Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1884-06-29 / 27. szám
VI. évfolyam. HELYI S 27. szétxxx. Vácz, június VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. Előfizetési árak: Évnegyedre................................................................1 frt £50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : JO kr. Kapható Deutsch Mórnál (Városház épületében.) Hirdetések; Nysit-tér a legolcsóbban eszközöltetnek sora .......................... 30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték i menyben részesülnek. minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadó hivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adnnk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Az uj negyedév küszöbén. Mai számunkkal a „Váczi Közlöny“ szerkesztőségünk alatt harmadik évi pályafutását végzi be. A közelgő negyed év küszöbén tehát, mielőtt az igen tisztelt olvasó közönség becses figyelmét újólag felhívnánk lapunkra, s kikérnök becses támogatását a jövőre, rövid visszapillantást vetünk a közel múlt eseményeire. Voltak többen, az olvasó közönség díszes táborából, kik oly véleményt tápláltak lapunkról, hogy a programmunkban kitűzött czéltól eltértünk, hogy a lefolyt választások alatt párt állást foglaltunk el. Legyen szabad tehát erre^vonatkozólag az olvasó közönség felvilágosítására s saját védelmünkre nehány sorban reflectálnunk. Mindenek előtt ki kell jelentenünk, miszerint mi kitűzött programmunktól semmiben sem tértünk, el, mert a választások alatt nem párt álláspontot foglaltéi lapunk, hanem egyedül városunk érdekeit tartva szem előtt, küzdöttünk az ellen, a kitől városunk érdekében és előhaladásában semmit nem vártunk. Hiszszük azt, hogy lapunk minden olvasója meg van győződve arról, hogy lapunk Szentkirályi mellett nem azért foglalt állást, hogy a függetlenségi párt-, hanem egyedül azért, hogy P r ó- nay ellen küzdjön. Tudjuk, hogy épen azok, kik annak idejében, nem jó szemmel nézték és olvasták lapunknak Prónay viselt dolgairól szóló czikkeit, — ma már igazat adnak nekünk s beismerik, hogy városunk jól felfogott érdekei megkövetelték azt, hogy a sajtó, minden tőle telhető erővel felszóllaljon olyan egyén ellen, ki 3 éven át a város felé se nézett, s a negyedik év elején megtette azt, a mit az országban még eddig senki; s beismerik hogy a jövő 3 évre hasonló kilátásban lévén városunk, a sajtónak kötelessége volt, egy oly férfiút támogatni, kihez városunk érdekében a jövő legszebb reményei fűződnek. Egyedül városunk érdekei vezették tehát toliunkat a választások alatt, s nem az országos ügyeket tekintettük ez alkalommal, hanem egyedül a helyi s vidéki érdekeket; azt pedig mindenki beláthatja, hogy pártfogók, támogatók nélkül álló városunknak arra nagy szüksége van, hogy legyen egy férfia, ki nem csak az országházban, de ha kell a megyénél vagya minisztériumnál is tudja befolyásával sérelmeinket támogatni s bajainkra orvoslást keresni. Hogy mennyiben leltük fel e támaszt Szentkirályiban, azt a jövő fogja megmutatni, s mi jó lélekkel hiszszük, hogy meg fogja mutatni. Ezek voltak azok, mikkel tartoztunk t. olvasóinknak , az uj évnegyed küszöbén. Legyenek meggyőződve, hogy még [akkor is, ha pártállást foglalunk el, egyedül városunk érdekében teszszük azt,ta mint tettük jelenleg is, s a mint a választás napja beigazolta, helyesen. ítéljenek eljárásúnk és tetteink fölött, s a szerint ajándékozzanak meg jövőre is támogatásukkal. ifj. Varázséji Gusztáv szerkesztő. A „Váczi Közlöny“ előfizetési ára negyedévre 1 Irt 50 kr. A kiadóhivatal, hová az előfizetési pénzek küldendők, Vácz, Gasparik utcza 151. s z. alatt van. Vidékiek legczélszerübben postautalványon, a helybeliek a nyugta átvétele mellett a lap kihordójánál eszközölhetik az előfizetéseket. A kiadó-hivatal. A művészetek művészete Pénzt, szerezni: könyü, a pénzt megtartani: nehéz, de legnehezebb: a pénzt helyesen kiadni tudni. Az elsőhöz, szorgalom és tevékenység kell, a másodikhoz: takarékosság s önmegtagadás kívántatik csak, de a harmadik: művészetek művészete. Nem a bevétel, hanem a kiadás teszi gazdaggá az embert. Ez ugyan furcsán hangzik: de igaz. Sok a pénzes ember, de kevésnek nő be negyven éves koráig a feje lágya, s még azután is hamarább dicsekedhetnék a disznó gyapjúval, mint ő kelme észszerüséggel; a tízeseket meg a százasokat épen oly vigan úsztatja le a gondtalanság folyóján az örökké valóság tengerébe, mint a gyermekek a lapos kavicsokat. Amit Pál keservesen össze kapargatott: azt fia Péter szélnek ereszti könyelmün. A fösvény nyomdokát: a pazarló követi. Amig az atya mindenkinek ellensége s csak önmagának volt jó barátja: addig a fiú mindenkinek barátja, csak önmagának ellensége. A kettő között tulajdonképen csak az a külömbség, hogy az öreg ur rögös utón ment a pokolba, a fiatal pedig csinált utón igyekszik oda. A tékozló naptárában mindennap : Április elseje és úgy összeolvad az örökség a kezében, mint a vaj a vizsla szájában. Lyukat éget a zsebében a pénz, nincs olyan bolondság, amit meg ne vásároljon, csak kinálják véle. Előre elkölti jövedelmét, megtámadja tőkéit, kitekeri a libának, a mely arany tojásokat tojt a számára, a nyakát s azután jajveszékel. Sok ember nem tudja megkimélni a kraj- czárt. Azt gondolja elég, ha a százasokhoz csak akkor nyúl, ha forintosai elfogytak. Magas százalékra kölcsönöz, s midőn a Piócza család tagjai egészen kiszivták a vérét: átkozza az ügyvédeket s a rósz időket. Igaz, pazarlók számára még soha sem voltak kedvezők az idők s ha lettek volna, bizonyára az egész világ megsinlette volna! Hogy az emberek miért kapkodnak oly mohón a koldusbot után: megfoghatatlan talány. Hogy az atyáskodó állam tudtán kivül, ki rendezett be a Bőség hazájából, a Nyomor tartományáig villámvonatot: rejtély. Tény, hogy a munkakerülés, az üzérkedés, a nyervágy általános; tény, hogy a pénzt mindenki, még az is szórja, akinél a készpénz oly ritka jelenség, mint a fehér hattyú. Adják a nagy urat, a nagy ur jövedelmei nélkül! Úgy látszik még a négy lábuakon kivül is vannak szamarak, még pedig sajnos, nemcsak a nagyúri osztályok kebelében, hanem az iparosok s a munkások körében is. Ifjak, kiknek munka az egyedüli vagyonuk s a szerszám az egyedüli valódi czimerük: épen úgy elpazarolják a korcsma s a kártya asztalnál keresményüket s pénzüket, mintha Dárius kincseit örökölték volna. Még meg se melegedett kezeikben heti keresményük, már is az ördög pénztárába viszik. Csodálatos, a viz, se betegséget, se adósságot nem hoz az emberekre s még se tudják sokan, milyen ize van. A bort, a sört azonban, amely erkölcsi s testi halált is okoz, nagyon is jól ismerik. A takarékos, rendes család, amely jól meggondolja, hogy pénzét ki mire és miért adja, kis kereset mellett is vidám és egészséges ; a pazarló, a könyelmü család azonban kétszer annyi jövedelem mellett is nyomorult s holdkóros. Persze, mindenki legjobban tudja, hol szőrit a csizmája, de azért a takarékosság mégis csak legjobb dolog a világon, mert fél forinttal is eljuthat odáig, a meddig egy forint nem ér el. Némely ember a kavicsból is kenyeret kapar, más meg az éden kertjében sem képes táplálékot találni. Nagy baj, ha a férfi nem ért a bevásárláshoz, de még nagyobb baj, ha a feleség nem fejében, hanem a szemében, avagy ami még rosszabb, az Ínyében hordja az eszét. Amit a szem megkíván, amire az íny csiklandoz: drága annak az ára. Tökéletesen igaz, hogy ha bolondok nem járnának a piaczra: a rósz portékán túl se lehetne adni; de még igazabb az, hogy: olcsó húsnak híg a leve. A legolcsóbb portéka többnyire a legdrágább portéka. A szegény ember rendesen kicsiben vásárol s ez nagy baj; mert mindent kétszeresen fizet meg, s igy nem csak a saját, hanem másnak a fazekába is aprít. Aki egyszerre legalább két hétre való élelmiszerrel látta el magát, az újabb két hétre való pénzt takarított meg. Az éléskamara nem lomtár: hanem kincstár. Sok ember ott takarékoskodik, ahol nem kellene. Sajnálja házától a meszetet, a homokot s csakhamar falat kell építenie. Sok ember bölcs a garassal s bolond a forinttal. Őrzi a gyufát s prédálja erejéből a szálfát. Sok ember oly tárgyat is megvesz, amire szüksége nincs. Azt mondja: olcsón kapta. Csalódik. Amire az embernek szüksége nincs: egy krajczár is sok érte. Aki nehéz munkával keresi a mindennapi kenyerét és selyembe, bársonyba öltözik: hasonlít az őrült kéménysöprőhöz, aki fehér ruhában bujt a kéménybe. A felcziczomázott cselédek és munkásnők ne feledjék, hogy a rózsától mindenki megtudja külömböztetni a pipacsot és senki sem fogja őket grófnőknek tartani, Minden nő jó — valamire vagy semmire. Hogy mire, az öltözete elárulja. Ajánlom ezt a divat-bábuk figyelmébe. Nagy baj, hogy a pénz, rendesen hűtlen szolga. aki urától megszökik, de még nagyobb baj, ha oltárunkká lesz. Legjobb az „arany közép ut.“ Ne legyen senki pazarló, de ne is legyen fösvény. Bölcs Salamon azt mondta: „Az okos asz- szony: házat épit s a bolond: romba dönti azt.“ E szerint tehát az adja ki leghelyesebben a pénzét, akinek okos aszony a felesége. A jó gazd- asszony többet ér a nagy jövedelemnél. Nincs a férjnek szerencséje, ha a nő nem akarja. Jó feleség jó egészség: legnagyobb kincs s kész üdvösség. Tanulja meg tehát mindenki a művészetek művészetét; tanulja meg az urfí, hogy tőle várja a nemzet, hogy eszével őrködjék a szabadság felett s terjeszsze el a felvilágosodást, a közműveltséget; tanulja meg a munkás legény, hogy tőle várja a nemzet, hogy takarékosságával, szorgalmával gyarapítsa a közjólétet s munkájával emelje az ipart, kereskedelmet s tanulja meg különösen mind a kettő, hogy „Bölcsességnek,balgaságnak S bár emennek üdvet hoz, Forrása a tiszta bor, Mig amannak but okoz, Alkotásnak, rombolásnak Még se méltó az a borra : Ős erője benne forr! Ki azt vízként pazarolja!“ Brankovics György. .Ui\£. • . UM
