Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1884-08-31 / 36. szám
mat keltene, hanem mindenki előtt csak megvet- tetéare számíthat. Az iszákosnál minden idült betegség, minden sérülés és minden műtét a borszesz élvezete következtében végzetteljessé válik. Az iszákos nem csak saját életét teszi tönkre, de utódjaiét is, mert rettenetes átok száll át az iszákos szülék gyermekeire és unokáira. Franczia orvosok ezer esetben bebizonyitották, hogy nem csak betegségekre való hajlam, hanem hiányos értelem, butaság, erkölcsi gyengeség, kegyetlenséghez való vonzódás s gonoszság, mind megannyi szomorú örökség, mely a pálinkát élvezők utódaira száll. Miután e három irányú mentegetődzés — a melylyel a szegény nép elámittatik, s melylyel a műveltebb osztály ezrei is önmagukat ámítják, hogy ez által lelkiismeretüket némileg megnyugtassák azon megtámadás ellen, hogy az ily emberölő italok elárusitását elősegítik — mint valóságos ördögi hazugság tűnik fel, azon kérdés áll elő : váljon nemzetgazdászati szempontból igazolhat ó-e ezen italnak fogyasztása? bár sajnos, hogy jelenleg is akadnak még számosán a nép vezetésére és érdekeinek képviseletére hivatottak közül, kik lelkiismeretükkel megegyeztethetőnek tartják oly rendszabályok javaslatba hozatalát, melyek által ezen ital fogyasztása még emelkedni fog. Ha a pálinkának előzőleg felsorolt romboló hatása tekintetében — a mely a sinlődést folyton gyarapítja a termelő néposztálynál, de különösen a gyermekeknél s azok nagy mérvű halandóságában nyilvánul — mind nem bír elég nyomatékossággal, vessünk egy tekintetet Európa azon országaira, melyekben a pálinka ivás meghonosodott, s ez elégséges lesz arra, hogy mindenkit, még a leganyagiasabb gondolkozót is meggyőzze arról, hogy ezen országokban a tömeges elszegényedés legkomolyabb következményeivel együtt rettentő haladást tesz s az emberi élet alapköve, a vallás és erkölcsiség mélyen meg vannak rendülve. Más országok gondosan összeállított statistikája kimutatja, hogy a gonosztevőknek 30% — 74°/0-át adják az iszákosok. A pálinka felszabadítja az emberben az állatot, megöl minden nemesebb törekvést, elfojt minden szépet, családokat tönkretesz s egész községeket szegénységbe, erkölcstelenségbe, tuA házasság megkötésének napja talán halálos órája a költészetnek ? A férfi s a n<5 talán nem ta- lálja egymást oly kedvesnek, bájosnak, férj és feleség korában, mint az előtt? Az ábránd, a dús fény, mely a szeretőket egymás szemében fölékesiti, isteníti, az oltárnál, egy perez alatt eloszlik ? Lehetetlen 1 A képzelő tehetség nem lankad el egy könnyen s a nő bizonyára azon eszménykép megtestesülését fogja látni fejében, amelyet szivének költészete alkotott, amelyért regényes hajlama rajongott. A regénynek tehát van még egy második része is, amely a valóságban játszik, amelynek szálai néha a sírban végződnek s néha útközben elszakadnak. Ha én regényíró volnék, soha sem mutatnám be hőseimet a szerelem templomának küszöbén, hanem a házasság révében. A szeretők sorsa mindenha egy s ugyan az. Leragadják a csillagokat az égről, hogy egymást felmagasztalják, hogy a mi kedves, boldogitó, elragadó, elmondhassák egymásnak; közbe-közbe an- dalognak, sejtenek, bosszankodnak, reménylenek, sírnak, örülnek s mindenek felett az örök frigyről gondolkoznak. Ámde minden egyes házasság az életnek újabb meg újabb regénye. A szerelem vak, a szerelem arany himport lehel a hibákra, a házasság ellenben felnyitja a szemeket s mindent a maga valóságában mutat be! Hát a valóság nem volna érdemes a költő s a regényíró tollára ? A szerelem költészetén kívül nincs más? Hiszen nem a rózsa szinbe takart képzeleti világ, hanem az élet: regény! Nem a költői élet, hanem az élet költészete, avagy prózája az otthon keddatlanságba sülyeszt, bűntényre és öngyilkosságokra vezet. Más ország népeinek nemesebjei ezt már régen felismerték s egyleteket alapítottak, hogy ezen ragályos járvány meggátoltassák; léteznek mérsékletességi egyletek, levest osztó intézetek állíttatnak fel s a legújabb időben igen jó eredménynyel foglalkoznak azzal, hogy a pálinka mérések mellé a szegényebb nép számára kávéházakat rendeznek be. Más államokban a pálinka elárusitását a legcsekélyebb mértékre korlátolják s igen súlyosan megadóztatják, a részegség pedig szigorúan büntettetik, mely rendszabályok alkalmazása által Norvégország, hol azelőtt az iszákosság honos volt, olyannyira átalakult, hogy most már köznépe Európa legjózanabb- jai közé sorolható. Hogy mily mértékben terjed azonban ezen járvány hazánkban, eléggé látható abból, miszerint a fővárosban is a pálinkamérések száma napról-napra növekedik, hogy azok tulajdonosai — daczára megadóztatásuknak — rövid idő alatt megvagyonosodnak, mig áldozatjaik — sajnos ! lelkileg és testileg nyomorultakká lesznek és a nap minden órájában láthatunk ily áldozatokat a pálinkás bolt ajtaja előtt henteregni. A legkülönfélébb egyletek megalakulását megértük már; igy alakult nem rég állatvédő egylet, melynek dicséretes működése oda irányul, hogy a szegény állatokat az emberiségnek folyton növekedő durvaságától megóvja, de az erkölcsök ez elvadulásnak főokozója, az iszákosság meggátlására úgy szólván semmi sem történik s szomorúan kell tapasztalni, hogy a hazánkban még pár év előtt fennálló mértékletes- ségi egyletek — a vagyonosabb osztály közö- ' nye s részben nyerészkedési vágya következté- I ben — lassankint enyészetnek indulnak s tud- i tunkkal csak szórványosan van még néhány lelkész, kiben annyi kötelességérzet és bátorság lakik, hogy befolyását több kevesebb eredménynyel hívei megmentésére érvényesíti. Nincs azonban szándékunkban mások ellen vádakat emelni, hanem ezen felhívással csakis azon tényekre kívánunk utalni, melyek népéletünket legközelebb érintik s melyek ellenében ekkorig mindannyian oly közömbösek valánk nem azért, mivel azok sújtó hatását eléggé nem észleltük, hanem inkább azért, mert ezek ellenében magunkat nagyon is gyengéknek éreztük. Hiszsztik azonban, hogy csak egy kis figyelvessége avagy kiállhatatlansága, a családi tűzhely jótékony melege, avagy mindent lángba borító lángja, egyszóval a házasság vigjátéka, drámája, története az érdekes. Hiszen a férfi és a nő emberi szerepe nem a sóhajtásnál, hanem ott és akkor kezdődik, ahol a „frakkot“ a báli ruhát felcseréli a munka zubbonnyal, a „slafrokkal;“ amikor házi pongyolában állnak egymással szemközt. Az udvarias, barátságos emberek nem hasonlit- gatják ilyenkor össze a jelent a múlttal; a csalódást elviselik nyugodtan; megmosolyogják az elkövetett balgaságot a egymást ép úgy szeretik tovább mint azelőtt. A fekete vérű emberek ellenben keztyüt dobnak egymásnak, halálos ellenségekként üldözik egymást s csak akkor békülnek ki önmagukkal, amidőn kölcsönösen tönkre tették egymást. A józan emberek végre mit sem törődnek Proudhon ama kijelentésével : „A házasságnak felbonthatatlannak kell lennie, mert a szerelem álhatatlan s mert a nőnek a férfi támaszára szüksége van, a szerelem pedig e támaszért nem kezeskedik . . .“ hanem I. Napóleonnal tartanak, aki úgy rélekedék hogy: „A házasság, nem mindig szerelem szülötte. Az ifjú beleegyezik a frigykötésbe, hogy függetlenséghez s álláshoz jusson. A leány férjhez megy, hogy a divatnak hódoljon, férjhez megy a korosabb férfihoz, akinek ízlése, szokásai az övéivel homlokegyenest ellenkeznek; a törvénynek tehátnyitva kell tartania számára egy ajtót, amelyen kimenekülhetnek azon perezben, amidőn észrevették, hogy kellemetlem szövetségre léptek s hogy akaratuk tévútra vezettetett . . .“ más szóval elválnak egymástól. meztetés szükséges, s hazánkban is találkozni fognak honfiak, kik a nép nyomorát szivükön hordva, indíttatva érzendik magukat arra, miszerint szóval és tettel oly intézmények létesítésén iparkodnak, melyek elégségesek lesznek nálunk is a már elharapódzott baj tovább terjedését megakadályozni. Több népbarát. Apróságok. Különféle gyorsaságok. A közönséges gyalogló két óra alatt egy mérföldet halad, tehát egy perez alatt épen egy 1 métert. Ha éjjel-nappal folytonosan menne, 450 nap alatt körül járná a földet. A leglassubb állat, a csiga, óránként csak 32 centiméternyit mászik. A postakocsi óránként 1 mérföldet, perczenként 2 métert, a lovas futár pedig óránként 2 mérföldet, s perczenkónt 4 métert halad. Az ügyes korcsolyázó 1 óra alatt 4 mérföldnyi, azaz egy perez alatt 8 méternyi utat tesz meg. Ép ilyen gyorsan fut az iramszarvaB, mely egy nap alatt 96 mérföldet halad. A jó agár háromszorta gyorsabb; óránként 12 mérföldet, s perczenként 24 métert rohan. Ha ezt a gyorsaságot folyton megtarthatná, 16 nap alatt körül nyargalná a földet. A légy egy perez alatt l1/,, a fecske 24, a sas 31, a postagalamb 46 métert röpül. Ez az utóbbi tehát mintegy 8 nap alatt megkerülhetné a földet. A czápa perczenkónt 13 méternyi, s óránként 6 mérföldnyi gyorsasággal úszik. A vihar egy perez alatt 19, az orkán 25 méternyit rohan. A gőzmozdony, teher nélkül perczenként 26 métert, óránként 12 mérföldet fut; 19 nap alatt körül futná a földet. A terhes kocsikat húzó mozdony csak felényi gyorsaságra képes. A közönséges puskagolyó egy perezben 95, az ágyú golyó 190—200 méterre röpül. Ez az utóbbi tehát — ha eredeti gyorsaságát megtarthatná — egy nap alatt körül kerülné a földet. A hang perczenként 27g kilométert, a fény 42,000, s a villamosság 60—70 ezer mérföldet halad. Hát az emberi gondolat ? * * * Wagneriesen. Greeler bostoni zenetanár, j lelkesülve a Grrétry példáján, a ki egy holland hírlapot „megzenésített“, az amerikai Egyesült-Államok al- | kotmányát kőtára rakta. A dicső zenemű tulajdonkén j pen nagy vegyes kar, zenekar kísérettel. Az intro- ductio recitativoban van Írva és a bassisták éneklik. Az első részben a tenor vezeti a dallamot, a többi részekben a sopran és a baBsus lép előtérbe. Az alkotmánynak azt a fejezetét, a melyik az állam jogai- : ról szól, kiválóan dallamosnak írják. A törvénymagyarázatok, novellák, pótrendeletek, stb. fugákba vannak foglalva és a hatalmas finale bevezetését képezik. ! Ez a finale főképen a pénzügyi törvények §-ait tár- ! gyalja. Ha ez nem humbug, akkor a legremekebb tréfa, a mi valaha muzsikális agyban megfogamzott. * * * Eredeti vendéglő. Kaliforniában a San Jóséból Santa Cruzba vezető út mentén van a világ j legkülönösebb vendégfogadója. Tiz vén fa törzié- ! nek a belseje ki van vájva. Közülök egyikben pompás könyvtár és olvasóterem van. Nyolcz díszes lakószo- I bákká van alakítva. A tizedik pedig, a melynek a külső körülete 21 % méter, gyönyörű étkező termet képez. \ tiz fa környékét az élelmes yanke parkká alakította és mindenféle romokkal, barlangokkal, vízesésekkel, szobor-csoportokkal építette be. — Szép dolog ez mind — mondja olvasóim közül ez is, az is — de még mindig nem tudjuk, melyik a legjobb házasság. Legjobb az, amely barátságból köttetett, mert ez ollyan mint a vörös bor, mennél öregebb, annál jobb!“ Aki nem hiszi, próbálja meg! A harasztosi búosú. — Rajz. — Irta.- ^Térrxedy Iisure. Ajtatos nép hallgatja a szent misét, — mintha csak az ég Urának haragját akarnák megkérlelni, — pedig dehogy úgy van, — a között a sok czifra vi- ganóba öltözött lány sereg között egyik sem az imádságot hajtogatja, hanem inkább szorongó félelemmel gondol a mise utáni mulatságra, — mert hát azt a tenger népet nem egyéb mint a hires harasztosi búcsú hire hozta egybe, hiszen a Filléres zsidónál a Csere Laczi ott gyantázza már a száraz fát. Filléres Jóska is nagyon jár a kútra, meg a pinezébe, — készül a búcsúra. A falu hosszába, ott terpeszkednek a mézes ka- lácsos sátrak, — ott kapaszkodik — a lelógó kötélbe, a szélvész elleni egyetlen vódszerbe a bábos leány. A gyilkos karddal ott lovagolnak a báb huszárok — a bölcsők is szép rendben állanak, egyik a fiatal leányok, a másik a hamis menyecskéknek való. Hát aztán mikor az utolsó ige is elhangzott a szószékről, — mint a rajt eresztett kasból úgy dűl ki az ember tömeg.
