Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1882-01-08 / 2. szám

177451 frt 47 kr. értéket, a zálogjogok bekebelezése pedig 1.221,992 frt 81 kr. érté'ket képvisel: vagyis a birtokváltozások (az adás-vétel tárgyának) értéke a jelen évben úgy aránylik a zálogjogi bekebelezé­sek (az ujonan szerzett zálogjogok) értéké­hez, mint 177,451.47 : 1.221,992.81-boz. Ha már most a birtokváltozásokat az adás-vevés formájában jelentkező vagyon- forgalom legtermészetesebb processusának, ellenben a zálogjogi bekebelezéseket csak a vagyon surrogátumának, a hitel jelentősé­gének tekintjük; és ha elismerjük, hogy az adás-vevés az egészséges (normális), a zálog jogok gyarapodása pedig a kényszerült (ab­normális) vagyonforgalmat tünteti elő: ak­kor azon sajnos erndményre kell jutnunk, hogy járásunkban az ingatlanok forgalma abnormális állapotba esett. A zálogjogi terhek keletkezése tekin­tetében mindazonáltal örömmel kell cons- tatálnunk azon mindenesetre fontos kü­lönbséget, hogy mig a második félévben keletkezett terhek közül az önkénytesen (illetve kötelezvény utján) keletkezett zálog­jogok 56,043 frt 49 kr. addig a kényszer (végrehajtás) utján szerzettek csak 10,682 frt 50 kr. értéket képviselnek. Tagadhatatlan, hogy a hitelviszonyok tekintetében mindig előnyösebb helyzetre mutat, ha a jelzálogi hitelre szorult birto­kos osztály oly könnyen jut a kölcsönhöz hogy oly magas összegeket saját hozzájá­rulásával kebeleztethet be ingatlanaira, mint az az alábbi kimutatásban feltüntetve van : mig viszont a végrehajtás utján beke­belezett terhek oly csekély összeget képvi- j selnek. A szerződés utján bekebelezett terhek | rendesen állandó természetűek, s igy a jel- j zálogi hitel normális viszonyának megterem­tésére czéloznak, ellenben a végrehajtás ut­ján nyert terhek múlólagosak s többnyire az ingatlanok eladására, illetve a követe­lések kielégítésére vannak irányozva. Minél inkább emelkedik a szerződési­leg teremtett jelzálogi terhek összege szem­ben a végrehajtás utján szerzett terhekkel annál inkább közeledik birtokos közönsé­günk vagyoni viszonyaink rendezéséhez. Ezen tétel igazsága azonban még a legközelebb múlt félévre nem feltétlenül alkalmazható ; mert a telekkönyvi hivatal­T Á R C Z A. Nem ver meg a ... Remeg a lomb, suttog a szél,. Lehull egy-két hervadt levél; Patak cserg a lombok alatt, S a mint lassan tovahalad. Azt susogja egyre nekem : „Nem ver meg az isten engem.“ — . . . Jól láthattad, jól tudhattad Mennyi üdvvel csüggök rajtad, Úgy kijátsztál egyszer még is . . . Sirattalak — sirt az ég is. . . . De jött idő, hogy feledtem, „Hogy szeretőt mást kerestem.“ — Szived, — miként az akáczfa, — Megnyílt — másod virágzásra; A mit tettél, megbántad már, Megbántad, hogy kijátszottál; Sirhatsz is mert nagy a vétked: „Te csaltál meg, nem én téged.“ . . . Szenvedni fogsz barna lányka, Átok száll rád, magad átka, — Mert a virág — illatában, A csalogány — bus dalában Örök vádként mondja néked: „Délibáb volt a hűséged.“ Herényi Kálmán. Begyógyult sebek. Rajz, Irta: ZLxzEészáros István. Az orvosok azt mondták, hogy egy hét ulvá már elhagyhatja a szobát s egészen fel­iül ve élhet hivatásának, 0 csak sóhajtott nak városunkba lett áthelyezése után a legtöbb birtokos régebbi terheltebb tarto­zásainak kifizetése, régibb terheinek ez ál­tal való törlése és jelzálogi hitelének soli- dabb alapokra való fektetése czéljából fo­lyamodott újabb terhek bekebelezéséhez. — Ez volt az egyik ok arra, hogy egyrészt igen sok régi teher töröltetett, és másrész­ről a rendes szükségleten felül oly sok uj teher kebeleztetett be. A másik ok mindenesetre az volt, hogy újabban pénzintézeteink kevesebb cerirnó- nia, kevesebb költségek mellett és sokkal gyorsabban fizették ki a megszavazott köl­csönöket. A jelen évben már hitelügyviszonyaink e tekintetben egyformaságot fognak elérni, és reméljük, hogy hitelügyi visszonyaink legalább a jelzálogi terhek tekintetében a közel jövőben rendeztetni fognak. A váczi kir. jbiróságnál 1881. évben beállott birtok- és tekerváltozások kimutatása : I. Birtokváltozás : 1. Szerződések által aug. 1-től 56,043 frt 49 kr. jul. 31-ig 62,083 „ 67 „ 118,127 „ 16 „ 2. Végrehajtás utján jul. 31-ig aug 1-től 10.682 frt 50 kr. 10.682 „ 50 „ 3. Haláleset következtében jul. 31-ig 1649 frt 19 kr. aug. 1-től 46,992 „ 62 „ 48,641 , 81 , Összesen: 177,451 „ 47 „ II. Zálogjogi bekebelezések: 1. Szerződés által jul. 3l-ig 240.480 frt 01 kr. aug. 1-től 969.358 „ 61 . 1.209.838 írt 62 kr. 2. Előjegyzés igazolása által _ . . • ........................ 4134 „ — „ ö. Végrehajtás utján jul. 31-ig 2810 „ 19 „ aug. 1-től 5210 „ — „ 8020 írt 19 kr. Összesen : 1,221,99:3 frt 81 kr. III. Zálogjogok törlése : jul. 31-ig 914.982 frt 07 kr. aug. 1-től 671.514 „ 67 , Összesen: 1.589,49« „ 74 „ Van a járásban összesen 11345 darab telek­jegyzőkönyv, a mely összegből Vácz városára esik, 3732 darab. — 1881. aug. 1. óta összesen 107 da­rab uj telekkönyv nyittatott. Csányi János. Isten áldja a tisztes ipart! Mozgalmas időket élünk. A társadalom minden osztályában lázas tevékenységgel munkálkodnak az emberi jólét és boldog­ság palotájának fölépítésén! Egyesek úgy­mint törvényhozók ide czéloznak törekvése­ikkel, törvényeikkel. S hogy minden fárado­és tagadólag rázta fejét. Hiába mondta a megyei főorvos, hogy a seb behegedt és semmi utóbajjal nem bir. Hol mosolygott, hol megkomorult az orvosok biztatására. Azt a sebet, mely folyton sajgott és nem akart behegedni — ő a szivén hordta. Ott ül a magányos szobában, a barát­ságos kemencze mellett, egykedvűen hal- gatva a szél behangzó dudolását. Elmélyed a hamvadó szikrákba, melyek felköltik em­lékeit. Épen úgy ültek ketten a rózsaszínű boudoirban a kandalló nyájas tüze mellett s regéltek egymásnak szomorú őszi napok­ról, szomorú őszi nap találkozójáról künn a ligetben, a hervadt lombok alatt. Kéz a kézben, bizalmas együttlétben elmerültek, egymás nézésébe. Azok a boldog téli alko­nyok. E perczben megnyílik az ajtó s karcsú leányka lép be. — Jó estét Béla ! Hogy vagy ? nem kí­vánsz valamit? — Köszönöm kedves Lenkém, jól. Ma­holnap elhagyhatom a szobát s haza me­hetek. A lányka arcza elkomorult. — Hát oly nagyon kívánkozol haza? — Hát ki ne kívánkoznék haza ? Aztán meg úgy is sokáig voltam terhetekre. Lásd kis húgom még kedves szobádtól is megfosz­tottalak. — Ah, hiszen örömest engedtem át. Vagy mit is beszélek? De hogy örömest, hiszen betegnek adtam át. Te nagyon beteg voltál Béla, de igen, nagyon beteg. Sokszor félre- beszéltól, egy nevet emlegettél szüntelen.... — Ne folytasd édesem, hagyjuk ezt 1 Volt-elmult. zás daczára sem bírják az óhajtott, boldog időket elővarázsolni, bizonyítják a minden­napi élet keserű tapasztalatai. ínség nyo­mor, szegénység mindenütt e drága hazában bármerre fordítjuk szemeinket. S honnét e visszás nyomasztó állapot? Onnét, mert a mai kor emberei feledik, az irás eme sza­vait : „Ha csak az ur nem építi a házat, hiába munkálkodnak, kik azt építik“ vagyis más szavakkal: „hacsak Isten félelme és vallásosság nem vezérlik az emberek tetteit hasztalan minden munka és szorgalom. E nagy horderejű szavak igazsága adha­tott életet azon szerény egyletnek is, mely­nek érdekében ez alkalommal fölszóllaini s mélyen tisztelt iparosaink becses figyel­mét ugyanarra fölhívni bátorkodom. Köztudomású dolog, hogy minden egy­let, minden társulat csak úgy állhat fönn, ha elegendő számú tagokkal rendelkezik. — Helybeli kath, Legényegyletünkről ezt fájdalom nem mondhatjuk. — Tagok, részt­vevő s érdeklődő és védő tagok hiányában sinlik, tengődik. Az egylet virágzását ezelőtt oly hatha­tósan elő mozdító polgári védnök urak meg­vonták segélyző jobbjukat azon egylettől mely czélul tűzte ki az iparos ifjúság val­láserkölcsös nevelését; — feladatul: az ál­tala vallott elvek szerint becsületes erényes iparosokat képezni, ezek által becsületes keresztény családokat alapítani, további ki­terjedésében pedig becsületes kér. társadal­mat hozni létre! Ez tehát a czél; — nem pedig a színdarabok művészies előadása, — mely utóbbi időben csakis szorult anyagi helyzetünk miatt váltak szükségesekké. S valóban ha tekintetbe veszik uraim azon temérdek veszélyt, melyek úgy vallási mint erköcsi tekintetben iparos ifjúinkat körülveszik, azon ifjúságot, mely hivatva van egykor az arany középosztályt megálla­pítani, — ha figyelemre méltatják azon nagyszerű eredményt, melyet a külföldi kath. legényegyletek létre hoztak; úgy hiszem: szívesen nyújtják erköcsi és anyagi támoga­tásukat azon egyletnek, mely csak jót és üdvösét mutathat fel eredményeiben 1 Kibontjuk tehát ismételten a porlepte egyleti lobogót, hangoztatjuk szivünk leg­forróbb óhajával: Isten áldja a tisztes ipart! Bízva a mélyen tisztelt iparos osztály — Ha elmúlt volna? De te most is oly szomorú vagy. — Érdekel téged az én szomorúságom? — Hogyne? . . . hát nem vagyok ro­konod ? ! — Igen bizony, te az én kis legkedve­sebb húgom vagy. — S ha a te legkedvesebb húgod va­lamit kérne tőled, megtagadnád kérését? — Egy világért sem ! — Hát mondd el, miért vívtál? — Miért? ostobaságért! Szecsődy azt állította, hogy Kelemen társulata jön ide, melynél neki pártfogoltjai vannak, én meg azt mondtam, hogy Málnaié 1 Ezen össze­vesztünk és megverekedtünk­— Béla te nem mondasz igazat. Hát miért titkolod előttem, hiszen úgy is min­dent tudok. — Mit tudnál már, mi az a minden angyalom ? — Te és Szecsődy egy nő miatt vesz­tetek össze, a nőt pedig Váradynénak hívják Oh Béla ez az asszony nem méltó reád, épen úgy szeret téged, mint Szecsődyt, azaz hogy sehogysem szeret, nem szeret az sen­kit. Szívtelen, kaczér asszony semmi több. — Először is igen rosszul vagy érte­sülve édes Lenkém ! Másodszor, minő jogon ítélsz el egy nőt kit talán nem is ismersz? — Én nem ismerem ? Hallgass rám Béla. Ismerted nénémet, a boldogult Elizt. Igaz, hogy akkor felénk sem hederitettél. Ugy-e szép volt, s még hozzá milyen jó, mint az Isten angyala. Tudod, hogy Váradyval jegy­ben járt, kit ez a kaczér teremtés csábított el tőle, hogy most ezt is megcsalja. Igen s e közben a lányka szép szemei köny- nyekkel gyűltek meg — nővéremet a sze­józan gondolkodásában; bízva tapasztalt pártfogásában ; bátorkodunk önöknek együt­tesen és egyenként egyletünk védnöki czi- mét a legmélyebb tisztelettel felajánlani. Egy­szerű czira ugyan — de mégis fönséges, mert csak egyedül ez van hivatva jelen kö­rülményeink között uj életet önteni a zsib­badó tagokba. „Munkás szeretet minden sebet gyó- gyit, puszta szavak csak nagyítják a fájdal­mat“ mondja a kath. Legényegylet nagy­nevű alapitója Kolping Adolf. Munkás sze- retetért esdünk mi is, mely ne csak báto­rítsa buzdítsa ifjainkat az egylet fölkarolá­sára, hanem tőle telhetőleg csekély anyagi áldozatával segélyezze is! Igaz ugyan : bogy fővédnökünk kegyel­mes püspök atyánk szeretetének és jóságá­nak bőségével árasztja el évenkint egyle­tünket ; a mely magas pártfogásért még egyrészről örökös hálára gyullad szivünk, — más részről fájdalom fog el: ha tekin­tetbe vesszük hogy a polgári védnök urak szép nevei nem olvashatók ma már az egy­leti évkönyvben ! A védnöki czim elfgadása esetén kér­jük az illetőket a küldött ivet becses ne­vük aláírásával visszaszármaztatni. Fleischinann Ferencz. alelnök s a kath. legényegylet ez évi tagjai. A „Casinő-kör“ Szilveszter es­télye. Ez is esemény volt városunk társadalmi életében, még pedig oly esemény mely fö­lött megjegyzés nélkül nem térhetünk napi­rendre. A Casinó-kör, mely arra van hivatva, hogy a társadalom élén álljon, s lendületet adjon minden szépnek és jónak, e téren ez ideig csupán arra szorítkozott, hogy a mű­velt és egymásra utalt elemeket kebelében egyesítette. Oly hely volt, hová az ember unalmát elűzni, kártyázni, tekézni — no meg egy kis újságot olvasni eljárhatott. így volt ez hosszú évek során s igy van ez ma is. Casinónknak belső élete nincs. Ha vé­gig tekintünk a lezajlott éven s annak ada­tait keressük, azt fogjuk találni hogy egy farsangi tánczmulatságot kivéve egész éven át alig volt egy nevezetesebb pontja egy­letünknek. De mégis örvendetes mozzanatnak con- statálharjuk azt, hogy a közel múlt év utolsó hónapjaiban, a Casinó-kör választmánya fel­fogván a Casinó társadalmi missióját mint­relmi bánat vitte a sírba. Nem tudott élni megcsalatva, hiszen egész világa e szerelem volt, a jegyese volt minden gondolata, re­ménye, üdve. Megcsalták. Előbb a barát­nője, aztán a jegyese. Hát jól van ez igy? S most újabb áldozatokat követel ? — Mit mondái ? nem értelek. — Semmit .... szólt pirulva a lány. Téged értettelek. Most ünnepelt szépség, csak egy hiányzott még diadalkoszorujábol: még nem ontottak vért miatta. S egy ilyen nőnek az becsvágyát képezi. Az idevaló fia­talok nem szoktak megverekedni, ezek csak inni szoktak. Lejöttél te Pestről, behálózott s te rabja lettél. Mint jellemes férfiú min­dent elkerültél, mi a gyanú látszatát is igazolta volna, hogy téged e nőhöz szere lem fűz : addig a világ ujjal mutatott rád s szánva emlegetett, ki csak akkor mehetsz Yáradynéhoz mikor Szecsődy nincs ott. Te persze erről nem tudtál semmit. Elhitted e nő regéjét, ki szülői kénnyszerről, gyermeki áldozatról, lemondó életről fecsegett neked és midőn Szecsődy egy nyilvános helyen az­zal dicsekedett, hogy ő a legszebb asszony kedvese, te elfeledkeztél magadról és tett- leg bántalmaztad. így volt a te párbajod Béla — • No lám mi mindent nem tanultál a növeldében. És azt mondják, hogy ma­napság még vannak „backfisch“, ek. — Akadnak még, hanem nem ti­zenhét évvel. Én meg ma holnap 18 éves leszek. — Ha nem csalódom, még feküdtem, midőn születésed tizenhetedik évfordulóját ültétek meg csendességben, mert le kellett mondanod hogy az nap mulassatok, midőn egy nehéz beteg vívódott födóltek alatt.

Next

/
Thumbnails
Contents