Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1882-03-26 / 13. szám
imtsö kávéházi élet! Vannak szentségei Xllp Celen ajkak, melyek elég merészek [n^J'fJmég téged is megtámadni, téged a polgárosodás légmérőjét. Kik szeretnék nevedet családi zsebszótárukból kitörülni. Oh ezek nem tudják, hogy minő jelentősége van a szónak „kávéház“. A kávéház édes otthona az otthonnal nem bírónak, családi tűzhelye a család és tiiznélkülieknek. Édes istenem, hisz ha kávéházak nem volnának, hol olvashatna lapot, a kinek sem lapja, sem pénze nincs, — hol ölné az időt, a hiú dicsvágyak által nem gyötört, gyakorlati bölcsész, hova menekülne a szegény férj, midőn otthon kiüt a keleti kérdés, s önnön mozgósítása a béke fenntartás szempontjából elkerülhetlen ; — az ifjú óriások, a sajtó emberei, a hivatalnokok, könyvvezetők és kereskedők, hol dicsérhetnék agyon egymást szemben, s hol ránthatnák le egymást hát megett, — és végre, hol találhattam volna jelenlegi tárgyamat, — ha nem a minden dicső dolgok kiforrásánál — a kávéházban ? Mielőtt azonban nyájas olvasómat (nagyon természetes, hogy minden olvasóval szemben a beszély kezdeténél élhetünk a „nyájas“ jelzővel, mig a vége leié sokkal helyesebb, ha „kegyes“ ,,türelmes“ vagy épen „nagylelkűnek“ nevezzük, — mivel nyájasságára már aligha, legfölebb nagylelkűségére hivatkozhatunk), tehát mint mondám, mielőtt (még) nyájas olvasóimat a „Kakas“ czimü kávéházba bevezetném, szavát kell adnia, hogy az ott észlelteket sem otthon sem a szomszédban nem mondja el; mert lám, mindjárt az ajtó melletti dominó-asztalnál az a sötét szemüveges fiatal ur (egy forinttal alkalmazott adóhivatali dijnok) már most épen a kilenczedik tiz- krajczárost teszi be anélkül, hogy egész délután egy negyvenkrajczáros kasszánál többet vitt volna. Számítsd hozzá a fekete kávéjáért járó 14 krt. és két szivar kávéházi árát, s látandod, hogy épen egy napi másolásra van szüksége, hogy ezt az ebédutáni urias időtöltést megszerezhesse magának. Természetes, ha ezt elmondanád feleségének, — a ki a szomszédban levő ház sötét, nedves hónapos szobájában, közel az ablakhoz húzott kis asztalkája mellett pénzért varr, — mig a rongyos czipő fedte lábával kicsikéjének böcsőjét ringatja, — nem nagyon örvendene meg e tudósításnak, s jövőben kevesebb hitelre találna drága férje, ki ily eseteknél a hiánylatot a hivatalnokok egylete nyugdíjintézetével szokta combinatióba hozni. Vagy nézd amott a teke asztal körül lelkesülő ifjúságot, — kiknek az egyetemen, (mivel a cassa felett kettyegő fali óra V2 4-et mutat) ép most lenne a legérdekesebb tárgyból előadásuk; de ők azzal mit sem törődnek. A római jog árát e perczben teszi fel egy lökésre az a félre csapott kalapu, görbe orrú; mig a mellette levő már az egész félévi tandijait elferblizte. — Lám kedves olvasóim, ha ezek valamelyikének szüleivel találkozol, a kik nagyreményű szorgalmas fiaikról tesznek említést előtted, —• ne húzd meg az öregek kabátját. Nézd amott a kaszsza előtt — a kávéházak házi oltáránál — áldozó deli ter- metö férfit. Annak neje szülőit, családját elhagyá, hogy követhesse Őt. S a lérfi, az annyira imádott s féltett férj, naponként pár órát tölt a kávéház királynőjének trónjánál, meghozván mindig a köteles adót bókokban, és az első kertésznél rendelt vi5 — Novellette. irta: Ligeti Lipót.
