Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1884-07-20 / 30. szám

•' lm* itt a hely, hol csontjaik nyugosznak,

A hol alus'zszák ők szebb álmukat, t. Emlékkővel van im’ jelölve, melylyel

A kegyelet jelzé sirhantjukat.

E szent helyen lehullva térdeinkre,

Mely annyi hősi vértől párolog,

Küldjünk imát fel leikökért az égbe Megérdemlik ezt ők : a mártírok.,..

Az eszme, melyért küzdöttek dicsőén Megtenné, meghozá gyümölcseit,

Félisteninket az ég elvivé bár,

De dicsteljes babért nyújtott nekik,

A mely szivünk s a késő nemzedékek Szivében is örökzölden virul,

S ez a szabadság, melynek említésén Minden magyarnak keble lángra gyűl . . .

... S Te végtelen irgalmas és kegyelmes Mindenható Urunk és Istenünk! lm’ itt a hősök sírján porba omlunk Engedd nekünk ma tőled esdenünk :

Hogy bő kegyelmed áraszszad hazánkra,

Melynek földjét ők vérrel áztaták,

És add, hogy példájukból megtanuljuk Mint kell szeretni s védni a hazát!

S miként kell lelkesülni nagyra és nemesre,

Miként kell élni s halni a honért,

A szent szabadságért, ez „égi lény“-ért,

A te legdrágább adományodért ....

Nekik pedig dicső félisteninknek Add, hogy békében nyugodjék poruk,

S ott fönn, a túlvilági honban egykor A jók között legyen méltó hónuk! . . .

Nagy Istenünk, népek Mindenhatója!

Hozzád küldjük fel égbe hő imánk E felderült dicső nap reggelén ma Nagy Istenünk, kérünk tekints le ránk !

Kik eljövénk mártírjaink porához Letenni hő szivünk hódolatát,

Hallgasd meg azt, mit esdve kér hü néped Hallgasd meg ennyi honfi sóhaját! . . . . V. B.

Apróságok.

A holt évad kellő közepén vagyunk.

A tikkasztó forróság elől nem tudunk hova menekülni. Az unalom üt tanyát mindenütt, löház, kávéház, kaszinó, mind csak úgy tátong az ürességtől.

Gambrinus italának van egyedül kelete, s azért csupán a sorházakban találhatni élő halandókra.

De még a sör is, vagy a savanyú vizes vinkó is jobban esik a szabadban, hol a terem fala a zöld erdő, teteje a kék menyország s talaja iratos fű.

Azért leglátogatottabb hely most a „Büki“ sziget a hol szőke Duna vize hüsebbé teszi a levegőt a zöld lombsátrak alatt, s a hol virágok illatától kábul- tan, a város zajától távol önfeledten adhatjuk át magunkat a szabad természet élvezetének.

* * u *

így volt az múlt vasárnap is. Asszonyok, lányok pajkos fiatalokkal vegyest sétálva, futkározva élvezték a szabadságot, tépték a virágokat, feldiszitók kalapjaikat, hajfürtjeiket szebbnél szebb falevelekkel, sze- derindás koszorúkkal.

Az öregek meg ez alatt a hűs árnyékban kergették a pagátot vagy drukkoltak hogy meg jön-e a három filko ? mások meg a szakácsnékkal legyesked- tek, nehányan meg a jelenvolt két szál zsidót heccel- ték azzal, hogy kiátkozzák őket a többiek, ha a tréfi töpörtüs csuszából merészelnek enni. De biz azok mit sem hederitettek az efféle fenyegetésekre s jó étvágygyal ettek a gój ételből.

* *

*

„Húzzad Dinka! a meddig a húrod tart“ kiabál

A .,VÁCZI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA.

Julius 17.

(Az 1849-iki váczi csata 35-ik évfordulójára.)

Feketén, nyomasztón borult ránk az éjjel,

A csillagláng gyöngén oszlott szerte-széjjel;

Végig zokogott a „jaj“ a végtelenen,

Hogy az örök ború helyett derű legyen !

Föl zúgott az átok, mint a síró felszél Hogyha hervadáskor a falombbal beszél;

A békó-szülte vér cseppje szívig hatott,

S többszörözé a sok nyomort és bánatot.

De jött napnyugatról, égő fényrózsában A síró öröm közt rég várva-várt áram,

S a villámvíharral, vészszel büszkén küzdő Szent szabadság vágytól ébredt a tetterő !

Oly erős, tiszta lett, telve hatalommal,

Mint a reggpir, melyben ringatóz a hajnal;

S ujjongó zaj verte föl széles e hazát,

Minővel a megtért gyermeket fogadják.

A félisteneknek egész serge támadt,

Akik elfojtani nem bírták a vágyat!

Küzdve küzdöttek, mint a mesebeli hős,

Ki az ezerfejfi sárkányon maga győz.

Vívták a csatákat, a sértett népjogét,

Diadal kisérte aczéljaik tüzét . . .

A gyilkos ón között ontott drága vérből Nőtt világszabadság kincsbányával ért föl.

Győztek . . . győztek ott, hol győzni oly nehéz volt, Míg csalárd árulás közéjük nem botolt;

Míg Ephialtesvér nem szennyezett senkit:

Dicső volt a zászló, mit a magyar nép vitt.

a jó vérű fiatalság, s a Büki commencziós Diukája fújja, húzza köröm izzadásig, pedig nincs is biztosítva neki 50 frt fizetség, húzza csak úgy a jó remény fejében, hogy egyik-másik vig kedvű ifiur majd csak kinyitja tárczáját s juttat abból a bandának is nehány bitang flórest!

Ez a remény kölcsönöz neki kedvet a muzsikáláshoz, ezért húzza-húzza a csárdásak végtelen sorát oly kedvvel és odaadással, hogy Marczi már háromszor is kidőlt volna mellőle. De Dinka ki nem dől, addig mig ő előtte az az aranyos szőke járja azzal a kolozsvári hegyes hangú váczi dal ár - distával, meg az isteni Laura (nem ám a nemzeti színházé) azzal a villámfogdosó beam- terrel, s mig szóval és tettel biztatja őt a tánczosok egyik maecenása, kinek szenvedélyes tánczos léttére jelenleg tiltva lévén a táncz, igy vesz részt közvetve a tánczban.

No de nem is bánta meg senki ezeket a hosszan tartó csárdásokat, a czigány se, a tánczosok se, meg a biztató se, daczára annak hogy az a két kis hamis a mulatság után csupa hálából a czigány biztatásért két tűz — még pedig milyen tűz! — közé fogta s úgy megszekirozta szegényt, hogy bátran tánczoltatás- nak is beillett.

De hát, majd eljő még az az idő, mikor vissza kapják a revanche-ot!

* *

„Ha férfi vagy légy férfi.

S ne hitvány gyönge báb!“ mondja a költő s mégis találkoznak a kik íérfi létükre a gyönge bábok között sem méltók helyet foglalni.

Vannak a kik azzal kérkednek hogy a „Holt költő szerelmét“ két óra alatt tanulták be, s egy rövid ,;F ohász“ elszavalására egy éjjel nem volt elegendő nekik.

Vagy csak az volt a baj, hogy tükör előtt nem lehetett betanulni — no hát tessék példát venni az isteni Laurától, már mint a nemzeti színház művésznőjétől, Helvey Laurától, ki soha sem tanulja szerepeit tükörből mégis mindenik szerepe a legremekebb alakítás.

Nincs csúnyább a „propria lau s“-nál, csúnya az, mikor a férfi kérkedik s szavának nem ura.

Azok a honvédek, kik nem egy tüskeka r- czolással jöttek haza Boszniából — hanem vérüket életüket áldozták a hazáért, a szabadságért s igy érettünk — megérdemeltek volna annyitattól az öndicsekvő úrtól, hogy egy éjjelt áldozott volna ő is érettük!

ügy ám ! Dixi Figaró.

Helyi hírek.

= Neszveda István segéd-püspök úr ő méltósága tegnap már elkezdé a pappá szentelést a kegyesrendiek templomában. Az ifjú leviták összesen 15-en vannak, kik közül 8 az egyházmegye kebeléből került ki; 4-en a kegyes tanitórendből valók, és 3-an a Ferencziek szerzetéből.

= Templomi ének. A székesegyházban múlt vasárnap de la Hache férfikar miséje adatott elő a kegyesrendi ujoncznövendékek énekkara által. — A nagymise pompáját emelte még az, hogy A s z .ta 11 e r Irma k. a. Pauli Rihárd tanítványa, ki Budapestről rándult föl városunkba, a mise alatt oftertoriumra csengő szoprán hangon egy szép „Ave Mariá“-t énekelt, mely meglepte a jelenvoltakat s szép jövőt igér a fiatal énekesnőnek.

= Körmenet. Múlt vasárnap a szokásos délesti istentisztelet után körmenetet vezetett nagyságos Tanács János kanonok-plébános a székesegyházból a Hétkápolnához, hogy az egek Urához esőért könyörögjenek.

== A kegyesrendiek templomában P anek Ödön házfőnök a megrongált ablakok helyett egészen újakat készíttetett. Megemlítjük egyúttal, hogy

. . . És, hogy lebukának a rózsás magasból,

Mit méz-sokaj között szőtt a tündérálom:

Bukásuk nemes volt, mint a czédrusfáé,

Mely nem kérdi : fejsze éri-é, villám-é 1 ?!

Itt is, e téren is, hősök szunnyadoznak,

Pihenve karjain a halálálomnak . . .

Méltó bérüket ott fenn a magas egen Isteni kéz osztá ki nékik kegyesen!

. . . Mi hálavirágból fűzött koszorúkkal Járulunk hozzájok, mely hü szivünkre vall;

Mi, a félistenek ember-unokái

Imát adhatunk csak, mely égbe fog szállni.

Atyánk ! jó Istenünk ! népek Alkotója,

Kinek Seraphkartól harsog körül trónja :

Jusson hozzád imánk a mai szent napon — Minket hozzád Fiad szentséges vére fon —:

Add, kik bátran küzdve, estenek a honért;

Nyerjenek borostyánt, nem-évülő babért;

Dajkáld karjaid közt, kik annyit küzdöttek A szabadságért, hogy békén pihenjenek !

Kapás Lajos.

A hol az ember „kend.“

Szidás volt az első, a mit a katonai fegyelemről előttem tartottak.

— Hallja az úr, azt gondolja az úr, hogy én az úrnak szolgát tartok?! stb. folyt ilyen hangon, midőn sorozáskor az eskü letétel végett nem jelentem meg rendes időben. Káplár uram dühös kifaka- dásait csak zsebbe dugott kezem akasztotta meg. Úgy látszik, gyakorlata volt már az ilyen dologban, mert az egyszerű mozdulatból azonnal következtetett az egész „cselekményre.“

P i v á r Ignácz, az ujonczok másodmestere az oltárképeket sajátkezűleg megújította, s megszépítette.

= Kápolna építés. M i 1 t é n y i Mihály magánzó, budapesti lakos, a helybeli középvárosi temetőben egy díszes kápolnát építtet, melynek kriptája temetkezési helyül fog szolgálni a családtagoknak. Az építkezés már annyira előrehaladt, hogy legközelebb be fog fejeztetni.

— ATyári mulatság. A „Büki“ szigetben múlt vasárnap több „kis-váczi“ által rendezett nyári mulatság igen jól sikerült. Az intelligentia közül is számosán ragadták meg a kedvező alkalmat, hogy egy kedves délutánt és estét töltsenek a kellemes szigeten. Az egybegyült társaságot Szentkirályi Albert országgyűlési képviselőnk is megtisztelte jelenlétével. — Ételben, italban s jó kedvben sem volt hiány. Az ízletes vacsora alatt Kresák Ferencz városi képviselőnk élteté Szentkirályit, kívánván neki, hogy három év alatt nyerje meg annyira mindnyájunk szivét és bizalmát, hogy akkor egyhangúlag választassák meg kerületünkben. — Ugyancsak ő emelt poharat a derék szakácsnéra, K. C s e r e k 1 y e Istvánnéra, kit a legfőbb dicséret illet meg azért, hogy a jelenvoltak jó ellátásban részesültek. Vacsora után a fiatalság tánczra perdült s holdvilágnál Dinka zenéje mellett ép oly vig kedvvel mulatott, mintha teljesen kivilágított bálteremben a Marczi húzta volna.

= A vihar, mely f. hó 14-én városunkban körülbelül fél óra hosszat dühöngött, tetemes károkat okozott, mind magában a városban, mind a mezőségen. Több kisebb épület födelét megrongálta, sőt a székesegyház pléh födélzetébŐl is egy jó darabot föl- szakitott. A városba behordott por oly óriási volt, hogy a járó-kelők alig láttak két lépésnyire. A bécsi hajó, mely esti 8 órakor érkezik városunkba, kénytelen volt a Duna közepén horgonyt vetni, nehogy a koromsötétségben veszélynek tegye ki magát. Legnagyobb veszély a duna-fürdőben időzőket fenyegette, amennyiben a bejáró hidat a vihar elsodorta. Nagyobb bajtól csak egy pár egyén lélekjelenléte menté meg a közönséget. A mezőségen keresztekben állott gabonából a magot szerte szórta, s így leginkább gazdáink érezik meg legjobban a vihar tombolásainak következményeit.

=*= A rekkenö hőség, ami vagy hat nap óta gyötör bennünket, majdnem elviselhetlenné kezd válni. A hőmérő 32—35 fokot mutat, s valóságos kánikulát élünk. Az eső hiányt leginkább veteményes ültetvényeinken észlelhetjük, a melyek a milyen szép reménnyel kecsegtettek, ép oly soványan fognak fizetni, ha az Ég tartós esőt nem ád.

= Személyi hir. Dede György honvéd huszár századosunk egészsége helyreállítása végett a Radegundi fürdőt használja, s ott léte alatt már is teljes mérvben kiérdemelte a fürdő vendégek szerete- tét, s a „Vergnügungs Comité“ elnökének is megválasztották őt. Kívánjuk hogy teljes egészségben térjen vissza körünkbe.

= Rabok megkegyelmezése. Pestmegye felügyelő bizottsága f. hó 8-án Illés István pestvidéki helyettes törvényszéki elnök elnöklete alatt a helybeli fegyházban ülést tartott. Ez alkalommal a feltételes szabadságolás iránt beadott 34 kérvény közül 27-et a bizottság elfogadott s pártolólag fogja az igazságügyminiszterhez felterjeszteni, 7 kérvényt pedig visszautasított. A szabadságolandók között a legkisebb büntetési idő fél év, s a legnagyobb 10 év.

= Hymen. Rothschild Mór, helybeli fiatal kereskedőnk eljegyezte JFelső-Ausztriából Steyrből dr. Gans A. leányát Leopoldine kisasszonyt. Az esküvő augusztusban lesz.

= A váczi múzeum részére újabban ajándékoztak : K o z á k y Dániel penczi földbirtokos úr egy orosz katona-csákóról való réz kétfejű sast, melyet a 35 év előtti csata után talált a csörgi hegyoldalban. — H i r o s Ignácz úr egy régi tárogató-féle hangszert, melyet a „Füzesinél fogott ki a Dunából.

Ilyen előzmények után persze nem a legvigabb szívvel indultam a „8 heti kiképzésre.“

S jó, hogy előre „órát vettem“ a teendők elta- nuláaa czéljából, mert képességeimről „jó“ bizonyítványt állítottak ki, mig e nélkül tán az .elégségest is jónak kellett volna vennem.

Mikor jelentkeztem azt mondták várjak. Úgy látszik a türelemből akartak oktatást adni, mert minden kérdésemre azt a stereotyp választ nyertem. S vártam sokkal kitartóbb türelemmel, mint most a

8-ik hót végét várom.

Kijelelték szobámat. Ép az az egy szalmazsák volt még lakó nélkül, a melyen most e sorokat írom s a mely azóta igen sokszor érezte testem súlyát.

— Az úr tanító ? — kérdek szoba társaim.

— Az vagyok.

— Nyolcz hétre jött be ?

— Arra.

— Hová való ?

— Váczra.

— Hogyan kerül hát ide ?

— Kölesdi születés vagyok.

Itt is van egy kölesdi fiú, raondá egyik s behit- ták földimet. Már „fraiterságig“ vitte s megismert. Én „örültem“ a szerencsének, ő meg a sajtnak, a mivel megkínáltam. Elmondta, hogy otthon nagy gazember volt, sokat bezárták, szeretőket mode á la tűre tartott s előmutatott egy levelet, melyet a „legujabb- tól, kapott s végül naivul kérdé, van-e már nekem szeretőm? Biztositám, hogy sok is. — Isten bocsássa meg hazugságomat — de féltem, hogy bővebb magyarázatokba bocsátkozik.

Elhitták s magamra maradtam. Okosabbat nem