Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1882-01-08 / 2. szám

gy ápoló karjai alá véve a dalkört és'ze- eklubbot, azoknak rendelkezésére bocsá- otta helyiségeit. Nem is mulaszthatjuk el zért elismerésünket kifejezni, miután csak i igy felelhet meg a Casinó-kör, mint vá- osunkban a legnagyobb testület, magasz- ds hivatásának, ha a többi kisebb közmű- elődési egyleteket pártolva, segítve, velők aröltve haladva, társas életünk központja send.

Azt mondtuk, hogy egész éven át nem olt több fénypontja Casinónknak! — de gén, volt még egy fényes pont, mely az év tolsó napján mint egy üstökös jelent meg a társadalom éjjelének sötétségét fényével legvilágitotta.

Ez volt a Szilveszter estély, melyet a íasinó-kör választmánya a dalkör és zene- lubb közreműködésével rendezett.

Ez estélyen több nevezetes és üdvös mozzanatot volt alkalmunk tapasztalni.

Láttuk ugyanis, hogy a dal és a zene arázsa mily szép számú közönséget képes onzani, láttuk hogy közönségünk rang kü- jnbség nélkül töltötte meg a termet — s ittuk hogy egy kis jóakarattal, úgybuzgó- ,'ággal — még egy üdvös eszmét is lehet jzéljához közelebb vinni — értjük ez alatt I tornászat érdekében rendezett sorsolást.

Az estély műsora a következő volt:

1. „Beatrice dl Tenda“ dalmű, nyitánya {ellinitől, előadja a zeneklubb.

2. „Dalszabadság “ énekkar Marschner- 51, előadja a dalkör.

3. Schubert-dalok: 1. „ A molnár és a utak.“ 2. „Bölcső dal.“ 3. „Pitypalatty enekarra előadja a zeneklubb.

4. „Impromtu“ fuvola kettős harmonium isérettel, szerzé Ulrich Géza. Előadták iökény Ferencz, Szinte Gábor és Jlrich Géza urak.

5. „Csónakázás,“ énekkar zenekisérettel lendelssohntól, előadja a dalkör és a zene- lubb.

6. „Csalogány “ pulka-mazurka Stubbé- ól, előadja a zeneklubb.

7. „Hull az eső,“ — „Harmat csillog,“ - magyar népdalok Zimay Lászlótól, elő- ,dja a dalkör.

„Faust-keringö,“ Gounodtól, hangszerelte Várfoldy Elek, előadja a zene- :lubb.

Dalnokaink oly tűzzel és kedvvel éne- eltek s a műsor minden egyes darabjait évvel s zamatosán adták elő, hogy közönégünk keblében azon meggyőződés vert gyökeret, miszerint dalkörünk jövője bizto- ;tva van s megérdemli a hathatós támo- atást.

A zeneklubb által korrektül és össze- ágóan előadott zenedarabok is általános etszésben részesültek.

A műsor a készülési idő rövidségét ekintve eléggé változatos és élénk volt s

— Oh akkor nem ismersz Béla, ha zt hiszed, hogy engem a pompa, fény és aj ingerelnek. Az intézetben is jobban zerettem félrevonulni, olvasni és elmélkedni i)e ha naponkint kisétáltunk, szerettem zétnézni, szembe néztem az emberekkel :ai alatt elgondolkodtam hogy ez rósz — az 5 ember lehet. Téged is gyakran láttalak, e te akkor is másra vetetted szemedet, s is húgodat észre sem Yetted.

— Szemrehányás akar ez lenni Lenkém?

— Oh nem, nem ! S mi jogon ? Csak keményeimet beszélem el. Azt olvastam ki rczodból, hogy te egészen más ember vagy nint a többi, hogy te érezni tudsz és ne- íesen gondolkozni. Mikor pedig megtud- ídtuk, hogy te barátaid körében pénzt yüjtöttél, hogy hordáratok szegény családit ennek betegsége alatt a nyomortól jiegmentsétek, az egész intézet bálványa óltál. Mindenki emlegetett, magasztalt, cso- .ált, csak én halgattam.

— Tán te gyűlöltél ?

— Meglehet, de biztosítalak, hogy gyü- oletemben is jobban szerettelek, mint az z asszony midőn legjobban szeretett.

— Hagyjuk ezt Lenkém 1 Ne bolygas- uk 1 Egyik bámulatból a másikba esem. lem tudom kitalálni, hogy tudtál te min- ent, mi jogászkorombau és most történt. ?

— Nem is szükséges tudnod. Ha egy íny valamit meg akar tudni, megtudja azt árhogy is titkolják előtte.

— És miért érdekelt oly nagyon a sorom ? .... Nos nem felelsz? Lenkém kis ugom 1 ?

— Mert

__ Mert ... de ni ép most

ti a nyolczat. megyek a theádat megcsi- náli. (Vége köv.)

megerősített azon reményünkben, hogy a dalkör a zene-klubbal testvéri egyetértésben, még több alkalommal is fogja közönségünket ily élvezetes estélyekben részesíteni.

A dal és zene előadás után a jelenvoltak tánczra perdültek s vig kedvvel mulattak a hajnali órákig.

A négyeseket 40 pár tánczolta. A tán- czosnők közt ott voltak: Acsay Ágnes, Andrássy Jolán, Bezdek Rózsa, Csillon Olga, Funk Laura, Funk Teréz (Gárdonyból) Kre- nedits Erzsi, Kohn Szidi (Gyarmatról), Kö- vessy Mariska, Lexa Emma, Mayer Józsa, Prokop Ida, Reiszmann nővérek Regele Sarolta, Regele Giziké (Budapestről) Tor- day Ilka, Török Rózsa. Továbbá: Alrnás- sy Albertné, Bezdek Jánosné, Csillon Izidor- né, Czobel Ignáczné, Erdőssy Rezsőné, Fedor Imréné, Ignáczyné, Hainisch Rikárdné, Korpás Mártonná, Krenedits Ferenczné, Kmegy Jánosné, Mecséryné, Mikuska Jánosné, Mikuska N.-né, Makai Imréné, Prokop Ferenczné, Mandl Lipótné, Regele Ká- rolynó, Reiser Henrikné és Béláné, Roller Arminné, Schmidt Jánosné, Török Kálmánná, Torday Józsefné, Tomka Miklósné, Ulrich Károlyné, Udvardi Jánosné és Mihály- né, Vadkerty Lajosné, Várföldi Elekné, Vörös Ferenczné, Vida Vilmosnó, Zalánfiné, Zomboryné, Zmertych Ödönné, stb.

Szünórakor tombola volt s azután a tornaszerek beszerzésére sorsjáték, melyet Mill m an n Géza úr, rendezett. Ó volt azon nemes keblű férfiú, ki a tornászat ügyéről nem feledkezett meg s megragadta az alkalmat, hogy az ügynek némi jövedelmet biztosítson. Két üveg pezsgőt, egy üveg tokaji, s egy üveg budai vörös bort s két doboz csemege gyümölcsöt ajánlott fel e czélra; melyek kisorsolása után 15 frt 10 kr folyt be a tornaszerek beszerzésére. Üdvözöljük őt e nemes tettéért s követésre méltó példaként említjük fel a torna ügy érdekében tett nemes fáradozását.

A kaszinó-körnek pedig köszönetét mondunk ezen élvezetes estélyért, s kérjük, hogy a farsang alatt, több hasonló estélylyel is élénkítse fel társas életünket.

— ö.

Újdonságok.

= Lapunk múlt heti és mai számát mutatványul a vidékre oly kéréssel küldjük meg, miszerint azon esetben, ha lapunkat tovább is megtartani méltóztatnának, az előfizetési pénzt beküldeni szíveskedjenek, ha pedig lapunk tetszéseket meg nem nyerné e számokat visszaküldeni szíveskedjenek, hogy a nyomtatandó példányok felett intézkedhessünk.

= Dalkörünk egy heti szünetelés

A falu bolondjai.

— Népies beszély. —

Irta: 3iv£©ln.ár Xjászló.

(Folytatás.)

Az esti hús szellő elűzé a legyeket tőlem és én most csendesen elszunyadtam a derékban elterülő sáros, de puha széna aljon . . . Mikor egy nagy zökkenésre fölébredtem, a napnak már hire sem volt, csak a nyílt arczú hold mosolygott álmos szemeim közé. Én savanyúan mosolyogtam vissza rá, megörülve, hogy nem maradánk sötétben. Most egy féllábon ácsorgó gólya kelepelte el magát mellettem, piros kerületű szemeit rám mereszté; valószínűleg zilált kinézésem keltette benne a visszahatást .... Csak azután néztem körül a tájékon, a Tisza part hosszában eviczkél- tek lovaink.

— Mennyit haladtunk már atyafi? — kérdém most kocsisomtól.

— A manó ha jobban tudja, — szólott, vissza sem fordulva; — nem értek én ahhoz, hogy még azt ki is tudnám számítani. — Még az úr aludt, eltelt vagy 5 óra hossza, mert már éjfél az idő. Én csak azt gondolom, hogy 5 óra alatt megtettünk jó két mérföldet.

Megelégedtem e paraszt felfogásból eredő felelettel, de nem úgy az átkozottul lassú haladással. Majd órámra tekinték. Kocsisom eltalálta az időt; kevéssel múlt 12 óra . . .

A holdvilág most egy közeli karcsú torony pirosra festett bádog fedelére vetette lényét.

— Uram, — kezdé ismét kocsisom — Nem jobb volna, ha itt Agyagos előtt a

után e héten ismét megkezdi próbáit, kedden, csötörtökön és szombaton, a zeneklubb pedig hétfőn és szt-rdán esti 8 órakor az összes tagokkal, mit azon megjegyzéssel hozunk a t. tagoknak tudomására, hogy rendesen megjelenni szíveskedjenek, mert a farsang alatt egy dal- és zeneestély rendezése határoztatott el.

=» A váciéi első ált. iparlársulat f. évi január 15-én tartja rendes évi közgyűlését. A közgyűlés főbb tárgyai lesznek: a számadások helybenhagyása, részleges tisztujitás, esetleges indítványok. A társulat e hó 2l-én bált rendez, mely előre láthatólag az eddigi eredmény után ítélve sikerült lesz. Egyátalán az érdeklődés iparos körökben e bál iránt nagy. Nem mulaszthatjuk el ez alkalommal, hogy elismerésünket ne nyilványitsuk ama haladás felett, melynek az ipartársulat a jelen vezetés alatt örvend. Sok üdvös, igen üdvös intézkedés történt a társulat emelkedése érdekében s mi, csak örömmel üdvözölhetjük a társulat vezetőit, kik egész igyekezet tűkkel oda működnek, hogy az egylete- azon polezra emeljék, mely méltán megilleti. Csak mindig előre, előre ! mert az ő érdekük mindnyájunk érdeke. Azért tehát a mai kor jelszavával élve s az ő mottójukat használva, „Isten áldja a tisztes ipart,“

= A „Proletárok“ bevétele. A

magyar szent korona országai, — vereskereszt egyletének váczi fiókja javára vizke- reszt napján a műkedvelők Csiky Gergely „Proletárok“ czimű darabját adták telt ház előtt. Az anyagi eredmény a következő : Eladatott: 60 drb erkélyjegy 90 írtért, 24 drb földszint I. 36 frt, 36 drb földszint

II. 43 frt 20 kr., 39 drb földszint III. 39 frt, 103 drb állójegy 61 frt 80 kr., 28 drb karzatjegy 11 frt 20 kr., egy számozatlan erkélyjegy 1 frt 50 krért. Jegyek árából befolyt: 202 frt 70 kr. Fölülfizettek: Muzs- lay Bertalanná 2 frt, Ellenbacher István 5 frt, Bokor Clarentius 1 frt 50 kr., N. N. 40 kr., K. M. 1 frt 50 kr., I m r e y Dtván 1 frt., Yárkonyi András 40 kr., Ferenczy József 1 frt, V i r t e r Bertalan 2 frt, N. N. 40 kr., Rudnay Józsefné 5 frt 50 kr., Hegedűs István (Üllőről) 1 frt 50 kr. — Összesen 22 frt 20 kr. A bevétel tehát .304 frt 90 krt tesz. A kiadások részletes kimutatását jövő számunkban hozzuk. Fogadják a nagylelkű adakozók az egylet forró köszönetét.

* = Ajándékok. A váczi múzeum egylet részére újabban ajándékoztak Stib- rik Kálmán úr egy XVIII. Lajos féle frantisztáson mégállapodnánk. Lovaim kifáradtak.

— Jól van bátya — viszonzám. — A faluba úgy is hiába mennénk ilyen későn.

Nem is végeztem beszédemet, midőn egyszerre a lovak megállották. Egy görnyedt hátú ősz ember állt a kocsi út közepén.

— Szóljon annak az öregnek bátya — mondám a kocsisnak, — bogy térjen ki az útból.

— Bolond az uram — szólt rá egyked- vüleg, mialatt a kantár szárat félre voná,

— majd inkább én térek ki neki.

Meglepetve néztem a kocsisra, majd eme öreg emberre. E furcsa találkozás gondolkozásba ejtett.

Csend állott be mit csak a Tisza lassú hömpölygése és a kocsi 'egyhangú nyikorgása zavart. A mint az öreg ember mellett elhaladtunk, láttam, hogy a vízhez megy, lehajol és suttog fél-hangosan valami zavart szavakat.

Érdekeltséggel néztem a szegény öreget és hirtelen kocsisomhoz fordulva kér- dezém, hogy mit susoghat az a bolond?

— Hát biz az éjjel nappal szeretőjét hívogatja már vagy harmincz esztendő óta, de bizony az nem jön és nem is jön elő többet.

— Talán a vízbe fűlt, ugy-e ?

— Oda uram ... Ej! nagy históriája van annak ... De csitt I jön már a másik is!

— Másik is ? — kérdém csodálkozva,

— tehát még egy . . .

— Van itt két bolond, egy pár. — Egyik vén legény, másik vén leány, amott jön ni ez is! Szép játék lesz ebből uram mindjárt. Ha ez az öreg meg látja majd azt

czia ezüst 1ji frankost 1817-ből s egy VI. Károly féle ezüst polturát 1716-ból, Galle Antal úr egy nagy római bronz érmet, Prohászka János úr egy kis török ezüst pénzt, egy Ulászló féle ezüst dénárt 1510- ből és Ha n ó Péter úr egy réz 3 centesi- mit 1852-ből, és egy réz 1 centesimit 1862-ból.

= Eljegyzés. Deutsch Mór helybeli kereskedőnk kedves leányát Szidi- k é t eljegyezte Kohn Miksa kaszuár Lon- thóról (Hont magyében.)

= TfauczmuEatságot rendez a kath. legényegylet saját pénztára javára ma Vasárnap a Curia vendéglő termében, melyre a belépti dij személyenként 1 frt családjegy 2 személyre 1 frt 80 3 személyre 2 frt 20 4 személyre 3 frt. A rendezőség kéri a hölgyeket, hogy egyszerű öltözetben jelenjenek meg. — É mulatság alkalmából Fleisch- man n Ferencz egyleti alelnök úr ©gy lelkes felhívást is tett közzé, melyet lapunk más helyén találnak olvasóink, s melyben felszólítja az egylet ügyei iránt érdeklődő közönséget, hogy az egylet védnökei illetve pártoló tagjai közé minél számosabban lépjenek be s ez által buzdítsák az iparos ifjúságot az egylet felkarolására.

= A torna eszközök beszerzésére a kaszinó kör Szilveszter estélye alkalmával rendezett tombolából 15 frt 10 kr. jövedelem folyt be, Millmann Géza úr pedig 25 krt fizetett felül, melyet a múlt számunkban kimutatott 4 frt 32 krhoz adva, összesen 19 frt 67 kr. küldetett be eddig szerkesztőségünkbe.

= Vízkereszt napján január 6- án Nagyméltóságú Peitler Antal József megyés püspök ur pontificált fényes segédlettel a székesegyházban. — A zenekar ez alkalommal előadta Seyler Károly C. dur miséjét Zangl József Pasztorál graduáléját. (Benedictus qvi venit szöveggel 4 hangra) és Ulrich Károly Offertorium (0 Deus ego amote) Sopran és Szárnykürt szólóját. Az offertoriumot Gebhardt Paulin kisasszony mint mindig úgy most is igen kellemesen énekelte.

= Felhívás jótékony adakozásra. Mindnyájan tudják olvasóink D a- kowil Miklós volt városi végrehajtó szerencsétlen esetét, melyszerint az egri törvényszék által 2 évi fogságra Ítéltetett s igy két kiskorú gyermeke egészen árván maradt. A helybeli jótékony nőegylet az árvák egyikét a 10 éves kis leányt a budapesti árvaházba szándékozik beadni s ez okból felszólítjuk nemes szivü közönségünket, miszerint kegyes adakozásaikkal szíveskedjenek az árva tartás költségeihez hozzájárulni. — Az adakozások a nőegylet elnökéhez vagy lapunk szerkesztőségébe küldendők be s hirlapilag fognak nyugtáztatni. — Eddig a következő adakozások történa leányt úgy elszalad, mintha tüzes vassal ijesztették volna el.

A vén leány még szánandóbb alak volt. Arcz-vonásai. melyek valaha szépek lehettek, most kúszáltak és eltorzultak valának. Hosszú, hófehér haja sürő csomókban hullott ki fejtakarója alól. Szintén éltes lehetett már, de alakja nem oly görbült, mint ama viz széléu álló emberé.

Ránk egy közönyös tekintetet vetve a folyó partjához sietett. Borzasztóan torz mosolygással állt az őt észre nem vevő öreg elé és körül karolni akará. Az őrült ember megrázkódva egyenesedett fel s amint meglátta a mellette álló alakot, tompa ordítással veté le azt magáról és esze-veszett futának eredt, a mi roppant erő megfeszítést igényelhetett, a milyenre, tekintve az ember öreg voltát — csak is az őrültek lehetnek képesek.

Én csodálkozva néztem a futó öreget és szánakozva a földön fetrengő szerencsétlen nőt.

Kérdőleg néztem kocsisomra, a ki Agyagosból való volt. S megérté tekintetemet, mert igy szólt:

— Mióta eszemet tudom, egészen in- ges gyerek koromtól fogva ilyennek ismerem én a zsidó papot, meg az ő kisértetét. Az édes anyám ösmerte őket fiatalon, attól tudom szomorú esetüket. Harmincz esztendővel ezelőtt történt a dolog — az atyafi egyet köhintett s belekezdett a beszédbe. Aztán, mint minden tudákosabb parasztnak szokása — nagy feneket keritett a dolognak és habart össze olyan szó-zagyvalékot, amiből csak nagy nehezen vehettem ki az alább következő történet lényegét.

I (Folyt, köv.)