Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1884-05-11 / 19. szám

Előfizetési árak : Évnegyedre................................................................1 frt 50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható Deutsch Mórnál (Városház épületében.) Hirdetések; Nyilt-tér a legolcsóbban eszközöltetnek sora.......................... 30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvez­Bélyeg illeték ményben részesülnek. minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadó hivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leve­leket nem fogadunk el. ácz és Esztergom — a két hasonnevű egy­ház megye székvárosai — mint ország vi­lág tadja egymás szomszédságában feksze­nek. E szomszédságot, e földrajzi közelsé­get, — a mai nap egy közös érzelem kapcsa szel­lemi egységgé változtatja át. Örvend és ünnepet ül mai nap Esztergom, — vele együtt örvendez szive mélyéből s feledhetlen ünnepet ül Vácz is. Esztergom örömet érez, mert bi- boros főpásztora legmagasabb functiót teljesít — püs­pököt consecrál, — mint apostol-utód egygyel szapo­rítja az apostoli férfiak számát. — Még inkább ör­vend s boldogságban úszik Yácz, mert a consecrá- landó férfiú, az új apostol-utód az ő kebeléből való a továbbra is az ő kebelén maradva, az ő javára s üdvére szentelendi püspöki működését. — A kinek csak tehetségében állott — pap és világi — Váczról és a váczi egyház megyéből •— a mai napra a magyar Sión ormára utazott, hogy jelen lehessen a lélek emelő püspöki felszentelésen, — bogy saját szemeivel lát­hassa : mint emeltetik a papi hatalom tető­pontjára Yácz főpásztorának auxiliáris püs­pöke. — Esztergom büszke a tudatban, hogy az ő bíborral ékített főpapja ad Vácz szá­mára segéd-püspököt. S viszont Vácz is ön­érzettel gondol arra, hogy auxiliáris püspöke az ország nagy nevű áldornagyának kézráté- tele által részesül az apostoli hatalom tel­jességében. — A két székváros öröme s büsz­kesége közös örömmé, közös büszkeséggé lesz. Vácz és Esztergom a mai nap szellemben egyesül, s mert a tagok örömében az egész test is osztozik: a két székváros öröme iránt az egész test: a magyar egyház sem lehet közönyös. Illő tehát, hogy az egész ország, az egész magyar egyház közelebbről ismerje Azt, ki a két főpásztori székváros közt mai nap oly benső szellemi egyesülést létesített. Neszveda István az 1811-ik év február 15-én Nógrádmegye Püspök-Hatvan nevű köz­ségében született, hol atyja jegyzői hivatalt viselt. Középtanodai tanulmányait Váczon és Pesten végezte. 1831-ben gróf Nádasdy Fe- rencz váczi püspök által az egyház megyei leviták sorába felvétetve, mint kitűnő bizo- nyitványnyal dicsekvő ifjú a budapesti köz­ponti papnöveldébe küldetett. Ugyanezen évben jött létre a nevezett intézet falai közt, a mai napig fennálló magyar egyházirodalmi iskola, melynek Neszveda is egyik alapitó s négy éven át tevékeny tagja volt. — Az irodalom iránt való meleg érdekeltség — az irodalomnak tetleges pártolása — és irói munkásság — e hármas erény első csirái ekkor plántáltattak az ifjú papnövendék keblébe. S ha ott ez első csirák mély és mai napig kiirthatlan gyökeret vertek, e fe­lett senki sem fog csodálkozni, ha tudja, hogy az akkori növendék társak közt többen valának, kik ké­sőbb az irodalom terén halhatatlan nevet vívtak ki maguknak, vagy legalább is figyelemre méltó müvek­kel gazdagiták az egyházi irodalmat. Csajághy Sán­dor, Horváth Mihály, Szabó Imre, Ihász György (szer­zetesi néven Gábor), Somogyi Károly, Lányi Károly, Körmöczy Imre, Udvardy Ignácz, Kóder Alajos, — a magyar clerusnak ezen ismert díszei — mindannyian irodalmi bajnokok, ünnepelt férfiúnkkal egyidejűleg voltak a központi seminariumnak növendékei. Az ily derék társakkal való együttlét üdvös hatásait még inkább fokozták az egyetemi jeles tanárok, s ezek­nek legkitiinőbbike Fejér György, a „Codex diplo- maticus“ és számtalan más műveknek hírneves szerzője. A hittani tanulmányok befejeztével és pappá történt felszenteltetése után 1835.ben Neszveda a lelkipásztorkodás terén nyert alkalmazást. Legelőször Nézsán, azután Kosdon káplánkodott, s hogy a püs­pöki kormány csakhamar felismerő benne a lelkes papot, az ügyes, tapintatos és practicus férfiút, a jó gazdászt, onnét bizonyos, mert őt magasabb állásra méltatva: előbb a veresegyházi, azután a baghi, majd ismét a kosdi plébánia administrálásával bízta meg. E kitüntetés Neszvedát, ki ekkor már a theologiai tu­dományokból két szigorlatot elvégzett, — legkevésbbé sem tette elbizakodottá avagy nagyravágyóvá s ezért 1844-ben örömmel fogadta a neki adományozott cse­kély jövedelmű nőténcsi plébániát. Innét azonban nyolcz év múltán vagyis 1852-ben a tekintélyesebb s gazdagabban dotált püspök-hatvani javadalomra lett előléptetve. — Mindkét helyen hév buzgalma, atyai szeretete, határtalan nyájassága és leereszkedő mo­dora által a legfőbb mérvben kiérdemelte híveinek osztatlan tiszteletét, becsülését és szeretetét. A nő- téncsiek ép úgy, mint a püspök-hatvaniak mai na­pig kedves emlékükben tartják őt. A minapában a nőténcsi plébánia üresedésbe jővén: a hívek közül többen Váczra utazva azon kérelemmel keresték fel egykori lelkipásztorukat: eszközölne ki számukra a püspök ő excljától egy jó s derék új plébánost. A püspök-hatvaniak pedig alig hogy értesítést vettek a magas kitüntetésről, mely községüknek szülöttjét és volt plébánosát legújabban érte, — küldöttséget menesztettek hozzá s meleg szavakban adtak leg­őszintébb iidvkivánataiknak kifejezést. — De nem csupán az említett két hitközség lakosai, hanem a váczi székesegyházi kerület papjai is szeretettel em­lékeznek vissza Neszvedára, ki 1855-től 1863-ig mint esperes állott a kerület élén, — s ki e minőségben a hivatalos buzgalmat, pontosságot és lelkiismeretessé­get a kerületi papság iránti őszinte barátsággal és testvéries szeretettel; az esperesi tekintélyt a fel­derítő kedélyességgel mindenha szerencsésen egye- sitni tudta. — A püspöki székváros szomszédságában lakó és működő derék esperes-plébános, mint gon­dolni lehet, nem. kerülheté ki a jelenlegi megyés püs­pöknek Peitler Antal ő excljának figyelmét. Ez atyai figyelem őt 1863-ban kanonoki stallumra emelte. Sok pap, főleg lelkipásztor nyugalmi állásnak, tisztes­séges deficientiának tekinti s mint ilyent ambiálja a kanonoki dignitást. Nesz­veda e nézetben soha sem osztozott, ö, ki kanonokságának immár ötödik lustrumába lépett, — e szép időt folytonos munkásság­ban, lankadatlan tevékenységben töltötte el. 1863-tól 1872-ig, ép oly buzgalommal és oda­adással kormányozta a kanonoki stallumához kapcsolt vácz-alvárosi plébániát, mint a minő buzgalmat és odaadást Nőténcsen és Püspök- Hatvanban tanúsított. 1870 ben csongrádi fő­esperessé lön. 1871-ben a szt.-Ilonáról neve­zett földvári apátság czimét nyerte el, s ugyanezen évben a székesegyházi főesperes- ségre is promoveáltatva a felső káptalanba lépett s ennek alapján a plebánosi hivatal további viselésétől is felmentetett.' 1876-ben az őrkanonoki stallumot foglalta el. 1876-tól kezdve a szeme világától megfosztott Soos József püspöki helynököt, mint albelynök suppleálta. Ugyanannak 1882-ben bekövetke­zett halála után rendes püspöki helynökké és általános ügyhallgatóvá neveztetett ki. Végre a kor fáradalmai alatt elgyengült me­gyei főpásztor segéd püspökéül szemelte ki őt, mely minőségben szentséges atyánk XIII. Leo pápa által megerősittetve, a f. évi már- czius 27-én tartott titkos consistoriumban a philomeliai püspöki egyház czimére érdeme- sittetett. — A nagy közönség kedvéért e he­lyütt meg kell jegyeznem, hogy a hírlapok tévesen nevezték Neszveda ő méltóságát coadjutornak. ő nem coadjutorrá vagyis nem kormánysegéddé, hanem auxiliáris azaz segéd püs­pökké neveztetett ki, s mint ilyen nem az egyházmegye kormányzásában, hanem csupán a püspöki functiok u. m. a pappá szentelés­nél s a bérmálás szentségének kiosztásánál fogja, esetenkinti megbízatás alapján a megyés püspököt helyettesitni. Hogy Peitler Antal ő excljának választása Nesz­vedára esett, — e felett szívből örvend az egész egyházmegye. — A kiszemelt férfiú ugyanis, mint már elétüntetém 1844-től 1872-ig, tehát 28 évig vi­selt plébánosi hivatalt. 1872-től kezdve pedig a felső káptalannak egyik legserényebb tagja, ki nem csu­pán saját kötelmeit, hanem oly végzendőket is kész­séggel s örömmel teljesít, melyek tulajdonkép nem hozzá tartoznak. Evek óta ő helyettesíti az érde­mekben elaggott s elgyengült nagy prépostunkat. — ő vezeti egy másik kanonoktárs helyett a káptalan gazdasági ügyeit, ő neki köszönheti a káptalan, NESZVEDA ISTVÁN philomeliai felszentelt püspök.

Next

/
Thumbnails
Contents