Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1882-03-26 / 13. szám

a fejét. Rövid habozás után követte a távozókat.

— Úgy? Most már nem ösmerjük a szegény Bunczinét. Ilyen czifra kisasszonyok mellől hogy is lehetne ösmerni egy Bunczinét?! — Csak akkor, oh, akkor ösmer- tük ! . . Akkor tudtunk hízelegni neki. Örök szerelmet esküdni szegény leányának.

— Semmi összeköttetésem önökkel. Távozzanak!

— Úgy ? — Hanem akkor volt összeköttetésünk, hogy Kiesek szabónak a tiz forint előleget kifizettem az ibolyaszin kabátért?! Hogy öt hónapig ingyen koszti- roztuk a Bunczinénál, hitetve jó sziveinket, hogy ha állást nyerünk, igy meg úgy feleségül vesszük, téns asszonynak tesszük a Petronellát?! . . . En most az öt havi kosztpénzt követelem. Érti? most, rögtön! Máskép a törvényhez folyamodom. Ilyen özvegyet, árvát az sem hagy el.

Ez aztán kompromisszió volt! — Bors vasárus meg a hölgyek is megsokalták a dolgot. Csont ur a legmélyebb fölindulással kért bocsánatot, hogy nem tarthat velők a Boncshegyre. Vissza sietett. Mint mondá, a két idegen nőt elfogatni.

*

Az ezután történtekből csak annyit őriz a vigárdi kegyelet a krónika számára, hogy a vigárdi adótárnok, mint hivatalfőnök előtt heves jelenet foly le Csont számtiszt ur és a Bunczi hölgyek között. Es, hogy Csont számtiszt urat ez esemény után csakhamar elhelyezték.

Es — hogy a vigárdi vasárus nőül vette a szép számtartó Lujza kisasszonyt.

A JÓ ÖREG ALMAFAJ)

hcztnch tegszétsóhh zzigáhan Gtt átt a jó özeg hazát\

Síi háttá annyi nyáz dezüjét Ss annyi tót vad viAazát; — Shczhadt a tözzse, temhja sázgutt 67Óig van máz egy ága ép. Szegény özeg! az éveli sutija 9) ashézzet minden diszt tetép.

dfladáz se fésztet ágai hözt) Giern védi a taz tomhozat) Gcvá/th siet özöm1 vidámság, Gsupán a fájdalom rnazad ; Gsat egy hazát ja nem hagyá eh: Glz omtatag vén szifitapad^

Sta hete hint e fin hazátza: Sfájdalma^ henye hiapad.

Stányszcz ütünfi mi ott a háttá Sfecsegve hönyehmtin1 vigan! Szegény özeg föténh hezétja Cl mi hevés zötd temhja van.

©fedte fiút fi fi egy-egy a Crna, cfégadta ■néfiány zctd tevét; — elfogy, Céged tied vés éties ithe l,

Szegény özeg fa oty fievéty.

S mity tiszta szivü jó Sazért S! Sfedvenczei vagyunA ne fiii Sfiven megőzzi titfiainfiat)

Sfi nem Seszéfi fecsegi.

© a feget so páztfc géniig fiit ti Cd un fi özöfize sziv szezi/nt) ctfa foniéja zötdüt szinte ludjuA: ddaCafii ezze gáz megint.

Clz esti szétnefi ofyAoz-otyfioz dúsan zegéfi Sánatát)

— ofó ismezós az — Cátta őt még édflint csemetét ifjú fát. ff áj ón susognaA fomSjai fenn, ffzn asz fi o difi mindegyifi ág;

Szegény özeg! fiajfi vissza nem téz Clz efmufott szép ifjúság!

KÖYÁRY BÉLA. *)

*) Mutatvány széptehetségü munkatársunknak — Granitz Vilmos bizományában Szombathelyen — nemrég megjelent „Költeményeit bői. Ára a díszesen kiállított kötetnek 1 frt.

11