Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1882-01-22 / 4. szám

József né, Oszeczkyné, Pokornyik Jánosné, Köbl József né és Jánosné, Németh Jánosné, Laki Károlyné és Czibula Antalné, stb.

— A Casinó-kör közgyűlése f hó 29 ikére halasztatott el, s ezt a t. tagoknak azon megjegyzéssel bátorkodunk szives tudomására juttatni, hogy az egyesület érdekében a közgyűlésen minél számosabban jelenjenek meg. A tárgysorozat a következő : 1. Az igazgató évi jelentése. 2. Az évi számadások és leltár előterjesztése s a szám- vizsgáló bizottság jelentése alapján a fel- mentvény megadása vagy megtagadása. 3. A folyó évi költségvetés megállapítása. 4. Választmányi előterjesztések. 5. Indítványok. 6. Igazgató, aligazgató, jegyző, pénztárnok, könyvtárnok, 16 választmányi tag, 2 póttag és 3 számvizsgáló választása. Jegyzet. Az alapszabályok 9 ik § ának értelmében azon tagok, kik a lefolyt naptári évre a tagsági díjjal hátralékban vannak, a közgyűlésen sem tanácskozási,sem szavazati joggal nem birnak. 23. §. Szavazni érvényesen csak annyi jelöltre lehet, a hány megválasztandó van, az azokon till írottakra eső szavazatok számba nem vétetnek.

= A mi rendőrségünk. A fővárosi lapok sokat Írtak már azon hírhedt tolvaj Rózemberg Mózesről, ki a „fehér ló“ szállodában nagymérvű lopást követett el és deczember hóban a győri kapitányság börtönéből megugrott. Ugyané tolvajt a múlt hetekben a mi rendőrül zto- sunk elcsipte, de — a mint halljuk — „becsületszóra“ szabadon bocsátotta. Sokféle variátióban írtak ez ügyről a lapok s beszéltek mindenfelé városunkban s mi csak azért hallgattuk el, mert nem akartunk biztos tényálladék hiányában sen kit gyanúsítani, s most sem említenénk fel ez ügyet, ha egy más eset nem kényszerítene bennünket erre. Ama keringő híreknek igazsága vagy alaptalansága majd kiderült a vallatásnál, miután Rósenberg Mózes tolvaj urat elcsipte a bécsi rendőrség s arról majd annak idején értesítjük olvasóinkat de addig nem bocsátkozunk bővebb fejtegetésekbe, — a napokban történt esetet azonban nem hagyhatjuk említés nélkül, mert közmegháhorodást okozott minden felé. Az eset következő : M. K. ügyvéd urnái a fővárosból egy ur volt éjjeli szálláson. Az ügyvéd ur kora reggel vadászatra készült s a casino-kör szolgájának nejét, rendes kipróbált hűségű takaritóné- ját bízta meg azzal, hogy őt kora reggel felköltse, mit az meg is tőn oly módon, hogy reggel az ablakon bezörgetett, de az ügyvéd ur már ekkor eltávozott, s a vendég ur még édes álmait aludván, a zörge- tésre senki sem felelt,a takarítónő tehát eltávozott, nem is sejtve, hogy valaki van a szobában. A vendég ur aztán, mikor úgy 10 óra felé mámorát kialudta, megvizsgálta tárczáját, abban 50 frt hiányt tapasztalt, s természetes, hogy nem gondolt másra, mint hogy azt a takarítónő — a kit ő nem is látott — ellopta. Gyorsan felrohant tehát a rendőrbiztos úrhoz, ki a takarítónőt egy

idegen urnák egyszerű légből I kapott gyanúsítására rögtön elfogatta s elzáratta. Ez az eset nagy meghá- borodást okozott a casino-kör tagjai közt, miután mindnyájan becsületes és megbízható nőnek ismerjük őt s az egylet pénzeiből évente ezerek fordulnak meg kezén, s soha egy krajczár eltévedése nem tapasz- taltatott Két tekintélyes tag tehát rögtön felment a rendőri hivatalba s kezesség mellett kibocsáttatását követelte, de a rendőr- biztos ur azt megtagadta, s csakis a kapitány ur közbelépésének volt köszönhető, hogy az ártatlan asszony szabadon bocsáttatott. Mi tiszteljük a rendőrbiztos ur erélyes eljárását a rendőri ügyekben, de a túlbuzgóságot soha sem helyeseljük. Aztán kissé furcsa az, mikor a gazembereket^ „becsületszór a“ szabadon bocsa tjük, a váczi tisztességes iparos feleségét meg egy idegen puszta gyanújára elzáratjuk.

— A ,JIagyarorsizági hírlapírók iijiigdijiutézctc“ az 1881-ik év társadalmi alkotásai közt a legkiválóbb helyek egyikét foglalja el, Julius elejével alakult meg ez intézet s már is negyvenezer forintnál nagyobb az alaptőke, melyre szert tett. Ez összegből körülbelül tizenháromezer lórin tot a tagok saját befizetései, törzsbetétei és kötelezvényei képviselnek; huszonhétezer forintot, részint készpénzben részint kötelezvényekben a jótékonyság áldozott az intézetnek. E tőkével azonban a kitűzött czél még nincs elérve, sőt még alig van megközelítve. A bécsi sajtó nyugdíjintézetének, , a Concordiának, nyugdíjalapja (alig hét évi fennállása után) több mint nyolcz- százezer forint s ha a magyar sajtó igazán gondoskodni kíván jövőjéről, neki is el kell jutnia oda hogy ez alap tőkéjét százezereknek számíthassa. Van is kilátás reá, hogy ez intézet ügye nagy lendületet vesz. Remélni lehet, hogy az országgyűlés állandó országos segélyben fogja részesziteni, s hogy a főváros is fölveszi azon intézetek sorába, melyeket évenkint hathatós anyagi s erkölcsi támogatásában részesít. Ez azonban még mind nem elég. A hírlapirodalom, mely Magyarország minden közügyét, a legtávolabb vidékét ép úgy, mint a legjelentősb központok érdekét, mindig önzetlenül fölkarolta és támogatta ; mely nemzeti czélok- ra humanistikus intézményekre és a szükségben szenvedők megsegélésére csak az utóbbi huszonöt év alatt több milliót gyűjtött (elég a magyar tudományos akadémiára 1860-ban, az alföldi károsultaknak 1873-ban az 1848/49-ki honvéd menedékházra 1869- ben a miskolczi, budapesti, szegedi, alföldi stb. árvízkárosultaknak e hetvenes évek folyamán eszközölt gyűjtésekre utalni), a hírlapirodalom megérdemli, hogy ez alapjáról, melynek érdekében kérőleg fordul a közönséghez, az ország mieden pontján megemlékezzenek. Vidéki pénzintézeteink, közkereseti társaságaink, melyek létesítése sok helyt egyenesen a sajtó közremőködésének köszönhető, egyesületeink, melyek a sajtó

most már csonkitottuak lehűl mondani. Engedje meg, hogy ez ügyben azon nézetemnek adjak kifejezést miszerint czélszerü lenne, ha a múlt évben megválasztott igen tisztelt elnök úr ujabbi alakulás végett gyűlést hívna egybe b. lapja utján. Úgy hiszem, hogy mindenki, ki városunk ügyeit szivén viseli az egylet megalakulását elő fogja segíteni s közreműködésével támoga- tandja. ^ hazafiúi tisztelettel

Vitt Manó.

Apróságok,

Házassági 0/0-ok. A statisztika barátait és a hajadon hölgyeket — a tizenöt évesektől kezdve az olyan korosakig a kiknél a születésnap már nem örvendetes ünnep — bizonyára érdekelni fogja e kis apróság. — Minden nőnek több- kevesebb kilátása van a férjhez menésre. Ha ezt az általános kilátást 100-nak vesszük akkor a specziális valószínűség a különböző életkorok szerint igy oszlik meg : a 15—20 év között levő leányokra nézve a férjhezmenés valószínűsége 14 ’/g °/0 í a 20—25 év közötti- ekre 52% ; a 25—30 év között levőkre 18% A három X-et meghaladott hajadon hölgyek már kilátásaik 84‘/2%-át elvesztették, de azért a 35-ik évig még mindig megmarad 6%% reménység. A 35—40 évesekre azonban már csak 3%% jut. Az ezen túl levőké pedig 5 évről 5 évre 2, majd '/2 azután Vs s végül Vi %-ra apad. A 60 ik év után a férjhezmenés valószínűsége csak Viooo %.

*

* *

Francziásan. Julien Szaniszló Pá- risban a Sorbonne (felső tanintézet) tanára volt. A többek között egyszer a kínai nyelvből is előadásokat hirdetett. De ezeket négy hétig „egyedül a tanterem kályhája“ hallgatta. Mily nagy volt azonban öröme, mikor egy szép napon számos elegánsán öltözött hölgy és ur lépett be a terembe s helyet is foglalt és az előadást figyelmesen hallgatni kezdette. Az udvarias tanár — mintegy beköszöntésül — egy kínai költőnek üdvözlő versét fordította le és magyarázta, a mi is a hallgatóságnak nagyon tetszett. Ettől kezdve minden előadáskor diszes közönség tölté be a tantermet, s Julien kimondhatatlanul örvendett a kínai nyelv iránt való érdeklődésnek. Különösen egy előkelő magatartásu urat szeretett meg a ki soha sem hiányzott és a legnagyobb figyelmet tanúsította. De bezzeg ki szeretett belőle mikor megtudta, hogy az az ur

Tárcza.

A fővárosból.

Fényes bérház a nagy fővárosban, Nékem is van benne egy kis szobám, Temetés van, beszállong az ének Fényes bérlak fényes udvarán.

Vajh ki halt meg? Isten tudja hogy ki Isten tudja mennyit szenvedett,

Isten tudja merre van hazája,

Élők, holtak itt idegenek.

Anyja volt tán ... s lesz-é ki megírja, Hogy halott már, a kit szeretett.

S ki talál meg e nagy temetőben, Jelöletlen, árva sírhelyet?

Senki, senki! Szivem összeborzad,

S menekülni vágyok innen, el,

Hol imádság száll, köny hull érettem, Oda, hol vad rózsa nyíl felettem,

Ha nem is jut fényes siri jel!

Gáspár Imre.

Ok.

Rózsás két arczod Árulód lett ;

Szemeid ragyogják Szerelmedet;

S szivecskéd „igen“-t Dobog mellé :

De ajkad, az hallgat,

Mert csók zárja bé.

Báró Manemett.

tulajduiiképen cicerone (vezető,) a ki szép szóért és jó borravalóért az idegeneknek Páris nevezetességeit mutogatja s a kinek a prog- rammjában ő igy volt bejegyezve : „Egy tudós

ki a kályháját a khinai nyelvije tanítja.“

*

* *

M ü é r t ő i kritika. Az olasz királyi pár látogatásakor bécsben a többi ünnepélyességek között nagy katonai dizsszemle is volt. A csapatok kitünően defiliroztak. A magas vendégek eltávozta után a vezénylő altábornagy összehivatta a főtiszteket, hogy kritikáját tudomásukra adja. Miközben ezek összejöttek az altábornagy egy másik ma- gasrangu külföldi katonatiszttel váltott né' hány szót. A mondandók meghallgatására összegyűlt tisztek várakoztak. Egyszerre elő lépett egy suszter inas és táborszernagyi méltósággal ily szólt az altábornagyra váró tisztekhez :

„Uraim! Működésűktől csak a legnagyobb elismeréssel nyilatkozhatom. Fogadják és adják tudtára a csapatoknak köszö- netemet. buzgó közreműködésükért.“ Az ép ekkor oda érkező altábornagy mosolyogva tévé hozzá :

„E valóban helyes beszéd után többet nem mondhatok, Uraim.“ Az inas persze e közben nyomtalanul eltűnt.

Báró Manemett.

Újdonságok.

= Az ipartársulat tánczmulatsága tegnap este a „Curia“ vendéglő szépen feldíszített termében közönségünk élénk részvéte mellett folyt le. A négyeseket mintegy 70 pár tánczolta, s az előttünk elvonuló párok között a következő hölgyeket láttuk: Vörös Anna és Mari, Barancsek Anna, Maloviczky Johanna és Nina, Csák Mari, Pór szászig Terka, Túri nővérek, Poór Paula Gyurinka Póza, Zsigmondi Mari, Klembala Boriska, Pokorny Erzsi, Faló Erzsiké, Blasko Johanna, Forgó Mari, Kocsis Emma, Krach Erzsi, Pollák Mari, Orszáczky Teréz, Busó Júlia, Tokody nővérek, Sujan nővérek, Píréból Anna, Acsay Emma, Pafa Boriska, Simkó Tinike, Streiter Mari, Mik- lósovics Alojzia, Depóy Hermin, Szalay Etel, Poszipál Anna, Schaffer nővérek, Szabó Pepi, Fehér Lila, Guttmann Erzsi, Laza Nina, Vadas Pepka, Fischer Jidcsa, Láncz Gizella, Blasko Janka kisasszonyok, — továbbá: Friedrich Alajosné, Czuczor Jánosné, Borosy Ferenczné, Korpás Jánosné, Schmidt Ferenczné, Andri Györgyné, Vercz Jaltabné, Koncsinszky Ferenczné, Horváth Jánosné, Lázár Jánosné, Kocsis Sánclorné, Kiss Sándorné, Puszkó Andrásné, Vilcsek Istvánné, Nécler Károlyné, Poók Jánosné, Szabó Elekné, Miklósovicsné, Flieglné, Mi- kuska Ignáczné, Klapka József né, Fischer

A falu bolondjai.

— Népies beszély. —

Irta: Molnár Xjászló,

(Folytatás,)

.... Telkes Julcsa a legszebb leány volt Agyagosba. Olyan szép fehér arcza, olyan hosszú haja senki másnak nem volt. Hát még az öltözete ! Az meg bár melyik kisasszonynak díszére válhatott volna. Némelyek Mező Klárinak adták ugyan az elsőséget a faluban, de a többség Julcsa részén állott, mert hát ennek az apja „redemtus“ ember, első gazda volt, inig Klárit mint szegény árvát úgy tartotta egyik rokona örökben.

A Telkesék háza mindjárt a pap-lak mellett emelkedett, de meg is érdemli e tisztességes helyet, mert olyan csinos és tiszta ház kevés volt a faluban. Széles udvar által van kerítve, mely alföldi szokás szerint majdnem egészen veteményes és gyümölcsös kertté volt átalakítva.

A Szomszéd-ház egyik lakosa a kántor, gyakorta átjárogatott ide a kertbe Telkes uramhoz, egy részt újság felolvasás végett más részt pedig azért, hogy a ház szép leányával egy pár szót válthasson, ami neki mint nőtlen embernek bízvást megvolt engedve. Talán már komolyabb szándékkal is föllépendett a kántor uram, ha mint afféle tanult ember észre nem vette volna, hogy a leány szive már nem szabad . ..

Telkesék után közvetlen szomszédságban állott a Mező Kláriék háza sokkal egyszerűbb, de élég jő kinézésű házacska, amelyet csak Klári és nagynényjne az öreg Erzsók asszony laktak.

Eme két ház leányait, mint gyermekkori játszó társnőket, a barátság rég egygyé fűzte bár e két leány merő ellentétet képezett egymással. Julcsa már gyermekkorában szelíd csendes lelkületűről, Klári pedig csintalan pajkos természtéről volt ismeretes az utcza lakói előtt. Julcsa a csendes gyermek, mindig megtartotta vidáman szelíd kedélyét, mig a pajkos Klári elveszté fürgeségét s komor, magába zárkozott, heves természetű lön. De e két leány között nem nem épen e jellemkülömbsóg, hanem főleg külsejük állítja fel az éles ellenlétet. Egyik szőke, másik barna ....

A Telkes ház előtt egy fapad emelke- kedik melyen a két leány olykor elüldögél és sokszor elüldögél és sokszor félnapon át is együtt vannak úgy hogy alig váltanak pár szót.

A szomszédok el—el nézik a lányokat ülőhelyükben s mondogatják egymás közt:

— Ugyan mi üthetett már meg ehhez a Telkes Julcsához is, milyen eleven volt azelőtt, mos meg olyan szomorúnak látszik.

— Eltanulja Mező Kláritól — mondja rá egy néném asszony. — hisz mindig egymást bújják. Ez a Klári olyan dúló—fúló, mintha megakarná enni az embert.

Julcsa örökösen vele van, hát nem csuda ha arra is ragadt az az áspis természet . . . Hej! Az a Klári olyan urasnak tartja magát, a szegény embert meg sem lájta,

pedig hát ő se más, mint . . . Uram bocsás ! Majd sokat mondok . . .

így birálgatják az utcza vén asszonyai a két leányt; egyik állítja, hogy milyen áldott jó lélek lenne aza Telkes Julcsa, ha avval a Mező Klárival nem tartana, másik meg azt bizonyozza, hogy csak Klári is amattól tanulja azt az úri tempót, mert hát a Julcsa apja, mint afféle jó módú ember urnák tarja magát s igy leányára is rá raggatja az urhatnámságot, azért is kevély olyan nagyon egy darab óta! Bizony. . .

Mig a szomszédban imigy szapulják a szót, addig emitt Telkesék előtt a két leány ül szótlanul, komoran.

Nézzük őket közelebbről.

Julcsa magas karcsú alak, bosszú, tömött szőke hajjal, melynek dús fonatai ölébe hullanak. Szelíd kék szemeit földre szegzi, mig dologhoz nem szokott parányi kezeivel haj fonadékát igazgatja. Selyem pillái gyönge árnyat vetnek a hó-fehér arczra melynek finom tiszta bőre minden pir nélküli. Fehér mint a liliom és gyönge, mint a harmat.

Néha lassú lélekzetet vesz s ilyenkor meglátszik két fehér fog-sora, mely élénk ellentétet képez rózsa-piros ajkával. Gömbölyű telt nyaka mezitlenül van, csak két sor fehér kláris ékíti. Öltözete csinos és ízléses.

Barátnője Klári, ha nem bírt is oly megnyerő alakkal, de valódi szépség volt, Sűrű, szén fekete haja szét bomladozottan takará el gömbölyű vállait, csak fölül volt