Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1882-03-19 / 12. szám
IV. évfolyam. 12. szám. Vácz, márczius 19. 1882. VÁCZI KÖZLÖN n ljjjj ,YI S VIDÉKI ERDEKU TÁRSADALMI, KOZGAZDASAGIS IRODALMI HETILAP Megjelen minden vasárnap. A szerkesztőség- és kiadóKéziratokat nem adunk hivatal czimzete: vissza. hova a lap szellemi és anyagi részét Xévteleii közleményeket illető közlemények, (előfizetési pénzek, kiadás körüli panafigyelembe nem veszünk. szók, hirdetmények) küldendők : Bérmeiitetlen leveleket Yácz; Gasparik-utcza 151. sz. csak ismerős kezektől fogadunk el. Előfizetési árak: Évnegyedre .......................1 frt BO kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szára ára 12 kr. Kapható Deutsch Mórnál a Városház épületében. Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. Nyilttér sora .............................20 kr. Bélyeg-illeték minden beigtatásnál 30 „ Magán vitáknak és személyes támadásoknak lapunkban hely nem adatik. Az állandó színház ügyében. Szinibizottságunk legutóbbi gyűlésén kimondatott az állandó szinház eszméje, mely ha nem is a közel jövőben, de évek múltával bizton megvalósítható. Ez eszmének nem is szabad többé lekerülni a napirendről, hanem álljon előttünk megvalósításáig s e jelben egyesüljön ezentulra társadalmi életünk minden tényezőjének működése. Igaz, nagynak látszik a kitűzött feladat, s okulva egynémely egyletünk viselt dolgainak szalmatüzszerü természetén. magunkat is elfog kétsége annak, hogy lesz-e valaha belőle valami. Mert a messze rég múltakra kell visszamennünk, ha társadalmunk alkotó képességének jeleit keressük. A nöegylet és a tűzoltó egylet alapítása a löházi nagy kölcsönü építkezések s a dalkör virágzása ideje óta városunk társadalma csak a hanyatlás képét mutatja. Az egyletek működése iránti lelkesedés fagypontra szállott; — egyleteink száma pedig túlságos sokra szaporodott, a már már elviselhetlen közadók mellé újabb és újabb társadalmi adót is róva ugyan arra az egy közönségre, melynek vagyonosságát mindenféle gazdasági nyomorúságok, rósz termések és üzleti válságok tetemesen megcsorbitották. Sehol a régi jóllét, sehol a régi lelkesedés. Azok a kik vagyonosak maradtak közöttünk, nem törődnek a közügyekkel, és mondjuk meg őszintén, fösvények az áldozatra; közönségünknek az a része pedig, mely szívesen hoz és hozna is áldozatot a közjóra : nem rendelkezik azzal a pénzforrással, mely egy állandó szinház létesítésére szükséges. Ily viszonyok között csak egy módja van az eszme megvalósításának és ez abból áll, hogy a mit az egyesek kivinni gyengék, vigyék ki az egyletek. Városunk egyletei karolják fel a szinibizottság által kimondott eszmét, és évek során át erre irányzott munkával és takarékossággal valósítsák meg azt városunk díszére. Különösen legnagyobb egyletünknek, — a casino-körnek van e téren legnagyobb hivatása és kötelessége. Ez az egylet az, melytől legtöbbet várunk a társadalmi téren, de a mely azon kívül, hogy a dalkört vendégsze- retőleg hajlékába fogadva nagyban elősegité annak fennállását, alig mutat fel e téren valamit. Mintha városunk társadalmi élete nem tudna felül emelkedni a teke és játék asztalok színvonalán. Az ifjúság megpróbálta ugyan pezsgő életerejét és munkakedvét belevinni e társulatba, de az „intelligen- tia“ nevében leszavaztatott jobb sorsra érdemes erőfeszítéssel. Nem szóltunk akkor eme mozgalomról, mely egy német újság zászlója alatt vivatott a „kultúra“ nevében, mert egyes részeit jobb ha a feledés fátyola lepi; nem irigyeltük a győzők diadalát bár félve láttuk következményeit. Nekünk a vesztett csatából egy vigaszunk maradt, a mit Arany mondott a külföldieskedő költőknek: „ál dott nekünk az a bölcső mely magyarnak ringatott.“ Kicsinyke városunk java, társadalmi életének hosszú zsibbadtságából való kiemelése, szellemi életének gyarapítása volt a czélunk s marad jövőre is. Városunk sokat korholt ifjúsága e téren az utóbbi időben derekasan lerótta kötelességét. A dalkör feltámadása, a szinügy új életre kelése, a honvéd ünnepélyek rendszeres megülése, s egy pár sikerült téli estély jeleli működésének nyomait. De a szépen indult mozgalomnak kell, hogy folytatása is legyen. Meg kell mutatnunk a maradiság és indo- lentia régi tehetlensége ellenében, hogy „mégis mozog a föld“ — hogy Vácz tud emelkedni, s ha kell tud lelkesedni és tenni a szellemiekért s a közművelődésért. A dolgok emez uj fordulatát a Casinó és polgári kör soká tervezett és egy alkalmas órában nehány lelkes kezdeményező segítségével végrehajtott egyesülésétől várta mindenki. Az egyesülés ünnepélyes megöléséül rendezett társasvacsorán a kerület akkori országos képviselője ifj. gróf Ráday Gedeon, kinek társadalmi életünk körül szerzett érdemeit még azok is elismerték, akik politikai hitvallásában nem osztoztak: lelkesülve s a jelenvoltak éljenei között mondá ki a büszke jelszót: „hogy immár eljött az idő, midőn az egylet működésének, és szellemi erejének nem csak e falakon belül, hanem azokon kívül is legyen hatása.“ Megtörtént-e ez? Ne kérdezzük. Több-e ma jelenlegi beléletével kaszinó-körünk egy zártkörű kávéháznál? Teljesiti-e az társadalmi hivatását s van-e egyátalán szellemi élete? Nem keressük. Feleljenek arra azok, kiknek ez ügyben a hírlapok nézete nem olyan mérvadó, mint saját egyedül üdvözítő i nézetük. A tervbe vett olvasó szoba * késedelmes berendezése, a mostoha í gyermekekképen berámázatlanul ide oda hányt újságok sem fognak panaszt csalni ajkainkra, mert nem vádolni akarunk, hanem egyesült működést kérni a jövőre. És ez az a mi velünk e mai czik- künket megiratta. Az állandó szinház igen is létesíthető nehány év alatt ha komolyan akarjuk. És ebben a Casinó- kör tehet legtöbbet. Tűzze ki az állandó szinház eszméjét lobogójára. — Jelenlegi tőkéje, s nehány év takarékossága mindenesetre oda fogja emelni, hogy jelenlegi zsellérségéböl saját házába költözzék. Ezt a saját házát akarnók mi úgy építeni, annak idején, hogy az redoute épület legyen — téli tánczte- remül is szolgáló színházteremmel. Egyfelől a Casinó kör, másfelől társadalmunk közös segítségével a szinibizottság gyűjtse ez irányba a tőkéket. A szinibizottság szólítsa fel a magas káptalant, a várost, pénzintézeteinket, s egyes egyleteinket, hogy évenként bizonyos Összeggel járuljanak az állandó szinház tőkéjéhez. Éhez egy két műkedvelői előadás és egy vagy két hangverseny jövedelme évenként hozzácsatolva, biztos kezelés és évenkinti nyilvános számadás ellenőrzése mellett: nehány év alatt tekintélyes Összeggé nevelné a szinház alapját, mely annak idején a Casinó-kör házépítési alapjával egy díszes épület felállítását biztosítaná. A mi még hiányzana, ha már van egy tekintélyes alaptőke, könnyen lesz részvényekkel vagy kölcsönnel pótolható akkor. így és csak is ez utón lesz valamikor állandó színházunk és lassan épülő városunknak egy társadalmi utón emelt díszes középülete. Éhez csak akarat kell és kitartás, és bizton megvalósítható. A Casinó-kör vezérférfiai vegyék fontolóra az ügyet és sorozzák ezt az egylet állandó feladatai sorába s minden nagyobb erőlködés nélkül, a jelen nemzedék működésének maradandó emlékét hagyjuk az utókorra.-j- A Galga patak szabályozása tárgyában F ö 1 d v á ry M i h ál y alispán által egybehívott értekezlet, az érdekeltek közbejöttével csütörtökön tartatott meg Aszódon a községházában. Az alispánt az indóháznál egy küldöttség élén az aszódi evang. lelkész fogadta, s üdvözölvén az alispánt köszönetét fejezte ki, hogy a vidék í ( érdekeit szivén viseli s bajaikat orvosolni akarja. Az értekezlet 10 órakor kezdődött s alapjául a kultur mérnökök által készített szabályozási tervezet szolgált. Első szóló László Zsigmond igazságügyministeri tanácsos s domonyi földbirtokos volt s a tervezetet helyeselvén annak végrehajtását kérte. Nézetét mindenki helyeselte kivéve ifj. Gr. Ráday Gedeon megbízottját, ki óvást jelentett be a munkálatok ellen. Ezen egy ellenszólás lévén csupán az alispán kimondta határozatilag, hogy a terv elfogad- tatik s a munkálatok már a napokban meg fognak kezdetni. A költségek fedezéséről az érdekelt községek és közbirtokosok saját hatáskörükben tartoznak gondoskodni. “b Pestmegye évnegyede» közgyűlése e hó 21-én fog megtartatni. A tárgysorozat kitűzött 115 pontjából a következő pont érdekel bennünket közelebbről. Pei tier Antal József váczi püspöknek 0 méltóságának a vörös kereszt egylet terjesztése érdekében egyházmegyéje papságához intézett köriratának bemutatása. Márczius 15-ike. Varosunk ifjúsága a magyar szabadság emlékünnepét kiváló diszszel ünnepelte meg. Első ízben történt, hogy városunkban a „d a 1 k ö r“ kezdeményezése folytán márczius 15-ike megünnepeltetett. Délután 5 órakor volt a gyülekezés a c a s i n o-k ö r előtti téren. Elől lobogott a „d al k ö r“ díszes zászlaja, mely alá a „d a 1 k ö r“ tagjai sorakoztak, utánuk az „i p a r t á r s u 1 a t“ tagjai mentek nemzeti szinü zászlójukkal. A „honvédemléknél“ már ezrekre menő néptömeg várta a menet megérkezését. Az emlék körüli, s a „hétkápolna“ melletti halmokon városunk minden osztályából összesereglett díszes közönség foglalt állást, kivált a „szép-nem“ volt nagy számban képviselve. A menet megérkezvén az „é r c z-e m- lékhez“ Lapunk szerkesztője a „dalkör“ nevében egy szép koszorút tett az emlékre. A koszorú nemzeti szalagján a következő felirat volt: „M a r c z i- u s 15-i ke emlékéül, — A váczi dal kör.“ Ezután a „dalkör“ rázendité Kölcsey „H y m n u s á t,“ — mely után C s á n y i János a dalkör tagja s lapunk munkatársa a következő szép beszédet tartotta. Tisztelt gyülekezet! Korszakalkotó eszmék nem járnak magukban, mint az égi üstökös ; de utjok nagy és ismeretlen, eltűnésük ritka és váratlan, mint ez-é, hogy megjelenésükben a népek annál inkább bámulják az isteni alkotást. Megérkezésüket világosság, tűz, robaj kiséri, hogy felébreszszék az alvó emberiséget tétlenségéből, hatásukat és rendeltetésük czélját a légkörben árasztják el, hogy ez azokat minden néppel, országgal megismertesse. Márczius 15 ike a szabadság születés napja, melyet ma szabadságért rajongó nemzetünk folyton terjedő lelkesültséggel ünnepel meg. Mai nap a nemzet nem ismer politikai-, párt-, nemzetiségi érdekeket, a mai nap az egész nemzet ünnepe, melyen min-
