Váczi Közlöny, 1885 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1885-01-18 / 3. szám

tét legyen a kezéből kiütötte. Ez önvédelemből forgó pisztolyával maga körül a sötétben több lövést tévén azok közül az egyik a tolvajnak balkarját súrolta, a másik lövés bal tomporába fúródott. A helyi rendőr- biztos Fabriczy Nándor Kremer orvossal megvizsgál­ták a gonosztevő sebeit azokat épen nem találták veszélyesnnek és az orvos a sebre egyelőre csak jég borongatást rendelt. = Helyreigazítás. Lapunk folyó január hó 1 4-iki számában a „Városi közgyűlés“-ről tett közle­ményünkben a folyó évre megválasztott közegészség ügyi bizottság névsora, technikai okokból, tévesen közöltetvén, miután ezen körülmény félre értésekre í adhatna alkalmat: ezen tévedést ezennel helyreiga­zítjuk. E szerint városunk képviselőtestülete által a közegészségügyi bizottságba folyó 1885-ik évre a kö­vetkező városi képviselők választottak meg: Csá- j volszky József, Fekete Károly, Udvardy János,^ Dr. j Miltényi Gyula, Zemanovits József, Olgyay János, Reiser Béla, Alberty Ferencz, Intzédy Soma, Dr. Csányi János, Haífner Ferencz és Péts Sándor. — Utólag megemlíthetjük még azt is, hogy ugyanezen közgyűlés alkalmával, melyről fentemlitett közlemé­nyük szólt elvül kimondta a város képviselőtestületi közgyűlése azt, hogy jövőre nézve: minden a képvi­selőtestületi közgyűlésből kiküldött bizottság elnöké­nek az tekintendő a ki a megválasztottak közt első­nek neveztetik meg. = A váczi nőegyletí bál jövedelmének ki­mutatása, Felülfizettek : Gr. Károlyi Istvánná ő Ex- cell. 50 írt, Peitler Antal József püspök ő nmlt. 20 írt, Muzslay Gyula 25 fit, Ngos váczi káptalan 15 írt, Bernáth Gyula 10 frt, Muzslay Bertalanná, 10 frt, Rudnay Józsefné 10 frt, Szentkirályi Albert 10 frt, Vörösmarty János 10 frt, Marosy Károly 8 írt, Gosztonyi János 7 írt 50, Latinovics Albin 7 frt, Ft. Csávolszky József 5 frt, Krisztinkovics Ede 5 frt, Tragor Ignácz 5 írt, Zaletzky Jenő 7 írt 40. Piufsits Lajos 4 frt, Rudnay József 3 frt 50, Ft. Hegyi Antal 3 frt, Dr. Rákosy Béla 3 frt, Cseley Jánosné 2 frt, Hájasy Jánosné 2 frt, Filo Pálné 2 frt, Krenedits Matild úrnő 2 frt, Komócsy Lajosné 2 frt, Tahi Elek 2 frt, Alberty Ferencz 1 frt 50. Udvardy János 1 frt 50, Prokop Károlyné 1 frt. N. N. 50 kr. N. N. 50 kr. N. N. 50 kr. N. N. 50 kr. N. N. 50 kr. Felülfizetések összege 236 frt 90 kr. Belépő jegyekből bejött 188 írt, gyertyából 2 frt, a thea-asztali perselyekben 28 frt 62 kr. Össze­sen 455 frt 52 kr. Kiadások 181 frt 73 kr. Marad tiszta jövedelem 273 frt 79 kr. — A báli helyiségek fűtésére használt tűzifát Varga János fegyinté- zeti igazgató úr ajándékozta az egyletnek. A nőegy let elnöksége bálja ezen fényes anyagi eredménye al­kalmából — mind a nemeslelkü fölülfizető és ada kozóknak általánosan és egjmnként, úgy szintén méltóságos G’osztonyi Jánosné úrnőnek a bál si­kere érdekében kifejtett fáradozásáért s a báli thea- asztal ellátásáért a legmelegebb köszönetét nyil­vánítja. A fiatalok báljára nagyban folynak az Szótlanul hallgattuk a részeg utitársak világfor­gató diplomatikai vitatkozásait. — Alig vettük észre, hogy már a Margithid, meg az osztrák indóház is el- maradozának. Csak arról tudtam meg végczélunk kö­zeledését, hogy a 15 krajezáros sárga czédulából any- nyi sem maradt meg, a mennyivel egy nem tudom hányadik lóvonatu ellenőr hivatalos buzgalmát kielé­gítsem. — „Hopp! Elek, hetyen vagyunk! — „Vagyunk a macskát, — mondja ő kilépve—- most már én vezetlek téged. Szentül hiszem, hogy az én vállalatom jobban sikerül. — „Segítsen az Isten — hangzék válaszom, tompa megadással. — „No, arról kezeskedem! Ebben a perezben egy fehér galamb árnyéka fut el a fejem fölött, s én megrettenve fordulok hátra. — „Mi a csuda az ! hogy ma egész este ez a jelenség gyötör engem. Soha ennyi Mihasznát! A hány lépés, — Annyi András ! Barátom elszörnyüködve tapasztja 8-as számú kutyabőr kesztyűjét átokra nyílt ajakimra. — „Ne kezdj a rendek őrével — súgja nagy böl­csen. A dutyinál okosabb hely a redout. Nem is tu­dod, hogy ma „tisztviselők estéje“ van. — Kocsis hajts! — tör ki belőlem az ellentétes indulatok árja, és rohanok barátommal gyalog a mondott irányban. — Ide nézz, lomha lóvonat! akartam mondani, de már akkora elvette a szemem fényét a vigadó ét­termének villamos világa . . . Szavamra! nem mondhatom meg Önöknek, az a bűbáj, a mit a villamos fény összekelése az ezer egy éji káprázattal, vagy talán a nagyon is kiérdemelt élvezhetése az elfogyaszthatóknak, volt-é oka annak a búfelejtő deliriumnak, a mely jóltevőként foglalta le idegeimet, s feledtető velem a viszontagságokat, miket föntebb Önöknek elmeséltem . . . De nem is­mertem magamra . . . Kicseréltek. — A zene fülbe­mászó ütemei elállották halló szerveimet, s szemeim, hogy úgy mondjam, élveteg képekben förődtek, me­lyek festői tökélylyé idomultak dekameronban jártas sovárgasaim előtt. Igazán jól mulattam. Egyszerre csak egy fekete frakkos úri ember te­lepedik mellém. Bemutatja magát. — ó titkos rendőr. — Mi közöm nekem ahhoz?! — Senkinek másnak Önön kívül. Kérem, csak előkészületek. Már eddig is Ötvenen fölül vannak az aláírók, mi egyik fő garanczia arra, hogy hölgyeink tánezos hiányban nem fognak szűkölködni. A bál napja február elsejére tűzetett ki. A részleteket jövőre. — A finíuloU 3>á!j«í5t;ik aláírói kéretnek ma este 8 óra után a kaszinó-kör helyiségében megje- ( lenni, a bál ügyében teendők megbeszélése és elinté­zése miatt. — iidöi’í virág. Nagyon korán halt el ne­künk. Pedig olyan gyakran s olyan jól mulattunk vendégszerető házuknál. Most már nincs a ki felvi­dítson szép dalaival. A pacsirta szebb hazába szállt és dalai csak emlékben élnek majd közöttünk. A hár­tyám jegyző laka most már csöndes — sokára. Az ő kis lányok az Etelka nem hallatja többé kedves dalait. Sem a szülék sem a vendégek nem hallhatják azt többé soha. Meghalt. Korán tört le mint az a virág, mely még a legjobb földben is elhal. Akkor ment el tőlünk pihenni mikor a virágok is alusznak és a tél leple a hó takarja gyászszal. E hó 15-én vitték örök nyugalomra a vácz-hartyáni temetőbe. Yáczról számosán jelentek meg a fiatal s szép lány temetésén mindannyian koszorúval adóztak a kegye­letnek, kik élve tisztelői valának. Enyhítse a szülők fájdalmát a nagy részvét és legjmn könnyű a föld a megboldogult fölött! N y i 11 -1 é r. Olcsó, de a mellett a legjobb gyógyítás. Nyitra. Magyarország. Igen tisztelt uram ! A Brandt Richard gyógyszerész svájezi labdacsaiból két doboz küldetett hozzám, engedje meg, hogy ezért leghálás'abb köszönetem kifejezzem. Én atalában a leghálásabb elismerést érzem az ön svájezi labdacsai­nak hatása iránt, mert már 10 évig szenvedtem emésztési zava­rokban, annak daczára hog) a legjobb orvosok tanácsával éltem. Miután az ön labdacsaii>ól három dobozzal elfogyasztottam, emésztésem annyira vissza jött, hogy magam is csodálkoztam rajta s gyomrom is annyira megerősödött, hogy ismét a legjobb étvágyam van. A labdacsokat két hónapig szakadatlanul szedtem. Én azt hiszem, jogosan mondhatom, hogy a svájezi labdacsok (a gyógyszertárakban 70 kr. kaphatók) csupa egészséges, erős al­katrészekből állanak s az egész szervezetre csakis zsongitólag. erősitőleg hatnak. Én mind e jó tulajdonságok felöl saját maga­mon szereztem tapasztalásokat s most azért vagyok oly nagy há­lával eltelve, mert ez előtt sok évig nagyon sokat kelle szen­vednem , Fogadja e nyilatkozatommal ismételve szives köszöne- temet Őszinte tisztelője: Zimmer Lina, per Adr. I). Kallny. — Ügyelni kell a dobozok czimlapjára, a fehér keresztre vörös mezőben s Arandt R. névaláírására. A b.-gyarmati takarékpénztár B.-Gyarmaton lévő s üzleti helyiségéül szolgáló házát 4132 frt 95 kr. előirányzati költség erejéig átalakíttatja. A mun­kálatra vállalkozni óhajtók zárt levélben, az ajánlati összeg 5°/0-ának készpénzben vagy értékpapírban való csatolása mellett, ajánlataikat az intézetnél, hol a terv, költségelőirányzat és részletes feltételek megtekinthetők, 1885. évi február hó 15-ik napjának d. e. 11 óráig beadhatják, mely alkalommal a mun­kálat kiadása iránt is véglegesen intézkedik az építészeti küldöttség. csendesen. Kerüljük a feltűnést. Bizonyitékaim van­nak. Tudja: a posztkiszli! . . . Kiáltani akartam, de az illem, meg a meglepetés kötve tárták nyelvemet. — Én és postkiszli! hogy illik az össze ! ?-- Csak csöndesedjék ! A mi éber szemünk előtt nincs titok. Bele látunk még a — nyúl derékba is. Az ó-budai szakácsnő, a nagyságos asszony, a kint váró jó barát, a 24,000 frt....mind terhelő adatok!... — Micsoda??? . . . ordítok nagyra nyílt álkap­csokkal . . . Óriási félre értés . . . Íme tanúm, ba­rátom ... Diadal érzettel nyúlok mellettem szundikáló ba­rátom alakja felé. S íme! oh egek!----------borzadva hullanak le tetemre hivő karjaim. Sápadt arczom fölött égő szövétnekké merednek kikelt szemeim, s vérbe borulva húnyom le őket a 123. szám megpillantásának borzadálya miatt. Az én barátom, maga a 123 !!! Rettenetes !! . . . — Ne csináljon komédiát ellenszegülésével. Kő vessen. Pár évi váczi fegyházza! megmenekül, ha tiszteli a törvényeket. — És ha nem tisztelem ? — Kurta vas ! — Ohohokó ! . . . Ha most nálam volna a nyílt rendeletéin! . . . Tudja-é maga, 123, hogy én állami tisztviselő vagyok? — Annál rosszabb! . . . Ezer bocsánatot kérve magamban egykori ke­vélységemért, mély megbánássá! kullogtam a 123 után. Galamb-villanásu sörény-bokrétája volt az út­mutatóm. — Meg sem álltunk a kapitányi hivatalig. Rövid kihallgatás. — Kemény szavak . . . Elitéltetés . . . Hiszen tetszik tudni, . . . már a kinek hogy tetszik . . . Mindent kisütöttek szegény fejemre Kozma nél­kül. De én azért nagyon is kozma szagot éreztem . . . Magam is hinni kezdtem, hogy rósz szándékkal vol­tam. — Megnyugodtál! sorsomban. — Elitéltek. For­tuna: kevés. Aló mars: Váczra. És két marezona rendőr között elindítottak en­gem télviz idején, éjnek éjszakáján Vácz felé, úgy hogy észre sem vettem, hogy már bénulok a czellám- ban, melynek ajtaja fölött egy gyűlölt szám állott: 123. Az az átkozott 123 1 Váczon szintén valami mulatság lehetett. — Az őr urak ásitozásai áthallatszának az otromba faltö­megeken. A fűtés, nem tudom mi okból, ez alkalom­Küszünet nyilvánítás. Alólirottak, mindazoknak, kik szeretett és feled­hetetlen leányunk Szlatényi Etelkának e hó 15- én végbement temetésén, szives megjelenésük s őszinte részvétük által nagy fájdalmunkat enyhíteni igyekez­tek. hálás küszönetünket nyilvánítjuk ez úton is. Vácz-Hartyán, 1885. jan. 16-án. Szlatényi Ede és neje. Legújabb. = A kaszinó első estélye tegnap este tar­tatott meg, s daczára annak hogy az idő rövidsége miatt a rendezőség nem tudathatta kellő időben az összes tagokkal s azok ismerőseivel, az estélyek nap­ját, még is igen szép társaság jött össze s remél­hető, bogy a közöny jege meg lévén törve a többi es­télyekre nagy számmal fognak eljönni a tagok, el­hozva magukkal ismerőseiket s minél több szép leányt, hogy az estélyek kedélyessége a tánezoló fia­talság által még elevenebbé tétessék. Ezen első es­télyen jelen voltak a hölgyek közli! Szentkirá- 1 y i Albertné, mint háziasszony, Palkovich al- ezredesné, S á r k ö z y járásbiróné, D e d e százados­im, Almássy Albertné, Krenedics Ferenczné és leánya Erzsiké, Meiszner Jánosné, C s il­lő n n é és leánya Olga, Ariét Anna urkölgyek stb. A vígan s igazi magyar kedélyességgel mulató kö­zönség együtt volt a késő éjféli órákig mi leginkább a szeretetreméltó háziasszony Szentkirályi Albertné érdeme ki lekötelező nyájassággal igyekezett feszte­len egyiittlétben tartani a jelenvoltakat, s főczélja az volt, a miért ez estélyeken a háziasszonyi szerepet elvállalta s a miért a kaszinói összejöveteleket ren­dezte hogy társas életünkbe némi kis elevenség jöjjön, miután a bosszú farsang alatt nagyobb tánczmulat- ság úgy is igen kevés van tervezve. A többi esté­lyek a következő napokon fognak megtartatni jan. 25-én vasárnap, február 8-án vasárnap, és február 14-én szombaton. Mely alkalmakkor tombola, kisor­solás, felolvasások, szavallatok stb. fogják a közön­séget szórakoztatni. Az estélyeken Marczi zenéje mű­ködik közre. A zene költségeinek fedezésére aláírási ivek köröztetnek, melyek e hét folyamán minden kaszinói tagnak meg fognak küldetni; hogy arra tet­szés szerinti összeget jegyezzen fel, ha az estélyeken részt akar venni. A jövő vasárnapi estélyen ifj. Y a- rázséji Gusztáv városi tanácsos fog felolvasást tartani a „Szerelem nyelveidről. Reméljük, hogy a szórakozást szerető közönségünk örömmel ragadja meg ez alkalmakat s tömeges jelenlétével fogja a rendezők fáradozásait megjutalmazni. Irodalom és zene. = A „Magyar Salon“ épen most megjelent januárius füzete valóságos irodalmi meglepetés. Ezen derék folyóiratnál már régen megszoktuk, hogy minden alkalommal meglepetésben részesíti olvasó közönségünket, de jelen füzetéhez hasonló még alig jelent meg a magyar könyvpiaczon. Klotilcl föherczegnő : >al, ngy vettem észre elmaradt. .. Kiáltani akartam egy kis fütő anyagért a leslyukon keresztül; de a szó torkomon fagyott . . . Egy őr járt fel s alá az ambituson, s a fordulatkor sárga fényben ragyogott felém a 123 . . . Annyit láttam, hogy ez azért van itt, hogy vi­gyázzon reám; de hogy mért pislog mindig a sarok­ba, a hol a letett lámpa mellett egy kis ládikó fe­küdt, azt nem értettem mind addig, mig le nem ol­vashattam a czimét. Az volt ráírva, hogy: postkiszli! Ah! most értek már mindent! Yagy én vagyok őrült . . . vagy ezek itten bolondok ... A szobám őrülten forog köröttem ... A falai telvék numeru­sokkal . . . csupa 123 ............Már nem birom soká, kezd elhagyni a józan eszem . . . Lássuk az üteremet . . . egy . . . kettő . . . három . . . 1—2—3; 1, 2, 3 . . . 123; Már ez is 123 ! . . . Hazudik 1 hazudik az üterem is . . . Az nem lehet . . . Yagy én álmo­dom... vizet... hidegvizet ide, vagy meg kellőrülnöm !... E szavakra jóltevő zuhany ömlött égő ajkaimra, arezomra, szememre, mellemre. — Hideg, mint a ki­csiny hitüség, és megrázkódtató, mint a becstelenség gyanúja. Felébredtem reá, és fáztam nagyon. Kezemben a kiürült kancsó, melyet minden este friss vízzel töltve helyez asztalomra Julka, a kötelességtudó szobaleány ... És én égő szomjamban, borzasztó álmom ideg­forgató hatása alatt, a helyett, Hogy megittam volna, a nyakam közé öntöttem . . . Természetes, hogy azonnal magamhoz tértem. Előttem, a kis asztalkán, feküdt a múlt évi B .. .-i hírlap 123-ik száma, a melyben leiratik a nagy pos­talopás históriája. Mellette hever a Mokány Bérezi „Poskiszlije, és Élek barátom bocsánatkérő levele, hogy Vizkeresztre nem jöhet, mert épen most lesz náluk a keresztelő. * * * E napra esik Karneval urfi keresztelése is, ter­mészetesen, nem úgy mint nálam, jéghideg vízzel, ha­nem sörrel, borral és pezsgővel vig zeneszó mellett. Éljen a farsang! A ki pedig szegénysége daczára is áldozni akar e „vig Istenségnek“, próbáljon szerencsét a kis lutrin. Tegye meg e titokzatos számokat 1. 2. 3. . . . Extrato, ambo, terno . . . 1. 2. 2. . . . Nem rósz kombinaczió . . . Tessék megkísérlem.

Next

/
Thumbnails
Contents