Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1882-04-30 / 18. szám
van csak annak az „asszonya“ és a többi. Nagyságosunk tehát mindenkit agybaföbe, hiszen az udvariasság úgy állapította meg. De nem-e a szokások megállapításában követi el társadalmunk a legnagyobb szélsőségeket? Még a hölgyeknél hagyján. Hanem a féíiaknál!... A legsemmitmondóbb sallang a „tekintetes ür?, főleg a mi társas köreinkben nagyhangú titulus s szörnyű kényesek reá. Jaj annak, a ki egy királyi tanácsost, vagy lejebb egy tisztviselőt egész röviden és férfiasán csak per „ur„ szólítana meg. Valógos bárdolatlanság, tiszteletlenség, nyersesség. Már most tessék olyan körben élni, hol minden tizedik szavunk „nagy- sád“, „nagyságos ur„ „tekintetes ura. Kétségbeejtően tartalmas egy társalgás fejlődhetik ki, a hol a nyelv és jóizlés minduntalan ilyen „akadályversenyekbe“ ütközik. A czimkórság ellen nem kellene más csak egy kis társadalmi revolu- tió. Szövetkezzenek Össze az értelmes elemek s határozzák el, hogy a társadalomból a czimzési sallangokat kilökik s ha már rósz szokás a rang fokozatoknak udvarolni, csak hivatalosan „élnek vissza“ a jó Ízlés és helyes mérték szabályaival. Nevezzünk minden egyes tisztességes urhölgyet egyszerűen, röviden, jó ízléssel és őszintén „asszonyomnak.“ Nevezzünk minden tisztességes hajadont egyszerűen, röviden, jóízléssel és őszintén „kisasszonyomnak.“ Ss nevezzünk minden tisztességet urat ígyszerüen, röviden, jói/.léssel, őszin- én s mi fő férfiasán „uram“-nak. Kezdetben óriási akadályokba fog itközni, de a merész vállalkozást bu- ásan meg jutalmazná társadalmunk őszinteségének, szellemének és izlésé- íek egész más kiadása s tősgyökeres italakulása, Ajánltam magamat és eltávoztam. Énem ugyan többé nem látnak Bánváryék. Bánváryné, Adél és Cselőtey! E triász lebegett előttem szüntelen és íek mögött szegény Orgoványi bekötött nemmel, vakon, majd megcsalva kétségbe- setten. De nem ! Adélt valami láthatatlan szel- -,m kiemelte abból a triászból, tisztán állt őttem bánatos szép arczával .... Hátha szeretni tudná Orgoványit . . . Szeretni szenvedéllyel ............Talán ; megváltaná őt és Orgoványi boldogságát, e igy sem. „A korlátolt szelleműek szenvedélyei - mondja Rousseau — könnyen vétekké iltoznak.“ Adél képzelődő, felületes leány, rá néz- ! a szerelem nem leendett egyéb, mint a váncsiság kielégítése, puszta érzéki má- or. Adél azon nők közül való volt, kik így szenvedélyre képesek, de szenvedélyű ;t felemészti a tűz, mely bennük lángol, t e fajta nőknek nincs fogalmuk a nők gdrágább osztályrészéről: a családi bol- igságról. Az ily nők csak a gyönyör szánra vannak teremtve, s ezek nem ismerik egyéb törvényeket, mint saját szemé- iiket. Orgoványi Pista és Bánváry Adél! Egy a nagy világban ünnepelt hölgy egy szegény, de nagyon szegény ember, i foltos mezben jár és a kinek szivén és zén kívül nincsen egyebe. Eszembe jut a ythosz Diánája, aki az isteneknek elébe lyezte az egyszerű pásztort . . . Ily féle gondolatokkal tépelődve értem za. Előttem lebegett még szegény Orgo- nyi sáppadt arcza, amint kórőleg füg- szti rám szemeit, hogy ne iparkodjam Apróságok. Hogy lehet könnyen meggazdagodni? — Egy magyar országi tanító találta fel ennek a legkönnyebb módját. Az ő eljárása következő: A praktikus tanító ur ugyanis, Magyarország összes tanítóihoz leveleket intézett, melyekben nem járult egyéb kérelemmel eléjök, mint hogy neki 50 krt küldjenek kölcsön s ö kötelezi magát ezen összeget 10 év múlva hiánynélkül visszafizetni. Hát biz ez csekély összeg s ebből még nem gazdagodik meg ■— fogják mondani olvasóink. Igen ám! De Magyarországon van ösz- szesen mintegy 22 ezer néptanító, s igy az élelmes tanító lír llezer forinthoz jutna könnyű szerrel, ha minden tanító bekülde- né a kért 50 krt. A II ezer forinttal aztán 10 év alatt, jó spekuláczióval könnyű volna kétszer any- nyit szerezni s ő mindenkinek szívesen visz- szaküldené az 50 krt, miután ő már meggazdagodnék. Ajánljuk ez eljárási módot a pénzügy- minister ur figyelmébe! * * * Egy szivaros boltban történt, a mint egy úr épen az illatos regalitások választásával volt elfoglalva, hogy egy már régebben a boltban levő vendég nagyon megtalálta nézni a szivar választó urat, mire ez azon kérdést intézte a bámulójához : „Mért néz olyan nagyon engem?“ — „Hát csak azért — volt a rögtönzött felelet — hogy ha 30 év múlva találkoznánk, megismerjem.“ * * * Az olló átka. Lapunk múlt számának apróságai közt „Asszonyok imádsága“ czimmel Figaró barátom egy 17-ik századbeli imádságot közölt, mely miatt átalános felháborodás támadt a váczi szép asszonyok körében. A „Váczi Közlönyt“ interdictum alá vetették, s elhatározták hogy a jövő számot végig nem olvassák, hanem ünnepélyes „a u t o d a f é t“ rendeznek, s megégetik a lapot, a szerkesztővel pedig soha többé nem tánczolnak, mert azon téves meggyőződésben vannak, hogy a szerkesztő irta ama sorokat és pedig czólzással a váczi nőkre. Ezen veszélyes összeesküvés ellenében tehát kötelességemnek tartom, hogy Figaró barátom által a szerkesztő feje fölé tornyo- sitott sötét fellegek elé villámhárítót tartsak. azon kijelentésemben, hogy ama imád ságot nem a szerkesztő irta, hanem Figaró úr kiollózta szóról szóra, betűről betűre a „N a g y-K ú n s á g“ czimü lapból, azon hitben, hogy annak elolvasása hölgyeinknek mosolyt csal ajkaira, s nehány vidám per- czet szerez és ime ! — hölgyeink félre értve a tréfát — czélzást véltek alatta lappan- gani s a szerkesztőn akarnak bosszút állani, ki pedig tudvalevőleg nagy tisztelője a női nemnek, mit bizonyít az is, hogy a mai szám tárczájában „A házasságról“ egy oly csevegést közöl, melynek éle a férjek ellen fordul s a nőknek teljes elégtétel adatik. Tehát Hölgyeim! legyen szent a béke! lebeszélni czéljának kiviteléről. — Oh vajha lett volna erőm megmondani. „Te szerencsétlen ember! Ha Adél a tied lesz is a törvény és emberek előtt, ha magát neked átengedi is, ez nem egyesség, hanem cse reképen fog történni!“ Nem volt erőm őt visszatartani és ő rohant, mint lepke a tűz-lángba .... Orgoványi visszajött, még szerelmesebben mint valaha. A távoliét csak a pillanatnyi szerelmet oltja ki, a mély szerelmet még hatalmasabbá éleszti. Repeső szívvel ment Bánváryékhoz és hogy mennyire el volt foglalva velük, azt onnan következtettem, hogy jó hosszú ideig sehol sem láttam őket; nem is hallottam felőlük, miglen egyszer egy hírlapban az újdonságok rovatában ezt olvastam: „A fővárosban kiváló szépségéről ismeretes Bánváry Adél kisasszonyt e napokban jegyezte el Orgoványi István, k*i tanár.“ — Sic fata tulerunt, — gondolám és szivemből kívántam boldogságot frigyükre. (Folyt, köv.) Ä házasságról. (Csevegés.) — Jó reggelt Gyula! Bell furcsa vagy: ragyog az arczod, mintha damaskusi rózsavízben fürdenél. — Még annál is különbet teszek . . . . házasodom. — Hány éves vagy ? — Huszonnégy . . . leszek. — Ilyen fiatal és máris ............ — Ej ! — Fogadd részvétemet! . . . Én csodálkozó szemekkel nézek utánna; ő pedig fütyörészve megy tovább az utczán. — Szerkesztő úrnak pedig ajánlom, no engedjen máskor Figaró barátomnak ollózni. * * * Azt kérdezi tőlem a napokban valaki: — „Tudod-e barátom mikor tét szi k leginkább az olvasóknak a „Váczi Közlöny.“ — „Nem én.“ — „Hát mikor b a k (k) o t lő.“ Plútó. Újdonságok. = Temetés. Múlt vasárnap kisértük ki örök nyughelyére városunk egyik veteránjának Schréder Norbert püsp. uradalmi erdőmesternek hült tetemeit közönségünk élénk részvéte mellett. Számos egylet és társulat — melyeknek a boldogult tagja volt — testületileg, továbbá számos rokonai, barátai, ismerősei s hivataltársai voltak jelen a végtisztességnél. A koporsóra vejei: U j h á z y Dénes, M i 1 a n e s z Iván és gyermekei tettek több, díszes szalaggal ékes koszorút. — A boldogult született 1814-ben Kálión, iskoláit Váczon végezte, hol a mostani kalocsai érsek volt iskolatársa. 18 éves korában nagy apja mellett Verőczén mint gyakornok kezdte meg működését a gazdászat terén, 1833-ban az erdész elhalálozván, Nádasdy püspök őt helyettessé, majd később Kosdra körerdésszé nevezte ki. Kosdon két évig működvén onnan Szilágyra helyeztetett; 1847-ben az összes váczi püsp. urad. javak jelentékeny nagy tőkét képviselő erdőségeinek igazgatására mint urad. erdőmester a kamara által lett kinevezve, a mely tiszti minőségben haláláig nem lankadó buzgó akarat és törhetlen jó indulattal működött. — Az elhunyt buzgó szakember volt s a gyakorlati életből gyűjtött ismeretekkel gazdagon tölté be tiszti állását, minek bizonyítékául szolgálnak azon tények, a melyek az általa kezelt jelentékeny erdőségeknél észlelhető töke-vagyon szaporulatban kétségbe nem vonhatók; mert a felsőbb intézkedések és kívánalmak az uraság oly gyakori személy változásával vajmi különféle irányban nyilvánultak, ő rajta állott tehát nem csak törhetlen becsületessége és rendithetlen hűsége, de éppen a püspökség érdekében csak azt és annyit kihasználni, a mennyi a tartamos erdőjövedelera, illetve tartamos fa termés jövőbeni biztosítását kétségessé nem teszik, ő tehát túltermelések eszközlésétől a legszigorúbban tartózkodott; s a mellett a mennyire a jövedelmek és az adott viszonyok engedték, nem csak ápolta és kis korától fogva gondozta, de úgy a természetes mint a mesterséges úton való újra erdősülést is buzgalommal eszközölte. — Az erdőben és családja körében érezte magát legjobban, s a társadalmi közéletben ritkán szerepelt, habár sokféle egyletnek és társulatnak volt rendes és pártoló tagja. Alattvaló személyzete iránt igazságos és méltányos volt, s mindenki tiszteletét kiérdemelte. — Fél század szolgálati ideje betöltése alatt feljebbvalói részéről, több kitüntetésben részesült s Püspökünk ő Másnap fölmegyek Alice asszony páholyába. Szívesen fogad, de látszik az arczán, hogy szánalmat érez, valahányszor reám tekint. — Kedves barátom, ön nagy ostobaságot készül elkövetni. — Igazán ? — Igen! Tűzhelyét gyémántkővel akarja megvilágítani. Ez legalább is naivság. — Micsoda gyémántkővel I — Ah, mily gyermek ön még! Hát fogalma sincs önnek arról, hogy a gyémánt, bár mily vakító, a legszerényebb faggyú- gyertyával se képes versenyezni? — Nem értem asszonyom. — Szegény fiú! Nem is sejti, hogy a nő — csak ékszer ............ Futottam, menekültem. Otthon levelek vártak. — Szerencsétlen! Megbocsát-e neked az Isten, mert nem tudod, mit cselekszel? — Kár érted, czimbora! Vége a vig életnek örökre ! — Szegény elkárhozott! — Ártatlan áldozati — Édes Gyulám, ne rohanj a saját vesztedbe! Ábrándos, ideális lélek vagy! Sokat álmodol, keveset élsz. De álmaidat a képzelődés életté varázsolja. S te boldog vagy e csalódásban. Mi lesz azonban veled akkor, ha majd a csalódást nem az álom szüli hanem az élet ? Gyorsan peregnek az évek s nem térnek vissza soha többé. Az öröm és a bánat olyan, mint a nap és az árnyék. Az öröm napja gyorsan leszáll; de a bánat árnyéka sokáig kisér. Fáj rá gondolnom mily keserű lesz a kiocsudás ! Emlékszel mikor csalogatott a mező őszi „délibábja“ ? Verőfényes napokon a rét hullámzó ezüst tengernek látszott. Ujjongva futottál exciája, családját örök hálára kötelező azon kitüntetésben részesité, hogy a gyászos ravatalnál személyesen megjelent, megmutatván ez által a fenkölt szellemű főpásztor, hogy a legmagasztosabb hivatás és oly fényes állás mellett kegyeletes indulatát szerény szolgájától sem vonja meg. — Ezenkívül leereszkedő kegyességével a hátramaradt családtagokat résztvevőleg vigasztalta és további atyai gondoskodásáról érdemen felül már is meggyőződtette. == Kinevezés. Losdorfer Ferencz helybeli honvéd huszár hadnagyot Ő Felsége a májusi előléptetések alkalmából főhad- nagygyá nevezte ki. = B- Prónay|Dezső vidékünk nagy birtokosa a gyöngyöspatai kerületben egyhangúlag országgyűlési függetlenségi párti képviselővé választatott. = Mompolthy Tivadart a „Veszprémi független hírlap“ szerkesztőjét a sajtó bírósági esküdtszék pénteken rágalmazás és becsületsértésben vétkesnek mondván ki, 3 havi fogságra, 125 frt pénzbírságra s 25ü frt költség megfizetésére ítélte el, mely ítélet ellen Kompolthy semmiségi panaszt adván be, kezességre szabad lábon hagyatott. = i j szolgabiríilc. A rétsági járásban Bal ás Ferencz, a szécsényiben pedig Veres János választattak meg szolgabi- rákká. = ÁtlieJyezés. Török Kálmán helybeli kir. kerületi börtönbeli ellenőrt, eddigi ellenőri minőségében a lipótvári kir. kerületi börtönhöz áthelyezte az igazságügy- miniszter. = A helybeli íogynmasiumbaBB a 8-ik osztály vizsgái május 2-tól 6-ig, az érettségi Írásbeli vizsgák pedig 8-ikától — 13-ig fognak tartatni. = ■ A vörös kereszt egylet ma d. u. 4 órakor a kisdedóvó helyiségében választmányi ülést tart, melynek tárgyát a májusi hangverseny részleteinek végleges megállapítása fogja képezni, s igy jövő számunkban már biztos programmal fogunk szolgálhatni olvasóinknak. = A váczi felső járási körjegyzői egylet f. é. évi május 1-én Uj|Pesten a községházánál rendes közgyűlést tart. — Tárgy: hivatalos állásukat érdeklő napi kérdések és indítványok megvitatása és társadalmi körük élesztőse. = Ajándékok. A váczi muzeum egylet részére újabban ajándékoztak Prokop Ida k. a. 40 db 1840-iki ezüst hatost, Kecskés József ur egy György király féle rézérmet, N. N. egy M. Terézia-féle réz 1 krost 1760-ból. Fogadják köszöne- tünket! = A szeszélyes április úgy látszik elrontja a május elsejét, melyet sokan készülnek a szabadban tölteni, miután az ég folyton borult s keserves kényeket hullatván a vén földre locs-pocs van mindenfelé. = A biizaszentelő körmenet alkalmával Szt Márk napján, verőfényes de kissé szeles idő volt, s igen sok hivő vonult ki a kosdi vám melletti búzaföldre, hogy lekérjék az ég áldását, a jó termést földeikre. = A tornászat ügye iránt érdekoda s kiabáltál: a délibáb! a délibáb! S emlékszel mi volt? Vékony szövetű ökörnyál! Behálózta ruhádat s félnapig zúgolódva kefélted és ujjaiddal csipkedted, mig megszabadultál tőle. A franczia azt mondja . . . . szakasztott ilyen a mariage. A minek magyarul házasság a neve ; de szójátékkal unalmas kártyajátékot is jeleut ............ De hát csakugyan oly szánandó teremtés vagyok, hogy senki mellettem el nem mehet szomorú sóhajtás, részvétteljes guny- mosoly nélkül? Minő bübáj vert meg oly vaksággal, hogy minden ember látja szerencsétlenségemet, csak magamnem látom ? Azt mondják, hogy esztelensóg, a mit a fejembe vettem. De hát mi az esztelensóg ? A szerelem? Ez mindnyájunkkal közö^. Bűnöm csak az lehet, hogy jobban szeretek, mint mások. A házasság? De hiszen a szerelem üres frázis a házasság fogalma nélkül. S ha a fogalomhoz fűzött gyönyörökért epedünk, miért ne kivánhatnók a házasságot magát? Bolyongtam az erdőben. xV százados rengeteg isteni csöndjében, egy tiszta érzés egy tiszta hang rendült meg a szivem mélyén és megnyugtatott. Aztán bolyongtam az emberek között. Dúlt arezok tolakodtak elém. Az élet legiszonyúbb képe. Erkölcsi bukás, koldusbot, kétségbeesés, penészes börtön, vértől csepegő gyilok, nyomor és őrület .... Mind, mind azt hangoztatta: méreg az oltár előtti eskü ! . . . . A nő csak addig szeret, mig leány ; ha asszony már nem szeret, csak szeretteti magát .... Mi a nő egyetlen vágya ? A szerelem ? a boldogság ? a boldogitás ? a gyermek ? . . . . Nem! ... A fejkötői . . .
