Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1884-01-13 / 2. szám

mindenkit meglepett, — bátran kimondhatjuk, hogy az ezen czimnél jelentkező 772 frt 68 kr.

■ többlet tisztán az 1884-iki adóév számlájára hajtatott be s hogy igy az az 1882. év november és deczember hónapjaiban elért eredménynyel szembe nem állítható.

A hadmentességi díjnál mutatkozó ezen 772 frt 68 krnyi többletnek az összes kincstári követeléseknél jelentkező 951 frt 931krnyi többletből való levonása után felmaradó 179 frt 25% kr. az az összeg, amelynek tűzzel-vassal történt behajtására 366 irtot kellett kifizetnünk.

Ez az adóexecutio, ez az adófelügyelői eljárás tiszta eredménye.

Ezen 366 frt készkiadásba került 178 frt 25% krnyi tiszta többletnek valódi értéke is azonban még ecclatansabb alakban csak akkor fityeg, ha arra tekintünk, hogy a szőlő-dézsma- váltsági tartozások lerovása leginkább november hónapban szokott eszközöltetni és épen ezen czimnél november hónapban az állami adóvégrehajtók 1883. évben 1131 frt 73 krral hajtottak be kevesebbet, mint a mennyit a város 1882. év ugyanazon hónapjában saját közegei által behajtatott. Ha meggondoljuk, hogy a szőlő- i dézsmaváltság behajtására kizárólag a november ! hónap az alkalmas, mert más hónapokban a legnagyobb vandalismussal pusztító executio sem bir sikert felmutatni, akkor bátran szemébe vághatjuk az adófelügyelői gazdálkodásnak, hogy az állami adóvégrehajtók alkalmazása az államkincstárnak is határozott kárát idézte elő.

Nem pénzügyi igazgatás, de pusztítás az, a mit ilykép az adófelügyelő elkövet, melynek elhárítását az adózó polgárság a kormánytól is joggal követelheti és városa érdekeinek tesz szolgálatot a képviselő testület, ha ezen gazdálkodás megszüntetése érdekében szava,t felemeli.

________Quaestor.

Felhívás a váczi kath. polgárokhoz!

A váczi kath. iskolaszék f. hó 20-án a kath. hivek által fog újra választatni, miről azzal ér- tesittetnek a váczi kath. polgárok, hogy a választás a nevezett napon reggel 8 órától délután 6 óráig fog tartani a középvárosi iskolaépületben és választó képességgel bir minden kath. férfiú, ki az iskola fentartásához állandóan hozzájárul.

A szavazás Írott jegygyei 20 rendes tagra fog történni, s minden szavazó személyesen tartozik

előbb, erről álmodik minden nap. Előtte áll az a csinos, nyalka jogász gyerek, a ki tánczra kéri fel s kivel oly szédítő gyorsasággal járja a talp alá húzott csárdást.

Hanem mi a nagyvárosi bál a kisvárosihoz képest ? Amott az csak egy csöpp a tengerben, egy buborékja a tengernek, mig a kisvárosban — esemény. Hetekkel előbb beszélnek róla, hogy hetekkel utóbb megemlegessék. A nagyvárosi ember elmegy a bálba, talán csak szokásból, álmot szerezni magának ; a kisvárosi mulatni akar. A régi jó magyar mulatságokat ki ne ismerné ? azokat a hetedhétországra szóló estéket, vagy jobban mondva : napéjeket, mert a hajnal sem vetett azoknak véget, hanem áttánczolták, átvigadták reggeltől estig.

Akkor megvolt még a jó kedv. Hová lett? Az a régi kedélyes farsangi kép elhomályosult, a mikor a cseléd is belemulatott az úri rend vigságába s a lakáj nem szundikált álmosan az előszobában, mikor a kisasszonyokat bár puttonyban vitték át a sáros utczán vagy néha ökrös szekéren ; hanem azért nem nyújtott a fiatalság báli bokrétakép petrezselymet.

Azoknak a jóízű mulatságoknak már vége szakadt, a régi jó idők elmúltak, a régi kedvet is magukkal vitték. Valahol szórványosan megvan még s egy-egy „bácskai“ mulatság hire fel-felhat a fővárosba, mikor az egész megye három napig együtt ül és mulat, — hanem ez is csak fehér holló.

Megjózanodtunk, elcsendesedtünk.

A farsangot az ő gyakorlati oldaláról kezdjük felfogni. Ismerkedünk, megnézzük, végig mérjük egymást s ha megtetszünk egymásnak, — tán el se vámegj elenni. A választó képességgel biró férfiak névjegyzéke a középvárosi iskolaház felügyelőjénél bárki által megszemlélhető, s a választási jog iránti felszólamlások f. hó 16-ig berekesztőleg az iskolaszéki elnökségnél lesznek benyújtandók.

Vácz város kath. polgárai ezennel felhivatnak, hogy első alkalmuk lévén ez hitközségi joguk gyakorlatára, kivívott jogukkal élni el ne mulasszák.

Vácz 1884. évi január 8-án.

A váczi kath. iskolaszék elnöksége.

Helyi hírek.

= A jégsport hívei múlt vasárnap nagy számmal lepték el a „derecskéi“ jégpályát, s a szépidő és Marczinkzenéje — melylyel nehány fiatalunk lepte meg az iringálókat, — nagy számú néző közönséget is csalt ki Halifax híveinek táborába. Több érdekes verseny és fogadás is történt ez alkalommal, mely után a fiatalság ott a jég hátán tánczra perdült, s oly vig kedvvel járták a csárdásokat, meg a dreischrittet a természet nagy termének jég parkettjén, hogy a legfényesebb bálterem is megirigyelhette volna, fiz alkalommal a szép nem közül ott voltak Palkovich Őrnagyáé, Dr. Pauer Béláné és leánya Bella, Pauer Já- nosné, Inczédyné és leánya Irma, Pencz Laura, Dede Györgyné, Komócsy Lajosnó, R>ppensberger nővérek, özv. Prokopné és leánya Ida, Vadkerty Lajosné, Vad- kerty Erzsi, Irma és Katicza, Krontaller Erzsi, Andrásig Jolán, Váczi Józsefné és leánya Idermin, Varjú Gizella, Bolgár Margit, Hajekné, Radimszkyné, Miller Margit, Breuer Róza, Gause Ilona, Holmann Anikó és Erzsi, Torday Irma és Ilka, Zombori Ilka, Palkovich Olga, Gonda Ilona, Neuwirth Gizella. — Ha az idő kedvező leend ma délután is szép társaság lesz együtt a jégen.

= Személyi lift'. Szinte Gábor a helyi siketnéma intézettől, a dévai reáliskolához áthelyezett segéd rajztanárt, a kultuszminiszter rendes tanárrá nevezte ki.

= Sajtó pöl'. B o r o s s Samu lapunknak volt, — s jelenleg az „Egyetértésinek belső dolgozó társa a budapesti sajtóbiróságnál sajtó pert indított rágalmazás és becsületsértés miatt Tóth Béla szín- igazgató ellen.

= Qyászllfr. Dr. Freysinger Lajos kir. közjegyző, s lapunk volt szerkesztője e hó 7-én veszté el édes anyját Freysinger György né, szül. Torday Karolina úrnőt. A boldogult hosszas szenvedés után éltének 67-ik évében költözött el az élők soraiból. Te menj etése e hó 9-én ment végbe a reform, egyház szertartása szerint, közönségünk osztatlan részvéte mellett. A százakra menő végtisztességet tevő gyász közönség közt nem csak az összes intelligent^, hanem minden osztály, társulat és egylet képviselve volt. A gyász- . szertartást Vörös Károly és B alia Sándor reform, j lelkészek végezték, s Vörös Károly hangulat keltő gyász,- ' beszéde előtt és után a „dalkör“ zengett meghaló gyászdalokat szeretett elnöke édes anyjának koporsója felett. A gyászmenet élén a dalkör zászlója alá csoportosult tagok mentek, mely után nagyszámú közönség kíséretében a koszorúkkal borított gyászkocsi vitte 'az elhunyt földi maradványait a felvárosi reform, temetőbe. Az elhunyt koporsójára díszes koszorúkat küldtek: „A váczi jótékony nőegylet“ — óriás színes

lünk. Ez a mai mulatság csendes és praktikus, és én azt hiszem, jobb is igy.

Most végül pedig kívánok a t. olvasóknak boldog farsangi mulatságot. Pezsegjen még a gyöngynedv a pohárban ! szikrázzék még egyet a szem, perdüljön még egyet, a ki akar. Ne mondjon kedvünk még karn- vazó-szerda előtt — csütörtököt!

Terpsichore, vedd kegyedbe a fiatalságot !

A bál királynője.

(Az „első bál“ után).

Néhány esztendő előtt még iskolás leányka volt, a ki nem tudott mást, mint a szemét lesütni.

De már akkor is gyönyörű aranybaját irigyelték azok, a kiknek olyan szép kék szemük volt mint neki.

Egyszerre csak nagy lány lett belőle, a mi azt jelenti a kis lányoknál, hogy nem szeretik, ha már másképen nem hívják, mint hogy nagy lány.

Hiszen tizenötön alul minden leány közelebb akar látszani a húszhoz s húszon felül minden leány közelebb akar mutatkozni a tizenöthöz.

Hát neki is meg volt az a kis passiója hogy szerette, mikor nagylány számba vették. Ez a lehető legnaivabb általános és a legártatlanabb füllentés.

Bálba még nem mehetett a kis végzett tanítvány, mert még nagyon is aranyhalacska volt, a mit a goromba németek az angolok után backfischnak mondanak. Csupa szeretetreméltó esetlenség, csupa kellemes tapasztalatlanság volt az egész lányka, a ki mindig nagyot küzdött mikor holmi bókra válaszolnia kellett volna s nem találta meg a kellő szókat, mikor a gavallérok egy kis ostrom alá fogták. 1

babérlevél koszorú élő virágokból tulipánokkal fehér

szalaggal s a következő felirattal, „a váczi nőegylet — tisztelete jeléül“ Fekete Károly és Serédy Ilona szárított virág koszorú fehér szalaggal e felirattal — „Tisztelet jeléül“. Reiser Béla és neje fehér szalaggal hasonló felirattal. Emerich Lajos és neje. Volt azonkívül egy élő babér koszorú thea rózsákkal és ibolyákkal, a ravatal fejénél egy élő babér koszorú fehér kaméliákkal és jázminokkal — aranyrojtos szabigon e felirattal „1884 Január 7. tisztelet jeléül“ és raég számos más díszes koszorú. Nyugodjék békében az elhunyt, s megszomorodott szívű fia leljen vigaszt a veszteségért, a megváltozhatlan sorsban való megnyugvásban.

= Aolkinaiin SSóbect az elhunyt jeles zeneszerző sírját méltó síremlékkel megörökitni, mellszobrát a zene akadémiában felállítani s egy oly alapot létesíteni óhajtván, melyből vagyontalan de tehetséges fiatalok kik a zene szerzés terén szép jövő reményével kecsegtetnek, segélyeztessenek, gyűjtő bizottság alakult a fővárosban gr. Zichy Géza elnöklete alatt,, mely bizottság lapunkhoz is küldött be gyűjtő ivet, s felkért bennünket gyűjtések eszközlésére. Bátorkodunk tehát közönségünkhöz fordulni, hogy e nemes c/.élt felkarolva azt adományaikkal előmozdítani szíveskedjenek. Az aláíró ív szerkesztőségünkben van kitéve, s bármily csekély összeget elfogadunk s lapunk utján nyugtázva, rendeltetése helyére juttatjuk.

= & SHiizejun egylet részére ajándékoztak K o h n Soma gépmester úr II. Endre magyar király leánya Erzsébet legendájának (1230-ból) a szent István társulat által 1857-ben kiadott díszes fac-similé- jéc. Varázséji Béla úr 3 db. kegy érmet.

— Az ipariskoláról. A helyben felállítandó ipariskola költségeinek fedezésére a csizmadia ipartársulat 10 frt, a magyar szabó ipartársulat pedig 5 frt évi segélyt ajánlott fel. Midőn ezen valóban követésre méltó s önmagát dicsérő tettet a közönség tudomására hoznék, nem mulaszthatjuk el a többi helybeli iparostársulat azon megrovást érdemlő közönyét felemlíteni, a melyet az ipariskola ügyben tanúsítanak, pedig egy kis buzgalom saját érdekükben sem ártana.

= A dohánytermelők figyelmébe. Saját használatra dohány termelési engedélyt elnyerni óhajtók az 1868. évi 14. t.-cz. 3 — 7. §-aiban előiit teltételek mellett ebbéli bejelentéseiket ugyanazon t.-cz. 10. §-a értelmében f. hó In éig szóval vagy

írásban a városi hatóságnál megtehetik, ezen határidő eltelte után tett bejeltmtések tekintetbe nem vétetnek.

= Adományozási. A ra. kir. kerületi börtön

hivatali személyzete az uj év alkalmából a városi kó- ro la részére gyűjtés utján 7 frt 50 krt adományozott. Ezen nemes tett önmagát dicséri.

= Folyamodvány a királyhoz. B,eich Mór helybeli lakos fia után a fővárosi Rókus köz- kórházban felmerült 100 frt gyógyköltség elengedéséért esetleg segélyért ő Felségéhez folyamodott, kérelmével azonban, elutasittatott.

= Királyi adomány. Özv. Petróczy Mária helybeli lakosnő részére ő Felsége 10 frt segélyt legkegyelmesebben adományozott.

= A váczi első .általános ipar társulat 1884. január hó 20-án délután 2 órakor saját helyiségében közgyűlést tart a következő tárgysorozattal: 1. Elnöki jelentés. 2. Pénztárnoki jelentés. 3. Választmányi előterjesztések. 4. A kisorsolt választmányok megválasztása. 5. Indítványok az alapszabályok 16-ik §-a értelmében. Jegyzet. Azon tag urak kik a közAranyhalacska korában még aranyosabb lett a haja, még kékebb lett a szeme s még nyájasabb a mosolya.

Egyszerre csak hire járta, hogy a végzett tanítvány, a kis nagy leány bálra készül.

Istenem milyen nagy szó, az a legelső bálra készülni.

Nem érezhet édesebb kínokat a jó tanuló, mikor legelső vizsgálatait rakja, nem aggódhatik kellemesebb aggodalmakat egy művész, mikor legelső művével a világ elé lép, nein mehet keresztül báborgóbb lázon egy színésznő, mikor legelőször állja meg a színpadot s nem remeghet jobban, mint az épen kinyílt liliom, a mit a szellő első csókjai érintenek.

Az első bál!

Nem dongták jobban körül az épen kifeslett virágokat a méhecskék, mint az első bálon a kis királynőt.

A gavallérok el voltak ragadtatva.

A mamák sárga gúnymosolylyal jegyezték meg :

— Nézd csak Ilonkám, milyen ügyetlen.

— Nézd csak kicsikém milyen esetlen !

A vén leányok még jobban megvénültek s a volt bálkirálynők keserű nehezteléssel panaszkodták el ud- varlóiknak, hogy ma igen rosszul mulatnak.

Pedig a kis királynő nem érezte fején a koronát, nem parancsnokolt rabszolgái fölött, nem tündökölt méltóságos gőggel, olyan egyszerű, olyan természetes volt, mint az ibolya szerénysége.

Félénken lépett a terembe s nem tudott olyan hatással mosolyogni, mint azok a színésznők, a kik nem a színpadon játszanak.

Nem tudott úgy affectálni, mint azok a művész