Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1884-09-21 / 39. szám

désbe rohant be. Nagy volt erre a rémület a keres­kedésben levőknél de szerencsére sem a lovas, sem a ló, sem a, boltban levőknek — nem történt semmi bajuk. = A Mária uévuapi l>ál '.alkalmával felül - fizettek. Benkár Dénes 2 írt, Rostetter Kristián 20 kr. Peskó Medárd 1 frt, Baráti Sződ-Rákos 2 írt, Weisz- bart János 1 frt, mely nemes keblíi adakozók fogad­ják e helyütt a lőegylet hálás köszönetét. Összes be­vétel volt 120 frt 10 kr. = Legfelsőbb elismerés. Ő felsége a ki­rály következő legfelsőbb kéziratot méltóztatott leg­kegyelmesebben Ő cs. és királyi fönsége József főher- czeghez intézni: „Kedves rokon József főherczeg ur ! Mint az előbbeDi években, úgy ez úttal is az Arad és az alsó Morva melletti hadgyakorlatoknál alkalmam volt meggyőződni a magyar honvédség csapatainak jó tartása, menet és hadgyakorlati képessége felől. Ezen örvendetes haladásban őszinte megelégedéssel Ön fá­radhatatlan befolyását ismervén fel, azért Önnek leg­bensőbb köszönetemet nyilvánítom s utasítom Önt, hogy az említett hadgyakorlatokban részt vett parancsno­kokkal, tisztekkel és csapatokkal elismerésemet tu­dassa.“ Kelt Ebenthalban 1884. évi szeptember hó 13-án. Ferencz József s. k. = Lépre került tolvaj. Tegnapelőtt Nagy Péter szátoki-nógrádmegyei illetőségű szabadságolt állományú cs. kir. 6-ik huszár ezredbeli közlegény — az idei őszi gyakorlatokról hazamenendő városunkban is megállapodott. Itt lakást fogadott magának a Csil­lag szállóban és élte — világát. — Még látszatát is el akarván azonban tüntetni annak, hogy ő nem va­lami tőkepénzes nagy úr, — mint katona — itteni tartózkodásra jelentkezett a városi katonai nyilván­tartási hivatalnál, nem is gyanítva, hogy milyen sors várakozik itt reá. Alig, hogy emberünk nevét be­mondja — a nyilvántartó — ki eleve értesítve lett a rendőrség által, hogy ezen Nagy Péter nevezetű egyén 500 frt eltolvajlása miatt köröztetik, tudtul adta je­lentkezését a városi rendőrségnek, ez őt azonnal le­tartóztatta, s nyomban átszolgáltatta a helyi kir. já­rásbíróságnak. Itt ideje lesz most az enyém — tied fogalmak összetévesztet elmélete és a Csillag szállói élvezetek felett nyugalmasan elmélkedni. — A vficzi molíaár ipai’társulat oszló félben. Mint értesülünk az alig megalakult vácz-vi- déki molnár ipartársulat tagjai saját belügyeik ren­dezése iránt oly közönyösséget tanúsítanak, hogy ennek folytán a társulat elnöke Joó János elnöki állásáról lemondani készül. — Az uj Ipar törvény életbeléptetési ha­táridejéül a törvényhozás által f. évi október hó 1-je állapitatván meg; az ezen törvény végrehajtására vo­natkozó részletes miniszteri utasítás megjelent és va­lamennyi törvényhatóságnak és iparhatóságnak s így városunk iparhatóságának is megküldetett; s miután ezen törvény az elébbi ipartörvénytől számos újításo­kat tartalmaz városunk hatósága már is megtenni kezdte a törvény akadálytalan végrehajtására vonat­kozó intézkedéseket. kamatjait Karádi Lujzának, — Ilona anyjának óvenkint pontosan szolgáltassa ki, egész a leány férjhez mene­teléig, midőn hozományképen a tőke is reá szálland. Én becsületes embernek ismerem önt tisztelendő ur, folytatá a gróf — bízom is önben, nyújtsa kezét, mint szavának zálogát, és esküdjék meg, hogy titko­mat nem árulja el.“ Kezemben volt a kereszt . . . ő rátevé kezem, s én megesküdtem. Leírva e sorokat, megszegtem eskümet és mire olvasni fogja gróf ur, lelkem már a túlvilágon kéri istent s az ő bocsánatát. Boldogult atyjának utolsó szavai ezek valának: „Karádi Lujza ifjúkori szerelmem, s ennek gyü­mölcse Ilona, — ő tehát vérem, gyermekem! de ősi családom fénye nem engedi hogy törvénytelen ág ve­gyüljön közénk és fiam Benőnek sem szabad pirulni atyja könnyelműségéért 1“ Szegény ember voltam .... a pénz elkábitott: vétkeztem! A 20 ezer forintnak még csak kamatjait sem küldtem Ilona szegény anyjának, ki a legnagyobb szükségben Budapest egyik külvárosában, a hová ro­konai üldözése elől menekült, a Révay-utcza 11. száma alatt, nem sokára rneg is halt.----------Ma már gaz­dag vagyok. Nevem és személyem mindenki előtt tisz­telve, becsülve áll. Az egykori segéd-lelkésznek ma már perjel czime van! És ki merné csak gondolni is, hogy egy apátság főnöke egy pap, vétkes, gonosz legyen! Eddig nem tudta senki, ma már tudja a gróf, s holnap talán az egész világ! Csakhogy addig élni én már nem fogok! Hogy Ilonából mi lett, azt máig sem tudom. Ide zárva küldöm a 20 ezer írtról szóló utal­ványt a kamatokkal együtt. Ha sikerül feltalálnia Ka- rády Ilonát, mondja meg neki hogy halálos ágyámon kértem bocsánatát. Ezzel titkom végéhez ért. Azon óhajjal tevén azt gróf ur kezébe: Vajha letűnnének ez előítéletek s mint két szerető testvér élnének boldogan tovább ! . . . 18 , . február 7. • Dezséri Domonkos perjel.“ Tihamér némán adta vissza a perjel levelét s pár perczig elgondolkodva járt föl — alá: mig végre meg­állt Benő előtt és merengéséből ily szavakkal rázta föl: — A perjelnek igaza van, és vajha ne törődnél te is az előítéletekkel s mint két szerető testvér él­nétek boldogan tovább! Vidéki hir. = Aszódi hírek. Szeszler Ferencz a múlt napokban véletlenül a Galga patakba fúlt. — özv. Reisenzahl Vilmosnó őrültségi rohamában kútba ugrott s ott lelte halálát. — Csernátoni Cseh Ilona kisasszonyt, özv. Dózsa Pálné nevelt leá­nyát e hó 17-éu vezette oltárhoz Horn István a bu­dapesti iparbank igazgatója. Nyilt-tér. * *) ítéljetek magatok. Mily gyakran vonakodunk valamely gyógyszer megvételétől, a melyet pedig mindenki magasztal. És ugyan miért van e tartóz­kodás ? Egyszerűen csak azért, mert aem akarunk haszontalan kiadást tenni, bármily csekély legyen is az. De ítéljetek magatok, hogy egy 70 krnyi csekély kiadást lehetett volua-e jobbra for­dítani, mint a következő esetben : „Miután 12 évig székrekedésben s az ezzel járó fájdalmak­ban szenvedtem és sehol segítséget nem találtam, pedig fürdőket is használtam, egészségem helyreállítását egyedül c«ak Brandt R. gyógyszerész svájezi labdacsainak köszönöm. Azok használata óta a legjobb egészségem van, mit ezennel bizonyítok. — Kelt jun. 12-én, az eisendorfi üveghutában, Weisseusalz mellett, Csehor­szágban. Bairle M. üvegfúvó mester.“ Brandt R. gyógyszerész svájezi labdacsai dobozonként 70 krért a magyarországi gyógyszertárakban kaphatók. A labdacsok valódiságára nézve ügyelni kell, hogy a doboz czimlapja Brandt Ricbárd névaláírásával s fehér kereszttel vörös mezőben el legyen látva. Főraktár Magyarország számára Török József gyógyszertá­rában Bpest, király u. 12 sz. A Mária névnapi búcsú alkalmából elmulasztbat- lan kötelességünknek tartjuk érdemleges elismerésün­ket és köszönetünket fejezni ki a városi ható­ságnak azon gondos, észszerű s a nagyszámú bu- csúsok s az összes váczi lakosok érdekeit s egészségó- gét szem előtt tartó intézkedéséért, bogy a főutezát a Székesegyháztól a Hétkápolnáig íelöuíöztetui — aa egek csatornáira hízta. Érdekeinket ennyire szivén viselő, rólunk atyai- lag gondoskodó hatóságunk teljes bizalmunkat kiér­demelte e tette által a jövőre is. Vederemo ! Többek nevében: Egy alsóvárosi képviselő. *) E rovatban közlőitekért nem vállal felelősséget a szerkesztő. Felelős szerkesztő s kiadó tulajdonos: Ifj. V A R A Z S É i 1 GUSZTÁV. Árverési hirdetményi kivonat. 2409/1884. tlkvi sz. A váczi kir. jbiróság, mint telekkönyvi hatóság közhírré teszi, hogy Kiss János, mint távollevő Czagány András gondnokának mint végrehajtatnak Czagány István és özv. Czagány György- né végrehajtást szenvedő elleni 406 frt 2 kr. tőkekö­vetelés és járulékai iránti végrehajtási ügyében a Kedves Benő, hiszen az ő ereiben is atyád vére csörgedez, nos ne gondolkozzál hát tovább, ne engedd, hogy a büszkesség legyőzze a szeretetet .... igen, igen neked szeretned kell, a nélkül hogy láttad volna, mar is szereted őt! . . . ugv-e megengeded azt, hogy ón keressem fel? Oh engedd, hogy én kutassam át a főváros minden rejtekét, és ha hirt holnapig nem ho­zok, úgy tagadd el, hogy csak ismertél is valaha! — és sietve eltávozott. Benő lassan és gondolkozva hagyta ott a casiuó termeit s palotájába hajtatott. Dolgozó szobájába térve azonnal Adorjánt hivatá. — Elküldötted már leveleimet? — Bocsánat uram, azonnal el fogom küldeni . . . — Egynek kivételével. Corsini Ilona, Szép-utcza 13. sz. a. van czimezve, — ezt hozd azonnal fel, a többit elküldheted. Néhány perez múlva már a gróf kezében volt ez óhajtott levél. Felszakitva a borítékot halkan olvasni kezdte: „Kedves Ilonám ! Egyik legjobb barátom ma fejezett be egy mo­dern drámát, Égészen a kegyed számára, kitűnő és hálás szereppel irta meg. Vájjon remélhetem-e, hogy szives engedelmével az olvasó próbát holnap a mú­zsák szentélyében, kegyed lakásán tarthatnék meg?“ E közben már egészen beesteledett; a félig át­olvasott levelet maga elé téve, várakozott mig a szol­gák a lámpákat meggyujtva behozták. Vájjon mit tartalmazhatott a levél többi sora? . . senki sem tudta meg soha ! Másnap már korán fenn volt. És nagyon nyug­talannak látszott. Türelmetlenül várta barátja és egy baljós sejtelem mégis azt súgta neki, bárcsak ne tudna hozni semmi hirt. Délelőtt 11 óra volt midőn az előszobában zaj hallatszott. — Szükségtelen minden bejelentés — hangzott a báró szava — s néhány pillanat múlva már diadal­mas arczczal a teremben volt. — Kedves Benőm egyetlen barátom —■ kiáltott Tihamér, testvéred él s barátod örül, hogy egykoron téged is boldognak fog láthatni . . . — Beszélj ! ez volt az egyetlen izgatott hangon kiejtett szó, a mit a gróf mondani birt. — Corsini Ilona, és Karádi Ilona, — folytatá Tihamér, egy és ugyanaz! . . . s kimerültén egy pamlagra dőlt. — — — — — — — — — — _ pestvidéki kir. törvényszék és a váczi kir. járásbíró­ság területén levő, Dunakesz község határában fekvő, a dunakeszi 148. sz. tjkvben Czagány István nevén álló A. I. 3—17. sorsz. 3/ls telek s legelő illetményre 1089 frt kikiáltási árban, az ugyanazon számú tjkv­ben felvett A. -f- 2. sorsz. 1765. hrsz. szőllőre 180 frt kikiáltási árban, a -f- 3. sorsz. 2545. hrsz. szőllőre 694 frt kikiáltási árban, továbbá a dunakeszi 471. sz. tjkvben özv. Czagány Györgynó szül. Ivoncsik Verona nevén álló A. -f- 1665. hrsz. szőllőre 92 frt kikiáltási árban, valamint a dunakeszi 470. sz. tjkvben felvett Czagány István és özv. Czagány Györgyné szül. Kon- csik Verona nevén álló A. -f- 1. sorsz. 50. hrsz. 140. népsorsz. ház és udvarra az árverést 320 írtban ezen­nel megállapított kikiáltási árban elrendelte és hogy a fennebb megjelölt ingatlanok az 1884. évi októ­ber hó 3-ik napján délelőtt 10 órakor Dunakesz község házánál megtartandó nyilvános árverésen a megállapított kikiáltási áron alul is eladatni fognak. Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlanok becsárának lO°/0-át, vagyis 108 frt 90 krt, 18 frtot, 69 frt 40 krt, 9 írt 20 krt és 32 frtot készpénz­ben, vagy az 1881. LX. t.-cz. 42. §-ában jelzett árfolyammal számított és az 1881. évi november hó 1-én, 3333. sz. a. kelt igazságügyminiszteri rendelet 8. §-ában kijelölt óvadékképes értékpapírban a kiküldött kezéhez letenni, avagy az 1881. LX. t.-cz. 170. §-a értelmében a bánatpénznek a bíróságnál elöleges el­helyezéséről kiállított szabályszerű elismervényt átszol­gáltatni. Kelt Váczon, 1884. évi május hó 24-én. A váczi kir. jbiróság, mint tlkkvi hatóság. Árverési hirdetményi kivonat. 2813/1884. tkvi sz. A váezi kir. jbiróság, mint telekkönyvi hatóság közhírré teszi, hogy a m. kir. kincstár, végrehajtatnak Klein Zsigmond végrehaj­tást szenvedő elleni 30 frt 43^ kr. tőkekövetelés és járulékai iránti végrehajtási ügyében a pestvid. kir. törvényszék és a váczi kir. járásbíróság területén levő Yácz városában fekvő, a váczi 1233. sz. tjkvben alpe­res nevén álló A -f- 1127. hrsz. 1308. népsorsz. ház és udvarra az árverést 552 írtban ezennel megállapí­tott kikiáltási árban elrendelte, és hogy a fennebb megjelölt ingatlanok az 1884. évi október hó 10-ik napján délelőtt tiz órakor ezen kir. jbság hivatalos helyiségében megtartandó nyilvános árverésen a meg­állapított kikiáltási áron alul is eladatni fognak. Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlanok becsárának 10 °/0-át, vagyis 55 frt 2á krt kész­pénzben, vagy az 1881. LX. t.-cz. 42. §-ában jelzett árfolyammal számított és az 1881. évi november hó 1-én, 3333. sz. a. kelt igazságügyminiszteri rendelet 1 §-ában kijelölt óvadékképes értékpapírban a kikül­dött kezéhez letenni, avagy az 1881. LX. t.-cz. 170. §-a értelmében a bánatpénznek a bíróságnál elöleges elhelyezéséről kiállított szabályszerű elismervényt át­szolgáltatni. Kelt Váczon, 1884. évi junius hó 24-én. A váczi kir. jbiróság, mint tlkkvi hatóság. Mintha villám csapott volna le, Benő oly der- medten állt s szemeit mereven hordta végig a tegnap irt levél többi sorain, azután szó nélkül tépte szét ezer darabra ... és barátja keblére borulva sirt . . könyezett!! . . — — * * He Másnap az ősz Adorján kisirt szemekkel és gyász­ruhában már korareggel indult Tiborczy báró lakására... — Az Istenért, Adorján mi történt? A hű szolga szavait elfojtja a zokogás s némán nyújtja át a hozott levelet. Tihamér lázas sietséggel töri fel a pecsétet s egy pillanat alatt fájdalmasan felkiállt: — Mindenható isten! Benő gróf! — Ma reggel 3 órakor kiszenvedett! — Egyik kezében a pisztolyt s a másikban a báró úrhoz czim- zett levelet leltem . . . hangzott tompán a komornok válasza, ki könyeit, törülve, lassan eltávozott . . . „Egyetlen barátom! — igy kezdődött a szomorú levél. Az ide zárt okmányok és végrendeletem alapján törvényes utódom és örökösöm Sellyéi és Zarándi Alpár Ilona grófnő. — Fogadd őt kérlek pártfogá­sodba, s légy helyettem gyámja, védője . . . mindene ! Ő egyedül áll. Apját nem ismerte, anyját korán elveszítette, nekem pedig bűn nélkül nővérem nem lehetne ! . . Ez az; a miért meg kellett halnia Benődnek.“ Hat évvel a történtek után a Sellyéi palota ha­talmas kapuja felett az ősi rozsdás czimer mellett egy uj díszeleg. A képtárban egy gyönyörű alig 4 éves gyermek játszadoz. Mosolygó arczczal, csacsogó ajakkal, apjá­hoz szalad s unszolva kérdi, mondja el ki ez, meg az . . Aztán megint anyjához fut vissza, ki az ősök sorában a legutolsó kép előtt állva, — könypárt tö­rölt le égszínkék szemeiből. — Hát ez az utolsó bácsi ki volt jó anyám ? — kérdó a gyermek. Báró Tiborczi Tihamér és neje Corsini (Karádi) Ilona, most már született Alpár grófnő — mert ők valának azok — megcsókolva a rózsás arezot s a barna fürtöket, majdnem egyszerre mondták: — Sellyéi és Zarándi Álpár Benő gróf.

Next

/
Thumbnails
Contents