Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1884-03-09 / 10. szám

Az uj ipartörvény javaslat és a váozi iparosok.

Lapunk múlt számában említettük, hogy városunk iparosai egy népes értekezletet tartottak, hogy az.uj ipartörvény javaslat ügyében az egész országban megindult mozgalomhoz csatlakozzanak. Ez értekezleten megvitatták az uj ipartörvényjavaslat egyes kiigazítandó pontjait s erre nézve a képviselőház elé a következő felterjesztést nyújtották be.

Mélyen tisztelt Képviselőház!

Azon jó reményben folyamodunk hogy a magyar iparos osztály jövőjét otthonában kitelhető módon védelmezze, mi nem várunk és nem kérünk többet, csak azt, a mit egy adózó polgárnak, az államtól megvárni joga van, miután az adóhoz úgy is elég bőven járul, kérjük tehát, miszerint az iparos osztály anyagi érdekeit felkarolva vagyonában és szellemi fejlődésében erősítse.

De miután azt látjuk, hogy a beterjesztett ipartörvényjavaslatban felvett elvek, kevés reménynyel kecsegtetnek és szabad tért nyit a handlé és tőke uralomnak, az iparostól pedig megköveteli, hogy tanon- czát iskoláztassa, de képesítést és időhöz kötött önállóságot nem követel, tehát az ilyen kiképzett tanon- czokból mit várhatunk ? lesznek vagy proletáriusok, vagy a handlé és tőke uralom szolgái, de önálló és adózó iparosok és polgárok, soha sem.

Elismerjük és belátjuk, hazánkban az iparos osztályra, mennél tovább, annál jobban a vész harang kondulását, de alig hihetjük, hogy jobban mint épen Vácz város iparosai vannak ezen helyzetben, mert részint a fegyenczház, részint a fővároshoz közel fekvő vásárok engedélyezése, ehhez járul még a korlátlan, szabad iparűzés, mind ezeket fontolóra véve lehetetlen az iparos osztály fennállása ; jel szavunk ez ideig mindig csak az volt: küzdj, és remélj majd bekövetkezik az idő midőn az országgyűlés bölcs belátása rendelkezni fog alattvalóiról, de még a gazdaságnál és bérlőknél is fordulnak elő számtalan esetek miután közel állunk a fővároshoz abba hiszembe, hogy jutá- nyosabban javíthatják a gazdasághoz tartozó szereiket, a fővárosból visznek segédeket, a szegény és becsületes iparost pedig ki az állam minden terhét viseli mellőzik, ez mind a korlátlan szabad ipar szüleménye, és mit kell ismét a beterjesztett ipar törvény javaslatból észlelnünk, csak azt, hogy az iparos osztály védangyala már többé nem létezik.

Mindezeket előre bocsájtva a mi kérelmünkkel csak egy pár pontra hivatkozunk még, melyre bennünket a gyakorlati élet, e legjobb mester, tanított.

1- ör. A kényszertársulás nézetünk szerint volna még az egy a mi kerékvágásba hozná az iparos osztály jövőjét, ez által megszűnne az a sok lézengő kószáló és kontárkodó üzérkedés, melyből az állam úgy is kevés vagy épen semmi hasznot nem lát, inkább kárt mert még azok a rendes adófizetőt is tönkre teszik, és ha valamely ipar ág 100 taggal rendelkezik egy városban és képes önfentartására, képezhessen egy külön ipar hatóságot.

2- or. Az önállóság időhöz és korhoz legyen kötve, mert mindennapi tapasztalás és elvitáz- hatlan igazság, miszerint jelenleg azoknak száma nagyon sok, kik még nem is legénykedtek, megnősülnek kontárkodnak és valóságos philloxerákká válnak, úgy az állam, mint az iparos osztály megkárosítására, és a még tengődő iparos osztályt alá sülyesztik és magokkal együtt koldús botra juttatják.

3- szor. A képesítés, mutassa meg legalább az a ki önálló akar lenni, hogy 24 évét betöltötte, a letelt időt, hol és mikép töltötte, dolgozott rendes műhelyekben vagy gyárakban, és mennyi ideig, és ha

alatt, hogy negyven napi böjt is alig teheti fogókony- nyá világrenditő problémák fejtegetéséhez !

A legelső kísérlet is — “csütörtököt“ mond.

Lehet, hogy „szerda“ az oka, a melyen a „memento“ kimondatott, — de biz ő azt igen helytelenül fogja föl, már t. i. a fáradt szív.

Pl. én erősen sajnálom, hogy nem arany porból lettem, most értékesíthetném megsemmisülésem maradványait. Azt hiszem megsemmisülésről bátran szólhatok, a mennyiben, semmiből teremtett, az Isten mindent, tehát engemet is, meg az aranyat is, s minden még sem s emmisülhet meg annyira, hogy legalább egy nehány porszem n6 jelezze nyomát, mint pl. a haj por nyomot hagy a fekete frakkon, ha közelről hallgattatod szived dobogását!

Az arany nak ugyan igen sok, — az arany por bölcsészetének azonban első tekintetre semmi köze a szív hez. De ha egy kissé közelebbről világosítjuk meg ezen elméletet, a leggorombább por zóju kritikus sem tagadhatja, hogy szív esebben lenne arany- p o r, mint pl. arany füst, mert azzal megvalósíthatjuk vágyainkat, ez utóbbival pedig üres diókat és lyukas mogyorókat szoktunk aranyozni gyermekek számára.

Hát még közönséges p o r ki akarna lenni, a melyben néha dalos madár is fördik ugyan, de még az is baljóslatú jelenség, mert köztudomás szerint a madár fürdés fergeteget jelent.

Nagy fergeteg a szivháborgása !

Háborog úgy farsang után a Toncsi kisasszony szivecskéje, mert érzi, hogy valami eddig ismeretlen fuvalom lesöpörte szárnyairól azt a fénylő port, mely nélkül lelke, mint a lepke, elveszté biztos repülését, s csapongva erőködik álmai tárgyának — közelében maradni.

Háborog ám a papa elméje is (ha a jó ízlésű

magát az iparosok sorába akarja felvétetni az ipartársulatok vagy az iparhatósági megbízottak feladatává tétessék, ha már a mester darab elv nem fogadható, legalább szóbeli kérdéseket hozzá intézhessenek hogy mennyire képes a tanult szakmájában, kik azután az illetőt tanácscsal és tanítással arra figyelmeztessék mi lesz jövőre kötelessége és feladata ha a haza és az emberiség iránti kötelességének meg akar felelni, mind erre pedig'csak is egy a gyakorlati életben jártas iparos van hivatva ki már az élet bajaival megküzdött és az ilyen tanítás az illetőre irányadó és jobban hat rá nézve egy évi iskolázásnál.

Mélyen tisztelt képviselőház !

Vácz város 500 iparosának ezen kérelme azonos lévén az ország kézműves iparosainak közóhajával és kérelmével a legmélyebb tisztelettel és hazafiul bizalommal esedezünk viszonyainknak megfelelő ipar-törvényt alkotni.

Hazafiui mély tisztelettel vagyunk Váczon, 1884. február 25-dikén tartott értekezletünkből a mélyen tisztelt képviselőház lekötelezett szolgái.

Helyi hírek.

= Márczius 15-ikét városunk polgársága is meg fogja ünnepelni bankettel, melyre előjegyezheti magát bárki, Dr. Freysinger Lajos, Dr. Csányi János uraknál s lapunk szerkesztőségében.

= Az ujonezozíts askalmából nem lesz érdektelen, ha a hadjutalékra vonatkozólag egyes adatokat közlünk olvasóinkkal. Ugyanis: A magyar korona országaiból az újabban eszközölt népszámlálás alapján 39.552 főnyi ujonczjutalék és 3955 főnyi póttar- taléki jutalék lévén kiállítandó, ezen jutalékból csu pán Magyar országra vagyis az 5«hadtest parancsnokságra a népesség aránya szerint esik: 34753 ujoncz és 3475 póttartalékos. Ezen jutalékból Pest-Pilis-Solt- kiskunmegye 20 sorozó járására esik 1503 ujoncz és 150 póttartalékos. A megyei jutalékból : Vácz városra esik : 31 ujoncz és 3 póttartalékos s a váczi felső járás 21 községére: 68 ujoncz és 7 póttartalékos. Az ezen jutalék kitelte után besorozott egyének, tekintet nélkül a korosztályra a honvédség jutalékába jönnek

= Tánczestély. A „szarvas“ vendéglő nagy termében márcz. hó 15-én több fiatal jótékony ezélú tánczestélyt rendez. Belépti dij ; Személyjegy 80 kr. — Családjegy két személyre 1 frt 40 kr. — Több személyre 2 frt. Kezdete 8 órakor. A tiszta jövedelem a vácz városi kórház, s a váczi izr. betegápoló egylet közt egyenlő arányban fog szétosztatni. Jegyek kaphatók : Neumann kávéházban, Deutsch Mórnál és- Steiner J-nél. — Felülfizetések köszönettel fogadtatnak.

= A „több fiatal kereskedő“ által február hó 17-én a „Curia“ vendéglő dísztermében rendezett Tánczfüzérke a városunkban tartott mulatságok között a sikerültebbek egyike volt. A rendezőség valóban páratlanul viselte magát s igazán dicséretet érdemel, buzgó fáradozásaiért, gondjai még a legcsekélyebb dolgokra is kiterjedtek. — A szépen díszített s fényesen kivilágított teremben a négyeseket mintegy 40 pár tánczolta. A tánezosnők közül a következők neveit sikerült feljegyeznem. Velzer Janka, Pflaum Janka, Fischer Ilona (Budapestről) Goldberg nővérek, Glasel nővérek, Steiner Matild, Funk Laura, Rosenberg Jeanette, Juhi nővérek, Mandl Riza, Reiszmann nővérek, Spitzer Fáni és Rosa, Kohn k. a. Weiner nővérek, Breuer Josefin, Hirschfeld k. a. és Schönstein nővérek (Dunakesz). További: Pflaum Sománé, Goldberg Guttmanné, Steiner Vilmosáé, Steiner Ignáczné, Funk Jánosné, Rosenberg J. L -né, Reiser Henrikné, özv. Juhlné, Mandl Lipótné, Ivolman Mórné, özvegy

közönséget nem tekinteném, mást mondottam valu) azon hatalmas indokból, mert a Toncsi olyan szívtelen lett (épen emlitém, hogy elveszité a szivét) tehát oly szívtelen, hogy az esze mindig a szive után jár, és a levest kegyetlenül el s ó z z a.

Úgy kell a papának í

Mért nem ment a heringsmauszra, ott hozzá szokhatott volna a — sózás hoz.

Lehet ugyan, hogy nem először tapasztalta volna, hogy r á s ó z nak valamit, mert biz azt hering nélkül i8, meg só nélkül is megkaphatta már imitt amott ; talán otthon is, midőn kedves élete párja a negyed év végén a nyakába sóz egy méter hosszú kontót.

De, hogy Toncsi a levest el s ó z z a, a rántást meg elkozmásitja, az sok az apai kebelnek, még böjti napon is.

Szava sincs azon rósz szokás ellen, hogy a böjtben rántott levest egyék, mert hát ha hagyta magat berántani, a vezeklés segít kirántani a hínárból, henem hogy kömény mag helyett kutyaka - p o r t tegyen szerelmetes leányzója a reggelijébe, ezt még elmélkedésem nagy horderejű és igazságu czime sem mentheti.

Por ból lettünk, igaz; de a k a p o r csak a túrós dei elyében hasznos és kellemes ; a kutyaka- p o r azomban azt is elkeseríti, a ki soha más utón nem kap orrot.

Az olyan orrot természetesen csak zseb efáj tisztviselőnek osztogatja a zsebedús osztó igazság, de annál rosszabb az az o r r, a minőt a felsült kérő 1 e- lógatni szokott, mert hosszú; s legkeservesebb az a megorrolás, a minőt bizonyos családi kéret- lenségek szülnek.

A megorrolás egy faja a szimatolás, (csak olyan házas emberek tulajdona, a kiknek szép feleségeik vannak), a melynek így farsang után ez a

Schuller Józsefné, Reiszmann Ignáczné, Spitzer J.-né, Glasel Jakabné,f Spitzer Ábrahámnó, Schönsteinné, Kohn Ignáczné, Weiner Adolfné, Weiner Ignáczné, Witt Jakabné, Breuer Mihályné és Epstein Józsefné. Marczink jó zenéje mellett a mulatság mindig emelkedő jókedvben reggeli 6 óráig tartott, s a társaság egy igazán kellemesen eltöltött éj után azon óhajjal oszolt széjjel, bár rendeznének fiataljainak, rövideten ismét ily mu’atságot. (Múlt számunkból a tudósítás későn érkezése miatt kimaradt. Szerk.) (Aesculap.)

= Utczaseprés. A kőkaputól lefelé egész a kormányzósági épületig hetenként végig söpreti az ut- czát a fegyenczekkel Varga János fegyházi igazgató ur. Ez önmagát dicsérő tényért, közönségük köszönetét érdemli meg az igazgató úr s a más utczabe- liek irigy szemmel nézhetik a főuteza azon iészén lakókat, hogy az ő utczáiknak nem adott a végzet hasonló maecenast.

— A casinó bálról szóló múltkori referá- dánkban a névsorból tévedésből kimaradt Kemény Gusztáváé, özv. Lukácsyné és Hutiray Lukácsy Róza neve.

== Közgyűlés. A szőllő tulajdonosok ma f. hó 9-én délelőtt, 10 órakor a városház tanácstermében közgyűlést tartanak a következő tárgysorozattal: 1. Hegybírói jelentés. 2. Számvizsgálók jelentése. 3. Költségvetés. 4. Indítványok.

= Gyászliir. F. hó 2-án hunyt el Zsigmon- dovics Mihály volt siketnéma intézeti igazgatónak özvegye Hoffmann Anna, életének 68-ik évében. Temetése e hó 5-én ment végbe közönségünk élénk részvéte kíséretében. Ny. B.

= A múzeum egylet részére újabban ajándékozott : D o r n e r Mihály úr egy középkori vassarkantyút, egy vaspatkó töredéket s egy különös alakú ismeretlen rendeltetésű vaseszközt.

— Régészeti lelet. C z i 11 i n g e r József urnák a gödi határban levő földjén egy akáczfa kiásása közben annak gyökerei alatt egy csomóban mintegy 12 őskori agyag edényre akadtak a munkások, melyek közül Cziliinger Ági ur a váczi muzeum egyletnek 3 dbot szives volt átengedni.

= Esküvők. Múlt hó 24-ikén tartá esküvőjét

1 székesegyházban Csányi István gépész lakatos Pokorny Erzsiké kisasszonynyal. Násznagyok voltak Dr. Csányi János, és Friedrich Alajos. Nászasszony Eberl Bernátné. Koszorulányok Rozmanith nővérek. A vig toasztokkal fűszerezett lakoma után a násznép kedélyesen mulatott hajnalig. (Lapunk múlt számából térhiány miatt kimaradt.) — F. hó 16-án d. u. fél

2 órakor tartja esküvőjét az izr. statusquo hitközség imaházában Berger József aradi kereskedő Deutsch Mór helybeli könyvkereskedő kedves leányával Róza kisasszonynyal.

= Alapítvány a városi kórházra. V a r- g a János fegyintézeti igazgatónk, ki városunk érdekeit szivén viseli, újabban ismét szép jelét adta városunk iránti érdekeltségének. Kieszközölte ugyanis az igazságügyministernél, hogy a rabok munka keresetéből 150 irtot engedélyezett az igazságügyminis- ter 1719. számú rendeletével az váczi közkórháznak. Mely összeg az igazgató úr kívánságára mint „A váczi kir. orsz. fegyintézet alapítványa Vácz város közkórháza javára“ fog kezeltetni. Remélhető, hogy az igazgató ur jóindulatú ; érdekeltségének nem ez lesz utolsó tanujele s kívánjuk is, hogy városunk javára még sokáig éljen.

= Az ujonezozás a váczi hadköteleseket illetőleg holnap hétfőn, a vidékiekre nézve pedig csütörtökön veszi kezdetét.

= „A milimári** közkedveltségü népszínmű fog színre hozatni Husvét hétfőjén a kath. legényegylet tagjai által, a czimszerepben V ö r ö s Nina kisasszonynyal.

következése, hogy a szimatoló férj szivf;ijdalmat kap s az a különös benne, hogy fájdalmában a fejéhez kapkod.

Ez azt hiszem, a spiritizmus ismeretes hatása.

Valami úgy nyomja a halántékai tájékát.

Hogy mi, azt ő nem tudhatja, mert ő médium; de annál jobban látják mások.

Mikor aztán egy véletlen (rendesen irigykedő jó- barát) egy magicus tükörben két roppant szarvat mutogat medium uramnak, a közönség elhallgat és figyel ; mivelhogy a megsebzett szivü férj porrá leszen, t.

i. sustorgó puskaporrá, melynek durranásától porhányóvá mállik a csábitó sziklabátorsága, s hajlandóbbnak mutatkozik a portás által porozta t n i ki a felső kabátját, mint azt a záport közelről bevárni, a mi a csattanás után következni szokott.

Bizony pedig, szomorú tapasztalás!, hogy az a lőpor durranás száz eset közül kilenczvenkilenczszer csak füstöt csinál, s azzal együtt az erkölcsi tanúság is füstbe megy !

Ezzel azonban uem esik csorba a ham f azó i igéken, mert a hol füst van, ott tűz volt, tehát h a- m u n a k lenni — muszáj, mert különben mit szór nának fejökre az igaziak, kik sarujokról levervén az utcza porát, megalázkodva lépnek be a zálogházba, megújítani a terminust a böjt végéig, mert hát úgy jó a bojtos étel, ha finom is, sok is, meg egy kis hus-iz is érzik rajta.

Hanem a ki igy megszegi az olajbamártott böjti parancsokat, vigyázzon, hogy el ne ejtse a tiltott pecsenyét, mert a porba talál esni, s akkor aztán csak- ugyen eszébe jut, hogy

„porból lettél, port á 1 e s z as z 1“