Váczi Közlöny, 1885 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1885-03-08 / 10. szám
VII. évfolyam. HELYI S ÍO. szám. Vácz, mározius 8. 1885. VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. Filöíixetéüi árak : Évnegyedre.................................................................1 frt 50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szára ára : JO kr. Kapható Deutsch Mórnál (Városház épületében.) Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. Nyilt-tér sora .......................... 30 kr. Bélyeg illeték minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadó hivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Vácz, Gasparik-utqza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. A városi faiskola. A múlt vasárnapi közgyűlésnek egyik leg- érdesebb tárgyát képezte a faiskola bizottság jelentése. Fontos dolog városunk lakosaira nézve a faiskola fejlődése. Szőlleink a fillokszera által tönkre lévén téve, arra vagyunk utalva, bogy okszerű gyümölcs termeléssel kell pótolni csökkenő jövedelmeinket, s igy örvendetes eseménykép üdvözölhetjük a városi faiskolában az eddig is elért eredményeket. A bizottság jelentéséből értesülünk, hogy daczára a talaj nehézségeknek s költséges munkálatoknak nehány év alatt városunknak oly gyümölcsfaiskolája lesz, melyre büszke lehet városunk minden egyes polgára. Eddig is van már; 250 drb kajszin baraczk oltvány 200 „ őszi baraczk oltvány 100 „ Reine Claude szilva oltvány 200 „ közönséges szilva oltvány 900 „ keserű mandula alanynak 1000 „ szomorú fűz dugvány 1000 „ ákácz dugvány 300 „ jegenye topoly dugvány 200 „ ezüst levelű topoly dugvány 2000 „ oltani való akácz 2000 „ alma vadoncz, nagy része már be van oltva 1000 „ körte vadoncz, nagy része már be van oltva 2000 „ vad gesztenye 1300 „ különböző. Összesen: 12450 drb különféle csemete. A ki nem ültetett csemeték közt van : 2000 drb szeder 1000 „ körte 2000 „ alma 1500 „ dió 1000 „ korona akácz 1000 „ vad gesztenye 100 „ szelíd „ 500 „ cseresznye 1000 „ kőrös 500 „ • mandola. Összesen : 10600 drb különféle csemete melyek ez év folyamán lesznek kiülteten- dők a múlt évben művelés alá vett területekre. A bizottság figyelme kiterjedt arra, is hogy idővel a faiskola ne csak mint iskola, hanem mint gyümölcs kert is jövedelmezzen, s e végből a járó utak kellő távolságban különböző gyümölcsfák és bokrokkal szegélyeztettek. Eddig mintegy 200 szegély fa ültettetett ki, s mire az egész terület művelés alá vétetik a szegély fák száma az 1000-et megfogja közeliteni, melyek termése mindenesetre tetemes összeggel fog járulni a faiskola költségeihez. A bizottsági jelentésben fel van emlitve azon körülmény is — mely egyik régibb képviseleti közgyűlésen oly nagy port vert, — t. i. a faiskolát keresztben metsző hasznavehetlen falnak lebontása, melynek anyaga részben egy uj kút építésére használtatott fel, s igy most a föld munkálatoknak nem áll útjában a düledező fal s van egy uj kút, mely a faiskolának legszükségesebb segédeszköze. Kiterjeszkedett e jelentés a régi faiskola jelenlegi állapotára is. A régi faiskolában van még e jelentés szerint 400 drb vadgesztenye, 400 drb sárga juhar, 1200 drb koronaakácz, 200 drb jegenye topoly, 200 drb bálvány fa, összesen 2400 drb fa, melyeket mielőtt elvénülnének — különös tekintettel a vadgesztenyére — szükséges volna értékesíteni, akár a város fásítására, akár eladásra. A régi faiskola ez idő szerint 85 frt évi bérért van kiadva, oly kikötéssel, hogy a bérlő a facsemetékre tartozik felügyelni. Látjuk mindezekből, hogy a faiskolai bizottság szivén viseli a reá bízott faiskola ügyét s igy remélhetjük, hogy a képviselő testület kellő támogatása mellett idővel drága értéket képviselő faiskolánk lesz. A szép haladásnak indult faiskola rendezéséhez mindenesetre mulhatlanul szükséges, a mellette el vezető vágóhidi út rendezése, a dögnyúzó bódé más helyre áthelyezése s a vágóhid lefolyásának szigorú rendőri felügyelet alatt tartása, fertőztelenitése, mert nyáron át a kifejA „VÁCZI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Vallomás. Szeretlek! oh igen — szeretlek lányka, Szivem oltára te vagy angyalom, Szerelmem szilárdabb, miként a gránit, S hogy mily igaz, azt ki nem mondhatom ! Igen, imádlak! nem szégyenlem én azt, Had’ tudják meg az önző emberek: A nagy világnak büszkén kikiáltom, Mig szerelmesen súgom meg neked . . , ! Király Kálmán. Az utósó bál. — Novelette. — Irta : lEHa.ciziá.in.^r G-éza. — Emilia! azt mondom neked, hogy ez az utósó farsang, amelyiken még valahogy átúszunk. Tudod, hogy állunk : ez a ház el van zálogosítva, fölülfog- lalva, a szegény boldogult apád penziója, — elég nyomorúságos! ötszáz forint mindössze, —' annyira leterhelve adósságainkkal, hogy száza,t se kapunk belőle, s ez évről-évre igy megy, még mindig a nyakamon vagy. Azt mondom, hogy ezen a farsangon férjet fogj magadnak, akárhonnan veszed is, vagy pe- dig koldulni, megyünk mind a ketten. A leányka, kihez a pergő nyelvű, jó negyvenes sovány asszonyság szólott, az ablaknál csinált-virá- gokat varrogatott egy rózsaszinű tárlatán ruhára. E szavakra azonban letette munkáját s anyjára nézett. Olaj barna szemeibe köriyek gyűltek e durva kifakadásra, pedig hozzá lehetett szokva, mert csak szelíden válaszolt: — Édes anyám, tavaly is kértem már, hogy ne menjünk több bálba, hisz szégyenlem magam szinte, hogy már hat farsangon írnak ki a lapba örökké. Érzem, hogy aki meglát a bálban, gúnyosan mosolyogva kérdi, hogy mit keres még itt ez a vén leány ? — Vén leány? — pattant föl a mama, — miféle bolond beszéd. Huszonkét éves vagy mindössze, Kor- láthy Anikó huszonhét, mégis báloz, Sárgay Tini tán már harminezas, mégis, fogadok, ott ugrál ma este megint az apró diákokkal. — Igen, de én már tizenhat éves koromban kezdtem farsangolni s azóta mindig ott vagyok. Édes anyám, nagyon szépen kérem, ne menjünk el ma a korcsolya-bálra. — Megbolondultál? — kérdé anyja csodálkozva. — A virágok megvannak, a ruhád meg van igazítva, az atlasz czipőd kitisztítva benzinnel, — még most is elfut a méreg, ha arra az ügyetlen hórihorgas Felkay Benczére gondolok, aki a petroleumos lámpát rád öntötte s még jó képet kellett csinálnom hozzá, pedig majd megpukkadtam mérgemben. Hej, ha tadtam volna, hogy Préda Gizellát veszi el s nem téged, ki is fizettem volna akkor aprópénzzel. — Édes jó anyácskám, — szólt ismét esdekelve a leányka, — tegye meg a kedvemért, ne menjünk ma el a bálba. Nekem úgyse mulatság. — No, talán nekem az ? Hát nem érted teszem ? Ott ülni egész áldott este, beszélgetni a többi asz- szonynyal, azzal az ostoba Wiirfelnével, mosolyogni Killeynére, kit utálok, látni azt a sok hitvány embert, akiket mind gyűlölök, mert mind udvarlód volt, de mind mást vett el, látni, hogy a lánypajtásaid már mind asszonyok, az a liba Fruzsina, kinél a czi- pődnek több esze van, az a hosszú fogú Sarolta, kinél a nagyanyám hetven éves korában is szebb volt, — s csak te nem kapsz férjet, aki szemrefŐre akármelyik mostaninál különb vagy, akit a lap mindig mint bálkirálynőt emleget. Én nem tudom, mi lehet az oka, az embereknek nincs szemük vagy nincs ízlésük, — mert hisz azt más nem tudja rajtunk kívül, hogy szinleg vagyunk jómódúak, ahányszor vendégünk volt, teremtettem olyan uzsonnát, hogy hírét vihették az egész városban. — Ne menjünk ma bálba, édes jó anyám; kérte újra a lányka és szemei újra megteltek könynyel. — Te, te meg vagy háborodva, leány, — mi ütött hozzád? S a jó asszonyság összecsapta kezét felháborodásában. Emilia nem akar a mai bálba eljönni, mikor már minden költség megtéve rá, — ha még oly áldozatok árán is s mikor most vagy soha csíphet föl férjet, miután a legtöbb itthagyta a faképnél. Elszörnyedésének bizonyára hevesebb tanújeleit adta volna, ha az ajtón nem kopognak s egy bodros, szőke, gyerekes fej be nem tolul azon affektált orrhangon kérdezve: — Szabad-e nagysácskám ? — Oh, édes Erseky úr, hogy ne volna szabad, tessék, tessék! — s Garathyné a következő pillanatban a legnyájasabb, legédesebb mosolylyal hívogatta be az éretlen ifjú embert, ki bár most még csak nyolczadik osztályos, de négy-öt év múlva már házasulandó lehet. Emilia ügyesen rejté könyeit egy közönyös mosoly alá. — Drága nagysácskám, csak nem maga díszíti a ma estére szánt s bizonyára elragadóan kecses öl
