Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1884-12-28 / 53. szám
VI. évfolyam. r HELYI S VIDÉKI ÉRDEK 53. szám. 0 HETILAP. V ácz,[deczember Előfizetési árak : Évnegyedre................................................................1 frt 50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható Deutsch Mórnál (Városház épületében.) Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. Nyilt-tér sora.......................... 30 kr. Bélyeg illeték minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadó hivatal czimzete: hová a lap szellem és anyagi részét illető közlemények küldendők : Vácz, Gasparik-utcza 151. ss. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Felhívás előfizetésre. Jelen számunk utolsó lévén ez évben, bátorkodunk olvasóinkat felkérni miszerint, lapunk jövő évi VII. évfolyamára előfizetéseiket megújítani szíveskedjenek. A múltban való működésünkkel beszámolni fölöslegesnek tartjuk, mert arra legilletékesebb bíró olvasó közönségünk. Mindig városunk érdeke, a közügy, s társadalmunk emelése volt a czél mely szemeink előtt lebegett; s a mely toliunkat vezérelte. Az lesz a jövőben is, s ez önt belénk reményt arra, hogy a jövő évben ugyanazon pártolásban részesitendik lapunkat, a minőre a múltban szerencséltettek bennünket. A „Váczi Közlöny“ előfizetési ára negyedévenkint . . . . 1 frt 50 kr. A helybeliek a lap kihordójánál a nyugta átvételével, a vidékiek pedig posta utalványnyal eszközölhetik legczélszerübben előfizetéseiket. A „Váczi Közlöny“ szerkesztősége és kiadó hivatala. A városi tisztojifás után. Megtörtént, lezajlott ama nagy izgalom, mely a városi tisztujitás alkalmából nem csak képviselőinken, hanem közönségünk nagy részén is uralkodott. Most, midőn a kedélyek felkorbácsolt hullámai medrükbe visszasietnek, — most midőn a küzdelem, a harcz befejezést ért, elérkezett annak ideje, hogy a béke olaj ágával kezünkben lépjünk a sorompóba, s a mily részrehaj Katlanul, s igazságérzettel léptünk a síkra, oly hévvel és nemes tűzzel, fölemelt fővel hirdetjük a békét, az egyetértést. Igen, békét, egyetértést hirdetünk, mert e nélkül sivár, egy háborgó tenger közéletünk, melyen a szenvedély által felkorbácsolt hullámok uralma alatt: az örökös nyugtalanságok zaklatások, minden pillanatainkat — megkeserítik, elviselhetlenné teszik. A hosszas harcz és izgalmak után, kell, hogy a nyugalom áldásossága bekövetkezzék, mely üde legével, áldásos melegével, enyhítő harmatával boldogítson, s a kellemes együttlét édes érzetében az egyetértés magasztos eszméje fennen ragyogva diadalmaskodjék. Béke és egyetértés, e két jeligét hirdeti a megváltó születés napja! Béke és egyetértés, melyért a nemes szív sovárog! Béke és egyetértés, melyért a higgadt komoly férfi lelkesül ! Jövel tehát! — Légy állandó lakosunk! Hintsd áldásod működésűnkre ; tedd kellemessé társas életünket, tedd elviselhetővé ter- heinket ! . . . A városi tisztujitás. Nagy napra virradt városunk lakossága e hó 23-án. Hetek óta izgatottságban volt közönségünk a fölött, vájjon kiknek kezébe lesz letéve városunk sorsa a jövő 6 évre. Fontos feladat várakozott városi képviselőinkre s hogy e napon mikép oldották meg a feladatukat, a fölött a jövő van hivatva dönteni. Már a reggeli órákban élénk mozgalom volt észlelhető a városháza előtt. A város színeit viselő zászlót felhúzták a váró* háza tetejére, a téren késziték a mozsarakat, «, melyek az uj tisztikar megválasztását voltak hirdetendők a közönségnek. Nyolcz órakor indult el a vasúthoz, az alispán fogadtatására kiküldött bizottság R é t y Ignácz polgármester s Kemény Gusztáv szolgabiró vezetése alatt. Földváry Mihály, megyénk szeretett ali*- pánja megérkezvén a városházára, mindenek előtt az igazoló bizottsággal ülést tartott, melyben a deczem- ber 7-iki képviselő választások — nevezetesen az I. és III. kerület — ellen beadott reklamácziók tárgyalása került elő. A tárgyalás eredménye lön, hogy úgy az I. mint a III. kerületbeni választások helyben hagyattak és megerősittettek. Fél tizenegykor nyitotta meg alispán úr a képviseleti közgyűlést, mely után R é t y polgárme*- ter a tisztikar nevében leköszönt s a város pecsétjét az alispán kezeibe letette. Ezután alispán úr egy fenkölt szellemű beszédA VÁCZI KÖZLÖNY TÁRCZÁJA." Özvegy Haníy-né karácsonyai. — Rajz. — Irta : a-elso-vics Seréd.37- Iza/toella,. — Itt a karácsony ! — mondja az anya — arra gondolva, hogy melyik gyereknek mit vegyen. Itt a karácsony! örvend a boltos. Kelendő lesz portékája. Itt van már a karácsony is ! gondolja a szegény földmives. Elmúlt már fele a télnek, hosszabbak a napok, s nem kell annyi fűtőszer. Itt a szép karácsony ! kiállt végre a millió apró gyermek, örömmel várva a karácsonyfát. Ha végig gondolunk az életen, mindenkinek hagy e nap szivében egy-egy emléket; mint örültünk a sok szép ajándéknak, és sajnáltuk a szegény gyermekeket, kikhez nem látogatott el a Jézuska, s csak azon reménység maradt számukra, hogy az uj czipők s ruhák jöttével nekik juttatjuk az ócskát, mibe elrejthetik fagyos testüket, a tél hidege elől. Van-e a családnak szebb ünnepe mint a karácsony ? A szülők gyönyörködnek gyermekeik sugárzó arczaiban s a gyermekek tekintete a szülőket keresi, mert gyanakodva érzik, ezeknek részét a Jézuskától kapott ajándékokban. Homályos ugyan a mód, s titokzatos az összeköttetés, de azért mind szentül tudják, hogy a papa vagy a mama ismeri a Jézuskát. A nyomorban szenvedők nem élnek ilyen illúziókban. A szegény anya keservei között elfeled titkolózni. Néki nincs mit rejtegetni ha‘lakására tér, mert nem hozhatott magával semmit, és látva rongyos éhező gyermekeit, sóhajként tör ki ajkain a fájó szó: — „Szegény gyermekeim! én nem hozhattam néktek karácsonyfát, mert nincs egy garasom sem.“ Özvegy Hantyné öt gyermeke ott kuporog a szalmazsákon. Ez fekhelyük. Szomorúan néznek anyjukra, az is nagyon szomorú, megmagyarázhatlan előttük a mai est. Valami úgy hiányzik ! pedig ma sem éheznek jobban mint máskor, sőt a kamra melegebb. Jobbat ők máskor sem élveznek, mint a mai burgonya volt. A két idősebbnek eszébe jut néha egy álomszerű állapot. Mintha puha bölcső ringatta volna őket, az ételek ize édes volt, illatos virágok s diszes bútorok között jártak volna, s jó meleg ruhácska selyem bél- lése feledhetlen kellemét vélik érezni. S mégis, ha estenként anyjukat kérdezik, az nem tud semmit mind erről, csak sir, melléjök ül, végig simogatja őket, megigazítja vánkoskájukat, s igy szól hozzájuk : „Este van már kedves kicsinyeim ! Feküdjetek le szépen. Elmúlt ez a nap is. Imádkozzatok! majd aztán szép álmot ád az Isten s talán jobb napot hoz a holnap.“ Erre megcsendül az ima, s a vékony gyermek hangok mennyei zeneként viszhangoznak a szurtos, setét falakról. Az öt gyermek imádkozik s az ima felhat az égigA két kicsi már imádság közben elaludt, a három nagyobb pedig csakhamar utánna. Hantyné megigazitá a mécset. Ki alvóban volt az is már, s melléje ült. A függönytelen ablakon jól lehetett látni a rozzant fiókos almáriumot, a fogasra akasztott gyermekruha féle foszlányokat, az asztalon öt cseréptányért s öt fakanalat, és azt a nagy csattos imakönyvet, a melybe Hantyné könnyei peregnek. Úgy tartja kezében mintha imádkoznék, pedig nem ! . . . Az emlékek földhöz lánczolják lelkét, s ntna bírja azt az égig felemelni. E régi imakönyv betűi visszahívják emlékébe a kedves gyermekkort. Látja magát mint kis gyermeket, a karácsonyfát apró gyertyáival, melyek gyújtásakor édes anyja ebből mondott imát. E kedves ünnep minden évben meghozta ajándékát a szeretett gyermeknek. 16 éves korában elvitték az éjféli misére. Mily ájtatosságra gerjesztő volt az ünnepi világításban a kis templom ott a hegytetőn; s mily vig aztán a társaság otthon. Kártyajáték, papucs dobás, ólomöntés, gombóczfőzés, egyébb tréfa, mily kellemesen tölte be az éjjet. Elgondolta, s e gondolat mosolyra készté ajkait. Mily mohó kíváncsisággal leste a viz forrását. Melyik név jön fel legelőbb a tintában? az e melyet ő óhajt? Mi alakja van az öntött ólomnak? Kimagyaráztak aztán a barátnők minden jót, s olyant, a mily a szép Etelkának hizelgett. Örömbe? úszott akkor az ő aranyos kedélye, tele reményn} nézett a jövőbe, s e káprázatban boldog volt. Szegény Mihály mennyire szerette őt, szerény volt viseletében, s nem keltett feltűnést beszédeivel, ő csak szeretni tudott, hévvel őszintén ; minden pillantása elárulta azt. De a rendes ember nem tetszik az ifjú leányoknak. Szegény Mihály ! A jövő karácsony estéjén már menyasszonya volt ő annak a másiknak, ki hevesebb udvarló volt, szebben öltözött, büszkébben nyilatkozott, párbajokkal dicsekedett, egy szóval ügyes ember volt. Etelka boldog karácsonyt töltött Bandival, * a 3?0
