Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1884-04-13 / 15. szám
VI. évfolyam. 15. száixn. HELYI S lllöíixetési árak : Évnegyedre................................................................1 frt 50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható Deutsch Mórnál (Városház épületében.) VIDÉKI ÉR Váoz, április DEKLI HETILAP. Hirdetések: Nyilt-tér a legolcsóbban eszközöltetnek sora.......................... 30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték menyben részesülnek. minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadó hivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bér mentetten leveleket nem fogadunk el. Húsvéti elmélkedések. Az ember a természettel együtt ünnepli a föltámadás ünnepét. A telet tavasz váltja fel, a virág elhal s uj életre ébred, a sírok porából illatos fű zöldül — mért ne volna tehát az emberiségnek is újjá ébredése ? A természet uj életre ébredése mintegy maga tanít meg hinni a föltámadásban. A husvét a reménynek, a halál legyőzésének ünnepe. Az eszme küzdelmének, legyözetésének s diadalának ünnepe. S ha néha-néha el el keseredünk a világi dolgok múlandóságán s az élet sanyarúságai között a kétség s lemondás fészkeli be magát sziveinkbe: e napon örömre gerjedünk s lelkünk megtanul hinni egy szebb jövőben. S valóban örvend lelkünk hogy a föltámadás ünnepén végre valahára városunk újjá ébredésének hajnalát üdvözölhetjük; s városunk hanyatlása, tétlenségünk s a közöny helyett, — melyekről e lapok megindulta óta mindég kénytelenek voltunk szólani — végre városunk némi haladásáról irhát toliunk. Eddigi, szebb jövőbe vetett reményeinkben tehát nem csalatkoztunk. Még csak egy éve hogy megírtuk, miszerint a csodák kora lejárt s városunk csak úgy fog egy boldogabb életre támadni, ha a pártoskodást s önérdeket levetkezve, városunk polgárai egyetértéssel s közakarattal, önzetlen s érte való kitartó munkássággal maguk lesznek városunk megváltóivá, — s ma már, rövid egy év után, — örömmel konstatálhatjuk hogy ha nem az egész voA JÁCZ1 KÖZLÖNY" TÁRGZÁJA. Husvétra. Miért virul a nap arany sugarán, Miért virul fel a picziny virág ? Miért remeg a kertek kis lakója, Ha néki a langy szellő csókot ád? Miért dalol a kis madár a légben, Mily érzelem hevíti kis szivét, Ha rá mosolyg az ég bíbor derűje Miért repüli túl a föld színét? Miért siet a borús föld öléről, Miért óhajt az égbe szállni fel ; Mily tiszta vágy, mily szent érzés lehet az A mely mindent a menny felé emel ? Egy szent vágyról beszél a földi élet, Mely lelkűnknek vigaszt s nyugalmat ád E szent vágy zeng a búban és keservben Neked nem itt, de ott fenn van hazád! A tengercsepp s a harmat a virágról A fellegek sebes szárnyára vágy. A gondolat, az eszme czélja nem rög Nem földi rög, de tiszta égi vágy ; S mindaz mi jó, a mi igaz van itt lenn Fonnyad, hervad a rút önzés szelén; Virágot csak a boldogság honában Nyit, hol örök tavaszt nyer a remény. Egy szót rebeg a virág szűzi kelyhe Egy szócskát a dalos madár-ajak; A fénysugáros bérezek s csendes völgyek Mind csak ez édes szótól hangzanak ; Egy eszmét sejt a csüggcdőnck lelke, A melybe olvad öröm és sirás; ' , nalon is, de itt-ott már megindult a harcz a nemesebben gondolkozók részéről az eddigi tétlenség és közöny ellen s a haladás ösvényére rá lépett városunk polgársága. Eddig csak a lelkesedés volt meg egyesekben városunk haladását előmozdítani, de a tettre nem vállalkozott senki. Igaz, hogy egy síilye- désnek indult város megmentése Herkulesi munka, de napról-napra valamit téve, lassan de biztosan törve a haladás Ösvényét, méltó a legderekabbak fáradságára s küzdelmére. Minél nehezebb tehát a feladat, mely városunk haladását elösegiti, annál dicsőbb esemény az, midőn azt jelezhetjük, hogy hosszú évek hanyatlása és kinszenvedése után, városunknak is kezd derengeni a föltámadás hajnala. A tétlenség és közöny meg van törve, most már csak rajtunk a sor, hogy közös akarattal a megkezdett müvet évről-évre folytatva, a czélt szemünk elől nem tévesztve városunk előrehaladásán munkálkodjunk. Városunk képviselő testületé a múlt évi tanácsos választással, — melynél pártkülönbség nélkül, egyedül városunk javát tekintve egygyé tömörültek — adta meg zálogát egy szebb jövőnek. Azóta több ízben volt alkalmunk képviselő testületünk hasonló gondolkozásáról örvendetes tudomást szerezni, s így városi közéletünk újabb fejlődése több biztató jellel kecsegtet a jövőre. Az uj szabályrendeletek megalkotása, nem csak városunk közigazgatási misériáin fog segíteni, hanem anyagilag is vissza fogja tartani városunkat a pénzügyi romlás lejtőjén, melyen már eddig is nagyon mélyen haladt. Képviselő testületünk e szabályrendeletek E szó mely átharsogja a világot, Ez .üdvözítő szó : „f ö 11 á m a d á s !“ Te, ki ma fényt gyujtál szivünk homályán Nagy Istenünk, ki ma feltámadál Te zengted először e dicső szót, Hogy nem győzhet rajtunk a zord halál; Te mondád, hogy lelkünk repül magasra A.menny felé mint édes illatár; Te győzted meg az enyészet hatalmát Szerelmed minket uj életre vár! Lévay M. Amit nem tudok feledni. (Rajz.) Irta: HAJNIK BÉLA. Tavasz csókjára nyitja fel szemét az ébredő természet. Az ég derülten néz le a barátságos képre, melyben az eltűntnek a helyén támad egy új élet, az örökké régi, a mindig újjal cserélve alakot a nagy változatban. A szív is megmozdul ilyenkor, a feslő rügyekkel szétbontja redőit, s a zsongó élet szavába belevegyül az emberi szózat. Ez az őszinteség hangulata, mikor tavaszt öltenek a természet és a szív, az élet és az ember ! Én is hadd mondjak el egyetmást önnek t. olvasóm. A gyermekkor dajkameséjén kezdem el. Azon a kedves, andalító, szép mesén, amely először vezet be minket a — világba. És még akkor is soká, nagyon soká ringatja lelkünket abban a csalódásban, amely — mint mondják — a boldogság titka. Szerelmét az ifjú a mesebeli királyleánynak vallja meg, bátorságát a férfi száziejü sárkányok verésével edzi, s mikor a balsorsot jóra fordító ismert varázstáska megalkotásánál önzetlenségének, s városunk jö vője iránti jóakaratának oly szép tanujelét, adá, hogy ebből következtetve nem lehet többé okunk városunk jövője felett kétségbeesni. Igya kövezetvám, behozatalánál, még azok is, kiknek ez nagy anyagi áldozatukba kerülend a közóhajhoz járultak s megalkották az erre vonatkozó szabályrendeletet, melyből városunknak tetemes haszna s igy anyagilag előnye lesz. A pénzügyi szabályrendelet megalkotása, gátat vetend az eddigi kis ázsiai pénzkezelésnek, s ha képviselő testületünk az erre vonatkozó uj tisztviselők megválasztásánál szintén városunk érdekeit fogja szem előtt tartani, remélhető hogy e téren is nagy eredmények lesznek elérve. A napi helypénz szedés, sátor ügy rendezés, uj házbér negyed stb. mind oly szép kezdeményezések, melyek városunk jövőjére nagy kihatással lesznek. Városunk felvirágozását czélozta a képviselő testületnek amaz intézkedése is hogy a v á- rosi faiskolára tetemes összeget vett fel az évi költségvetésbe; melynek szép eredményét már eddig is szemlélhetjük, a Hétkápolna melletti faiskola telepen, mely, ha a hétkápolnai fasor is rendezve lesz, ezzel együtt egyik legszebb séta helye lesz városunk közönségének. Polgárságunk is belátta végre a fásítás üdvös voltát s városszerte van alkalmunk most tavasz kezdetével látni, hogy utczáink, habár szórványosan, de mégis fásittatnak. A közöny jege meg van törve, a kezdet megindult, s miután a jó példa vonz, remélhető hogy pár év alatt utczáink mind be lesznek fásitva, csak a hatóság kihull a kezünkből, látjuk csak, hogy a melyben élünk, a dajkamese egy darab történet a mi életünkből. Ámde a dajkamese varázsával nem szűnik meg annak emléke. Mint a bölcső, lakóját, őrzi azt ami szivünk, s aztán csak az ölünkbe sodor a szél egy elfeledett virágot, s annak illatával egyszerre elénk száll a múltnak egy kedves képe, s e képben a mi dajkamesénk. így költötte fel néhány barátom az én gyermekvilágomnak egy drága emlékét. Magasztos, el nem felednivaló emlék az, amely a váratlan alkalom kedves érzésével im’ előtör, s megszólal a múlt egész erejével belőlem. Mikor én még haza jártam — Váczra! Abban az emeletes sárgára festett öreg házban, ott a Szarvassal szembe’ laktak az öregek, az én atyám szülői. Most kint vannak a csendes emberek között, az én jó atyám is, — s a letűnő embereket túlélte ez a ház. Azt a magas kort ez az egy emelet! És oda megyek az utcza egyik oldalára és egy magam nézek szembe annyi emlékkel. Azok az idegen emberek ott a házból reám bámulnak s kitalálják, hogy én valami becsüs lehetek, aki azt a házat igy szegről- végre vizsgálgatom, csak azt nem tudják, hogy milyen kincs az, amit én ott becsülgetek. A telekkönyvben nincs feljegyezve annak az értéke. De volt ám Yáczon több ház is, a hol otthon érezhettem magamat. Legbüszkébb voltam ezek közt, a „püspök bácsi“ lakására. Az el nem múló fényeset róla képzeltem magamban, a gyermek, s megilletődve lépek be kapuján én a férfi, most, hogy abból a szép múltból reám néz az a lak, szürke mohos falával. Ott töltöttem én boldog időket! Minden vaká- czióra meghitt az a széplelkű pap a kinek barátja volt az atyám, s a ki nekem több volt az atyai barátnál. Én is élveztem annak az áldott kedves főpapnak a jóságát, a mikor dicsért, a mikor megintett;
