Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1882-03-26 / 13. szám

Mikor a színészek már jól megrakódtak Pénzzel és szivarral, — vették kalapjokat, Mélyen bókolának s ott hagyták a Vettert, Ki a poharakba folyton beszélgetett.

,, Ahá már kimennek, mert érzik, hogy buknak, Van esze ám mégis a vén Habakuknak; Megnyerem én mindig a mire fogadok, Meg kell űzetnetek azt a tiz forintot!“

Habakuk folytatta tovább mondókáját, Felesége pedig szörnyű lármát kiált:

,,Segítség segítség férjem megbolondult!“ Leánya legott a szomszéd orvosért tut.

Jön az orvos mindjárt, könyörög az asszony: „Segítsen doktor ur a szegény uramon!“ Hogy bolondnak tartják boszankodik Venczel S a közelgő orvost félre rúgja didivel.

Három negyed óra eközben leteíett, Habakuk uramnak szája fájni kezdett;

De vigasztalta őt az a jó gondolat:

Mint szepegnek ott kin a fogadó ifjak; Mikor bejött hozzá kövér felesége,

Ki meglátva férjét a furcsa helyzetbe,

Oda rohant hozzá azt hiszi, hogy őrült. De Venczel ellöki, hogy az a falnak dűlt.

Végre üt az óra; — Venczel utóljára ,,Ez is üres, az is üres — elkiáltja. „Hívjátok be már most a két ifjú urat, Fizessék le szépen a tiz forintokat.“

De. ott kinn nincs senki; Venczel most elmondja

Az esetet s látja: üres almár’ómja.

Az orvos meg így szólt, homlokát mutatva: „Legüresebb szomszéd, kendnek a kobakja!“

F*lelös szerkesztő: Diskay Kálmán. — Nyomatott Köpper M. könyvnyomdájában Körmenden.

~ ~~~ n?-“