Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1882-03-26 / 13. szám

S’ megeredt a zápor, sürü suhogással,

Veid este keményen a "lombos ákáczot,

A fa mellett Imre nagy szívdobogással, Leskelcdött előbb, azután bemászott,

S’ megnyitván belül a sövénykapu felét, Markába szoritá fokosának nyelét . .

Arany János.

Szegény Imre, bizonyos csak sűrű zápor oltalma alatt, lopva látogathatta meg az ő kedves Juczikáját, az 6 szive bálványát ....

I.

pus, ősi magyar becsületesség, ősi magyar hajthatatlan, szilárd akarat és büszkeség jellemezték Pál gazdát. A kit tizszer egymásután bírónak választ a magyar, annak férfiúnak kell lenni tetőtől talpig. E mellett gazdag ember volt a bíró, takarékos és józan életű.

Ennek a vas jellemű embernek volt egy leánya, Juczika .... A magyar leányra nem kell s nem illik regény forma magyarázat, elég, hogy magyar leány volt,

szép is, jó is, okos is.

Ä budapesti operaMz.

De miért nem formen, az egész világ szemeláttára ?

Megsi gcm neked kedves olvasóm . . . Juczika a bíró leánya volt !

Nem olyan közönséges biró volt ám Kerekes Pál uram ! Valódi esi magyar tyBerecz Imre nem hiába bolondult utána. Ez az Imre gyerek volt a legszebb, szóval ,,helyre legény a faluban u de a legszegényebb is.

Gonosz sors ! Megáldotta testi szépséggel irigykedve nem adott neki anyagi ja20 —

BIBÓ GAZBA.

.Népies btíszélyke.

Irta:

Hoffmann Gyula.