Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1884-06-08 / 23. szám
VI. évfolyam. HELYI S 23. szám. Váoz, junius VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. Előfizetési árak : Évnegyedre ...............................................................1 frt 50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szára ára : ÍO kr. Kapható Deutsch Mórnál (Városház épületében.) Hirdetések: Nyilt-tér a legolcsóbban eszközöltetnek sora .......................... 30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték ménybén részesülnek. minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadó hivatal cziuizetc. hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Vácz, Gas'parik-ut'cza 151: sz. Kéziratokat nem adunk vissza. B.érmentetlen leveleket nem fogadunk el. A választás utolsó hetében. Még egy hét, és vége lesz mind annak az izgalomnak, lelkesedésnek, mámornak, melyek a kortes világ rendes kisérői. A polgárság visz- sza fog térni békés foglalkozásához, melyből a magas politika kizökkentette és a hétköznapi élet kisszerííségében fogjuk tovább czipelni a a megélhetés igáját. Most vagyunk a hazafias mozgalom tetőpontján s aztán mindennek vége, — mert mint a költő mondja: akkor múlik minden fényes, a midőn legfényesebb. De ez az utolsó hét a legválságosabb. A szenvedélyek lánczos ebei ilyenkor szoktak szabad fékükre eresztetni, hogy meg marjanak mindent. A harag a gyülölség ilyenkor veti társadalom zavaró konkolyát s a megvadult indulatok ilyenkor szokták felbillenteni a józan ész serpenyőjét. Ez az a mitől félünk s a mit elakarunk kerülni. Eddigelé választási mozgalmunk higgadt jelleme ellen nem lehetett kifogásunk, mert meg tartá a tisztesség korlátáit. Fordultak elő ugyan egyes gyarlóságok, de egészben véve a választási mozgalom rendes mederben folyt s nem volt okunk panaszolkodni. Az idén az idő rövidsége jött segítségünkre, s nem engedett hosszú időt a szenvedélyek s izgatás harczának. S megy minden a maga rendén. A külön pártok vezérei békés egyetértésben élnek egymással s a pártszenvedélyek nem zavarták meg eddig a társadalmi életet. Csakhogy hátra van még a fekete leves, vagyis a választási mozgalom utolsó hete és veszedelme. A mit eddigelé óva megőriztünk, ha nem vigyázunk: e nehány nap alatt mind semmivé lehet. Ha nem vigyázunk e nehány nap alatt kitörhet az emberi indulatok salakja s lelkiismeretlen izgatok kezén a választó polgároknak most még békés egyetértésben élő serege egymásra törő ellenséggé fajulhat. Pedig Isten mentsen tőle. Ha eddig higgadtan tudtuk viselni magunkat: viseljük úgy a hátra levő nehány nap alatt is. Lehetünk egymás politikai meggyőződésének ellenségei, de maradjunk barátai egymás személyének. Ne zavarjuk össze a kettőt. Tiszteljük egymás meggyőződését. Becsüljük azt, a kit elvek és tiszta lelkiismeret vezetnek pártállásában, vessük meg közösen a haszonlesők seregét, mely becsülete árán keres prédát minden?ily mozgalomban. Főleg pedig ne feledjük, hogy mi nekünk a választáson kívül még más feladataink is vannak. Ha elmúlnak e napok izgalmai, nekünk továbbá is együtt kell maradnunk és egymás mellé szorulva, legtöbbször pedig egymásra támaszkodva folytatni a lét harczát s mi lesz belőlünk, ha most a pártoskodás által elvakitva elvetjük a viszály sárkány fogait. Mert az országos dolgok mellett ott vannak városi ügyeink, a melyeknek a haladás medrébe terelt ügymenetén kell ismét fáradoznunk, mihelyt a választás hullámai lecsendesedtek. Épen ezért mérsékletet és higgadtságot kössünk mindenki lelkére. Viseljük magunkat higgadt értelmes polgárok, ne pedig neki vadult csőcselék módjára. Még a kortességben is legyünk lovagiasak s a választás izgalmai alatt is őrizzük meg a társadalmi tisztességet. És, hogy ha a szavazó urnánál végleges befejezést nyer a pártok tusája: aránk virradt mozgalmas napok hullámaiból mentsük meg legalább számunkra egy jobb jövő zálogául az egyetértést és kölcsönös jó akaratot. Prónay programmbeszéde, Prónay Gábor bárónak Pünköst-Hétfőn tartott bevonulásáról közöljük a „Pesti Napló“ junius 3-ki számának következő közleményét. „Jun. 2-án tartotta Prónay Gábor, a függetlenségi jelölt városunkban bevonulását. Impozáns, akart lenni az egész. Vetekedni akart a szépségben Szent- királyiéval. De sebogysem sikerült. Mert SzentkirályiA „VÁCZ1 KÖZLÖNY" TÁRGZÁJA. Tavaszi hervadás. Irta: 33-ú.s Bandi. Jelige: Csak a hervadás képe hatja meg lelkemet, csak annak költészete nyitja meg ajkamat. Ha elmúlt a szép nyár, mely megérlelte a. természet gyümölcseit, s a vidám ősz busásan fizette vissza az emberi kéz fáradalmainak kamatját, következik a természetnek változatlan, örök törvénye: a múlandóság, s beköszönt az ősznek másik része, a mélabús ősz gyászos hervadásával. Eltűnik az illat, a virágozás, a rózsa elveszti színét, a fa lehullatja lombját a mező üde pázsitja elfonyad, kihalt; minden mi életet adott, életet veszt ............ De azt hiszitek, hogy csak az ősznek van herva- dása ? Csalódtok. Meg van az enyészete annak a bájos, csábos tavasznak is, mely annyi reménynyel ébred, oly üde, életet adó ; első mosolyával kicsalja a tenyészetet, s még is nem egyszer halált lehel a gyenge növényre, langyos, illatos lehével halált csókol a bágyadt ajkakra. Igaz, hogy a tavasz hervadása elenyésző arány az őszi hervadáshoz képest, de hát ennek a kedvelt évadnak is meg van a maga árnyoldala. Alig köszönt be a vig tavasz, már is beáll a hervndás úgy a növényvilágban, mint az embereknél, melyiknél nagyobb mérvben, ki tudná megmondani ? De azt ne tagadja senki, hogy a tavasznak nincs hervadása, van bizony, csak hogy mig az ősz hervadása a természet rendje, s igy hatása a romlás müve mellett is bizonyos édesbús érzés, méla fájdalom, — addig a tavaszi hervadás természetellenes, következőleg hatásának eredménye is leverő, komor, csaknem kétségbeejtő. Tudom, hogy szavaimban kételkedel, nyájas olvasó 1 de alábbi soraim meggyőzöleg fogják azt neked be bizonyítani. Bár azt előre kell bocsájtanom, hogy a tavaszi hervadás alatt ón sem értek oly általános érvényű enyészetet,, mint az őszién, sőt érveléseim és egyéni érzelmeim ép azt fogják vallani, a mire fentebb is súlyt fektettem, hogy az természetellenes, s ép ezért szolgáltat tárgyamnak bővebb tárgyat az emberi kebel, mint maga a természet. * * Nyájas nap derül fel a rideg természetben. Üde, éltető zephyr járja át a kopár tereket, s a kiholt világban az élet magja van elhintve. A fagy eloszlik, bágyadt szunnyadásából éledni kezd a vén föld, s lassan bár, de mégis mozgatja merevült tagjait. A mosolygó napfényre ö is mosolyogni kezd, hízelgő szavaira némi hiúság fogja el, s kezdi kefejtem bájait pompáját: gyenge fű bújik elő, s bársony pázsitja oly hivogatólag csalja magához azt a csalfa napsugárt; enyelegnek, tréfálnak, örülve az uj életnek. Az első szerelmi mámorban elcsattan a csók, de csakhamar megrezzenve a hűvös esti szellőtől, rohan a bájos napsugár tovább, tovább .... A mily kedves és bájos volt a szerető, a mily gyengéd kedvese, oly kedves, oly bájos és gyengéd lett sze- relmök záloga is. Pár nap múlva ott állott szerényen, a fű bársony pázsitjában remegve, üde égszínkék ruhájában: a kis ibolya. Az éden illatát terjesztette maga körül, ábrándjától megittasult a lég, s az első virág születését öröm-mámorban ülte meg a természet. Szép volt és oly tiszta ártatlan kis élete, mint fenséges szülői, de oly rövid is, mint a szerelem, melynek gyümölcse volt. Atyja a szép napsugár messze távozott, anyja a jó anya föld még beteges, nem volt képes gyenge melegével megvédeni kisdedét régi ellenségétől, a hideg éjszakától. Hasztalan nyújtotta emlőjét, az nem tudta beleoltani az élet melegét; hasztalan siratta, nem tudta megvédeni magzatát kárörvendő ellensége halált-hozó lehétől. Mikor visszajött üdítő éltető melegével a nap-sugár, már csak haldokló kis fiát találta meg. ölelgette, melengette, csókolgatta, mind hiába: a hervadás halála tartotta fogva életét, s csak azt várta hogy a napsugár eljöhessen temetésére, s a kis ibolya meghalt. Megsiratta egy nyájas tavaszi eső, utánna mindig melegebb és melegebb tavaszi napok jöttek, vele uj és uj virágok ezer változataikkal, de ibolya ez évben többé nem jön, elher- i vadt a nélkül, hogy egy tavaszt élt volna át; ime az első tavaszi hervadás. Jól jellemzi Shakespeare az ibolyát : „Korán nyit, elhull; kedves, de mulókony; Illatja, színe pillanatnyi élv.“ Ilyen jelenetet, de erőszakosabbat, mert az emberi életben történik, számtalant mutat fel korunk. Nem akarom felhozni még csak például sem az an- gyalcsinálókat, nehogy a visszataszító prózaiságba essem, szebb, költőibb részletet találok erre Aranynál, ki, Ráchel siralmában oly művészileg ecseteli a betli- lehemi kisdedek tavaszi hervadását, mit a kegyetlen Herodes gyilkos keze ütött Bethlehem virágain : „íme, a szép tavasz kiesett az évből, Egy nemzedék holt ki az emberiségből, Nyugszik temetőben : Serdül Bethlehemnek, felnő számos ifja : De egynek se lészen születése napja, E két esztendőben.“ És hányszor piarad meddő a szép tavasz, mikor háborúk, ragályos nyavalyák, dögvész, kholera, diph- theritisz stb. fojtja csirájába az élet bimbóját, reményeit ! Fényes nap derül a szép tavaszi tájra. A virágok ezer neme pompáz a langy napfényben, mindenfelé uj élet, üdeség, uj remények. A gazda hálatelten emeli fel szemeit az égre, s bizalomteljesen tekint körül telkén; keblét a legszebb remények dagasztják, s boldogan emelgeti: bő termés lesz! — Lenyugszik a nap, északról jéghideg szél zúgja át a mindenséget. Ragyogva jönnek fel a csillagok, a szél elnémul, s átlátszó világosság hatja át az éji tájat, de oly hideggel, hogy a csillagok remegni látszanak. A gazda nyugodtan aluszsza a boldogok álmát, a gyenge növényzet csaknem hallhatólag sir, nyöszörög az életet ölő hideg miatt, csak a hold mosolyog gúnyosan, részvétlenül. Elmúlik a kegyetlen éj is, mint minden a vilá* i gon. Megvirrad, s a halál munkája után mint egy irowo
