Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1882-03-26 / 13. szám
kénytelen a kevert italok élvezetét megszokni, holott módjában volna tiszta igazi jó bort fogyasztani, minélfogva a regalejog a közegézségügy szempontjából is megszüntetendő ; másodszor a kevert italok terjedése árt a tiszta bor keletének, árt a magyar bor jó hírnevének, következménye, a magyar bor kelendőségének apadása és a szőlőbirtokos közönség elszegényedése; minélfogva a regalejog megszűntetését a nemzet vagyonosodásának érdeke is hangosan parancsolja; harmadszor a szőlőbirtokos közönség elszegényedésével kapcsolatban áll az ad ó-a lap apadása, (a mi, hogy tény, szomorúan igazolja azon körülmény, hogy a szőlőmiveléssel sok vidéken a nép felhagyni kezd, vagy azt legalább elhanyagolja), minélfogva a regalejog eltörlését, az állam financzialis érdekei'is követelik. Az itt felsorolt közvetlen következményeknél azonban fontosabb azon átalán ismert közvetett következmény, hogy a fogyasztó közönség vidékenkint a bor í o gyasztásával felhagyni és az erkölcs és az egészség tekintetéből egyformán ártalmas p á 1 i n k a-f ogyasztással mégis- merkédni kezd. — A pálinki-fogyasz- tás terjesztése szintén a regale-birtokos érdeke, mert készítési módjánál és minőségénél fogva a pálinka legalkalmasabb arra, hogy azt legtöbb anyagi hasznot hajtó italként producálhassa.— Átalánosabban ismert azonban már a regalejog megszüntetésének szüksége, mint sem, hogy azt mi hivatatlanok bővebben indokolni is szükségesnek találnók. Czélunk sem az, hogy a törvényhozás elé a regalejog megszüntetésének keresztül vitele szempontjából kész elvekkel, programmal álljunk elé; erősebb a meggyőződés bennünk, hogy a törvényhozás, az igazság és méltányosság határai között mindnyájunk megelégedésére fogja e kérdést rendezni: de mert szent meggyőződésünk az, hogy ezen állapot sokáig igy nem maradhat; és mert tudjuk, látjuk, érezzük, hogy a regalejog eltörlésének késleltetése mindnyájunk tönkre jutását és ezzel a nemzeti adó-alap nagy mérvű apadását sietteti, határozottan kijelentjük, hogy elérkezettnek látjuk az időt, a regalejog megszüntetésének keresztül vitelére; valamint határoz ottan kijelentjük azt is, hogy szerény nézetünk szerint, a megváltásnak országos közvetítése felelne meg a nép vitális érdekeinek; — alázatosan esedezvén, hogy a regalejog megszüntetését az alkotmány-adta eszközökkel mihamarább rendezni kegyeskedjék.“ Vácz, 1882. márczius 21-én. Több váczi szőlőbirtokos. lelkén, csak mosolygott a jó emberek na- ! ívságán, kik őt falusi rectorrá akarták tenni. Vajha azzá lett volna! Nem nyugodnék most ott lenn a hideg sírban, hová eszmé- ményei magas régióiból alábukva jutott. Élne most is itt ezen a poros földön, ott abban a sáros faluban, szegényen, de tán boldogan . . . Nem semmisült volna meg oly korán lelkének csupa ideáloktól benépesült világa az embereknek általa annyiszor panaszolt anyagiságán. És a sors nem engedte őt ábrándjai nyűgéből — akkor még elég jókor — kiszabadulni, akkor már nem volt képes a feledés lejtőjén alászállva lassankint a közönségesség porába visszasülyedni. Nevetett amaz emberek jó indulatán és ott hagyta kis faluját — örökre. Meg- gyülölte azon embereket kik talán egyedül voltak jó akarói ezen a széles világon. Nem is volt aztán az a született ember ki lebirta volna törni Orgoványi beteges képzelődésének szárnyait. Ábrándozó, idealista lön ! A létező világról fogalma sem volt; ő Gäbet „I car iáját“ tanulmd! Nőegyleti közgyűlés. i A váczi jótékony nőegylet múlt vasárnap tartotta 15-ik évi rendes közgyűlését. A közgyűlésről többen hiányoztak a régi gárda tagjai közül, mig az egylet újonnan toborzott tagjai annál nagyobb számmal , voltak képviselve. Be n kár Dénesné úrhölgy, az egyletnek kezdettől fogva elnöke délután 4 ólaikor nyitotta meg a gyűlést melynek első tárgya az elnöki jelentés felolvasása volt. Az elnöki jelentés ezúttal nemcsak a múlt évi viselt dolgaival foglalkozott, hanem ki- j terjeszkedett az egylet kezdetére is, miután az egylet a jelen közgyűlésen adóssá- j gai teljes kifizetésével, mint nagyutczai sa- 1 ját háztulajdonosa ünnepelte működésének ! 15-ik évfordulóját. És ez nagy eredmény, j melyet méltán irigyelhet nem egy ház nélkül szűkölködő és adósságokkal bővelkedő egyletünk. Hjah, mert az asszonyok értik csak a gazdálkodást — illetve gazdasszony- kodást. Uj jövedelem források nyitását, új egyleti adóknak tánczvigalmak vagy aláírási ivek képében adókivető bizottság segélye nélkül való kivetését és adóvégrehajtó nélküli beszedését. Az ilyen 14 évi j gazdasszonyságuak azután egy főutczai ház 1 a vége s az adósságtól szabadulás boldo- j gitó mámorában ringatódzó elnöki jelentés. Igaza van Daniénak, hogy nincs na- ! gyobb kín mint rossz napokban emlékezni I régi boldogságra, miből önként következik, j hogy jobb dolog meg nincs, annál, mint jó j időkben visszagondolni az elmúlt szűk napokra. És az adósságtalanság tudatában a nőegylet múlt vasárnapi gyűlése bőven kivette részét e boldogságból. Az elnöki jelentés apróra elmondotta, hogy mint kezdődött 14 évvel ezelőtt egy Frőbel kert lobogója alatt az egylet, mint zsellérkedett 5 éven át, s mint lett fennállása ötödik évében egy hitelbe vett házzal házi úrrá, mint fizetődött ki az adósság utolsó részlete tavai, s mint fog ezentúl az egylet a szegényekért s óvodájáért még többet tehetni, mint az előtt. Elannyira, hogy e boldogító öntudat hatása alatt mindamaz asszonyságok, kik ama Religióból külön kinyomatott nőegyletes füzetke jámborságaihoz a múlt héten még haragos képet öltöttek, — ma már felette csak sajualkozó- lag mosolyognak. No de hagyjuk el ama füzetke naiv észjárását és hagyjuk meg szerzőjét ama kellemes tudatban, hogy „n a g y“ dolgot végzett megírásával s térjünk helyette a nőegylet múlt évi gazdálkodásának számszerű eredményére. A nőegylet tagjainak száma ez időszerűit 173. Ebből 8 alapitó, 29 pártoló és 136 rendes tag. Az egyletbe belépett a múlt év folyamán 23 tag. A nőegylet múlt évi bevétele volt 1545 frt 62 kr., kiadása 978 frt 57 kr kr., — s igy maradt 567 frt 5 kr. A nőegylet a múlt évben szegények segélyezésére fordított 151 frt 60 krt, óvodájára 438 frt 56 krt. — A számadások rendben találtatván Fiié Pál egyleti pénztárnoknak a felmentvéiiy megadatott. A nőegylet részére a múlt év folyamán nagyobb adományokat tettek: id. gróf Károlyi Istvánná Fóthról 100 irtot, a váczi takarékpénztár 100 frtot s a vácz-vidéki népbank 10 frtot, mely adakozók nagylelkű adományaiért a közgyűlés külön köszönetét szavazott. Érdekes, hogy az egyleti kisdedóvó kiadási és bevételi mérlege az azt kezelő Vincze szerzet! testvérek vezetése alatt I kedvezőre fordult — a miért az elnöki jelentés a derék szerzet irányában a közgyűlés színe előtt igen melegen fejezé ki elismerését. Az elnöki jelentés tudomásul vétele után a tisztválasztás tartatott meg. — Az egylet titkára és választmánya továbbra is meghagyatott tisztségében, azzal a kivétellel. hogy alelnöknévé Gosztonyi Já- nosné választatott meg, kinek megválasztásához az egyletnek csak gratulálhatunk, a választmányba pedig az újabban belépett tagok sorából F ekete Károlyné, Gr y ü r- k y Károlyné, Epstein Józsefné, K. Csereklye Istvánná, B ó n i s Jánosné, Korpás Jánosné és Kocsis Sándorné választattak be. Ezzel a közgyűlés még néhány kisebb folyó ügy elintézése után véget ért s a tagok buzgó elnöknéje B e n k á r Dénesné iránti elismerése kifejezésével oszoltak el. Vidéki tudósítás. Aszód, 1882. márcz. 13. Tek. szerkesztő úr! Elmúltak, lezajlottak a farsang vig, kedélyes napjai és estélyei. — Megérkeztek az unalmas böjti napok, — s velők a süvöltő nagy böjti szelek is. — Azonban a böjt is meghozta legalább nekünk aszódiaknak az ő kellemeit egy-egy barátságos estély alakjában, melyek elsejét f. hó 12-én este élveztük, ugyanis a helybeli vendéglő nagy termében a derék „m ű k e d v e 1 ö színtársulat“ az aszódi „önkén y- tes tűzoltó egylet“ javára. Ber- csik Árpádtól adta elő a „Iiázasit ók“ czimű vígjátékot három felvonásban Csen- g e y Gusztáv vezetése mellett és pedig igen sikerültén, mely előadás dicséretére válik mind a rendező Csengey Gusztáv urnák, mind pedig mindmi egyes műkedvelő urhölgyek és uraknak. A műkedvelő szintársulat tagjai ez idő szerint a következők: Nádudvary Istvánná, Klein Ilonka, Handler Maria, Deutsch Teréz, Faska Mariska urhölgyek. Továbbá: Klein Lajos, Leber Gyula, Handler József, Straub Vilmos, Paraszkay János, Egry Lajos, Egry János urak. A tiszta bevétel mintegy 100 frt volt. Az előadást táncz követte, melyben részt- vottek ; V i Iá g h y Iza (Sörögről), Vi 1 á g hy Ilka (Magyalosról), Rolf Lenke (Túráról), Vladár Vilma, Világhy Juliska, Tolnai Ilka, Moravcsik Emilia, Cserná- t o n y i Ilona, P e k á r e k Laura, Handler Margit, Lövés zy Kornélia, Bencsik Józsefné, Dér Józsefné, Világhy Jánosné, Hajnik Endréné, Dózsa Pálné, Magasi Gyulané, Pekarek Károlyné, Moravcsik Mihályné, özv. Korniczky Miksáné, özv. Tolnay Károlyné, Sramko Mihályné, Kaufmann Mihályné, Kö- vesi Lajosné, Rolff Kamillné, Kovalcsik Mihályné, Sárkány Jánosné, Egri Gyuláné, Nádudvary Istvánná stb. Aszódi. Apróságok. Munkácsytól való elbuzcsúás alkalmával történt, hogy egy városunkban tartózkodó nagy frankóid, ki Sárah-érti rajongásában talphólyagokat is szerzett, egy beszédet dolgozott ki s verejtékes órákat töltött el betanulásánál; díszes öltözetében több rendbeli jelvénynyel feldíszítve (egy rósz ember Skobelev színeket fedezett rajta fel) csúnya orosz sapkával fején, többszöri tükör- betekintés után kilépett a perronra, várván nagy művészünket s párját ; — a sapka boszantván őt — fürge szemei egy czi- lindert vesznek észre oda rohan s elcseréli sapkájával, — keresztbe font karokkal te- kintget jobbra-balra s várja az érkezőket. Az intéző körök tagjai látván őt viaszsárga trémás arczával, megijedtek, s hogy beszédjének elmondásában el ne akadjon s azt hogy el is mondhassa 1 percznyi idő alatt, a következőket ajánlották neki : kezdje el beszédét szavaiba a vörös háznál, midőn a vonat Budapest felől jőve, fütty ént — siessen a pályaudvarhoz, mire oda ér, ép a complimentet teheti meg, vagy vegyen jegyet s utazzék a művészszel Nánáig — vagy fusson a vonat mellett Ve- rőczóig — a sok plánum elmondása közt füttyent a vonat — s a művész kedves nejével előttünk állt — nagy francziánk rohan — de elakad lélekzete, a mint hallja, hogy már magyar beszéddel üdvözlik, mérgében sáppad, kékül, hogy szép franczia beszéde kárba veszett, de örömre válik búja, midőn a magyar beszéd bevégeztével nehány szót rebeghet a nagy művész nejének, kinek kezére olyan czuppanós csókot ejtett, hogy a vörös házi viszhang is tudtul adta az egész külső sor lakóinak. * Munkácsy neje az üdvözlő franczia szavakra azt válaszolta többszörösen: „trés touché“ („nagyon meg vagyok hatva, meg vagyok indulva.“) Franczia barátunk eüen- ségei ezt úgy akarják értelmezni, hogy Mun- kácsyné azt érté alatta, miszerint gyors vonaton utazván Párisig, Budapesttől kezd- ve nagy°n megindult. Mások ismét úgy vélekednek, hogy nem azt monda: „je suis trés touché“ — hanem „vous étes trés touché“ azaz, hogy a szónok úr volt nagyon meg — indulva, — a mi igaz is! * * * A „zöldfa“ vendéglő falán egy furcsa „étlap“ olvasható. Azok kedvéért, kiknek nem volt még szerencséjük olvashatni, közöljük : Jó étvágyat kívánunk az oda betérő vendégeknek ehez az étlaphoz ! * * * A kik nincsenek megelégedve a trafikok m. kir. dohányával szíveskedjenek elfáradni S z ő d r e, ott — mint egy trafi- kos bolton felírva láttuk — még „c s. kir.“ nyozta. Mindig a társadalommal, illetőleg annak ferdeségeivel, előítéleteivel küzködött és nem birt meg győződni arról, hogy Fourier vagy Saint-Simon társadalma nem e világra való. Ehhez járult agyának lázas tevékenysége; folyvást üldözé a tudás dae- mona, égette lelkét a teremtéstől belé oltott tökélyesedni vágyás ösztöne . . . Az őt folyton környező nyomor és nél külözés prózaisága nem hogy kiábrándítani de még ellensúlyozni sem volt képes ideális gondolkozását. A sors mostokasága miatt ha zúgolódék is néha, de soha sem panaszkodott. Sokkal fiatalabb volt, hogysem ne tudott volna remélni egy szebb jövőben amely jövő ráuézve^eszmény képei valósu- lásából állott. Tele volt lelke szép reményekkel és százszor szebb ideálokkal .... Mikor én megismertein, még igen fiatal volt, még nem csalódott, még nagyon sok oka volt remélni, de ő nem csak remélt, ő bízott is, rajongva csüggött eszmény képein. Tudtam, hogy első csalódása kegyetlen lesz, tudtam, hogy szárnyszegetten fog re- ménjeivo] együtt púiba hullani, ámde nagyon, de nagyon rosszul tanultam megismerni Orgoványi Pistát, midőn azt hittem, hogy egykét csalódás kifogja őt gyógyítani. Orgoványinak, mint fentebb is emlitétn, a létező társadalomról fogalma nem volt. O önmagában a társadalomnak kicsinyben egye- sietett képviseletét vélte. Valamint azon emberekben is egyenként kik ismeretségének szűk körét alkoták. S mig az ő kis világában öszhangzat uralkodott, mig legközelebbi környezetében sem csalódék, a mig rajongással tudott csüggni kedvesein, addig látszólag elégült volt önmagával és a rajta kívül eső emberekkel is, mert hívé, hogy az ő kis világa hű képe a nagynak. De a sors, vagy is inkább az élet realizmusa nem engedé, hogy az ő kis világa sokéiig fen álljon, elzüllött lassankint romba dőlt az a megújulás reménye nélkül és elzüllött ő is. xMeg tört szívvel, megtört reményekkel bolyongottt még egy ideig a nagy világban, hová kis világának elvesztése után száműzve lett, de elfáradt csakhamar, leroskadt és meghalt ............ Balzac azt mondja: „Eszményekben élni és azok valósításához törekedni nem nevetséges, de tiszteletreméltó sőt magasztos felfogása az emberi nem rendeltetésének. Keressétek az élet eszményét a társadalomban s feltaláljátok, de keservesen fogtok csalódni, ha egyes emberekben iparkodtok eszményt föllelni.“ Orgoványi az élet eszményét nem a társadalomban, hanem egyéb emberekben iparkodott föllelni. 0 ideált alkotott magának a barátról, ideált alkotott a — nőről. Természetesen mindkettőben nagyon csalódott. Legjobb barátja kijátszá bizalmát. Ez volt első nagyobb csalódása és a fatum oly kegyetlen játékot űzött a szegény emberrel, hogy mintegy vigaszul megtestesité és útjába hozta ideálját egy Jeanne d’Arc arczú nő személyében (mindig erről ábrándozott.) E nő aztán ideig-óráig megvigasztalta, de meg is bűvölte Orgoványit úgy, hogy egy ízben a megcsalatásnak puszta gondolatára is oly heves izgalomba jött, hogy őrüléstől lehetett félteni .... És ez a nő megcsalta őt! . . . (Folyt, köv.)
