Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1884-05-11 / 19. szám
Előfizetési árak : Évnegyedre................................................................1 frt 50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható Deutsch Mórnál (Városház épületében.) Hirdetések; Nyilt-tér a legolcsóbban eszközöltetnek sora.......................... 30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték ményben részesülnek. minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadó hivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. ácz és Esztergom — a két hasonnevű egyház megye székvárosai — mint ország világ tadja egymás szomszédságában fekszenek. E szomszédságot, e földrajzi közelséget, — a mai nap egy közös érzelem kapcsa szellemi egységgé változtatja át. Örvend és ünnepet ül mai nap Esztergom, — vele együtt örvendez szive mélyéből s feledhetlen ünnepet ül Vácz is. Esztergom örömet érez, mert bi- boros főpásztora legmagasabb functiót teljesít — püspököt consecrál, — mint apostol-utód egygyel szaporítja az apostoli férfiak számát. — Még inkább örvend s boldogságban úszik Yácz, mert a consecrá- landó férfiú, az új apostol-utód az ő kebeléből való a továbbra is az ő kebelén maradva, az ő javára s üdvére szentelendi püspöki működését. — A kinek csak tehetségében állott — pap és világi — Váczról és a váczi egyház megyéből •— a mai napra a magyar Sión ormára utazott, hogy jelen lehessen a lélek emelő püspöki felszentelésen, — bogy saját szemeivel láthassa : mint emeltetik a papi hatalom tetőpontjára Yácz főpásztorának auxiliáris püspöke. — Esztergom büszke a tudatban, hogy az ő bíborral ékített főpapja ad Vácz számára segéd-püspököt. S viszont Vácz is önérzettel gondol arra, hogy auxiliáris püspöke az ország nagy nevű áldornagyának kézráté- tele által részesül az apostoli hatalom teljességében. — A két székváros öröme s büszkesége közös örömmé, közös büszkeséggé lesz. Vácz és Esztergom a mai nap szellemben egyesül, s mert a tagok örömében az egész test is osztozik: a két székváros öröme iránt az egész test: a magyar egyház sem lehet közönyös. Illő tehát, hogy az egész ország, az egész magyar egyház közelebbről ismerje Azt, ki a két főpásztori székváros közt mai nap oly benső szellemi egyesülést létesített. Neszveda István az 1811-ik év február 15-én Nógrádmegye Püspök-Hatvan nevű községében született, hol atyja jegyzői hivatalt viselt. Középtanodai tanulmányait Váczon és Pesten végezte. 1831-ben gróf Nádasdy Fe- rencz váczi püspök által az egyház megyei leviták sorába felvétetve, mint kitűnő bizo- nyitványnyal dicsekvő ifjú a budapesti központi papnöveldébe küldetett. Ugyanezen évben jött létre a nevezett intézet falai közt, a mai napig fennálló magyar egyházirodalmi iskola, melynek Neszveda is egyik alapitó s négy éven át tevékeny tagja volt. — Az irodalom iránt való meleg érdekeltség — az irodalomnak tetleges pártolása — és irói munkásság — e hármas erény első csirái ekkor plántáltattak az ifjú papnövendék keblébe. S ha ott ez első csirák mély és mai napig kiirthatlan gyökeret vertek, e felett senki sem fog csodálkozni, ha tudja, hogy az akkori növendék társak közt többen valának, kik később az irodalom terén halhatatlan nevet vívtak ki maguknak, vagy legalább is figyelemre méltó müvekkel gazdagiták az egyházi irodalmat. Csajághy Sándor, Horváth Mihály, Szabó Imre, Ihász György (szerzetesi néven Gábor), Somogyi Károly, Lányi Károly, Körmöczy Imre, Udvardy Ignácz, Kóder Alajos, — a magyar clerusnak ezen ismert díszei — mindannyian irodalmi bajnokok, ünnepelt férfiúnkkal egyidejűleg voltak a központi seminariumnak növendékei. Az ily derék társakkal való együttlét üdvös hatásait még inkább fokozták az egyetemi jeles tanárok, s ezeknek legkitiinőbbike Fejér György, a „Codex diplo- maticus“ és számtalan más műveknek hírneves szerzője. A hittani tanulmányok befejeztével és pappá történt felszenteltetése után 1835.ben Neszveda a lelkipásztorkodás terén nyert alkalmazást. Legelőször Nézsán, azután Kosdon káplánkodott, s hogy a püspöki kormány csakhamar felismerő benne a lelkes papot, az ügyes, tapintatos és practicus férfiút, a jó gazdászt, onnét bizonyos, mert őt magasabb állásra méltatva: előbb a veresegyházi, azután a baghi, majd ismét a kosdi plébánia administrálásával bízta meg. E kitüntetés Neszvedát, ki ekkor már a theologiai tudományokból két szigorlatot elvégzett, — legkevésbbé sem tette elbizakodottá avagy nagyravágyóvá s ezért 1844-ben örömmel fogadta a neki adományozott csekély jövedelmű nőténcsi plébániát. Innét azonban nyolcz év múltán vagyis 1852-ben a tekintélyesebb s gazdagabban dotált püspök-hatvani javadalomra lett előléptetve. — Mindkét helyen hév buzgalma, atyai szeretete, határtalan nyájassága és leereszkedő modora által a legfőbb mérvben kiérdemelte híveinek osztatlan tiszteletét, becsülését és szeretetét. A nő- téncsiek ép úgy, mint a püspök-hatvaniak mai napig kedves emlékükben tartják őt. A minapában a nőténcsi plébánia üresedésbe jővén: a hívek közül többen Váczra utazva azon kérelemmel keresték fel egykori lelkipásztorukat: eszközölne ki számukra a püspök ő excljától egy jó s derék új plébánost. A püspök-hatvaniak pedig alig hogy értesítést vettek a magas kitüntetésről, mely községüknek szülöttjét és volt plébánosát legújabban érte, — küldöttséget menesztettek hozzá s meleg szavakban adtak legőszintébb iidvkivánataiknak kifejezést. — De nem csupán az említett két hitközség lakosai, hanem a váczi székesegyházi kerület papjai is szeretettel emlékeznek vissza Neszvedára, ki 1855-től 1863-ig mint esperes állott a kerület élén, — s ki e minőségben a hivatalos buzgalmat, pontosságot és lelkiismeretességet a kerületi papság iránti őszinte barátsággal és testvéries szeretettel; az esperesi tekintélyt a felderítő kedélyességgel mindenha szerencsésen egye- sitni tudta. — A püspöki székváros szomszédságában lakó és működő derék esperes-plébános, mint gondolni lehet, nem. kerülheté ki a jelenlegi megyés püspöknek Peitler Antal ő excljának figyelmét. Ez atyai figyelem őt 1863-ban kanonoki stallumra emelte. Sok pap, főleg lelkipásztor nyugalmi állásnak, tisztességes deficientiának tekinti s mint ilyent ambiálja a kanonoki dignitást. Neszveda e nézetben soha sem osztozott, ö, ki kanonokságának immár ötödik lustrumába lépett, — e szép időt folytonos munkásságban, lankadatlan tevékenységben töltötte el. 1863-tól 1872-ig, ép oly buzgalommal és odaadással kormányozta a kanonoki stallumához kapcsolt vácz-alvárosi plébániát, mint a minő buzgalmat és odaadást Nőténcsen és Püspök- Hatvanban tanúsított. 1870 ben csongrádi főesperessé lön. 1871-ben a szt.-Ilonáról nevezett földvári apátság czimét nyerte el, s ugyanezen évben a székesegyházi főesperes- ségre is promoveáltatva a felső káptalanba lépett s ennek alapján a plebánosi hivatal további viselésétől is felmentetett.' 1876-ben az őrkanonoki stallumot foglalta el. 1876-tól kezdve a szeme világától megfosztott Soos József püspöki helynököt, mint albelynök suppleálta. Ugyanannak 1882-ben bekövetkezett halála után rendes püspöki helynökké és általános ügyhallgatóvá neveztetett ki. Végre a kor fáradalmai alatt elgyengült megyei főpásztor segéd püspökéül szemelte ki őt, mely minőségben szentséges atyánk XIII. Leo pápa által megerősittetve, a f. évi már- czius 27-én tartott titkos consistoriumban a philomeliai püspöki egyház czimére érdeme- sittetett. — A nagy közönség kedvéért e helyütt meg kell jegyeznem, hogy a hírlapok tévesen nevezték Neszveda ő méltóságát coadjutornak. ő nem coadjutorrá vagyis nem kormánysegéddé, hanem auxiliáris azaz segéd püspökké neveztetett ki, s mint ilyen nem az egyházmegye kormányzásában, hanem csupán a püspöki functiok u. m. a pappá szentelésnél s a bérmálás szentségének kiosztásánál fogja, esetenkinti megbízatás alapján a megyés püspököt helyettesitni. Hogy Peitler Antal ő excljának választása Neszvedára esett, — e felett szívből örvend az egész egyházmegye. — A kiszemelt férfiú ugyanis, mint már elétüntetém 1844-től 1872-ig, tehát 28 évig viselt plébánosi hivatalt. 1872-től kezdve pedig a felső káptalannak egyik legserényebb tagja, ki nem csupán saját kötelmeit, hanem oly végzendőket is készséggel s örömmel teljesít, melyek tulajdonkép nem hozzá tartoznak. Evek óta ő helyettesíti az érdemekben elaggott s elgyengült nagy prépostunkat. — ő vezeti egy másik kanonoktárs helyett a káptalan gazdasági ügyeit, ő neki köszönheti a káptalan, NESZVEDA ISTVÁN philomeliai felszentelt püspök.
