Váczi Közlöny, 1885 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1885-01-04 / 1. szám

W VIDÉKI ERDEKIJ HETILAP U szerkesztőség és kiadó hivatal czimzete: hová a lap szellem és anyagi részét illető közlemények küldendők : Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leve­leket nem fogadunk el. ílli)fizcté.si árit: Évnegyedre .............................................)'.... I frt kr házhoz hordás vagy postai átküldéssel, ügyes szám ára : líkr. Kapható Deutsch Mórnál (Yáifláz épületében ) folyása pedig — sajnos, — a képviselőtestület egyet­értését és együtt működését a jövőben érintő, s egyes képviselő működésére zsibbasztólag ható, — gyanú­sító és érzelgést előidézni alkalmas — hatással volt. Elnök polgármester a közgyűlést megnyitván mindenekelőtt is — bemutatja magát, mint újonnan megválasztott városi polgármestert, — s egyszers­mind megköszönvén az újbóli megválasztatása által személye iránt tanúsított bizalmat, ezért az összes tiszti kar nevében is köszönetét nyilványitja a köz­gyűlésnek, másrészről pedig — együtt és egyetértő működésre kiván fel a képviselőket — kéri, hogy a tanácsot — melynek szemei előtt egyedül a város jól felfogott érdekeinek előmozdítása lebegend: mű­ködésében gyámolitani és támogatni sziveskednék, minthogy a város jövőjére nézve csak igy remélhet áldásdús eredményeket. Az őszinte örömmel fogadott ezen elnöki beve­zetés után következett a tárgysorozat — vagyis az ezerféle bizottságok megválasztása s e szerint: a vá­rosi vagyon leltározásához bizottsági tagokul meg­választattak : P é t s Sándor, Krezsák Ferencz és Monszpart József, — pénztárvizsgálati tagokul: V eiszbarth János, Meiszner János és Rei­ser László küldettek ki; az állandó pénzügyi bi­zottságba megválasztattak: DrFreysinger La­jos, 0 1 g y a y János, Varga János, P é t s Sándor, Krezsák Ferencz, Dr. Csányi János és Witt Manó ; a gazdászati szakbizottságba beválasztattak : Varga János, Csere klye István Huber Jó­zsef, Krezsák József és Vei z er Lajos. — Kö­vetkezett most a sor a városi faiskolai bizottság Lapunk városunk és vidéke társadalmi ér­dekeit fogje szolgálni ezentúl is, s igyekezni fo­gunk, hogy a közélet kiváló mozzanatainak figyelmes szemügygyel tartása mellett, minden­ről alapos és érdekes tudósításokat nyújtsunk olvasóinknak. Közéletünk kiváló f é r fiai m e gi g é r- t é k közre müködésöket és szellemi tá­mogatásukat s igy lehetővé van téve az, hogy kitűzött feladatunkat fényesen megold­hatjuk. Lelkesedéssel és uj erővel indulunk a 7-ik esztendő szolgálatára. T. olvasóink rokonszenve és támogatása lesz legkedvesebb ajándékunk és jutalmunk. A „Váczi Közlöny“ előfizetési ára negyedévenkint . . . . 1 frt 50 kr. A helybeliek a lap kihordójánál a nyugta átvételével, a vidékiek pedig posta utalványnyal eszközölhetik legczélszerübben előfizetéseiket. A „Váczi Közlöny“ szerkesztősége és kiadó hivatala. Városi közgyűlés. Városi képviselőtestületünk 1884. évi utolsó közgyűlését múlt vasárnap az az deczember 28-án tartotta meg. A közgyűlés tárgysorozata száraz; le­holdnak is csak a kisebbik sarlója látszik. A többit elfedik azok a sűrű nagy és nehéz felhők, melyek egy­mást nyomják ott a magasban. Még a denevérek sem surrannak végig az eresz alján, hagyják nyu­godtan kárt tenni a cserebogarakat és egyébb rósz fér­geket. Ott lógnak azok most valahol a harangok nyelvén, czinczogva mint az egerek. Csak egyedül a lángbagoly szeme szikrázik felém az istálló sarkán. Egészen kényelmesen falja éles karmaival azt a szegény kis csirkét, a mely kima­radt az anyja szárnyai alól. Az a kis bohó! Mért is hogy nem tudott ideje korán oda alá bújni? Pedig volt még hely számára elég. (Mert az anyáknak a rósz gyermekek számára is van k ely a szivükben.) Most úgy sivit, hogy az anyatyúk is elésiet. Felber- zenti tollazatát és fel alá sétál nagy ijedten és szün­telenül kotkodácsol. Szintúgy méregeti ugrásra azt az alacsony tetőt, a melyen az a tudós képű állat olyan flegmatikusán emészti fel az ő fiát. De a böl­csek éji madara nem jő zavarba. Nyugodtan emészti az a prédáját és nem látszik észrevenni a gyermeké­ért boszut lihegő anyát. Azután az is elrepült és a fiastyúk, mintha újabb veszélytől tartana rögtön ösz- szehivja a kis tábort és úgy készül az élet halál harczra. Mind hiába! A láng-bagoly elröpült. Nem hagyott egyebet hátra, csak a félelmet a fiait őrző anya számára. Egy pillanatra hús szellő hajtott a légen keresz­tül, a mely ma olyan nyomott, olyan tikkasztóan meleg volt. A felhők mindinkább összébb húzódtak, a mi által a levegő hüsebb, de nyomasztóbb is lett. A kis városka lámpái nem voltak meggyujtva. Azt csak akkor rendelik el, mikor a kalendáriomban meg van Írva, hogy nem világit a hold. Nem is látszott egy lélek se az utczán. Czéltalan csatangolva a Duna partján egy em­A .VÁCZI MÍ TÁRCZÁJA lljéíor. Megérkezett, im’ fáz újév Sok szép reméuy-énynyel tele, Az ó eltűnt a seíiségbe Örömink, fájdalmt vele. ' Mi szép, nemes, volt a múltban, Ma már csak mii letört virág. S a melyet latinja jövőben Az meglehet, hc^ délibáb . . . Mindegy, ne halon el reményünk, Bátrak legyünkMunkára fel ! — Az újévben ujuerővel Küzdjünk az éj terhivel! . . . Oly sok reméilsillag sugárzik Felénk az ujéfeggelén Ragyogva, miijvezér-szövétnek Az élet zajló itgerén. — — S ha majd taA kéklő egünkre Felhő boritjajtyolát, Elfödve annykép reményünk Tündöklő csig-táborát : Ne csüggedj^, előre bátran ! Küzdjünk a [jjal emberül. Szétoszlik nil a gyászos felhő S borult egkre fény derül. Varázséji Béla. másiké. Irta :3crcas Sanau. Olyan hallgat;, komoly nyugalom terül el a városon, mintha atzellernek járkálnának a földön. Este van. Az égejnem ragyognak a csillagok ; a Hirdetések: Nyilt-tér a legolcsóbban eszközöltetnek sora .......................... 30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvez­Bélyeg illeték ményben részesülnek. minden beiktatásnál 30 kr. 1951 P AUG Aj x VII. évfolyam. =—■4 ........... -X * 4V 1. szám. ..... r-a i qm ° Váoz, január 4. 1885. nn-FTT- T É , -T- ... Ä z é v e I e j n. Lapunk pályafutásának Il-ik évfolyama jelen számunkkal kezdődik. Kötelességünk volna jjnleg a múltban való működésűnkkel beszánini, de ezt fölösle­gesnek tartjuk, mert annak fiegbirálására leg­illetékesebb közönségünk. Mindig városunk érdekfa közügy, s társa­dalmunk emelése volt a cl, mely szemeink előtt lebegett s a mely tollú:at vezérelte. Az lesz a jelenben is, sz önt belénk re­ményt arra, hogy ez évben ugyanazon párto­lásban részesitendik lapunk;, a minőre a múlt- j ban szerencséltettek bennüipt. Megmarad lapunk ez éí)en kitűzött pro- grammja mellett,, mert nggyőződtünk hogy csakis e mellett válhatik lóról napra erősebbé s csakis úgy fog czélt no téveszteni, ha az eddigi irányt fogja követni) jövőben is. Igyekezni fogunk, hop Vácz és vidéke tár­sadalmát, az értelmi és afagi közélet terén a helyes irány felé tereljük s e kettős czél elő­mozdítására vezető minch mozgalmat fel fo­gunk karolni; társadaln életünk élénkítését minden módon igyekezni fogunk elősegíteni, s irányadásra törekvő szarni és anyagi kérdé- saink megvitatásának téiengedünk. bér közeledett felém. Az egyik kezében fénylett a vasvilla a másik kezével megfogta vállamat. — Lásd-e öcsém, te még boldog ember vagy. Nincs kit féltened. De én nem vagyok az. Nem is lehetek azzá soha. Szerettem : még most is szeretek. Szép volt a lány, mint a milyet az úristen is csak örömében teremthet! És most? . . . Most a felesé­gem ! Oh bár sok’se lett volna azzá. Bár soha sem is szerettem volna. Sem éjjelem, sem nappalom, a mióta megtudtam, hogy a Danit még most is szereti. — Azóta látod még az Isten is ellenem van. Mintha ő is haragudna érte, hogy kitudtam a két szerető szív titkát. A ki ezelőtt két évvel, még egy félév­vel a legjobb módú gazdák közé tartoztam, most napszámért kell dolgoznom, hogy kenyeret keressek magamnak, meg annak, a ki engem megcsalt, a ki bemocskolta az én tiszta jó nevemet, a ki hazugsá­got esküdött még az oltárnál is, mikor elmondotta hogy „holtomiglan, holtodiglan,“ Istenem, ha rágon­dolok meg kell őrülnöm ! Mért, hogy rám nem szakadt az ég szégyenletem- ben, mért hogy nem üt agyon az Isten haragja, mi­kor tudja a szándékomat ? — De te öcsém, légy tanúm. Itt maradj és meg se moczczanj. Ha Dani az ablakomból kilép, Isten legyen irgalmas az ő bűnös lelkének ! Hogy milyen hatással voltak reám e szavak, melyek a kétségbeesett ember kifakadásai voltak, le nem írhatom. Izgatottan álltam az oldala mellé an­nak, a kit a neje csalt meg, a kinek az édes öcscse szerette a bátyja feleségét. Tanúja legyek, a mint az öescsét öli meg bosszúból, hogy az a feleségét szerette el. Hogy nevét bemocskolta. Tudtam most már mindent. Pál gazda, az idő­sebb testvér, vezette a gazdaságot. Az apja egyné­hány évvel halt meg az anyja előtt. Négyen marad-

Next

/
Thumbnails
Contents