Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1884-04-27 / 17. szám

ügyük-bajukban jártak, nem tudják, mit végezett a követfogdosó deputáczió. A többi is hazavetődött, de mintha a foguk fájna, úgy aprózzák a szót, s a kér­désre: „Fogtatok-e már jelöltet,“ kereket oldanak, mert restellik az egyszeri katonával mondani : „Fog­tunk, de visz.“ * * * Láthatják e czikkből olvasóink, hogy a ke­rületünkben elterjedt korrupczióról már most a választások küszöbén is mily gúnyosan s kicsiny- lőleg emlékezik meg a fővárosi sajtó, s hogy maguk a képviselők is belátták már a lélekvá- sárlásnak a népre kiható demoralizáló voltát s inkább nem fogadják el a jelöltséget, mintsem a lélekvásárlók közé álljanak. Előre is kijelentjük, hogy nem párt szem­pontból beszélünk. Lapunknak, mint társadal­mi közlönynek semmi köze ahhoz, melyik párt jut győzelemre. * Mi csak társadalmi hátterét tekintjük a választási mozgalomnak, s igy kiiz- denünk kell erőnktől telhetőleg a társadalmi tisztességet sértő minden jelenség ellen. Féltjük népünket a demoralizátiótól, s nem akarjuk, hogy ismét, mint évek előtt az elvek harcza, s az alkotmányos jogok legszentebbiké- nek gyakorlása a zsebek és csapra vert hordók kérdésévé váljanak. A választás sorsát döntse el a többség meggyőződése, de a közvélemény nyilvánulását ne hamisítsák meg a vesztegeté­sek és itatások aljas eszközei. Hassanak tehát oda az illető vezetők, hogy a jelen választásnál ne legyen alkalma többé a fővárosi sajtónak hasonló korruptióról Írni, has­sanak oda, hogy egyik politikai ellenfél se har- czoljon a tisztességgel meg nem egyező fegyver­rel, mert ha a megvesztegetés által elveszszük a néptől saját meggyőződését, s boroskancsókba merítjük elveit, akkor csak az erkölcstelenséget és jellemtelenséget terjesztjük közöttük s igy elejtjük ama folyton szemünk előtt levő s min­den múló párt felett álló érdekünket, a haza soha sem múló érdekét. A haza pedig csak úgy lehet bármely párt kezén hatalmas, ha polgára­inak erkölcse tiszta és romlatlan. Helyi hírek. = ISeszámoló. Báró Prónay Gábor, kerü­letünk országgyűlési képviselője,. f. évi május 4-dikén d. e. 11 órakor, a „Curia“ szálló nagy termében, fogja beszámoló beszédét tartani. Báró Prónay ur ugyanaz napon, Mocsáry Lajos országgyűlési képvi­selő ur, az országgyűlési függetlenségi párt elnökének kíséretében fog megjelenni. Az értekezlet után lesz társas ebéd. A mint a legbiztosabb kutforrásból érte­sülünk, Báró Prónay Gábor ur 11 kerület részéről lett a jelöltséggel megtisztelve, de csak a d e b r e­erkölcstelenség, bűn fészke, itt nem maradhat, — mondám szigorúan. — Az mind igen szép édes barátom, de azt mondja, hogy engem szeret s nem megy Zúgóra, mert anyja ráerőlteti megint Fürge Matyira. No, hát most boldogulj vele. Te is orvos vagy, az anyagiakat, én a belső bajokat gyógyitom, de szivet nem tudok gyógyítani. Hiába okoskodtunk, hiába volt minden rábeszé­lés, Szente Erzsi nem ment haza. Bejöttek szülei is, de erővel sem lehetett haza vinni. A merre Pali járt, egy lény árnyékként kisérte. Pali resteilte a szegény leány esetét. Egy nap már ott ült a „Kammon“ fényes tró­nusán egy piros arczu „kassir“ leány. Szeme most íb ragyogott, ajkai most is mosolyogtak mindenkire. E lány Erzsi volt. Tudtuk, mi űzte őt ide! a vágy, hogy Pali kö­rül lehessen. Tanyánkat egy más kevésbbé látogatott kávé- házba tettük át. Pár nap múlva a „kassir lány“ ott is Erzsi volt, most már „Lujza kisasszony.“ Egy napon Fürge Matyi, a mi hajdani gyermekkori gombozó s vesszen lovagoló pájtásunk állít be hozzám. — Hol van Szente Erzsi, az én menyasszonyom? Akárhol legyen is, felkeresem, s ha még lehet, vissza­térítem a becsületes útra. Szegény fiú ! Nem ismeri még a főváros imádott nagyszerűségei mellett rejtelmes bűnfészkeit, nem a ez eni és körmendi kerületben lép fel mint jelölt. = A vörös kereszt-váczi fiók-egylete ma ápril hó 27-ik napján délután 3 és fél órakor a kis­dedóvó helyiségében választmányi gyűlést tart követ­kező tárgysorozattal. 1. A fiók és vidéki választmány megalakulása. 2. Az országos gyűlésbe küldendő 2 tag megválasztása. 3. A terjeszkedés iránt elnöki előter­jesztés. 4. Indítványok. = Z&rfinnepély. A helybeli főgymn. ifjúsá­gának „Kútkén“ önképző-köre és énekkara f. é. május 4-én d. u. fél 4 órakor, a kegyes-rendiek nagy termé­ben zár-ünnepélyt rendez. A tárgysorozat későbben fog közzé tétetni. = Hymen. C s á n y i Lajos fiatal iparosunk eljegyezte Horváth György kedves leányát Cornélia kisasszonyt s f. é. május hó 24-én vezeti oltárhoz So- mogyváron. = Sajtój»ör. Boros Samu lapunk dolgozó társának Tóth Béla színigazgató ellen indított sajtó- pőrében május hó 10-én lesz az esküdtszéki tárgyalás. — A phylloxera ellen legbiztosabb szer azon helyeken, hol már a phylloxera a szőllők kiirtá­sát vonja maga után az, hogy igyekezzünk a vészes területeket a kiirtás után R i p a r i a S a u v a g e nevű amerikai szőllőveszszővel kielletni, mert e faj már 10 évig kipróbáltatott s a phylloxerától teljesen mentnek találtatott. 220 amerikai faj találtatott már phylloxera mentesnek, de ezek közül ez a Riparia Sau vage a legczélszerübb s erős jól termő tőkéjű. E szőlőfajért legczélszerübb az országos phylloxera kísérleti állo­máshoz folyamodni. Ez utón kapott 1000 drb vesszőt a napokban Ivozáky Dániel penczi földbirtokos is a székesfehérvári telepről, melyből hajlandó 250 drbot próbakép bármely szőlőbirtokosnak átengedni. = A* ötvösmükiíillitíísra, melyen egy­házmegyénk nagyon csekélyen van képviselve, — a napokban Vozarik Antal Vácz-hartyáni plébános ur egy igen érdekes misekönyvet küldött be Bottyánból. A Missale Roraanum 1684-ből való, s nyomtattatott Salz­burgban. Az archaeologusok véleménye szerint a bőr­kötés a nagy szombati akkori leghíresebb jezsuita in­tézetből származik. Négy-négy sarka áttört és vésett müvü ezüst lapokkal van ellátva a közepe pedig Ma­donna domborművű képével van díszítve. Ezzel kap­csolatban megemlítjük hogy Bottyánban egykor a hi­res Pálos szerzetesek laktak s a kis residentia ma is teljes épségben áll s benne lakik a vallás alapítványi uradalom haszonbérlője. A templomot is a Pálosok építették 1767-ben de a szép structurájuv templom igen elhanyagolt állapotban van, s méltó volna a res­taurálásra. = Magyar női szépségeink all»tuna. Az orsz. kiállítás XXI. csoportjának egyik fölötte ér­dekes és ritka kiállítási tárgyát fogja képezni az a diszalbum, melyet E 1 1 i n g e r Illés azelőtt Borsos m. kir. udvari fényképész fog kiállítani. Ez az album tartalmazni fogja magyarországi szép nőink ar ez ké­peinek mennél teljesebb és szebb sorozatát Makart alakú színezett mellképekben. Hogy e gyűjtemény mennél érdekesebb és tökéletesebb legyen, Ellinger tudatja a tisztelt hölgyközönséggel, hogy e c z é 1 r a szolgáló felvételeket ingyen esz­közöl. Hogy e gyűjteményből a vidéken lakó szé­peink se hiányozzanak, felkéretnek, hogy mellképei­ket lehetőleg Makart alakban Ellingernek Erzsébettől’ 7. szám alatti műtermébe Budapestre küldeni szíves­kedjenek. Miután előreláthatólag sokan lesznek szé­peink közül, kik ismeretlen óhajtanak maradni, meg­jegyeztetik, hogy az arczképsorozat nem fogja az illetők neveit feltüntetni, sőt a név megnevezése nem is szükséges. Vidéki ifjaink pedig felkéretnek, hogy abban az esetben, ha szép női arczképek birtokába jutnak, azokat az előbb nevezett czimre beküldeni kedvező alkalmat kizsákmányoló anyagi s erkölcsi hyénákat. — Nem tudom ! Olyan az a lány már, mint a bolygó csillag, sok felé tűnik fel. Talán a „Zrínyi“- ben megláthatja. Nem! Elveszett, elsülyedt örökre ! Ne menjen oda. Egy részvét könnyet facsartam ki szemeimből. Nagyon kegyetlen a sors játéka ez igazán szerető fiú iránt. — Megyek, felkeresem — s ezzel elrohant. Nem tudom, hogy milyen volt a megdöbbentő viszontlátás, csak azt hallottam később, hogy Szente Pált, az érdemekben megőszült bírót s nemsokára hű életpárját is elkísérték oda, konnét nem vár vissza senki. Megtörte őket a bánat, szégyen . . . Szülőfa­lumban, Zugón örökre elfelejtették Szente Erzsit, azt a csinos lányt, s a falu deli, urias dalosát, Fürge Matyit. Nemsokára elhagytam a zajos fővárost s egy kis városkában telepedtem le. Feledém már e szo­morú történetet s családi gondok vették igénybe erő­met. Tasnádi Palinak is felvitte Isten a dolgát egész a kórházi főorvosságig. Néhány év múlva hivatalos ügy elintézése vé­gett a fővárosba kellett utaznom. Pali barátom haragja daczára egy szállodában telepedtem le, mert ismerem a pesti nyomorúságok egyikét : a lakás bajt. Bevetődtem a közeli, ősrégi „Kamuion“-ba. Hát ki fogad, mint az én Fürge Matyim; a „Zsán.“ méltóztassanak, megkivántatik azonban, hogy az ille­tők kizárólag magyar szépségek legyenek. Ellinger fényképészeti műterme, melynek a főváros legelőke­lőbb közönsége rendes látogatója, oly jó hírnek ör­vend, hogy e nagyszabású és érdekes vállalata előre­láthatólag — daczára a vele járó tetemes anyagi ál­dozatoknak — fényesen sikerülni fog és a magyar nők szépségének jó hírnevét a külföld előtt még in­kább megfogja szilárdítani. Műtermének csoportja a kiállításon még más tekintetben is magára fogja vonni a figyelmet. Életnagyságú teljes alakú fényképei, térd- és mellképei legjobb festőművészeink által megfestve, feltűnést lesznek hivatva kelteni és egyéb gyönyörű különféle alakú és nagyságú fényképeinek előnyei pe­dig már eléggé ismeretesek. = Választási hullámok. A bokrétás, tollas világ első fecskéi már megérkeztek olyan hírek alak­jában, melyek ugyan csak combinatiók, de azért szél- tiben kelnek, pedig még hivatalos candidátusunk egy- átalában nincs. Ily combinátióba jöttek Dr. F r e y- singer Lajos kir. közjegyzőnk, Hajnik Béla fő­városi fiatal ügyvéd a függetlenségi párt részéről, Csávolszky József püspöki titkárunk, Szén t- királyi Albert mácsai földbirtokos az egyesült ellenzék részéről, s Clair Vilmos fővárosi hírlapíró az antiszemita párt részéről. = A Mét kápolnai ásatások alkalmával napfényre került tárgyakat f. hó 22-én d. u. 5 órakor mutatta be lapunk szerkesztője az akadémiában, az országos régészeti és embertani társulat havi ülésén. Az egybegyült tudósok élénk érdeklődéssel hallgatták végig az előadást s nagy érdekkel szemlélték a nép- vándorláskor eme tárgyait, melyek a m. n. muzeum által lerajzoltatnak s annak idején az archaeologiai értesítőben fognak közzé tétetni, a lapunk szerkesz­tője által írandó értekezéssel egyetemben. — mi Simára.44 A kath. legény-egylet Hús- vét. hétfői műkedvelői szinelőadásáról lapunk múlt számában hozott referádánk nagy port vert fel az ér­dekelt körökben s az egylet, általunk igen tisztelt al- elnöke az egylet védelmére kelt s a „Budapesti Hír­lap“ f. hó 25-iki pénteki számában, 14 aláíróval megerősített nyilatkozatban igyekezett elégtételt adat­ni a szereplőknek a mi referádánkkal szemben. — Nincs szándékunk e nyilatkozatra bővebben vála­szolni, mert hát kiki tehet saját ízlése szerint s 14 vagy akár 100 egyénnek is, tetszhet az a mi más 14 vagy 100-nak nem tetszik. E nyilatkozatra csak annyit jegyzünk meg hogy a szereplők a mint lapunk múlt számának kritikáját túlszigorúnak találták, úgy a nyilatkozatban foglalt dicséretet bizonyára túl­zottnak fogják tartani. Múltkori referádánkban mely­ben játékuk ellen nincs kifogás téve, csupán j ó- akaratúlag — s korántsem tendentiósusan — vannak az egyleti tagok figyelmeztetve, hogy igyekez­zenek leszokni a sebes beszédről; ez az élvezetes előadásnak egyik főfeltétele. — Az egyleti tagok tud­ják azt jól hogy előzőleg számos alkalommal dicsérö- leg emlékeztünk meg előadásaikról e lapok hasábjain. Lehet hogy azért nem felelt meg várakozásunknak ez előadás, hogy a népszinmühöz hűtlenek lettek s ily hatástalan s műkedvelőknek épen nem való darabbal próbálkoztak meg. Mi a sajtó kötelességszerü hivatá­sánál fogva mindig elősegitői voltunk az iparos ifjúság művelődésének s épen azért figyelmeztettük őket hogy igyekezzenek magukat a szabatos kiejtésben gyakorolni s a gyors beszédről leszokni, s hasonló (értve a „Milimárit“) nem nekik való darab előadásától tartózkodni, s ha már mükedvelős- ködni akarnak ne pártoljanak el a népszínműtől. Ve­gyék mindezeket tudomásul az illetők, mi részünkről az ügyet ezzel befejezettnek tekintjük. — Végül még egyet. Nem vagyunk a terrorismus hívei, s nem vin­dikáljuk magunknak azt, hogy a mi véleményünknek hódoljon meg mindenki, mi tiszteljük az ellenvéle­— No megkerült-e Erzsi? — kérdém remény- teljesen mosolyogva. Szomorúan rázta fejét s szemei czéltalanul této­váztak. — Meg se akart ismerni, rám nézve jegyesem meghalt, elveszett . . . mindörökre. Szegény Zsán, hogy könyezett. Egyszerre fel­pattan. — Nem szeretek már senkit! „Fizetni“ ! Igen ! Tessék egy esti lap ! Csak mindenki ily könnyen venné a szerelmet. Átnézem az esti lapot. Egyhangú, unalmas politika, szokott napi hírek. — Ezek az öngyilkosok mily megdöbbentő mérvben elszaporodnak. Egész mánia lesz. íme, itt is! „Egy urias ruhába öltözött 26 éves nő tegnap éjjel a lánczhidról a Dunába ugrott: Rögtön keresé­sere indultak, de csak ma délben fogták ki holttestét s a Rókusba szállították.“ Szomorú jele az időknek. A lapot letettem s egy hatost téve a tálezára, távoz­tam, hogy Pali barátomat felkeressem. A bonczoló- szobába utasítottak. Iszonyú rothadt levegő, hajme­resztő, szétszórt emberi tagok. Egy szivarra gyújtot­tam. A kölcsönös ölelkezés után barátom igy szólt: — Rögtön végzek! Tegnap fogták ki a Duná­ból. Csinos lehetett: Úgy hasonlít Szente Erzsihez. Csak még az agyvelőt nézem meg. Gyönyörű tanul­mányfő.

Next

/
Thumbnails
Contents