Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1882-07-02 / 27. szám
ray úr is. Késő délután volt már, midőn búcsúzni kezdett a társaság. A küldöttség egy tagja a búcsúzóba beleszőtte a költő szavát, bogy : „Nem hal meg az ki milliókra költi, Dús élte kincsét, ámbár napja múl, Hanem lerázván, azt mi benne földi, Egy éltető eszmévé finomul.“ Vajha Petróczy László szelleme és városunk iránti áldozat kész lelkesedése ily éltető eszmévé változnék sokakra, különösen egyházi férfiainkra, hogy a ■városunkért egykor annyit áldozott egyházi -férfiak díszes sora szakadatlanul gyarapodjék. S akkor nem volna okunk aggódni városunk jövőjén. Hogyan terjed a phylloxera? Á fönnebbi czim alatt e lapok múlt számában egy újdonság azzal vádolja a szőlőket vizsgáló phylloxera bizottságot, hogy ez „a legjobban elősegíti a pusztító rovar terjedését, mert végig vándorol a szőlőkön azon ásó eszközökkel, melyekkel a phyllo- xérás tőkéket kiásta, s azzal aztán nem törődik, hogy az ezen eszközökre rátapadt phylloxérás földdel magát a pusztító rovart is beviszi a még vészmentes szőlőkbe stb.“ — Mivel ez az állítás, általában téves értesülésen alapszik; kötelességemnek tartom azt pár szóval a következőkben helyreigazítani. A szőlővizsgálatoknál, a phylloxérának más egészséges szőlőkbe való netaláni át- hurczolásának megakadályozására, szigorú felügyeletem alatt, a lehető legnagyobb gond fordittatik. — Minden egyes phylloxérás tőke kiásása, vagy egyes gyökereinek kivétele után, még ha az illető inficiált szőlőből más területre nem lépünk is át, a kapák többszörösen a földbe lesznek vágva, hogy a rátapadt phylloxérás föld ledörzsöl- tessék s ezután azok szőlőlevéllel még jól megtisztittatnak. E mellett a munkások figyelmeztetve vannak, hogy a phylloxérás földet lábaikra ne szórják és az inficiált gyökereket csak ujjúkkal végükön megfogva, tenyerükkel szélesen meg ne markolják, nehogy a rovar a ruházat vagy a test redőiben elrejtőzve, tovább hurczoltassék. Továbbá a ruhák gondosan kirázatnak, a csizmák kendővel leporoltatnak, és a kezek is hasonlóképen megtöröltetnek ; hogy a phylloxérás földnek nyoma is eltávolittas- sék. Ezen elővigyázati intézkedéseken kívül, ha más netalán egészséges szőlőbe lépünk át, a kapák szalmatűz fölött többszörösen áthuzatnak és megpörköltetnek; miáltal az esetleg elrejtőzött rovar és annak petéje, bizonyára teljesen megsemmisül. No! már a fönnebbi rendszabályokon kívül többet nem tehetünk, s' azt hiszem ez elég is. Hogy ráadásul jó magunkat is megpörköljük, azt talán senkisem kívánja. Járna bár el a nagyközönség csak ennyi Tárcz a. Népdalok. i. Felhő megül halavány hold kandikál Liliomnál százszorszebb a rózsaszál! Leszakasztom szép galambom keblére 0 meg nékem szivét adja cserébe. Eszem azt a csillagfényes szép szemed, A sugára meggyujtotta szivemet, Ölelj által csókolj meg kis angyalom Ezt a tüzet csak a csókkal olthatom! Nézd galambom, sápad a hold, nini ni! Hogy te ölelsz, talán ő azt irigyli !? Nem bánom én, csak te szeress kedvesem, S el nem választ tőled még a halál sem ! II. Beh szomorún dalol 4 kis pacsirta, Fájdalmában minden könnyét kisírta, Beh szomorún ragyog a nap az égen, Mint a harmat a liliom kelyhében! Körülöttem minden olyan szomorú, Hej! szivemen sötét bánat sötét bú! Elhagyottan leng alá a fűz lombja, Hej! ez mind az én babámat .gyászolja! Hull az égről, hull a csillag fénytelen, Mint a halva,ny, mint a kihalt szerelem, Hullásával mintha csak azt mondaná: „Előttem a legszebb csillag hullt alá!“ — Budapest, 1882. junius 18. Heberling Dénes. A szerelmes védő. — Rajz. — Irta: FI udoroTicsf János. (Vége.) Sajátságos egy érzés a szerelem ; bármennyire természetes proceszusa ez az emberi életnek, mégis van az egészben valafordulóját, mely örvendetes eseményről az elnöklő főesperes úr ékes latin beszédben emlékezett meg; mely beszédben kifejezett jó kivánatokhoz mindnyájan szivvel-lélekkel liozzácsatlakozunk ! Ezután elnök ur az egyházi kerületnek tudomására hozta : hogy Vili ás y István P.-Hatvani pléh., eddigi helyettes alesperes, — a kerület rendes al- esperesévé neveztetett ki; az erre vonatkozó hiv. okmány felolvasása után a főesperes úr ismét remek latin beszéddel üdvözlé az uj esperes urat — mint olyant a ki a kerületnek osztatlan bizalmát, szeretetét bírja; erre az esperes úr a mily meghatottan, ép oly emelkedetten ékes latinsággal válaszolt s megköszönve a megtiszteltetést, a bizalmat s megígérve, hogy minden tehetségét, tevékenységét e kerület javára szentelendő Ezen ünnepélyes egyházi ténykedések befejezte után tárgyaltattak a kér. gyűlés elejébe tartozó egyéb folyó ügyek, indítványok stb. De miután ezek e nagyrabecsült lapnak keretébe úgy sem férnének be, inkább csak azt tartom még megemlítésre méltónak, hogy a vendégszerető házi urat ezen esperes beigtatási ünnepély alkalmából nem csak a kerületi papság, hanem a szomszéd kerületekből is többen megörvendeztették látogatásukkal. Itt volt a Hatvani kerületből K a n d a István káliéi esp. pléh., Kraemer János verseghi pléh,, a nógrádiból Kapusztyák Ignácz sápi pléb,, — Vadkerty Ferencz váczi tanár káplán, — továbbá a világiak közül K e- mény Gusztáv és C z ó b e 1 Ignácz szol- gabiró urak, — a helyben lakó uradalmi tiszt, jegyző s kántor stb., — bogy a dús teritékü asztalnál a szokásos nagyobb hatású felköszöntések is bőven folytak — fölösleges mondanom. Isten éltesse az uj esperes urat! Vozárik Antal vácz-hartyáni plébános. Újdonságok. = Az állami ipartanodától a t. ez. szülék és gyámokhoz. Hogy azon iparos tanonezok és segédek is — a kik régebben valamelyik középiskolának csak két-három osztályát végezték s azóta a gyakorlatban vannak — beléphessenek az állami középipartanodába : felkéretnek a t. ez. szülék és gyámok, hogy a felvételi vizsgát illető felvilágosításért mielőbb szíveskedjenek az igazgatósághoz fordulni, hogy az érdekeltek a jövő tanév elején tartandó felvételi vizsgára kellően elkészülhessenek, mert csak sikeres vizsga alapján vehetők fel. = A csen dór ségi őrsök állomásává megyénkben a nmltságú m. kir. belügyminister úr által immár véglegesen meg lett állapítva. Ezen megállapítás szerint lesz a megyében összesen 34 őrs-állomás : 2 gyalog és 2 lovas őrmesterrel; 11 gyalog és 22 lovas őrsvezetővel; 63 gyalog és 118 lovas csendőrrel; s igy összesen 76 gyalog és 142 lovas emberből álland mej gyénk csendőrségi állománya. Ezen számbó esik a váczi őrsre: 1 gyalog Őrsvezető és 5 gyalog zsandár. — Elég ebből ennyi is. A dunai átkelési révről lapunk egyik olvasója nem épen a leggyöngédebben nyilatkozott, mert több ízben lévén dolga a túl parton, rendesen több óráig kell vesztegelnie a korcsmában, mig a révész legényeknek tetszik az átkelés idejét meghatároznia, sőt gyakran az is megtörténik, hogy ha a rév egészen meg nem telik utasokkal, egyeseknek másnapig kell várniok, ha csak jó zsíros borravalóval nem kenik a markukat. Talán jó lenne ha a közönség érdekében a város ez ügyre kissé több gondot fordítana. = A t. ez. szülék és gyámokhoz a budapesti állami középipartanoda igazgatóságától. Azon szülék és gyámok — a kik gyermekeiket a jövő tanévre az állami középipartanodába felvétetni kívánják — fel - kéretnek, hogy őket saját érdekükben a két havi szünidő alatt gyakorlati ügyesség sze- rezhetése végett műhelyekben helyezzék el, mert ezután a szabályzatok értelmében a felvételnél a gyakorlati előképzés is mind szigorúbban kívántatik. = A mi toronyóráinknak nincsen párjuk a föld kerekségén, mert nem csak az időt, de a szelet is tudják mutatni. így mutatja a „fehérek templomának“ toronyórája a múlt hét szeleit, mely azt megállitá s most a közönségnek imádkoznia kell egy kis ellenkező irányú szélért, hogy az óra mutatót ismét mozgásba hozza. Az illető órás úr úgy látszik e felől nem bir tudomással vagy talán a közönséggel együtt ő is a sors gondjaira bízza az órát? = A siketnéniák /.árvizsgája. F. hó 27-én d. e. tartá diszvizsgáját a siketnémák váczi kir. tanintézete az e végből kiküldött miniszteri biztos Szalay László s Markusovszky egészségügyi tanácsos elnöklete alatt, igen szép számú cgybegyült hallgató közönség előtt. Ima s bevezető beszéd után az egyes osztályok nyelvtani tanulmányaikat adták elő, élő szóval, fokozatos rendben, a legmagasabb kiképzésig. A növendékek a hozzájok intézett kérdésekre tisztán, érthetően s kellő hangsúlyozással feleltek. Különösen párbeszédeik igen meglepők voltak. Majd később a földrajz, történelem, számtan, hittan s egyébb tanulmányokból feleltek, csaknem kivétel nélkül szép eredményt tanúsítva szerzett ismereteikből. Csaknem deli 1 óráig tartottak a szóbeli előadások, Ezek végeztével egy külön teremben felállított s gazdagon berendezett rajz, s kézimunka kiállítást tekintették meg a kiküldöttek, s az egybegyült nagy közönség, melynek részvéte úgy látszik évről-évre női, s érdeklődése fokozódik, bár még igen sokan vannak, kik hazánk ezen, csaknem egyetlen, de minden tekintetben páratlan s kitűnő intézetét, sőt sokan a helyben lakók közül is— csak is névrőlismerik, periig méltán büszkesége lehet városunknak. — Délelővigyázati intézkedéssel a phylloxéra lepett szőlőkben való munkálkodásnál, úgy a pusztító rovar kétségkívül sokkal lassabban terjedne tovább s akkor az inficiált szőlőknek, az a — bár legtöhbnyire téves indokokból — olyannyira súlyosnak tartott elzár olás a sem volna szükséges. Végül még arra akarom kérni e lapok t. szerkesztőségét, hogy különösen eme sokak előtt odiózus p hylloxera ügyben a múltkorihoz hasonló téves hírek közlésétől, lehetőleg óvakodjék. A közönségben, erre nézve, úgyis elég a téves bir és balvélemény: minek adjunk még fölös tápot ezeknek? Mert a nyomtatott betűt sokan elhiszik ám! úgy, hogy nehéz helyre igazítani. Én részemről, személyes érintkezés, beszélgetés utján, ott a hol lehet, mindig szívesen adok felvilágosítást s igyekszem a dolgot megismertetni. De igy sokat nem tehetek. A sajtót és a müveit osztályokat illeti a kötelesség, hogy minden körben, melyre befolyással bírnak, igyekezzenek a helyes nézeteket terjeszteni és ez által mindnyájunk javát előmozdítani. „Segíts ma g a- don és az Isten is megsegít!“, ne várjunk mindent felülről. Legyen szabad tehát a jelen alkalommal felhívnom, különösen e lapok t. olva- vóit, hogy ebben, a Vácz város anyagi érdekeit oly igen mélyen érintő phylloxera ügyben ; olvasás, személyes tapasztalás utján, igyekezzék mindenki alapos tájékozást szerezni a phylloxera vésznek mibenlétéről és az ellene folyó küzdelem eszközeiről. Akkor aztán legyen apostola mindenki ez ügynek ; s legyen munkása mindenki a védelem folyamatának. Eléggé tapasztaltam, hogy nagy szükség volna erre, széles e hazában. A nagyközönség lehet a legbiztosabb őre saját érdekeinek; s igy lesznek csak védve saját magunk és a hazának j avai.*) Krécsy Béla. oki. tanár, min. megbízott. Vidék. Püspök-Hatvan, 1882. jun. 19. Tekintetes szerkesztő úr! A váczi székesegyházi kerület papsága folyó bő 19-én tartotta úgynevezett „coro- na“-ját, vagyis rendes évi gyűlését Püspök- Hatvanban. Elnökölt Virter Bertalan ez. püspök, váczi kanonok úr — mint az említett kerületnek főesperese. A gyűlést megelőzte veni sanete és mise. — A gyűlés kétszeres ünnepél lyel nyittatott meg. Ugyan is az nap — a váczi Püspök ő Exja — ünnepié püspökké fölszentelésének 23-dik év*) teljesen egyetértünk igen tisztelt czikkiró barátunk e sorokban kifejtett nézeteivel, csak annyival toldjuk még meg, bogy kívánatos volna ha a nép felvilágosítására vasárnaponként felovasások tartatnának a phylloxera vészről s annak elhárításáról. Szerk. mi ideális ; innen van, hogy ez a házasulandó fiatal ember minden örömének s bú- jának, reményének s csalódásának sok ideig csaknem kizárólagos forrását képezi. Érezte ezt Elemér is ; csakhogy ő itt is azon szerencsés lelkek közé tartozék, kik nem engedik át magokat az üres ábrándozásnak, hanem erős akarattal a csomó meg- oldozására törekesznek, Miiulazáhal kezdetben őt is elhagyta nyugalma ; kezdett a munka előtte unalmassá válni s folyton a. szép Melánia alakja lebegett szemei előtt. Ha látogatásra készült Tüskésiékhez egész nap oly izgatott volt, hogy alig dolgozhatott valamit; midőn pedig megtért, rendesen akarata ellenére mély gondolatokba szokott merülni. Egy évnegyedig tartott ez ismét igy ezalatt mindennapos vendég lön a szomszéd háznál; miközben sokszorosan meggyőződhettek róla, hogy valóban szeret s viszont szerettetik. Annyi bátorsághoz egyelőre ugyan még nem jutott, hogy Melániának a házasságot csak meg is említette volna ; de eleve aggodalommal tölté őt el erre nézve azon kölcsönös forró ragaszkodás, melylyel apa s leány csiiggött egymáson. Aggodalmát csak fokozá Tüskésinek egy alkalommal előtte tett azon czélzástalan nyilatkozata, hogy két-három évig leányát még nem adja férjhez; pedig tudva lévő dolog volt, bogy a mit az öreg megmond, attól nehéz őt eltéríteni. Ez volt oka fiatal barátunk minden szenvedésének. Tüákési egyébként jószivű s barátságos egyéniség volt; egyike azonban azon makacs öreg uraknak, kik szeretnek minden ügy elé nehézségeket, olykor komoly akadályokat gördíteni; de minél erősebbek föltételei annál készebbek némi kapaczitálás után, engedni ha valakinek kedve van ilyesre vállalkozni. Kutasi mint ügyes fiatal ember az öregnek eme természetét eleve kitanulmányozta, belátta egyszersmind azt is, hogy sehogysem folyik igy itt a dolog, legalább rá nézve nem s hogy itt a határozott föllépés lesz a legüdvösebb, a mit tehet. Mielőtt azonban megkérte volna Tüskésitől leánya kezét, jellemszilárdságához képest két dolgot tett föl magában ; először hogy ha az öreg ur végkép nem akar megválni leányától, túlságosan nem erőlteti a dolgot ; s másodszor, hogy ha elutasittatik, bármily nehezére essék is, végkép szakit a veszélyes viszonynyal. Tüskésire Elemérünk bátor föllépése meglepőleg jött daczára, hogy rokonszen- vük nem volt előtte egész titok, mondhatni megdobbentőleg hatott. Fájt neki még a gondolat is lányától elszakittatni, de mint okos ember nem döntött mindjárt az első pillanatban. Kijelenté hogy derekabb vöt nem is kívánna, mint fiatal barátja; de, úgymond ráérnek a dologgal, kár azt oly nagyon siettetni. De Kutasi értette a fogást, tudta, hogy ez csak kerülő akar lenni; azért határozott választ sürgetett s kijelenté, hogy ha rövid idő alatt megtörténik az el jegyzés, kész lenne ez után az öreg ur kedvéért még akár egy félévig is a házasság megkötésével várni. Tüskési erre csakugyan zavarba jött. — S biztos bonuo öcsém, kérdé, hogy birja a leány szivét? — Melania kisasszony saját ajkáról tudom, s mint hű leány bizonyára atyja előtt sem fogja ezt titkolni. — Ez mind szép édes barátom; de lássa mikor oly nehéz még tőle megválnom. No de ön derék ember, ki minden tekintetben kielégít; aztán szeretik is egymást, még boldogok is lehetnének egymással. Nos majd meglátjuk. . . — Határozza el magát édes bácsi s jelentse ki lehet-e reményem, unszolá tovább a fiatal ügyvéd, ki darab idő óta már csak igy bizalmasan szólitá Tüskésit. Később csaknem csengő hangon tévé hozzá: Ne tegyen szerencsétlenné két szerető szivet! .... Az öregre hatottak az utóbbi szavak ; mielőtt azonban beleegyezését adná, a nagy gyöngédség folytán, melylyel leány a sorsán csüggött, szeretett volna Melániával beszélni. Bármennyire bízott is Kutasi igazszólásábau a leány szájából ohajtá hallani, hogy szereti az ügyvédet. Tüskésinek sajátságos ötlete támadt. Mindenféleképen időt akarván nyerni, ekkép tőré meg ismét Kutasihoz fordulva a pillanatnyi csöndet: Kedves barátom, reményiem, nem haragszik meg rám bolondos vén emberre, ha egy különcz szerződést ajánlok. Várakozzunk az eljegyzéssel addig, mig ön a mai napig utoljára vállalt pőrét befejezi; ha megnyeri a port, lányomat oltárhoz vezetheti, ha elveszti, az eljegyzés ellen nincs kifogásom, de úgy még egy évig házamnál marad. Kutasira sajátságos benyomást tett a valóban furcsa ajánlat; de ismérven az öreg ur ártatlan szeszélyeit semmi sértőt sem
