Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1884-11-23 / 48. szám
VI. évfolyam. HELYI S 48. szám. Váoz, november 23. VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. Eloíixelésí árak : Évnegyedre................................................................1 frt 50 kr. házhoz hordáé vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 10 kr Kapható Deutsch Mórnál (Városház épületében.) Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek Nyilt-tér sora .......................... 30 kr. Bélyeg illeték minden beiktatásnál 30 kr A szemesziöseg és kiadó hivatal czimzcte: hova a lap aielleui és anyagi részét illető közlemények küldendők : Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen levelek e t nem fogadunk el. A városi képviselőválasztások előtt. A község önkormányzati jogát a képviselő- testület által gyakorolja. Ez oly orgánum, mely a község ügyeinek vitelében az összes lakosok helyett, s az összeséget képviselőleg és kötelezőig jár s működik közre a községi elöljárósággal, illetve városi tanácscsal. A képviselőtestület az 1871. évi XVIII. törvényczik értelmében felerészben a legtöbb egyenes államadót fizető községi lakosokból, felerészben pedig a választó polgárok választottaiból áll. A törvénynek az volt az intencziója, hogy az úgynevezett virilistáknak a képviselőtestületbe való bevonása által a konservativ irány a képviselőtestületben helyet foglaljon s a vagyon is ezzel karöltve domináló állást nyerjen. Ezen része a képviselő- testületnek tehát egyszerűen vagyona, vagyis a község területén nyert jövedelme alapján jut megbízásához. A képviselőtestület ezen részében tehát akadhatnak és akadnak is tagok, akik fontos helyzetüket vagy nem tudják vagy nem akarják a község érdekében felhasználni, de találkoznak olyanok is, akik annyira közönynyel vi„AVÁCZ1 KÖZLŐIT TARGZAJA." Novemberben. Lecsüggedetten, búsan hervadoz A tél fagyától érintett virág. Az utakon, a merre szem tekint, Már semmi zöld, egész csak pusztaság. Oh! puszta minden itt, miként e szív, Mely oly örömtelen dohog szegény. Ennek virágit is a fagy ölé, Kihalva benn' az édes érzemény. Igen, fagy illeté kegyetlenül A sok csalódások rideg fagya, Leronta benne minden szép reményt S most már csak egy sivár kedélyt hagya. Óh! mily dicsőnek, szépnek alkotá A gyermek ész a földi létezést És nem sejdité, liogy ott majd mi nagy Csalódás éri érező szivét! Keserű, ah, de hathatós a szer, Mely a magasból földre ránta le. Kijózanult a lélek, bár a szív Minden kincsét veszté is el vele. E szív a hosszas hányatás után Megérté végre, hogy a mit keres A jót, a szépet, a dicsőt s erényt E föld porában nem találja meg. És most kihűlt s elfásult e kebel, Nem éri több öröm, se bú nyila, , De ah ! mi sok kincset veszite el, Hite. remény s szerelme már oda. z. Egy éjszaka. Olyan búsan hangzik ez a nóta: ,Bánatosan zeng a madár Vesztett párját siratja“. Ezt veri az Edus czimbalmos azon a csodálatos hangszeren, melynek hangjai legrokonabbak a fájó szív érzésével. seltetnek minden közügy iránt, hogy a, képviseleti közgyűléseknek feléje sem néznek, már pedig ha többet nem, de annyit a közjónak mindig áldozhatnának, hogy a közgyűléseken, ha passziv szereppel is, jelen legyenek. A virilistáknak a legtöbb egyenes államadó alapján való összeírása már városunkban megtörtént. Ezt megváltoztatni a községi választóknak nincs módjában, ebben meg kell nyugodniok mint oly tényekben, a melyekre rá szokták mondani, hogy: Isten rendelése. Ha csupa oly egyénekből is állana véletlenül képviselőtestületünk eme fele része, akik városunk jóvoltát és felvirágzását szivükön nem hordanák, akkor sem segíthetnénk rajta. Ezzel azonban nem azt akarjuk mondani, hogy városunk képviselőtestületének virilistái is mind ilyenek; mert vannak köztük, akik nem sajnálják idejüket s fáradtságukat a városi ügyekért. Másként áll a dolog a képviselőtestület másik felére nézve, ennek tagjai az összes községi választók bizalmából, az összeség helyett és az összeség érdekében viselik meghatározott időre tisztöket. De ezen tiszt és ennek alapját képező El is búsul rajta az a kis kompánia mely minden héten egy-egy este összejön a kávéházban. Mindegyik szerelmes jó fiú. Egyik csalódott. Jön sirva vigadni a szomorú nótákon. A másik szerelme reménytelen. Hadd búsulja ki magát kedvére. A harmadik szerelme boldogságában vigadva mereng a nótákon. A mikor már látja, hogy czimborái a szomorú nóták felett, nagyon neki erednek a búsulásnak, oda kiált a Marczinak, „ne húzd azt a szomorúkat, húzd az én nótámat:“ „Szeretlek én egyetlen egy virágom“ s mikor aztán Marczi hegedűjének száraz fájából szívhez szólón zendülnek fel a nóták, felvillanyozódnak a kedélyek, a búsulók feledik szívok fájdalmát, s együtt örülnek czimborájuk boldogsága felett. De tudja Marczi hogy mit csinál, megint csak j rázendít csendesen egy szomorúra, attensióval kezdi I a mint a távoli szél sodorja a havat, aztán erősebben 1 mikor közelebb jön a szél, idegesen futkosnak Kzei végig a húrokon, mintha maya is átérezué a búsuló fiatalok keservét. Hej menyi igaz érzés, őszoite keserv s a fájó kedély milv ótékony m lege vonul át e dalna« : „Szomorúan zúg búg ászéi“ - minden sorén, egy egész érzelem világ néhány szóban, egy sírba vágyó élet ho-szu szenvedése, s hozza ni ly n dali mi milyen zene. Dallam, melytől még az öröm is sir, zene, mely- ; tői a boldogság is konyezik s melyet csak akkor ér- zesz igazán, midőn saját szived is vad keservtől vérzik, midőn benned is egy bús érzelem jajgat, melynek öröme nincs, csak bánata van, melynek vigasza csak hulló köny, reménye csak sir és halál; midőn csordultig tele szívvel magad is zokogva borulsz vesztett nyugalmad sirhalmára és sírsz hogy szinte szétreped szived. Oh csak akkor érted, hogy mi van abban a nótában, csak akkor érted hogy mit mond az a szomorúan zugó búgó szél, midőn csendről, nyugalomról beszél, csak akkor tudod, hogy mi jajgat abban a szívszaggató húrban, midőn azt sir ja „Kis madárka zeng az ágon Temetőbe sírba vágyom“ Uj nótára gyújt a czigány. Az egyik czimbora a bús nótákra feláll, kezével veri az ütenyt, ajkai mormolják a nóta szövegét, mindig i kallhatóbban. végre érzésteli hangon énekli a befe- ( 1 jező sorokat: jog, illetőleg a választás korántsem a választók jogának' a választottra való átruházása, vagyis nem szoros értelemben vett megbízás vagy meghatalmazás, sőt még azt sem jelenti, hogy a választók akarata a választott által adassék elő: hanem a választás úgy tekintendő mint politikai eszköz s alakzat arra, hogy a községi dolgok vitelére a legalkalmasabb s leghivatottabb polgárok feltaláltassanak s oly jogoknak gyakorlására, melyek nem az egyes választót, hanem az öse- szes választókat illetik meg, — az illetékes erők kiszemeltessenek. Most alkalmuk leend a képviselő választásra jogosult választóknak a harmincz kilépő képviselő helyébe újakat választani. Gondolja meg jól választó polgárságunk hogy mily fontos jogát gyakorolja akkor, a midőn képviselőit választja. A most kilépő képviselők sorában vannak olyanok, a kik képviselői hivatásuknak minden tekintetben megfeleltek, a kik még a régi gárdának kasznavehető, megbízható tagjai, a kik tehetségükhöz mérten iparkodtak mindig a választóknak beléjük helyezett „Hogy igy megcsalt soh* se hittem-, Büntesse meg az úr Isten.“ — „De erre már iszunk“ szólal meg a másik jó pajtás. Valamenyi kéz pohár után nyúlt, s cseng a pohár s folyik a nóta tovább. Hát Marczi tudod e azt a nótát „Égszinű kék a nefelejts levele.“ — Hogy ne tudnám, ugy-e az a melyik igy folyik tovább „Azt kérdezik szeretőmnek mi neve? Nem mondom meg senki ember fiának, Csak az egy jó istenemnek magának* — Az-az Míirczi „húzd !“ — Ej ne bolondozz, szól az egyik czimbora, hogy ne mondanád meg mikor mi is tudjuk. — No hát akkor húzd el az „Iza csárdást.“ S a boldog szerelmes czimbora szivének nyílt titka fölött nevetve koczintjak össze poharaikat a jó czim- bórák. így folyik a nóta. Mér éjfélre jár az idő, mikor boldog szerelme-ünk oda szól barátaihoz. — Sz n-ttek-e fiúk ? Be füves i kéidé- — válaszolják azok. — No hat akkor jöjjetek velem Éjjeli muzsikát adunk — „Ne ki.“ — Köntnü azt kimondani pajtás, de messze van ám ide az a kis falu s éjfel is elmúlt. — Soh’ se búsuljatok, lesz kocsi mindjárt, i S a szerelmes elrohan kocsit keresni. Felzörgeti az összes bérkocsisokat, mig nagy fáradtsággal két kocsira tud szert tenni. A. kocsik előállnák. Egyikre felkapaszkodik a banda, a másikba meg elhelyezkedik a négy jó barát, s Jézus segíts haj ! neki indulnak a korom setét éjszakának. Kecskés sógor táltosai igyekszenek megfelelni a beléjök helyezett bizalomnak s másfél óra alatt a helyszínére röpitik a kompániát. A hűvös őszi éjszakában ugyancsak kelendő az egyik czimbora által előrelátásból hozott „doppel-küm- mel“ — a mitől kissé felmelegszik a didergő kompánia. Bizony sok bolondot meg tesz az ember a barátságért, többet mint a szerelemért, hisz a szerelem csak reggeli árnyék mely minden perczben kisebb lesz, a barátság pedig esti árnyék, mely nő, míg az élet napja lesüllyed.
