénak karját nyujtá. — 0 nagyságaik oly kegyesek voltak, — válaszolt Érseky úr zavarral, mire azonban se Sátory, se a mama nem figyelt már. — Szent isten, — kiáltott föl a mama tettetett rémülettel, — hát csakugyan nem tréfáltak az urak, csakugyan mi volnánk az elsők. Ah, mennyire restellem, de ez a kis bohó úgy siettetett, attól félt, hogy elkésik az első négyesről, amire foglalkozva van. A többi táncza részben szabad még. — A második négyes az enyém, — szólalt fel Érseky úr a mama mögött, — meg a Souper-csárdás is... — Oh istenem, igen a nagy rezgő hajtűm bizonyosan a kocsiban maradt, — • szólt G-arathyné, — édes Érseky úr nem lesz oly jó utána nézni, vagy magam megyek le . . . — Oh, kérem, — szólt nagy buzgalommal a kis diák — boldog vagyok, ha szolgálhatok. A kocsiban... — Ott, ott, édes Érseky úr, ön oly nagyon jó, oly szeretetre méltó. A kis diák lerohant, Oarathyné pedig odahajolva Sátoryhoz, mondá : — Csak hogy eltávolithassam, küldöttem le. mert szemrehányást kell önnek tennem, édes Sátory- Szegény kis Emíliám egész délután várta önt, csaknem sirt is a jó lélek, hisz határozottan az ön kedvéért jöttünk ma is el a bálba. Ez igazán nem szép öntől, hogy igy elmarad tőlünk. — Mea kulpa, nagysád, mást nem mondhatok. A két pár az alatt a pamlagokhoz érkezett. A mama rendesen két okból szokott legelsőnek érkezni, először, hogy Emília összes tánczait lefoglaltassa a fiatal emberek által, másodszor, hogy valamely sarkot foglalhasson el ő maga, ahonnan uralgó áttekintése legyen az egész terem fölött. A kis diák lihegve érkezett meg alulról. — Sajnálom, nagysád, de valóban nem találhattam meg a keresett haj tűt, pedig összekutattam a kocsi minden zegét-zugát. — Köszönöm szives fáradozásait, Érseky úr, de hátha elveszett, már nem-tehetünk róla. Sajnálom pedig, mert ősi ékszer és valódi ritkaság, — de tán megkerül, az emberek nem oly roszak ma, hogy megtartanák a mit megtaláltak. Tán lesz szives a ruhatárba vinni felöltőinket . . . S az édes Érseky úr még boldogabban czipelte a ruhatárba az illatszerekkel dúsan behintett felöltőket. Oh, boldog felöltő, mely a szép Emíliát ölelhetted még pár perez előtt, s még boldogabb tizenhét éves kor, melyben még egy felöltő ylang- ylangja is a hetedik égbe emeli sziveinket! G-arathyné nagy diplomácziai gyakorlottsággal köté rá a jelenlevő fiatal emberek mindegyikére Emilia egy-egy csárdását, négyesét, kettőnek vagy háromnak titkon elmondotta, hogy csak érette jöttek a bálra, igen érthető ezélzásokat téve Emíliának a kérdéses fiatal ember iránti rokonszenvére, meghiva őket holnapra, holnaputánra uzsonnára, ebédre (de mindegyiket külön-küiön), emlegetve házát, kertjét s az ezentúl Bécsből hozatandó báli ruhákat és legnyájasabb mosolyait pazarolva minden férfira, ki még hymen lánczaitól szabad volt. A nős emberekkel nem törődött, sőt midőn Emilia egyik tánczát egy időközben megnősült régi udvarlójának eligérte, a mama köhögések s egyéb jelek által magára vonva lánya figyelmét, korholó pillantásokkal sujtá e határtalan ügyetlenségéért. Emilia aztán íSátoryval indult sétára, mialatt lassacskán a hölgyvendégek is gyülekezni kezdettek, s azon mértékben fogyott le G-arathyné udvara, mig végre is mindössze Érseky úr maradt ott, kit az ügyes mama nehány menekülési kisériete daczára is letartóztatott, nem akarván észrevenni, mily sóvár pillantásokat vet a kis diák Emilia felé s mennyire szeretne Sátory helyén lenni inkább, mint Garathy- néval. A bölcs mama azonban oda nem engedte volna a világért sem, attól tartva, hogy a kis diák ott ügyetlenkedve, elrontja Emilia munkáját, mely- lyel bizonyosan ráköti magát Garathy nyakára. Pedig szegény leánynak minden előbb .eszébe jutott talán, mint e számítás. Szerette Jenőt tiszta lelke egész vonzalmával, ha az ifjú megkéri őt, habozás nélkül mond igent s a városka legboldogabb menyasszonyává lesz, de hogy számítással, furfjang- gal kösse magát rá, ahhoz sokkal gyöngédébb lelkű és sokkal szerelmesebb volt. Most teljesen átadta magát annak a boldogságnak, hogy a szeretett ifjú karján sétálhat, közellétét érzi, beszélgetve közönyös tárgyakról, de a melyek az ő szájából hallva, mind érdekesek voltak a leánykának, — hogy tudott volna ilyenkor számítani! Most a szép Földessy Bella érkezik meg, s a mint Jenőt karonfogva látja Emíliával, egy párán-
