Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1884-11-16 / 47. szám
maguknak amaz élvezeteket, miket a sors irigy Szeszélye naponta megtagad tőle. Ez az oka annak, hogy a munkás osztály gyűlöli a tőkét és irigyli a gazdag emberektől anyagi jólétüket. És e gyűlöletnek ha nincs is jogosultsága, de van némileg menthető oka. Mert tény az, hogy a szegény ember dolgozik legtöbbet s mégis ő élvez legkevesebbet. Akadtak oly emberbarátok és államférfiak, kik tanulmányok tárgyává tették a társadalom bajait s orvosságot kerestek ellenük. Maga Bis- mark is a socialis kérdés megoldásával foglalkozik jelenleg. Hogy sikerülni fog-e ez neki? — az a jövő titka. Annyit azonban már most is mondhatunk, hogy a létező socialis bajokat még az ő talentuma sem fogja orvosolhatni. Magukban a viszonyokban, a társadalmi fejlődés sajátságos irányában fekszik a baj s ezt egy ember, ha mindjárt Bismarknak hívják is, nem fogja orvosolhatni. Amióta proklamáiták az egyenlőséget, épp azóta lettek legkevésbé egyenlőkké az emberek. Felszabadították a népet a jobbágyság járma alól, oda lökték a szabad fejlődés útjára s éppen ezen utón ejtette őt zsákmányul a tőke. Eddig a földes urnák dolgozott, most dolgozik a tőkének. A különbség csak az, hogy mig a földesur jobbágya munkájának csak a fölét szedte le, addig a tőke mindent maga nyel el. A munkásoknak alig marad annyija, miből gyomrát megtöltheti. A tőkének az a sajátsága, hogy mindent meghódít, mindent elnyel. Még az állami hatalom sem védhet meg ellene, mert a tőke az államnak is parancsol. Innét van az, hozy az államhatalom űzőbe veszi azokat, kik lázongni mernek a tőke ellen. Az állam folytonos pénzzavarokkal küzd, melyekből csak a tőke segíti ki, ennek fejében az állam viszont védelmezi és kiváltságokkal ruházza föl a tőkét. E kiváltságok tették őt képessé arra, hogy a földbirtokkal is versenyre kelhetett. A küzdelem aránytalan erővel folyt s végre is a földbirtok vereségével végződött. A tőke ma korlátlan úr az egész földön, a földbirtok csak adóalap, melyre újabb és újabb terheket rónak. Ma csak a tőkepénzes az igazi úr, a földbirtokos csak adózó polgár. Minden rósz tulajdonságai mellett a tőke még kozmopolita is. Nincs helyhez kötve, hanem sülni addig, mig Lavatert összes tudományával le nem főzi. És ő tanult és ő elmélyedett a tudományok e chaotiku8 tételében és a tanulás közben észre sem vette, miként tűnnek szép szőke fürtéi, miként változnak át kék szemei savó-szinűvé, miként redősödik meg az egykor sima arcz, s hogyan görbül meg ap- ránkint a hát. Még arról is elfelejtkezett gondolkozni, tulajdonképen miért is kell neki már kampós bot, ha a főutczára tanulmányi kirándulást tesz ? ő boldog akart lenni. Fáradtságát már-már kitűnő siker koronázta. Mit bánta ő, hogy tél kezdetén s tar- lott földbe szórja virágainak magvát. Ha ép a mag, nem árt a tél, tavaszt ér az s virágzik. A lavateri tudomány magva meg volt; s mert fekete földben terem a jó búza, a fekete szemű Zsaná- nak szive lett a választott talaj, a mely azt melegével éltesse, s nagygyá nevelje, hogy legyen a boldogságnak élőfája e földön s örökzöld lombjai között daloljon a csalogány igaz és hiv szerelemről. Várt leány várat nyer. Zsana a „váró“ leányok azon reményteljes s erényekben kimagasló alakja volt, kiről csak levett kalappal illő szólani. Mig Kapor a psychologiát tanulmányozta, Zsana harmincz kötetes könyvet irt a nő jogairól, a nő elnyomatásáról, másik harmincz kötetet a férfi zsarnokságairól a világalkotó gyönge nem felett. E könyvek kéziratban mint befejezett egész az utókor hölgyeinek dedikálva, piros kelmébe varrva, egy szúette bőrös ládában a padláson voltak letéte- ményezve. oda megy, a hol legjobban prosperálhat. Jelszava: „Ubi bene, ibi patria,.“ Nem ismer haza- fiságot, csak kamatlábat s ott telepszik le, ahol nagy ob kamatot élvezhet. Ez a hazafiatlanság, ez az önzés képezi azt a kovászt, mely megrontotta az egész társadalmat s a közerkölcsök sülyedését idézte elő az egész kontinensen. Jelszó lett: Pénz és élvezet! Pénzhez és élvezethez jutni bármi módon! Ez az irányzat idézte elő azt az insoliditást, melylyel lépten nyomon találkozunk. Ez szüli a hűtlen pénzkezelőket, sikkasztókat. csalókat, tolvajokat. Mi ez ellen a remedium ? Első sorban takarékosság. Arra törekedjék mindenki, hogy ne költse el minden jövedelmét, hanem egy részéből — ha még oly csekély is — alakítson magának egy kis tartaléktőkét. A kezdet nehéz, de nem kell visszariadni tőle. S ha egyszer le van téve az alap, a többi magától jő, mert a tőke önmagát szaporítja. Második remedium a becsületes gondolkozásmód. Ahol ez nincs, ott nem fejlődhetnek egészséges viszonyok, ott nem lehet boldog és egészséges társadalom. Kiki önmagán kezdje s ha annyira vittük, hogy a szolid elvek ismét túlsúlyra jutnak, akkor nem is maradhat meg köztünk a becstelen. Legyen az egész társadalom egy olyan szövetkezet, mely nem tűri magában azokat, kik nem tisztességes utón jutottak pénzhez és vagyonhoz. Csak is ezen az utón gyógyitható meg a beteg társadalom. Tölgyesi Mihály. Városi és vidéki hírek, — Templom szentelés. A y a esi pus ztán, herczeg Koburg[Fülöp által saját költségén építtetett szép templomot múlt vasárnap szentelte fel fényes segédlettel Neszveda István, auksziliáris püspökünk, a herczegi család, József főherczeg, Ráth Károly budapesti főpolgármester, az uradalmi tisztikar és nagy számú közönség jelenlétében. Az egyházi szertartás alatt az egyetemi dalegylet tagjai énekeltek. A felszentelés után a vadász-kastélyban ebéd volt. = Előléptetés. Maró ss y Károly honvéd hadnagy hadbíró a novemberi előléptetések alkalmával főhadnagy hadbíróvá neveztetett ki. Gratulálunk! = A kalocsai zászló szentelést ünnepélyre a helybeli kath. legényegylet 15 tagja Balázs Lajos kar-káplán, egyleti alelnök vezetése alatt tegnap délután 2 órakor utazott el. Az ezen alkalomra irt hangulatos költeményt lapunk mai tárczájában találják meg olvasóink. = Érdekes uzsora per tárgyaltatott októbér 31«én a budapesti törvényszék előtt. A per Szta- nya Lajos váczi lakos ellen indíttatván uzsora vétség elkövetés miatt, bizonynyal érdekelni fogja annak rövid közlése olvasóinkat. Az eset következő: a múlt év tavaszán Hajdú Mihályné megkérte Sztanyát, segítené őt ki szorult helyzetéből és kölcsönözne neki, kellő biztosíték mellett egy kis összeget. Sztanya erre késznek nyilatkozott s Ilajdunónak, ki biztosíték gyanánt zálogházi czédulákat adott neki át, 25 forintot kölcsönzött olykép, hogy ezen összegből 4S°/0 kamatokat vont le. Később Sztanya ismét kölcsönzött vádlónak, s ezt a már kölcsönzött összeghez hozzá adta. Miután Sztanya Hajdanát, ki fizetési kötelezettségének kellő időben nem tett eleget, jóllehet ez hitelezőjének már 22 forintot fizetett, még Í5 forint erejéig perelte be a váczi kapitányságnál. Miután tehát Sztanya 25 forint helyett 37 forintot akart Hajdunétól kicsikarni s miután Sztanya ellen több oly körülmény merült fel, mely Sztanyát, mint uzsorást tüntette fel, a pest- vidékig törvényszék Hajduné és társa feljelentése folytán vád alá helyezte. —- A tárgyalás során vádlott az ellene íelhozott vádak hallatára zavarba jött s dadogva nyilatkozott oda, hogy ő neki vádíónők nem tartoznak s mit sem követel rajtuk; sőt ezek zálogházi czéduláit is hajlandó visszaadni; e mellett azonban az ellene felhozott vádakat, melyeket a kihallgatott tanuk is megerősítettek, beismerte. Ily körülmények között, miután vádlott ellen az uzsora vétség be lett bizonyítva, a jelen volt királyi ügyész az uzsora törvény szakaszainak alkalmazását indítványozta vádlott iránt. Lkkor lépett tel vádlott védője Reiser Béla ügyvéd, ki igyekezett a törvényszékét meggyőzni arról, hogy jelen esetben nem forog fenn uzsora vétség, hanem tiltott zálog ügyletekkeli ^intézkedés s hogy ezen tény nem eshet az uzsora, hanem a kihágási büntető törvény rendelkezése alá. A törvényszék e véd beszéd után három negyed órai tanácskozás után kihirdette az ítéletet, mely szerint vádlottat az uzsora vétség alól felmentette s a védő kérelméhez képest csak a tiltott zálog ügyletekkel való üzérkedésben mondotta ki vétkesnek s vádlottat 20 frt pénzbírságra s az eljárási költségek viselésére ítélte. Vádlott az Ítéletben megnyugodott, a királyi ügyész azonban fellebbezést jelentett be. = Óriást sóskifli került ki tegnap Prokop Károly pékmester sütőkemenczójéből, mely a Püspök-Hatvanban ma tartandó posta megnyitási ünnepélyre rendeltetett. A kifliszörny 3 kilogramm súlyú volt. = Kirabolták péntek éjjel Fóthon gr. K á- r o 1 y i kertészét. A tolvajok mintegy 200 frt értékű tárgyakat vittek el magukkal. — Tűz. Vasárnap éjjeli fél 11 órakor vészharangok kongása riasztá fel városunk lakosait. A tűz a „Kőkapu“ mellett levő úgynevezett deszkások során T o k o d y István házát hamvasztotta el. Tűzoltóink derekasan működtek, mert a szomszéd házat, daczára annak, hogy még tűzfal sem választotta el, teljesen megóvták a veszélytől. = Udvari vadászat Gödön. F. hó 14-én azaz pénteken ü felsége a király személyes részvétele mellett fényes és eredményes udvari vadászat volt Göd környékén. Ö felsége és kísérete külön vonaton jött Dunakeszig, hol kiszállva megkezdették a vadászatot s egész a csörögi szőllőkig üldözték a rókát, hol az zsákmányul esett! = ütfagy tüzféuy világitá meg városunk északkeleti részét múlt szombaton, s a harangokat is félre verték a tornyokban, s megriasztott lakosságunk csak akkor lett megnyugtatva, mikor a vörösház térről látható lett, hogy a tűz Kosdon van. A tűz úgy látszik E korszakalkotó mű minden lényeges passzusát emlékébe véste Zsana. Gyűlölte ő a férfiaknak apraját nagyját. De, mert neki a földi javakból is kijutott, lévén a cziprus ut- czában két emeletes nagy háza, a melynek nagy részét különféle hajléktalan állatokkal népesité be, a kisebb részét átengedé bérbe a háztalan Kapornak azon feltétel alatt, hogy ő nem tarthat igényt semminemű állattartásra, mivel nem szeretné, ha férfinemű állat az ő nőnemű állatkáiban bűnös hajlamot ébresztene vagy pláne elcsábítaná azokat. S mivel a második emelet történetesen az első fölé építtették, a tanár úr ne dörömbözzék, ne futkosson s kapuzárás előtt itthon legyen. E szabály nem ütközött Kapor elveibe s ő ősidőtől kifogástalan lakója Zsana kisasszony háza második emeletének. Zsana férfi-gyűlölete, a mely jég kéreggel vette körül különben érző szivét, a dicső Kapor pillantásainak alatta lassan-lassan olvadozni kezdett. — Ennyi erény egy férfiban — sobajtá Zsana pártás fejének ötvenedik és Kapor lakói minőségének huszadik évében. Elmerengett. Sorba czirógatá kutyácskáit, majmocskáit, mókus- káit, madárkáit s szemérmesen kérdé: — Mit mondanátok ti, ha én egy inandust-----Elfutának valamennyien. Kapor, kinek ismételt kopogtatását a vinnyogás- és czinczogástól hallani nem lehetett, tárta fel az ajtót s látva a futást, zavarral kérdé magában : hátha ö is ? Nem, Zsana nem futott el. Nyajasan mosolygott, intett s monda : — Kapor, beléphet! Én nem vagyok oly félénk, mint környezetem. Húsz év óta először lépte át Kapor a szentély küszöbét, nem csoda, hogy frakkja feszült, lélegzete elakadt s ingének csipkéi keblének hullámzását ka- ezérkodva utánzák. ügy tűnt fel neki, mintha az a húsz óv csak a tegnap és a ma között fekvő éj lett volna. — Itt nem változott semmi! — monda Kapor elragadtatással. — Oh de igen! — válaszold Zsana szemlesütve, — itt igen nagy változás történt. — Talán férjhez adta nagysád valamelyik ku- tyus kisasszonykáját ? — Mit gondol! Ily szerencsétlenség szerzője én sohasem lennék! Mi nők, a világ teremtői, az erények martyrjai, alattvalóságra nem teremteténk, 8 a mig a jelen helytelen világrend meg nem változik, mi nem veszünk férjet, mi nem adunk életet oly lénynek, kit már születésekor természetellenes formába kényszerit a hagyományos szokás. Tudja- e ön, milyen anyagból alkotá Isten a nőt? A férfit agyag, a nőt csontból. Amaz porladozó, ez szilárd ; s mert szilárd anyagban lehet csupán ellenáüó erő, dacz, a nő tökéletesebb lény mint a férfi. Amaz hajlékony és törékeny anyag, ez megkövesült csont ! — Megkövesült csont?! Hol van ez megírva kisasszony: — kérdé Kapor, s meglátszott rajta, hogy e két szó az összes lavaterizmusát röpíti légbe. — A nő elnyomatásában — feleié büszkén Zsana.
