Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1884-04-27 / 17. szám

ügyük-bajukban jártak, nem tudják, mit végezett a követfogdosó deputáczió. A többi is hazavetődött, de mintha a foguk fájna, úgy aprózzák a szót, s a kérdésre: „Fogtatok-e már jelöltet,“ kereket oldanak, mert restellik az egyszeri katonával mondani : „Fogtunk, de visz.“

*

* *

Láthatják e czikkből olvasóink, hogy a kerületünkben elterjedt korrupczióról már most a választások küszöbén is mily gúnyosan s kicsiny- lőleg emlékezik meg a fővárosi sajtó, s hogy maguk a képviselők is belátták már a lélekvá- sárlásnak a népre kiható demoralizáló voltát s inkább nem fogadják el a jelöltséget, mintsem a lélekvásárlók közé álljanak.

Előre is kijelentjük, hogy nem párt szempontból beszélünk. Lapunknak, mint társadalmi közlönynek semmi köze ahhoz, melyik párt jut győzelemre. * Mi csak társadalmi hátterét tekintjük a választási mozgalomnak, s igy kiiz- denünk kell erőnktől telhetőleg a társadalmi tisztességet sértő minden jelenség ellen.

Féltjük népünket a demoralizátiótól, s nem akarjuk, hogy ismét, mint évek előtt az elvek harcza, s az alkotmányos jogok legszentebbiké- nek gyakorlása a zsebek és csapra vert hordók kérdésévé váljanak. A választás sorsát döntse el a többség meggyőződése, de a közvélemény nyilvánulását ne hamisítsák meg a vesztegetések és itatások aljas eszközei.

Hassanak tehát oda az illető vezetők, hogy a jelen választásnál ne legyen alkalma többé a fővárosi sajtónak hasonló korruptióról Írni, hassanak oda, hogy egyik politikai ellenfél se har- czoljon a tisztességgel meg nem egyező fegyverrel, mert ha a megvesztegetés által elveszszük a néptől saját meggyőződését, s boroskancsókba merítjük elveit, akkor csak az erkölcstelenséget és jellemtelenséget terjesztjük közöttük s igy elejtjük ama folyton szemünk előtt levő s minden múló párt felett álló érdekünket, a haza soha sem múló érdekét. A haza pedig csak úgy lehet bármely párt kezén hatalmas, ha polgárainak erkölcse tiszta és romlatlan.

Helyi hírek.

= ISeszámoló. Báró Prónay Gábor, kerületünk országgyűlési képviselője,. f. évi május 4-dikén d. e. 11 órakor, a „Curia“ szálló nagy termében, fogja beszámoló beszédét tartani. Báró Prónay ur ugyanaz napon, Mocsáry Lajos országgyűlési képviselő ur, az országgyűlési függetlenségi párt elnökének kíséretében fog megjelenni. Az értekezlet után lesz társas ebéd. A mint a legbiztosabb kutforrásból értesülünk, Báró Prónay Gábor ur 11 kerület részéről lett a jelöltséggel megtisztelve, de csak a d e b r eerkölcstelenség, bűn fészke, itt nem maradhat, — mondám szigorúan.

— Az mind igen szép édes barátom, de azt mondja, hogy engem szeret s nem megy Zúgóra, mert anyja ráerőlteti megint Fürge Matyira. No, hát most boldogulj vele. Te is orvos vagy, az anyagiakat, én a belső bajokat gyógyitom, de szivet nem tudok gyógyítani.

Hiába okoskodtunk, hiába volt minden rábeszélés, Szente Erzsi nem ment haza. Bejöttek szülei is, de erővel sem lehetett haza vinni.

A merre Pali járt, egy lény árnyékként kisérte. Pali resteilte a szegény leány esetét.

Egy nap már ott ült a „Kammon“ fényes trónusán egy piros arczu „kassir“ leány. Szeme most íb ragyogott, ajkai most is mosolyogtak mindenkire. E lány Erzsi volt.

Tudtuk, mi űzte őt ide! a vágy, hogy Pali körül lehessen.

Tanyánkat egy más kevésbbé látogatott kávé- házba tettük át. Pár nap múlva a „kassir lány“ ott is Erzsi volt, most már „Lujza kisasszony.“ Egy napon Fürge Matyi, a mi hajdani gyermekkori gombozó s vesszen lovagoló pájtásunk állít be hozzám.

— Hol van Szente Erzsi, az én menyasszonyom? Akárhol legyen is, felkeresem, s ha még lehet, visszatérítem a becsületes útra.

Szegény fiú ! Nem ismeri még a főváros imádott nagyszerűségei mellett rejtelmes bűnfészkeit, nem a

ez eni és körmendi kerületben lép fel mint jelölt.

= A vörös kereszt-váczi fiók-egylete ma

ápril hó 27-ik napján délután 3 és fél órakor a kisdedóvó helyiségében választmányi gyűlést tart következő tárgysorozattal. 1. A fiók és vidéki választmány megalakulása. 2. Az országos gyűlésbe küldendő 2 tag megválasztása. 3. A terjeszkedés iránt elnöki előterjesztés. 4. Indítványok.

= Z&rfinnepély. A helybeli főgymn. ifjúságának „Kútkén“ önképző-köre és énekkara f. é. május 4-én d. u. fél 4 órakor, a kegyes-rendiek nagy termében zár-ünnepélyt rendez. A tárgysorozat későbben fog közzé tétetni.

= Hymen. C s á n y i Lajos fiatal iparosunk eljegyezte Horváth György kedves leányát Cornélia kisasszonyt s f. é. május hó 24-én vezeti oltárhoz So- mogyváron.

= Sajtój»ör. Boros Samu lapunk dolgozó társának Tóth Béla színigazgató ellen indított sajtó- pőrében május hó 10-én lesz az esküdtszéki tárgyalás.

— A phylloxera ellen legbiztosabb szer azon helyeken, hol már a phylloxera a szőllők kiirtását vonja maga után az, hogy igyekezzünk a vészes területeket a kiirtás után R i p a r i a S a u v a g e nevű amerikai szőllőveszszővel kielletni, mert e faj már 10 évig kipróbáltatott s a phylloxerától teljesen mentnek találtatott. 220 amerikai faj találtatott már phylloxera mentesnek, de ezek közül ez a Riparia Sau vage a legczélszerübb s erős jól termő tőkéjű. E szőlőfajért legczélszerübb az országos phylloxera kísérleti állomáshoz folyamodni. Ez utón kapott 1000 drb vesszőt a napokban Ivozáky Dániel penczi földbirtokos is a székesfehérvári telepről, melyből hajlandó 250 drbot próbakép bármely szőlőbirtokosnak átengedni.

= A* ötvösmükiíillitíísra, melyen egyházmegyénk nagyon csekélyen van képviselve, — a napokban Vozarik Antal Vácz-hartyáni plébános ur egy igen érdekes misekönyvet küldött be Bottyánból. A Missale Roraanum 1684-ből való, s nyomtattatott Salzburgban. Az archaeologusok véleménye szerint a bőrkötés a nagy szombati akkori leghíresebb jezsuita intézetből származik. Négy-négy sarka áttört és vésett müvü ezüst lapokkal van ellátva a közepe pedig Madonna domborművű képével van díszítve. Ezzel kapcsolatban megemlítjük hogy Bottyánban egykor a hires Pálos szerzetesek laktak s a kis residentia ma is teljes épségben áll s benne lakik a vallás alapítványi uradalom haszonbérlője. A templomot is a Pálosok építették 1767-ben de a szép structurájuv templom igen elhanyagolt állapotban van, s méltó volna a restaurálásra.

= Magyar női szépségeink all»tuna.

Az orsz. kiállítás XXI. csoportjának egyik fölötte érdekes és ritka kiállítási tárgyát fogja képezni az a diszalbum, melyet E 1 1 i n g e r Illés azelőtt Borsos m. kir. udvari fényképész fog kiállítani. Ez az album tartalmazni fogja magyarországi szép nőink ar ez képeinek mennél teljesebb és szebb sorozatát Makart alakú színezett mellképekben. Hogy e gyűjtemény mennél érdekesebb és tökéletesebb legyen, Ellinger tudatja a tisztelt hölgyközönséggel, hogy e c z é 1 r a szolgáló felvételeket ingyen eszközöl. Hogy e gyűjteményből a vidéken lakó szépeink se hiányozzanak, felkéretnek, hogy mellképeiket lehetőleg Makart alakban Ellingernek Erzsébettől’ 7. szám alatti műtermébe Budapestre küldeni szíveskedjenek. Miután előreláthatólag sokan lesznek szépeink közül, kik ismeretlen óhajtanak maradni, megjegyeztetik, hogy az arczképsorozat nem fogja az illetők neveit feltüntetni, sőt a név megnevezése nem is szükséges. Vidéki ifjaink pedig felkéretnek, hogy abban az esetben, ha szép női arczképek birtokába jutnak, azokat az előbb nevezett czimre beküldeni

kedvező alkalmat kizsákmányoló anyagi s erkölcsi hyénákat.

— Nem tudom ! Olyan az a lány már, mint a bolygó csillag, sok felé tűnik fel. Talán a „Zrínyi“- ben megláthatja. Nem! Elveszett, elsülyedt örökre ! Ne menjen oda.

Egy részvét könnyet facsartam ki szemeimből. Nagyon kegyetlen a sors játéka ez igazán szerető fiú iránt.

— Megyek, felkeresem — s ezzel elrohant.

Nem tudom, hogy milyen volt a megdöbbentő

viszontlátás, csak azt hallottam később, hogy Szente Pált, az érdemekben megőszült bírót s nemsokára hű életpárját is elkísérték oda, konnét nem vár vissza senki. Megtörte őket a bánat, szégyen . . . Szülőfalumban, Zugón örökre elfelejtették Szente Erzsit, azt a csinos lányt, s a falu deli, urias dalosát, Fürge Matyit.

Nemsokára elhagytam a zajos fővárost s egy kis városkában telepedtem le. Feledém már e szomorú történetet s családi gondok vették igénybe erőmet. Tasnádi Palinak is felvitte Isten a dolgát egész a kórházi főorvosságig.

Néhány év múlva hivatalos ügy elintézése végett a fővárosba kellett utaznom. Pali barátom haragja daczára egy szállodában telepedtem le, mert ismerem a pesti nyomorúságok egyikét : a lakás bajt. Bevetődtem a közeli, ősrégi „Kamuion“-ba. Hát ki fogad, mint az én Fürge Matyim; a „Zsán.“

méltóztassanak, megkivántatik azonban, hogy az illetők kizárólag magyar szépségek legyenek. Ellinger fényképészeti műterme, melynek a főváros legelőkelőbb közönsége rendes látogatója, oly jó hírnek örvend, hogy e nagyszabású és érdekes vállalata előreláthatólag — daczára a vele járó tetemes anyagi áldozatoknak — fényesen sikerülni fog és a magyar nők szépségének jó hírnevét a külföld előtt még inkább megfogja szilárdítani. Műtermének csoportja a kiállításon még más tekintetben is magára fogja vonni a figyelmet. Életnagyságú teljes alakú fényképei, térd- és mellképei legjobb festőművészeink által megfestve, feltűnést lesznek hivatva kelteni és egyéb gyönyörű különféle alakú és nagyságú fényképeinek előnyei pedig már eléggé ismeretesek.

= Választási hullámok. A bokrétás, tollas világ első fecskéi már megérkeztek olyan hírek alakjában, melyek ugyan csak combinatiók, de azért szél- tiben kelnek, pedig még hivatalos candidátusunk egy- átalában nincs. Ily combinátióba jöttek Dr. F r e y- singer Lajos kir. közjegyzőnk, Hajnik Béla fővárosi fiatal ügyvéd a függetlenségi párt részéről, Csávolszky József püspöki titkárunk, Szén t- királyi Albert mácsai földbirtokos az egyesült ellenzék részéről, s Clair Vilmos fővárosi hírlapíró az antiszemita párt részéről.

= A Mét kápolnai ásatások alkalmával napfényre került tárgyakat f. hó 22-én d. u. 5 órakor mutatta be lapunk szerkesztője az akadémiában, az országos régészeti és embertani társulat havi ülésén. Az egybegyült tudósok élénk érdeklődéssel hallgatták végig az előadást s nagy érdekkel szemlélték a nép- vándorláskor eme tárgyait, melyek a m. n. muzeum által lerajzoltatnak s annak idején az archaeologiai értesítőben fognak közzé tétetni, a lapunk szerkesztője által írandó értekezéssel egyetemben.

— mi Simára.44 A kath. legény-egylet Hús- vét. hétfői műkedvelői szinelőadásáról lapunk múlt számában hozott referádánk nagy port vert fel az érdekelt körökben s az egylet, általunk igen tisztelt al- elnöke az egylet védelmére kelt s a „Budapesti Hírlap“ f. hó 25-iki pénteki számában, 14 aláíróval megerősített nyilatkozatban igyekezett elégtételt adatni a szereplőknek a mi referádánkkal szemben. — Nincs szándékunk e nyilatkozatra bővebben válaszolni, mert hát kiki tehet saját ízlése szerint s 14 vagy akár 100 egyénnek is, tetszhet az a mi más 14 vagy 100-nak nem tetszik. E nyilatkozatra csak annyit jegyzünk meg hogy a szereplők a mint lapunk múlt számának kritikáját túlszigorúnak találták, úgy a nyilatkozatban foglalt dicséretet bizonyára túlzottnak fogják tartani. Múltkori referádánkban melyben játékuk ellen nincs kifogás téve, csupán j ó- akaratúlag — s korántsem tendentiósusan — vannak az egyleti tagok figyelmeztetve, hogy igyekezzenek leszokni a sebes beszédről; ez az élvezetes előadásnak egyik főfeltétele. — Az egyleti tagok tudják azt jól hogy előzőleg számos alkalommal dicsérö- leg emlékeztünk meg előadásaikról e lapok hasábjain. Lehet hogy azért nem felelt meg várakozásunknak ez előadás, hogy a népszinmühöz hűtlenek lettek s ily hatástalan s műkedvelőknek épen nem való darabbal próbálkoztak meg. Mi a sajtó kötelességszerü hivatásánál fogva mindig elősegitői voltunk az iparos ifjúság művelődésének s épen azért figyelmeztettük őket hogy igyekezzenek magukat a szabatos kiejtésben gyakorolni s a gyors beszédről leszokni, s hasonló (értve a „Milimárit“) nem nekik való darab előadásától tartózkodni, s ha már mükedvelős- ködni akarnak ne pártoljanak el a népszínműtől. Vegyék mindezeket tudomásul az illetők, mi részünkről az ügyet ezzel befejezettnek tekintjük. — Végül még egyet. Nem vagyunk a terrorismus hívei, s nem vindikáljuk magunknak azt, hogy a mi véleményünknek hódoljon meg mindenki, mi tiszteljük az ellenvéle— No megkerült-e Erzsi? — kérdém remény- teljesen mosolyogva.

Szomorúan rázta fejét s szemei czéltalanul tétováztak.

— Meg se akart ismerni, rám nézve jegyesem meghalt, elveszett . . . mindörökre.

Szegény Zsán, hogy könyezett. Egyszerre felpattan.

— Nem szeretek már senkit! „Fizetni“ ! Igen ! Tessék egy esti lap !

Csak mindenki ily könnyen venné a szerelmet. Átnézem az esti lapot. Egyhangú, unalmas politika, szokott napi hírek.

— Ezek az öngyilkosok mily megdöbbentő mérvben elszaporodnak. Egész mánia lesz. íme, itt is! „Egy urias ruhába öltözött 26 éves nő tegnap éjjel a lánczhidról a Dunába ugrott: Rögtön keresésere indultak, de csak ma délben fogták ki holttestét s a Rókusba szállították.“ Szomorú jele az időknek. A lapot letettem s egy hatost téve a tálezára, távoztam, hogy Pali barátomat felkeressem. A bonczoló- szobába utasítottak. Iszonyú rothadt levegő, hajmeresztő, szétszórt emberi tagok. Egy szivarra gyújtottam. A kölcsönös ölelkezés után barátom igy szólt:

— Rögtön végzek! Tegnap fogták ki a Dunából. Csinos lehetett: Úgy hasonlít Szente Erzsihez. Csak még az agyvelőt nézem meg. Gyönyörű tanulmányfő.