Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1882-03-26 / 13. szám

Szakácsné. Taglós ur, tanácsoljon vala­mit, nagy bajom van. Mészáros. Ugyan micsoda ? Szakácsné. Nem tu­dok aludni. Mészáros. Biz az nem jó dolog. De mondja csak, hogyan tölti idejét. Szakácsné. Hogyan? Hát annyit dol­gozom mint a ló, annyit eszem mint a farkas, s este oly fáradt vagyok mint a kutya, s oly álmos mint a macska, és még sem tudok aludni. Mészáros. Hm. Akkor legjobb lesz, ha valami álla t-orvost hivat macához. o> Az alíöldi ember egyszer Erdélybe utazott, s több szép tájat bejárt. — Van-e önöknél ily magas hegy? — Kérdé egy ízben a kalauz, egy hatalmas havasra mutatva. — Nincs, — felel ez, — de ha volna, bizonyára magasabb lenne ennél. Egy vadász apro-kölyök kutyáit árulta. — Nem értem hogyan van, de úgy találom, hogy az ön agarai szerfelett kurta lábúak. — Hjah ! kérem, hosszú lábúak voltak ázok, hanem oly sok nyulat fogtak már, hogy a sok futkosásban elkopott a lá­buk — viszonozta a vadász. Leány: Papa, mi az m humbug ? Papa: Mikor a mama ßn azt mondja, hogy engem sze- as ret, s az inggombomat még g3 sem varrja fel, — ez a humbug. Mátyás madarat árult egy hu. Egy dadogó ur kérdé a fiút: — Tu . . . tu . . . tud-e a má . . mátyás be . . . be . . . szélűi ? — Jobban mint az ur — mondá a ß fiú — mert ha csak úgy tudna beszélni, ;n mint az ur, mindjárt kitekerném a nyakát. Egy utas nem volt megelégedve szó- -o: bájával, kérte a vendéglőst, hogy adjon o neki más szobát. Kérése teljesült, kapott épen oly nagy, s épen oly berendezésű úz. szobát, mint az előbbi volt. Mikor fizetésre kerül a dolog, utasunk látja, hogy az előbbi szobát 2 írttal, azt pedig, melyben utóbb lakott, 3 írttal számitja a vendéglős. — De hát hogyan lehet az, miért drá­gább ezen szoba a másiknál? o — Azért, mert itt óra is van — vá­laszolt a vendéglős. — Hol ? — kérdi az utas körülnézve. A vendéglős az ablakhoz lép, kinyitja, v s nagy büszkén rámutat az oda látszó to­rony-órára. Egy ur igy szól inasához: — Pista, nesze itt ez üveg és pénzt menj a boltba és hozz — Pista azonban nem várta a további utasí­tást, hanem elrohant és ezen szavakkal rontott be egy kerreskedöhöz: — Kérem, ebbe az üvegbe adjanak a mi kell. Egy tisztnek uj inasa reggel egy hosszú és egy rövid szárú csizmát hozott be kitisztítva urához. — Ostoba, hisz ezek a csizmák nem ille­nek egymáshoz ? — förmedt reá a tiszt. — Hisz az a furcsa, hogy kinn is épen egy \ ily pár csizma van, — - válaszolt a dolgot ne értő inas. Felelői szerkesztő: Diskay Kálmán. —Nyomatott Köpper M. könyvnyomdájában Körmenden. — 24 —

Next

/
Thumbnails
Contents