Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1884-01-13 / 2. szám

mindenkit meglepett, — bátran kimondhatjuk, hogy az ezen czimnél jelentkező 772 frt 68 kr. ■ többlet tisztán az 1884-iki adóév számlájára haj­tatott be s hogy igy az az 1882. év november és deczember hónapjaiban elért eredménynyel szembe nem állítható. A hadmentességi díjnál mutatkozó ezen 772 frt 68 krnyi többletnek az összes kincstári követeléseknél jelentkező 951 frt 931krnyi többletből való levonása után felmaradó 179 frt 25% kr. az az összeg, amelynek tűzzel-vassal történt behajtására 366 irtot kellett kifizetnünk. Ez az adóexecutio, ez az adófelügyelői el­járás tiszta eredménye. Ezen 366 frt készkiadásba került 178 frt 25% krnyi tiszta többletnek valódi értéke is azonban még ecclatansabb alakban csak akkor fityeg, ha arra tekintünk, hogy a szőlő-dézsma- váltsági tartozások lerovása leginkább novem­ber hónapban szokott eszközöltetni és épen ezen czimnél november hónapban az állami adóvég­rehajtók 1883. évben 1131 frt 73 krral hajtottak be kevesebbet, mint a mennyit a város 1882. év ugyanazon hónapjában saját közegei által behajtatott. Ha meggondoljuk, hogy a szőlő- i dézsmaváltság behajtására kizárólag a november ! hónap az alkalmas, mert más hónapokban a legnagyobb vandalismussal pusztító executio sem bir sikert felmutatni, akkor bátran szemébe vághatjuk az adófelügyelői gazdálkodásnak, hogy az állami adóvégrehajtók alkalmazása az államkincstárnak is határozott kárát idézte elő. Nem pénzügyi igazgatás, de pusztítás az, a mit ilykép az adófelügyelő elkövet, melynek el­hárítását az adózó polgárság a kormánytól is joggal követelheti és városa érdekeinek tesz szolgálatot a képviselő testület, ha ezen gazdál­kodás megszüntetése érdekében szava,t felemeli. ________Quaestor. Felhívás a váczi kath. polgárokhoz! A váczi kath. iskolaszék f. hó 20-án a kath. hivek által fog újra választatni, miről azzal ér- tesittetnek a váczi kath. polgárok, hogy a válasz­tás a nevezett napon reggel 8 órától délután 6 óráig fog tartani a középvárosi iskolaépületben és választó képességgel bir minden kath. férfiú, ki az iskola fentartásához állandóan hozzájárul. A szavazás Írott jegygyei 20 rendes tagra fog történni, s minden szavazó személyesen tartozik előbb, erről álmodik minden nap. Előtte áll az a csi­nos, nyalka jogász gyerek, a ki tánczra kéri fel s kivel oly szédítő gyorsasággal járja a talp alá hú­zott csárdást. Hanem mi a nagyvárosi bál a kisvárosihoz ké­pest ? Amott az csak egy csöpp a tengerben, egy bu­borékja a tengernek, mig a kisvárosban — esemény. Hetekkel előbb beszélnek róla, hogy hetekkel utóbb megemlegessék. A nagyvárosi ember elmegy a bálba, talán csak szokásból, álmot szerezni magának ; a kis­városi mulatni akar. A régi jó magyar mulatságokat ki ne ismerné ? azokat a hetedhétországra szóló esté­ket, vagy jobban mondva : napéjeket, mert a hajnal sem vetett azoknak véget, hanem áttánczolták, átvi­gadták reggeltől estig. Akkor megvolt még a jó kedv. Hová lett? Az a régi kedélyes farsangi kép elhomályosult, a mikor a cseléd is belemulatott az úri rend vigságába s a lakáj nem szundikált álmosan az előszobában, mikor a kis­asszonyokat bár puttonyban vitték át a sáros utczán vagy néha ökrös szekéren ; hanem azért nem nyújtott a fiatalság báli bokrétakép petrezselymet. Azoknak a jóízű mulatságoknak már vége sza­kadt, a régi jó idők elmúltak, a régi kedvet is ma­gukkal vitték. Valahol szórványosan megvan még s egy-egy „bácskai“ mulatság hire fel-felhat a fővárosba, mikor az egész megye három napig együtt ül és mu­lat, — hanem ez is csak fehér holló. Megjózanodtunk, elcsendesedtünk. A farsangot az ő gyakorlati oldaláról kezdjük felfogni. Ismerkedünk, megnézzük, végig mérjük egy­mást s ha megtetszünk egymásnak, — tán el se vá­megj elenni. A választó képességgel biró férfiak névjegyzéke a középvárosi iskolaház felügyelőjé­nél bárki által megszemlélhető, s a választási jog iránti felszólamlások f. hó 16-ig berekesztőleg az iskolaszéki elnökségnél lesznek benyújtandók. Vácz város kath. polgárai ezennel felhivat­nak, hogy első alkalmuk lévén ez hitközségi jo­guk gyakorlatára, kivívott jogukkal élni el ne mulasszák. Vácz 1884. évi január 8-án. A váczi kath. iskolaszék elnöksége. Helyi hírek. = A jégsport hívei múlt vasárnap nagy szám­mal lepték el a „derecskéi“ jégpályát, s a szépidő és Marczinkzenéje — melylyel nehány fiatalunk lepte meg az iringálókat, — nagy számú néző közönséget is csalt ki Halifax híveinek táborába. Több érdekes verseny és fogadás is történt ez alkalommal, mely után a fia­talság ott a jég hátán tánczra perdült, s oly vig kedv­vel járták a csárdásokat, meg a dreischrittet a ter­mészet nagy termének jég parkettjén, hogy a legfé­nyesebb bálterem is megirigyelhette volna, fiz alka­lommal a szép nem közül ott voltak Palkovich Őr­nagyáé, Dr. Pauer Béláné és leánya Bella, Pauer Já- nosné, Inczédyné és leánya Irma, Pencz Laura, Dede Györgyné, Komócsy Lajosnó, R>ppensberger nővérek, özv. Prokopné és leánya Ida, Vadkerty Lajosné, Vad- kerty Erzsi, Irma és Katicza, Krontaller Erzsi, An­drásig Jolán, Váczi Józsefné és leánya Idermin, Varjú Gizella, Bolgár Margit, Hajekné, Radimszkyné, Miller Margit, Breuer Róza, Gause Ilona, Holmann Anikó és Erzsi, Torday Irma és Ilka, Zombori Ilka, Palkovich Olga, Gonda Ilona, Neuwirth Gizella. — Ha az idő kedvező leend ma délután is szép társaság lesz együtt a jégen. = Személyi lift'. Szinte Gábor a helyi siketnéma intézettől, a dévai reáliskolához áthelye­zett segéd rajztanárt, a kultuszminiszter rendes ta­nárrá nevezte ki. = Sajtó pöl'. B o r o s s Samu lapunknak volt, — s jelenleg az „Egyetértésinek belső dolgozó társa a budapesti sajtóbiróságnál sajtó pert indított rágalmazás és becsületsértés miatt Tóth Béla szín- igazgató ellen. = Qyászllfr. Dr. Freysinger Lajos kir. köz­jegyző, s lapunk volt szerkesztője e hó 7-én veszté el édes anyját Freysinger György né, szül. Torday Karo­lina úrnőt. A boldogult hosszas szenvedés után élté­nek 67-ik évében költözött el az élők soraiból. Te me­nj etése e hó 9-én ment végbe a reform, egyház szer­tartása szerint, közönségünk osztatlan részvéte mellett. A százakra menő végtisztességet tevő gyász közönség közt nem csak az összes intelligent^, hanem minden osztály, társulat és egylet képviselve volt. A gyász- . szertartást Vörös Károly és B alia Sándor reform, j lelkészek végezték, s Vörös Károly hangulat keltő gyász,- ' beszéde előtt és után a „dalkör“ zengett meghaló gyászdalokat szeretett elnöke édes anyjának kopor­sója felett. A gyászmenet élén a dalkör zászlója alá csoportosult tagok mentek, mely után nagyszámú kö­zönség kíséretében a koszorúkkal borított gyászkocsi vitte 'az elhunyt földi maradványait a felvárosi reform, temetőbe. Az elhunyt koporsójára díszes koszorúkat küldtek: „A váczi jótékony nőegylet“ — óriás színes lünk. Ez a mai mulatság csendes és praktikus, és én azt hiszem, jobb is igy. Most végül pedig kívánok a t. olvasóknak bol­dog farsangi mulatságot. Pezsegjen még a gyöngynedv a pohárban ! szikrázzék még egyet a szem, perdüljön még egyet, a ki akar. Ne mondjon kedvünk még karn- vazó-szerda előtt — csütörtököt! Terpsichore, vedd kegyedbe a fiatalságot ! A bál királynője. (Az „első bál“ után). Néhány esztendő előtt még iskolás leányka volt, a ki nem tudott mást, mint a szemét lesütni. De már akkor is gyönyörű aranybaját irigyelték azok, a kiknek olyan szép kék szemük volt mint neki. Egyszerre csak nagy lány lett belőle, a mi azt jelenti a kis lányoknál, hogy nem szeretik, ha már másképen nem hívják, mint hogy nagy lány. Hiszen tizenötön alul minden leány közelebb akar látszani a húszhoz s húszon felül minden leány köze­lebb akar mutatkozni a tizenöthöz. Hát neki is meg volt az a kis passiója hogy szerette, mikor nagylány számba vették. Ez a lehető legnaivabb általános és a legártatlanabb füllentés. Bálba még nem mehetett a kis végzett tanítvány, mert még nagyon is aranyhalacska volt, a mit a go­romba németek az angolok után backfischnak monda­nak. Csupa szeretetreméltó esetlenség, csupa kellemes tapasztalatlanság volt az egész lányka, a ki mindig nagyot küzdött mikor holmi bókra válaszolnia kellett volna s nem találta meg a kellő szókat, mikor a ga­vallérok egy kis ostrom alá fogták. 1 babérlevél koszorú élő virágokból tulipánokkal fehér szalaggal s a következő felirattal, „a váczi nőegylet — tisztelete jeléül“ Fekete Károly és Serédy Ilona szárított virág koszorú fehér szalaggal e felirattal — „Tisztelet jeléül“. Reiser Béla és neje fehér szalag­gal hasonló felirattal. Emerich Lajos és neje. Volt azonkívül egy élő babér koszorú thea rózsákkal és ibolyákkal, a ravatal fejénél egy élő babér koszorú fehér kaméliákkal és jázminokkal — aranyrojtos sza­bigon e felirattal „1884 Január 7. tisztelet jeléül“ és raég számos más díszes koszorú. Nyugodjék békében az elhunyt, s megszomorodott szívű fia leljen vi­gaszt a veszteségért, a megváltozhatlan sorsban való megnyugvásban. = Aolkinaiin SSóbect az elhunyt jeles ze­neszerző sírját méltó síremlékkel megörökitni, mell­szobrát a zene akadémiában felállítani s egy oly ala­pot létesíteni óhajtván, melyből vagyontalan de tehet­séges fiatalok kik a zene szerzés terén szép jövő re­ményével kecsegtetnek, segélyeztessenek, gyűjtő bizott­ság alakult a fővárosban gr. Zichy Géza elnöklete alatt,, mely bizottság lapunkhoz is küldött be gyűjtő ivet, s felkért bennünket gyűjtések eszközlésére. Bá­torkodunk tehát közönségünkhöz fordulni, hogy e ne­mes c/.élt felkarolva azt adományaikkal előmozdítani szíveskedjenek. Az aláíró ív szerkesztőségünkben van kitéve, s bármily csekély összeget elfogadunk s la­punk utján nyugtázva, rendeltetése helyére juttatjuk. = & SHiizejun egylet részére ajándékoztak K o h n Soma gépmester úr II. Endre magyar király leánya Erzsébet legendájának (1230-ból) a szent Ist­ván társulat által 1857-ben kiadott díszes fac-similé- jéc. Varázséji Béla úr 3 db. kegy érmet. — Az ipariskoláról. A helyben felállítandó ipariskola költségeinek fedezésére a csizmadia ipar­társulat 10 frt, a magyar szabó ipartársulat pedig 5 frt évi segélyt ajánlott fel. Midőn ezen valóban követésre méltó s önmagát dicsérő tettet a közönség tudomására hoznék, nem mulaszthatjuk el a többi helybeli iparostársulat azon megrovást érdemlő közö­nyét felemlíteni, a melyet az ipariskola ügyben tanú­sítanak, pedig egy kis buzgalom saját érdekükben sem ártana. = A dohánytermelők figyelmébe. Sa­ját használatra dohány termelési engedélyt elnyerni óhajtók az 1868. évi 14. t.-cz. 3 — 7. §-aiban előiit teltételek mellett ebbéli bejelentéseiket ugyanazon t.-cz. 10. §-a értelmében f. hó In éig szóval vagy írásban a városi hatóságnál megtehetik, ezen határ­idő eltelte után tett bejeltmtések tekintetbe nem vé­tetnek. = Adományozási. A ra. kir. kerületi börtön hivatali személyzete az uj év alkalmából a városi kó- ro la részére gyűjtés utján 7 frt 50 krt adományozott. Ezen nemes tett önmagát dicséri. = Folyamodvány a királyhoz. B,eich Mór helybeli lakos fia után a fővárosi Rókus köz- kórházban felmerült 100 frt gyógyköltség elengedésé­ért esetleg segélyért ő Felségéhez folyamodott, kérel­mével azonban, elutasittatott. = Királyi adomány. Özv. Petróczy Mária helybeli lakosnő részére ő Felsége 10 frt segélyt leg­kegyelmesebben adományozott. = A váczi első .általános ipar társulat 1884. január hó 20-án délután 2 órakor saját helyi­ségében közgyűlést tart a következő tárgysorozattal: 1. Elnöki jelentés. 2. Pénztárnoki jelentés. 3. Választ­mányi előterjesztések. 4. A kisorsolt választmányok megválasztása. 5. Indítványok az alapszabályok 16-ik §-a értelmében. Jegyzet. Azon tag urak kik a köz­Aranyhalacska korában még aranyosabb lett a haja, még kékebb lett a szeme s még nyájasabb a mosolya. Egyszerre csak hire járta, hogy a végzett tanít­vány, a kis nagy leány bálra készül. Istenem milyen nagy szó, az a legelső bálra ké­szülni. Nem érezhet édesebb kínokat a jó tanuló, mikor legelső vizsgálatait rakja, nem aggódhatik kellemesebb aggodalmakat egy művész, mikor legelső művével a világ elé lép, nein mehet keresztül báborgóbb lázon egy színésznő, mikor legelőször állja meg a színpadot s nem remeghet jobban, mint az épen kinyílt liliom, a mit a szellő első csókjai érintenek. Az első bál! Nem dongták jobban körül az épen kifeslett vi­rágokat a méhecskék, mint az első bálon a kis király­nőt. A gavallérok el voltak ragadtatva. A mamák sárga gúnymosolylyal jegyezték meg : — Nézd csak Ilonkám, milyen ügyetlen. — Nézd csak kicsikém milyen esetlen ! A vén leányok még jobban megvénültek s a volt bálkirálynők keserű nehezteléssel panaszkodták el ud- varlóiknak, hogy ma igen rosszul mulatnak. Pedig a kis királynő nem érezte fején a koronát, nem parancsnokolt rabszolgái fölött, nem tündökölt méltóságos gőggel, olyan egyszerű, olyan természetes volt, mint az ibolya szerénysége. Félénken lépett a terembe s nem tudott olyan hatással mosolyogni, mint azok a színésznők, a kik nem a színpadon játszanak. Nem tudott úgy affectálni, mint azok a művész­

Next

/
Thumbnails
Contents