Váczi Közlöny, 1885 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1885-11-01 / 44. szám
VII. évfolyam. 44. szám. Vácz, november 1. 1885. HELYI S VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. Előfizetési árak : Évnegyedre ................................................................1 frt 50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. ' Egyes szám ára : 10 kr. Kapható : MAYER SÁNDOR könyvkereskedésében (Csillag-utcza). Hirdetések: Nyilt-tér a legolcsóbban eszközöltetnek sora .......................... 30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték ményben részesülnek. minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség czimzete: hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők : Vácz, Gaspavik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. A kiadóhivatal czimzete : hová a lap anyagi részét illető minden küldemény czimzendő : Vácz, Csillag-utcza 1428. szám. ____ Mire való a képviselő testület? Az 1871. évi XVIII. törvényczikk, mely a községek rendezéséről szól, a községek önkormányzatát eléggé biztosította, úgy, bogy ha eme törvény szellemében működnék a községi képviselő testület: akkor városunknak szorosan vett belügyei nagyobb érdeklődés és komoly megfontolás tárgyai lehetnének. Mert a községi önkormányzat keretén belül az arra hivatottak sok olyant tehetnek, a mit a törvény határozottan meg nem követel, de megtenni megengedi. De hogy a képviselő testület eme törvényadta jogaival élhessen, okvetlen feltételeztetik, miszerint az legalább választott tagjaiban oly egyénekből alakuljon, a kika közönség bizalmával reájuk ruházott fontos feladatnak megtudnak felelni. A törvény elég szabad kezet adott e tekintetben a választó közönségnek, mert a képviselő testület felerészben a rendezett tanácsú városokban azokból választandó, a kik az országgyűlési képviselő választásra jogosítottak, és Írni, olvasni tudnak. Tehát a községi választók belátásától függ, hogy a képviselő testület fele vészben milyen egyénekből alakuljon meg. A polgárság azon része tehát, a mely maga a közgyűléseken részt nem vehet, olyanok által kell, hogy képviseltesse magát, a kiknek nemcsak akaratuk, de tehetségük is van a község bel- ügyeinek vezetésébe értelemmel hozzászólni, az adózó polgárok érdekeit mindenben megvédeni, a kik nem riadnak vissza az egyes klikek és a nepotizmus erejétől. Ámde akkor nem szabad a képviselő testületbe oly egyéneket beválasztani, a kiknek talán akaratuk volna, de arra való értelmi erejük nincs, hogy mint községi képviselők a törvény által reájuk ruházott kötelességnek egy rendezett tanácsú városban megfelelhessenek. Egy városban, mint a milyen Vácz, van annyi intelligens elem, hogy ebből a 60 választott képviselő kitelik. Tehát nem vagyunk kényszerítve arra, hogy oly községi képviselőket vá- laszszunk, a kik csak arra valók, hogy a tisztújító közgyűléseken csoportba állva tüntessenek, hogy ez által a képviselők értelmesebb részének jelöltjeit elejtsék. Az ily képviselők valóban csak arra valók, hogy szavazás alkalmával szavazógépként működjenek és ha azt megtették, akkor azt hiszik, hogy minden kötelességüknek, mint képviselők, eleget tettek. Azért ne csodálkozzunk tehát, ha a közgyűléseken gyakran a legfontosabb tárgyak alig kerülnek érdemleges megvitatás alá. Mert ezen képviselők, ha jelen vannak is a közgyűléseken, akkor is joggal azt mondhatjuk, hogy nincsenek jelen, kivéve, ha valakit választani kell. A többi választott képviselőnek egyik részét bátran melléje állitliatjuk emezeknek; mert ha néha jelen vannak is a közgyűlésen, életjelt magukról csak akkor adnak, ha választani kell és ilyenkor sem tudnak nézetüknek szabad kifolyást engedni, hanem csatlakoznak a tüntető tömeg mellé. Csak egy része a választott képviselőknek olyan, a ki kötelességérzetének magaslatán áll, a ki nem csak akar, de tud és cselekszik, a ki tiszta tudatában van annak, hogy őt nem azért tette polgártársainak közbizalma érdekeinek képviselőjévé, hogy a közgyűlésen távollétével tündököljék, hanem hogy adózó polgártársainak ügyeit, érdekeit az arra hivatott helyen, tőle kitelhető módon megvédje. Mit szóljunk a képviselő testület másik feléről a virilistákról, vagyis azokról, a kik a község területén fekvő ingatlan vagyonuk vagy a község területén szerzett keresetük után fizetett állami adójuk alapján tagjai a képviselő testületnek. Ezek a község területén fekvő vagyonuk és keresetforrásuk alapján saját személyükre nézve is jobban érdeklődhetnének városunk közügyéi iránt. Őket például egy-egy statútum, közgyűlési határozat, vagy tanácsi végzés gyakran hátrányosabban sértheti, mint más polgárt. Daczára ennek azt kell tapasztalnunk, hogy a virilisták is nagyon gyéren látogatják a közgyűléseket. Okét ugyan nem a választó polgárok bizalma emelte képviselőkké, hanem a törvény nyújtja nekik mint nagyadófizetőknek eme kedvezményt, miszerint a község beliigyeinek vezetésében befolyásos közreműködők lehessenek. Mindazonáltal, ki merné azt, állítani, hogy a virilistáknak nem morális kötelességük a törvény által rájuk ruházott funkcziókat teljesíteni. Mert tudjuk, hogy törvényünk értelmében a felügyelet és ellenőrzés jogát a városi tanácsra nézve azon belügyekben, a melyekben a község a törvény korlátái között önállóan intézkedik, a képviselő testület gyakorolja. De vájjon miféle felügyeletet és ellenőrzést képes egy oly képviselő testület gyakorolni, a melynek tagjai a közgyűléseken jelenlétükkel nem igen tündökölnek, sőt az azokon való megA „VÁCZI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. ÉGZETES IBOLYÁK. — BESZÉLTRE. — Irta,: <3-EI^2vE^.IIT. I. Az operaház társalgó termében javában folyt a beszélgetés; a nagy csillárok pazar fényt árasztottak szét, sugaraik megtörtek a hatalmas márvány falakon, melyeket mesterileg készített freskók diszitének. Kisebbszerü opera kerülvén színre, igen sokan vonultak vissza a társalgó fényes boltozata alá. Egy pálma terjedelmes lombozata alatt a primadonnák egyike áll körülvéve számos arszlántól; odább egy csoport fiatal/ leány cseveg, s némelykor egy-egy ifjú vegyül bele társalgásukba tréfás megjegyzésekkel ; amott egy mama néz boldogan már kissé koros leánya után kinek sikerült egy nemkevésbbé koros bárót meghódítani, és időnként diadalmas tekintettel nézeget maga körül ; de leggyakrabban azon csoport felé veti büszke önérzetes tekintetét, a melyben egy hosszú sovány énekesnő ép a következő szavakat intézi barátnőjéhez : „Egy éve esedezem már az igazgatóságnál, egy nagyobb szerepért — és hiába! s ime ily gyermeknek, mint Mecséry Mária odaadják a legszebb szerepeket!“ „Valóban! de az is igaz, hogy megnyerő jelensége és csengő hangja rövid idő alatt a közönség kedvenczévé tették!“ felelt a másik. A sovány hölgy még néhány kifogást téve, kiment az erkélyre, hol egy másik társaság élvezte a tavaszi enyhe éjt. — „Igaz fiuk, — szól egy csinos szőke nyúlánk ifjú, Bánhegyi Győző, — mit jelenthet az, hogy egy idő óta Dezső barátunk oly hallgatag ? keveset jár társaságunkba, sőt mi több, ma még ezt az áldott fekete dominót is meghallgatja, a helyett, hogy inkább köztünk időzne.“ „Tegnap pedig a „kék nefelejtset“ huzattá, bizonyára szerelmes, mert e kis dal egészen bús komorrá tévé őt“ — tévé hozzá Garay Kálmán. „Ah hát ti itt rejtőztök el, midőn más tisztességes halandó, élvezettel hallgatja egy ifjú csalogány csattogását.“ „Dezső te itt?“ „Nos és ez oly nagy dolog?“ kérdé a kérdezett, egy barna, középtermetű férfi, br. Zolnay Dezső. „Már akkor jogosabban kérdhetem én, mit miveitek ti itt kivül, midőn benn, mindenki élvez ? Istenemre halálomig elhallgatnám a mai „Angela“ csengő bűbájos hangját — hát még kedves gyermekies jelensége“ — tévé hozzá merengő pillantással. „Aha, hát e virágon leltél nyugalmat te pillangó, és meddig tartami pihenésed ?“ „Ne gúnyolódjál, hisz nem vagyok szerelmes; de becsületemre egy csókjáért üdvösségemet oda adnám !“ „Vigyázz Dezső, szavadnál ne fogjon a sors!“ „Hallgass — im itt jön.“ Valamennyi tekintete a bejáratra irányult, melyen épen Mecséry Mária lépett be, karonfogva egy feltűnő szépségű férfiúval. Bájos szilfid alakját fekete selyem ruha fődé, arcza feltűnő sápadt volt, melyhez a legszebb ellentétben álltak nagy sötét égő szemei, a sötéten iveit szemöldökökkel és selyem pillákkal beárnyalva, a daczos kis száj még inkább emelé e kedves arczot; gesztenye színű arany zománczos haján feke.te bársony kalap volt, melynek kék tolla és ugyanoly színű csokra egésziték ki Öltözékét. Igéző megjelenése egészen elbájolta a jelenvoltakat, kik azonnal körül ve- vék őt s szerencsekivánataikkal elhalmozták. Az erkélyen levő társaság is közelebb vonult. Bánhegyi és Garay is hozzá vonultak, Zolnay ellenben csak a háttérből nézte lángoló tekintettel a bájos teremtést! De mit jelent e gyermekies arczon a fájdalmas kifejezés, a szemben fellobbanó szenvedélyes láng ? mintha szenvedne? Vájjon miért lesz oly szelíd a kifejezés Mária szemeiben ha ő rá tekint ? „Mi azDezső? egészen rajt felejted szemeidet?“ Dezső öszerázkódott, oly hirtelen ébresztetett fel álmaiból, azután ekép felelt: „Ne bolondozz, hanem szólj, ki az a férfi ki lépten nyomon kiséri őt?“ „Az ám! még csak most tűnik fel nekem is; szép ifjú, mily nyúlánk magas a termete és mily fekete a haja, arcza pedig oly halvány. Ha nem csalódom Elemérnek szólitá őt.“' „Ah — oly bizalmasan? Hm.“ „Nézd mint szikrázik fekete szeme, mert Mária elfogadta B. gróftól a rózsákat.“ „Talán jegyese ? szól hirtelen közbe Garay, jaj be irigylendő halandó !“ „Szép pár volna, e gyengéd szőke nő és e szép czigány.“ „Ideje volna már hazamenni fiuk, — szólt Eolnay, — a mint látta hogy a művésznő készülődik— siessünk, talán látjuk kocsijába szállani.“ Csakugyan úgy is volt, előttük mentek le a lépcsőn és igy meghallották midőn Elemér Máriához hajolva mondá : „Imádandó voltál.“ Mire egy szeretetteljes pillantás volt a felelet. A kocsi elrobogott s a fiatalok vacsorához indultak, de Dezsőt hiába unszolták barátai, hogy tartson velők, ő könyü kocsijára felugorva, jó éjt intett barátjainak s kivévén lovásza kezéből a gyeplőt, elhajtott. Szerencse, hogy lovai oly jól ismerték már az utat, mert bizony Dezső nem gondolt arra, hogy merre viszik lovai, sokkal erősebben foglalkoztatta lelkét Mária; mindig előtte lebegett, mindig hallotta
