Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1884-02-10 / 6. szám
Helyi hírek. — Báró Prónay Gábor kerületünk országgyűlési képviselője az ipar-társulat tegnapi bálja alkalmából az egylet zászlójára 100 frtot adományozott. = Az ipartársulat tegnapi bálját b. P r ó- n a y Gábor kerületünk oiszágos képviselője is szerencséltette jelenlétével. = A vörös-kereszt egylet múlt szombati tombola estélye várakozáson felül sikerült. Esti 9 órakor már szorongásig megtelt a lőház szépen díszített terme. Á vörös-kereszt egyletet eddigi szerencséje ez alkalommal sem hagyta el mert úgy a vidék mint városunk intelligencziája a lehető legnagyobb számban volt képviselve ez estélyen. A bálanyát Almássy Albertné úrnőt a vörös-keresztes vállszalagos rendezők serege a terem ajtóban várta s egy óriási díszes csokorral lepte meg, melyet Dr. Pauer Béla főrendező nyújtott át neki. A bálanya a Rákóczy hangjai mellett elfoglalván helyét a teremben, kezdetét vette a tombola, s a kiknek a szerencse a két kis sorshúzó angyalka Palkovich Olga és Re itt er Klotild kisasszonyok képében kedvezett, azok sok szép és értékes tárgyat nyerhettek. A tombola 11 óra felé véget érvén kezdetét vette a táncz. A négyeseket 48—50 pár tánczolta. A hölgyek közt ott voltak. Latino- vich Albinná (Duka) Gosztonyi Jánosné és Gosztonyi Polyxena (V.-Hartyán) Majthényi Adámné Batta Marie (Budapest) Báró Podmaniczky Lászlóné (Heréd) Mihá- lik Jánosné (Imreháza) Palkovics őrnagyné, Benkár Dénesné, Dede Györgyné, Raduleszku Györgyim, Liesz- kovszky Gusztávné, Dr. Rákosy Béláné, Báró Devitz Ottóné (Göd) Szentkirályi Albertné (Mácsa) Dr. Pauer Béláné, Gyürky Károlyné, Serédy Ilona, Sárkőzy Zsig- mondné, Krenedics Ferenczné, Krenedics Matild,JjReit- ter Istvánná, Marossy Károlyné (V.-Hartyán) Szlatényi Edéné (V.-Hartyán) özvegy Prokop Ferenczné, özvegy Krakkerné, özv. Schatzné, Alberty Ferenczné, özv. Ulrich Károlyné, Jakabffy Károlyné, Vadkerty Lajosné, Heger Gyuláné, Ádámné, Fedor Imréné, Tomka Miklósáé, özv. Zalánffy Károlyné, Funkné, özv. Juhlné, Tápay Jánosné, Lövvinger Józsefné, ifj. Zsidék Ignácz- né, Ferenczy Györgyné továbbá: Báró Podmaniczky Aranka (Heréd) Ivánka Leonie (Budapest) Mihalik Adél és Iza (Imreháza) Marossy Etelka (V.-Hartyán) Szlatényi Etelke (V.-Hartyán) Alberty Ilka, Prokop Ida, Schätz Margit, Krenedics Erzsi, Reitter Panka, Krakker Rózsa, Ádám Miczike, Orosz Natalié, Heger Rózsa, Szalay Irma, Fedor Juliska, Filzer Etel, Pridafka Szidi, Funk Laura, Juhi nővérek. — A vig és fesztelen mulatságnak csak akkor lett vége, mikor reggel 6 óra felé a gyertyák felmondták világitó szolgálatukat. — A vörös-kereszt egyletnek folyó hó 2-án tartott tombolával összekötött bálján bevétel volt: 600 drb. tombola-kártya után 300 frt 168 belépti-jegyért 168 frt, fölülfizettek nevezetesen Peitler Antal József 7 frt 50 krt és 2 drb. aranyat, Hegyi Antal 2 frt, Latinovits Albin 7 frt, N. N. 50 kr. Reitter István 10 frt, Tarcsay János 2 frt, Raduleszku György 3 frt, Tragor Ignácz 5 frt, Krisztinkovits Ede 10 frt, N. N. 2 frt, N. N. 1 frt, Bencze Györgyné 2 frtot; összesen 52 frtot és igy az összes bevétel tesz ' 520 frtot és 2 drb. aranyat. — A kiadás 307 frt 9 , krt. Tiszta jövedelem 212 frt 91 kr. és 2 drb. arany. = A vácz-vicléki népbank múlt vasárnap tartá évi rendes közgyűlését. A szép számmal jelen volt részvényes tagokat Witt Manó elnök üdvözölvén j felhívja figyelműkét azon körülményre, hogy a mai napon a vácz-vidéki népbank 10-dik évi rendes közgyűlését tartja, mely tény igazoja azt, hogy mind . azon egyének, kik tiz év előtt azt jövendelték, hogy ezen intézet tovább egy évnél fenn nem tarthatja ma- 1 czipőt; és magára gondolva egy fénymázas kefét s j egy darab füstölt sódart; azzal nyakába kanyaritja a tarisznyát. Barátját fölveti a kisebb paripára, maga egy mecklenburgira lép föl s térdeit a kengyelvasba dugva, megindulnak. Benő testileg egy gummiköpeny vizhatlansága alul neveti a hulló ködöt, lelkileg tűzmentesittetlen andalog Adalgizájánál. Nem is veszi észre, hogy már besötétedett, és hogy hórihorgas barátja már a harmadik határban vágja a sarat. II. Sárfészektől Sasfészekig — (Ez a város két vándorunk Mekkája) — még egy falu fekszik közben. Náczi bácsi ott a falu ura. Parancsol is minden házban, csak otthon nem. Az a Czenczi néni birodalma, az ő két adjutánsával, a szőke Arabellával, és a „gyémánt szemű“ Petronellával. Mire Benő ide megérkezett, már egy fogat állt a főlépcső előtt. Mindjárt megérté.- Rohan a mama kézcsókolására, s kivel találkozik ? a szilfid termetű Arabellával. Úgy látszik lesett rá. „Hozta Isten édes Benő! Az első négyest fel- ! tartottam !“ Egy meleg kézszoritást érez í a az eltűnő tündér j után bámulva, elragadtatással kiált fel: „Oh angyal! S még magához sem tér a nagy varázslatból, midőn valaki hátulról be fogja a szemeit, 8 csengő kaczagással — (vélnéd, a galamb nevetését hallod) kérdi : „Nos? az első négyes? mérnök úr! ... de hir- | télén, arczán a meggondolatlanság és zavar kellemes i pírjával rántja vissza kezét . . . JdLLL1 gát, hamis próféták voltak — és azon reménynek ád kifejezést, hogy a népbank a 2-dik tized év lefolytéval még virágzóbb állapotban fog lenni, a közgyűlés ezen üdvözlést éljenzéssel fogadta, s ez után áttért a napi rendre. Az igazgatóság által bemutatott zárszámla egyhangúlag elfogadtatott, osztalékul pedig 10 frt 50 kr. minden részvény után állapíttatott meg. A jótékony czélra szánt 90 frt következőleg osztatott .szét a magyar szabadság szoborra 10 frt, a váczi nőeuy- letnek 10 frt, a váczi kórháznak 10 frt, a váczi tűzoltóknak 10 frt, az iparos egylet beteg-ápoló osztályának 15 rt, a váczi beteg-ápoló egyletnek H5 frt, az Eötvös alapnak 10 frt, a pesti leány-árvaház sorsjegyéért 10 frt. — Végül egy felügyelőségi és egy igazgatósági tag választása napi renden lévén, ezen tisztségre Dr. Nagy Armin mint felügyelőségi tag és Rozmanit János igazgatósági tag választatott meg. = Esltüvö Tariczky Ferencz siketnéma intézeti tanár a bájos Vadkerty Etel kisasszonynyal e hó 19-én kedden délután 1 órakor tartja esküvőjét a felvárosi plébánia templomban. — Tánc* füzér két rendez több fiatal kereskedő f. hó 17-én a „Curia“ vendéglő dísztermében. Belépő személyjegy 1 frt 50 kr. Család jegy 3 frt. =* A magyar főposta. A napokban „Barna Tivadar és társa hirdetési irodájának Budapest Hat- vani-uteza 15. sz.w czimmel egy levelező lapot küldött szerkesztőségünk, mely tegnap következő felirattal jött vissza „Firma aufgelöst retour.“ Ajánljuk Gervay ur ö méltósága figyelmébe. — A köszvény elhárító készülék, melynek első és egyedüli feltalálója Winter Adolf Stettin bői, valóban már annyira elterjedt, hogy már nem is szorul külön dicséretre. Mindamellett figyelmeztetjük a tisztelt olvasó közönséget e ezégnek a mai kiadásunkban mellékelt hirdetésére. = Adókivető bizottság. A váczi kir. adóhivatal területére az 1884—1886-ik évre adókivető bizottsági tagokul a megyei törvényhatóság által Bäbr Gusztáv (1. T. Györk) Tragor Ignácz (1. Vácz) mint rendes tagok, Beniczkv Antal (1. Uj-Pest) és Tóth István (1. R. Palota) mint póttagok küldettek ki. = Személyi hir. A helyi honvéd huszárezredhez Konnert Frigyes alállatorvos helyeztetett át s állomását már el is foglalta. = A fiatalok báljának aláírói figyelmeztetnek hogy nyugtáikat V e 1 z e r Lajos báli pénztáros urnái szerdáig váltsák ki. = Adományozás. Megyés püspökünk, Ő Ex- ciája a váczi beteg ápoló egyletnek 10 frtot adományozott. — Halál tánczközben. Lukács Pál Lu- czenbacher fa-kereskedő hivatalnokának szép fiatal lánya Ilka e hó 7-én Szobbon bálban volt a midőn is tánczközben torkában heves fájdalmat kezdett érezni s daczára a gyorsan alkalmazott orvosi segélynek nehány perez alatt megszűnt élni. Temetése e hó 9-én ment végbe Szobbon melyre városunkból is többen elmentek megadni a végtisztességet a korán elhunyt ifjú halottnak. Ny. B ! = Két tűz egyszerre. Folyó hó 6-án este V, 10 órakor a vészharangok kongása riasztá fel városunk lakosait. A tűz fénye a Burgundiát világitá meg a hol Bér a és Kos kettes háza állott lángokban. Tűzoltóink a leggyorsabban a vész helyén termettek s daczára a nagy viz- és munkaerő hiánynak a tüzet lokalizálták s a ház padlásának beégését megakadályozták. Alig fogtak azonban az oltáshoz tűzoltóink, mikor a vészharangok kongása megújult s tűzoltóinknak a Kükuricza-utczáb n levő tűzhöz kelle sietniök a hol Meixner és Tóth 398 és 399. számú házai állottak lángokban. Itt már nagyobb feladat „Nem, nem, gyönyörű Nellike, engedje azt a kis hamis kacsóit megcsókolnom ! „Nem, nem, addig nem, mig, meg nem ment ettől az unalmas jegyzőtől ... 6 vele nem akarok! . . . Megteszi, ugy-e, megteszi ?“ és olyan szánalomra méltó siralmas arezot tudott vágni, ragyogó szemeiből, e valódi fekete gyémántpárból, két bánatosan rezgő sugár kapaszkodott Benő állhatatlan szivébe, hogy igazán lelke mélyéből fakadt ki a vallomás : „Kegyedért mindent!“ E perezben föltárul a terem ajtaja, s a kiözönlő fény között megjelen Myron merészen daliás alakja, bal hóna alatt Náczi bácsi kopasz fejét szorongatván, jobbjával pedig a Czenczinéni tömérdek karjait emelgetvén közelebb a szájához. Bele kiált a megkezdett mondatba szemrehányó nehezteléssel: „Kegyemért pedig az első négyest csak nem . . . „Bocsáss meg, hogy megelőztelek, régi foglalkozás ! (Báli mű szó : érted angazsirozást.) Úgy állottak egymással szemben, mint a kik nem egy utón jöttek. Vélnéd Dávid és Góliáth ! fegyver nélkül ! A kitörhető szerelemféltési vérjelenetnek vészterhes förgetegét a mama parancsa simitá enyhe per- meteggé, biztatván a vonagló Góliáthot, hogy szükségből ő is eljárja vele, azt a kérdéses első négyest ! Ez ellen nem volt apelláta ! Bundák, kendők, dobozok és más elmulhatlan úti veszedelem kocsira került. A család elhelyezkedik a csézában. Belül a három hölgy. A kocsis melletti hely a jó papáé, hogy elmaradhatlan tajték pipájával ki ne égesse a mama selyem viganóját! A lovagok lovon folytatják az utat. „No megállj te térképmázoló, kiteszek most raj- | tad“ ezt sugdossa az elfojtott méreg Myron kebelévárt tűzoltóinkra, mert az egymáshoz igen közel fekvő, többnyire szalma födeles házak megmentése bajjal járt, azonban itt is bebizonyiták önkéntes tűzoltóink, hogy a bősz elemmel tudnak daczolni s képesek azt megfékezni, daczára annak hogy a léhán bámészkodó közönség segédkezet alig nyújt nekik. Rendőrségünknek azon kellene lenni a tüzeseteknél, hogy a bámészkodó és olykor szemtelenül kritizáló tömeget vagy félre hajtsa a tűz közeléből, a hol csak akadályul szolgálnak vagy kényszerítse a segédkezébe. — Kinevezés. A dunagőzhajózási társulat, a helyi ügynökséghez Zierer Árpád helyére polgár- mesterünk fiát R.éty Ferenczet nevezte ki. = A sorshúzás az idei sorozásra ma d. e. 10 órakor lesz a városház tanács termében. = A fiatalok bálja szombaton igen fényesnek és látogatottnak Ígérkezik, a mennyiben közönségünk élénk érdeklődést tanúsít a bál iránt, s a mint halljuk igen sokan készülnek a bálra, a rendezőség pedig mindent elkövet, hogy a' bál sikerét és fényét előmozdítsa. A fűzértáncz, melyet a rendezőség Drezdából hozatott, méltán megfogja lepni közönségünket, úgy szintén a csinos kiállítású női tánezreudek is. — Tánczolni szerető hölgyeink e bálon mindenesetre jól kimulathatják magukat, mert a vendég tánezosokon kívül a bál rendező aláírók — kiknek száma már eddig 50-re emelkedett — biztosítják arról hogy tánezos hiányában nem fognak szűkölködni. — Gyászrovat. Ha őszbe borult fő, a természet rendje szerint örök pihenésre száll, az ember csak elkomorul, de megnyugszik azon tudatban, hogy minden a minek kezdete volt, annak a természet törvénye szerint végének is kell, lennie; de midőn élte virágában, még úgy szólván — zsenge korában — sújt a múlandóság angyala és külömbség nélkül ragad el körünkből valakit, ezt megérteni nem lehet, ez a természet titka. Szép volt mint a rózsa, kedves mint a gyermek, a kiért az önzetlenül szerető édes anya — ha kell élete feláldozását sem kevesli. Az élet örömeit még alig ismerte. Özvegy anyja vigasza, testvéreinek büszkesége, öröme, menyből leszállt angyal volt, a ki csak azért jött a földre, hogy velünk — szemeinket gyönyörködtetve, rajta a teremtés magasztos voltát megismertesse. Az ég is elborult, midőn kikisértük az örök nyugalom :kertjébe, mintha az is megbánta volna, hogy remek művét, —• viruló rózsa korában — eltiporta ; mintha osztozni akart volna a gyászoló anya, testvér és résztvevő közönség bánatában, gyászában. Ilyen volt Lázár Piroska a kedves, feledhetetlen halott, kit folyó hó 4-én kisért a jó barátok, ismerősök és a szerető anya és jó testvérek gyászában őszinte részvéttel osztozkodó nagy számú közönség az örök nyúgalom helyére. Legyen a megboldogult örök álma csendes, áldott. Leljék a hátra hagyott gyászoló anya és testvérek vigaszukat a hitben, hogy az a kéz, mely az emberi lét végzetes sorsát intézi, az a művész, kit lelkünk titkon érezve sejt s a ki az embert a természet koronájára alkotta: megadja még a viszontlátás örömét oda lent hol már — nem fáj semmi. A diszesen felállított ravatalt számos díszes koszorú bontotta. A rokonok ismerősök s jó barátok siettek a kedves halott iránt kegyeletük adóját ez utón is leróni. A ravavalt diszitő koszorúk közt voltak : „Forrón szeretett leányomnak“. — „Fe- ledhetlen nővéremnek Lázár Ilona“. — „Hőn szeretett nővérünknek Lázár Lajos és Árpád“. — „Regele János és csaladja Piroskának“. — „Regele Károlyné“ „Szeretett jó Piroskának“ Filzer nővérek“. — „Feled- hetlen Piroskának Brukner Ferencz és neje“. — „Jósz Rezsőné feledhetlen Piroskának“. — „Isten veled“ feliratú koszorúk. Díszes koszorúkat küldtek még özv. Haracsekné, Brukner Julcsa, Regele Rózsa, Eiszner ben, s maga udvarias előzékenységgel segít a szűk- nadrágu Don Jüannak a lóra felülni. Látszatos vélet- lenségből úgy meglóditja, hogy kis nyergesén túl röpülve csak is a „gymnasticából“ nyert első oztályzat érdeme, hogy megakadt a társa mögött kimagasló mecklenburgi tetején. A hölgyek sikoltozása kihozza sodrából a jámbor németet, és cserben hagyva méltó termetű gazdáját, lovarjával kilejt a nagy kapun. Lehet hogy a szégyennek is volt része benne vagy tán az akaratlan zökkenéstől helyrerázódott a szerelmetes lovag koponyája, — vagy tán lelkiisme- rete korbácsolta az isteni Adalgiza felé, denique ! elrohant feltartóztathatlanul. És Myron ? Akár hóna alá vegye azt a kis jószágot s menjen gyalog. Megkisérlette ugyan föllépni a nyeregbe, de azok a véghetlen lábak ! Ismét a mama oldja meg a kérdést. „Édes tatám, te szeretsz lovagolni, a jó Myron meg velünk jön !“ Szegény Koponya, ha látnád ezt a haragos óriást tüszkölni a bakon ! Minden reá frecscsenő sár csöpp egy méreglabdacs zaklatott mellére, s hogy abból bősz haragja, szókra nem tör, csak is azon kellemetlen kényszeiű- ségnek köszönhető, hogy ő most annak a kegyelméből hálózik. Kegyetlen sors, a ki reá mérted ezt a csapást, nem sughatod-e meg bánkódó szivének, hogy hiszen a leveleket elfeledve postára tenni, ott vannak a belső zsebében. Hanem hát szerelmes embernek — nincs helyén az esze. (Folytatása következik.)
