Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1884-04-06 / 14. szám

VI. évfolyam. 14. szám. HELYI S Előfizetési árak : Évnegyedre................................................................1 frt 50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható Deutsch Mórnál (Városház épületében.) A váczi székeskáptalannak tudományosságban s közbecsíilésben kimagasló alakja Dr. Kovách Pál pápai praelatus, félszázados jogtudor, váczi székes káptalani kanonok, monostori apát, főesperes, a m. kir. tudomány egyetem jogi és államtudományi karának bekebelezett tagja f. é. ápril 9-ik napján üli pappá szenteltetésének 50-ik évfordulóját. Született Yáczon 1810. évi október 6. napján. És ma a már 74 éves férfi testi és lelki erejének még mindig teljes épségével s ruganyosságával dicsekedhetik. Atyja, kitől első nevelését nyerte Kamánházy László váczi püspöknek gazdatisztje volt. Elemi és közép tanodái tanulmá­nyait részint szülő városában, részint Pesten, a böl­csészetet itthon végezte. A jogi tudományokat Pesten hallgatta. Jogi tanulmányait végezve Hontmegyében a gyakorlati élet terére lépett, hivatalt vállalt, hol megyei esküdt és írnok volt 1831. évig. Idő közben ; a királyi tábla hites jegyzőjévé avattatott fel, majd a megye ajánlatára mint a jogi tudományokban szé- j pen képzett jeles tehetségű ifjú a m. kir. helytartó ! tanácsnál nyert alkalmazást, és már meghívást is i kapott, hogy hivatalos esküje letétele végett Budán ! a helytartó tanácsnál jelentkezzék, midőn édes anyja I ösztönzésére ős Buda várának elkerülésével To­Hirdetések; Nyilt-tér a legolcsóbban eszközöltetnek sora.......................... 30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvez­Bélyeg illeték ménybdn részesülnek. minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadó hivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leve­leket nem fogadunk el. mory büszke vezér egykori székhelye Kalocsa felé vette útját, s papi pályára lépett. A kalocsai egyházmegyéből saját kivánatára a váczi egyházme­gyébe tétetett át. Növendék pap korában is jogász volt s mint ilyen állotta ki 1833. évben a jog tudo­mányi első szigorlatot. Pappá 1834. év ápril 9. nap­ján szenteltetett. Még 1834. évben Dorosmára külde­tett káplánnak, hol e minőségben 1835. évig műkö­dött. A lelki functiók pontos teljesítése közben sem feledkezett meg azonban, édes hazánk jogtudományá­ról. Serényen tanult tovább s a hátralevő jogi szi­gorlatokat letevén 1835. év julius havában jogtudori koszorú ékesítette homlokát. Maecenasának, gróf Nádasdy váczi püspöknek ajánlott s „De locis cre- dibilibus“ (a hiteles helyekről) irt dissertatiója Ma­gyarország jogtörténetében és közjogában való alapos készültségéről adott tanúságot. Dorozsmán ismerkedett meg nagy szellemű s magyar nemzeties érzelmű káplántársával Horváth Mihály kitűnő történet írónkkal. Kiváló tehetség mindkettő. Egymást buzdítva- keltek versenyre az önképzés terén. Lelkűk nagysága kölcsönös ni emelte tudományosságuk megalapítását. 1835-től 1837-ig Eélegyházán segédkedett, hiva­talos teendői után fenmaradt idejét a franczia és olasz nyelvnek már Dorozsmán elkezdett megtanulá­sára szentelvén. 1837. évben gróf Nádasdy váczi püspök udvarába hívta az iktatói és levéltárnoki teendőkkel bízván meg. Az udvarnál kiváló tehetsége hamar feltűnt s nagyra törő lelke gyorsan tört előre a haladás ös­vényén. Püspöke osztatlan bizalmát bírván 1840. évben szentszéki jegyzővé és püspöki könyvtárnokká 1844. évben titkárrá és szertárnokká neveztetett ki. S Ezen időre esik az ország politikai tekintélyeivel való megismerkedése. A váczi püspök udvarának fénye messze ismeretes volt. Maga gróf Nádasdy püspök az 1886/40'iki és 1843/44-iki pozsonyi országgyűléseken előkelő szerepet játszott. Kedvenczét, fiatal levél tár­nokát utóbb titkárját mindkét ízben elvitte magával Pozsonyba. Dr. Kovách Pál szorgalmas hallga­tója, volt a pozsonyi diétának. A vegyes házasságok, a magyar nyelv átalánosan kötelező volta, a közös teherviselés kérdése felett összecsapott heves párt­tusában babért arató szónokharczosok küzdelmein mohó figyelemmel csüggött. Lonovics József Csanádi püspök, a magyar főpapságnak nyomós ér­vekben gazdag vezér szónoka ünnepeltünk lelkét tel­jesen lekötötte. Ekkor szorított baráti jobbot a hír­neves főpap udvari papjával Mihalovics Józseffel a mai zágrábi bíboros érsekkel. 1847. évben a váczi papnöveldében a magyar köz- és magánjognak az ő szakadatlan sürgetéseire felállított s rég melegen óhajtott tanszékét nyerte el. Mint alaposan készült jogász szenvedélylyel ismer­tette meg paptanitványaival szeretett hazánk köz- és magánjogának történetét, elveit s intézményeit. Kossuth Lajos — távolban is reánk tekintő — hazánk nagyfiának befolyása alatt rohamosan halad­tak az 1847. évben tartott pozsonyi országgyűlésen megindult események. Bekövetkezett az 1848. év már- czius 15-ike, Metternich bukása, Apponyi gróf kan- czellár lemondása, Bécs polgárainak lázadása, a po­zsonyi diétának Budapestre történt áthelyezése, füg­getlen magyar ministerium alakítása, mig végre a jogvédelem ügye félisteneink kardjaira bízatott. A nemzet megpróbáltatásának nagy napjai kö­zeledtek. Mindenki a békés megoldásba vetett re­■ A „VÁCZI KÖZLÖNY" TARCZÁJA. Emlékvers. MÉLTÓSÁGOS ÉS FŐTISZTELENDŐ DR-KOVÁCH PÁL, pápai praelatus s váczi székesegyházi apát-kanonok stb. el8ö sz.-mise áldozata FÉLSZÁZADOS ÉVFORDULÓJÁRA. 1884. április 9. G-yujtsuk meg az emlékezet világát! . . . Üljük meg ez örömnap ünnepét . . . Adjunk hálát e szép napért az Urnák, És zengjük el szivünk dicsénekét! Keltsen szivünkben ihletést a pálya, Melyen Dicsőnk félszázadon haladt, S melyért neki az égi dij előtt már A földön itt az Ur jutalmat ad. A nap, melyen tartod aranymisédet, A nagy, dicső nap ime fölviradt, S a melynek hajnalán hű tisztelőid Szivéből hála-érzemény fakad. Oh, nézz le ránk nagy-égi trónusodról Oh, nézz le ránk jóságos Istenünk, Midőn mi hő szivünk- s érzelmeinknek Virágiból kis dalfüzért füzünk ! . . . A legszebb évszak, a kies tavasznak lilén van ötven éves ünneped : Miként virági a diszes tavasznak, Oly 'számosak előtt tisztelt neved. S miként a bérczen nőtt királyi czédrus, Melyet ledöntni nem bir-ezredév: ügy díszeleg sok érdemed dicsőén, Melyekkel tisztelésünk megvevéd. Hódolva lépünk, Ünnepelt, elődbe Aranymiséd magasztos ünnepén, Eszünkbe jut a számos érdemcsillag Félszázados pályád dicső egén . . . Oh, hogyha látnál szivünk belsejébe, Miként ver az, milyen forrón dobog, Látván az égi kegysugár ezen nap’ Babérral ^mint köríti homlokod. De honnét is vegyünk, Dicső! mi hangot, Mely érdemidhez méltón szólana, Kit áldásdús s tevékeny ötven éve Bir díszéül az egyház és haza. Szivünk dobog, nyelvünk alig beszélhet Érzelmeinkre nem lelünk mi szót, De hisz’ nem szívből érez az ki érez Elröppenő szavakkal mondhatót. Sok érdemcsillagod sugara messze, Egész Péter-trónjáig áradott Kitüntetésedet megérdemelted, Melylyel Leónk nem rég’ jutalmazott.*) . . . S ti Vácz lakói! jertek és díszítsük Mi is ma Ünnepeltünk homlokát Nem hervadó babérral s üdvözöljük fit, városunk szülöttét, csillagát! * ____ * # *) 1881-ben lett pápai praelátussá. Fogadd tehát kegyteljesen ezen nap’ Szivünk legjobb, leghőbb kivánatát, Hogy még sok éven át lehess közöttünk El nem mulasztjuk kérni ég Urát. Nagy istenünk, hallgasd meg hö imánkat! Oh meg ne vesd szivünk dicsénekét, Melylyel kérünk, tartsd meg soká Dicsőnknek Egyházmegyénk díszére életét! ________ Varázséji Béla. Ibolya-divat. (Budapesti tárczalevél.) 1884. april. 1. A tavaszi „enyhe szellő“ még meglehetős go­rombán kapkod fürteink közé, s százszor megénekelt „langy fuvalma“ még csípősen érinti képünket, — (ingyen pirositót szolgáltatva a halavány arczok- nak!) — a tavaszi napfény is olyan csalóka még, mint sok csalogató szép nő, ki csak fényét muto­gatja, de melegét nem érezteti, s ámbár a járó-ke­lők, — (hasonlóan a békóiból kiszabadult rabhoz, ki láncza után minden más eldobhatót is leráz ma­gáról, hogy annál inkább szabadon érezze magát nyűgeitől 1) — szintén ledobtak magokról minden téli mezt s ziháló kebellel szívják a verőfényben fürdött levegőt, — mégis megérzik, hogy „nincs ug­rás a természetben,“ és az elsietve üdvözölt tavasz gyenge meghűléssel viszonozza könnyedén dobott kö­szöntésüket ! De még sem egészen hálátlan a föld azok iránt, kik ébredését, jószinének visszatértét oly régen, oly epedve várták, — s jóságos kebléből egy üdvözletét, egy mosolyt küld előre, — szétküldi a tavasz előhír­nökéül a kedves kék ibolyát! Azért-e, mert első virága az évnek ? azért-e mert majd mindenikünknek egy kedves emléke van r Dr. Kovách Pál^fc ^ (1834—1884. ápril. 9.) )ß? ÄV>

Next

/
Thumbnails
Contents