Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1882-03-05 / 10. szám

ajándékukat a azzal az ígérettel bocsátot­ták el a váczi küldöttséget, hogy útközben ha idejük engedi, kiszállnak a derék ma­gyar városban, azután pedig újra tovább folytatták a kedélyes óvelődést, hogy kié lesz a magyar szoba ? Mennyivel békésebb élet a pesti mű­vészeké : a kik soha sem vitatkozhatnak az ilyenek felett, mert rendesen — egyetlen szobában laknak. Kürthy György. * * * Közöltük a „Pesti Hírlap“ febr. hó 28- iki számában megjelent ezen tárczaközle- ményt egész terjedelmében, egy részt azért, hogy azt azon olvasóink is, kiknek figyel­mét netán a Pesti Hírlap e tárczája kike­rülte, olvashassák, másrészt, hogy némi helyreigazításokkal kiegészítsük. A művészek által Munkácsy tiszteletére rendezett jelmezbálon ugyanis városunkból Boross Samu ur volt jelen „betyár“ jelmezben, s a betyár kellékeket kiegészítő diszfokos Lapunk szerkesztőjé­nek volt tulajdona, ki azt, miután M u n- kácsynak megtetszett, a legnagyobb készséggel ajánlotta fel a nagy művésznek. — Febr. hó 27-ikén rándultunk le a fővá­rosba hárman: Lapunk szerkesz- tőj e, Boross Samu és Kalencsik István urak s d. e. 11 órakor tettünk lá­togatást nagy művész hazánkfiánál a Hun­gária szállóban, ki nagy előzékenységgel fo­gadott bennünket s igen megörült a czifra fokosnak, s mint mondá adandó alkalom­mal felhasználja mintául magyar tárgyú festményeinél. Ezután Kalencsik István derék iparosunkat dicsérte meg a díszes hímzé­sekkel kivarrott szürposztóval bevont asz­tal és két szék díszes és művészi elkészí­téséért, s azon ígéretéről biztositá, hogy Párisban ajánlani fogja őt mint a magyar ipar ezen ágában kitűnő iparost, miután hiszi, hogy ezen eredeti Ízlésű bútorok töb­beknek meg fognak tetszeni s számíthat megrendelésekre. Kalencsik e munkát egy fővárosi kereskedő megrendelésére készité, ki azt Munkácsynak adta, s igy az aján­dékozás érdeme nem az övé, de eredeti fölfogásu s művészi kivitelű mnnkájával vá­rosunknak díszére válik. Ezek után Munkácsy tói és nejétől a nyájas és szives fogadtatás után elbúcsúztunk s bizonyára mindhárman feledhetlen per­„És én még sem foglak elhagyni; — nem aranynyal, de a föld minden kincsei­vel nem tudnám vesztedet pótolni. — Nem hagylak el Fatime! Megküzdök érted a félvilággal, — leszedem Allah egéről a csil­lagokat, lábaid elé rakom azokat, hogy vá­lassz magadnak közülök diadémot, hom­lokodra illőt. „S meg is tudnál értem halni?“ „Fatime ne játszál e szóval; — óh a gondolat nem enged meghalni, hogy téged másokra hagyjalak. — S ha már eltemet­nének, vissza szállna lelkem a paradicsom­ból, fölrázná porladó testemet újból az életre; kisérnélek, figyelnék lépteidre, ke­zem tartanám lábaid alá, hogy kő ne sért­se azokat. „Salif! — sóhajt fel Fatime — sokat kívánsz te tenni. “ „Nem sok érted nékem semmi; e világ terhét kellene bár hordanom, szívesen ten­ném azt, mert tudnám hogy rajta vagy te is 1 „S reméled, hogy egykor egyesülhe­tünk? „Megölöm atyádat, megölöm a Muftit ha kívánod; — azután nem lesz többé utunkban semmi.“ „Nem Salif, azt Allah nem engedi.“ „Úgy hát jöjj velem, alkotok számodra egy uj hazát. — Ha kívánod, kagylókból, igaz gyöngyökből építek számodra, palotát az „Adria“ fenekén hol nymphák fognak szolgálatodra állani s neked csak intened kell 8 intésed parancs leszen ! I czeink közé fogjuk sorolni világhírű művész hazánkfiánál töltött ezen negyedórát. Szerkesztő. A váczi „vörös kereszt egylet“ közgyűlése. A „vörös kereszt egylet“ eszméje mind szélesebb kört hódit városunkban s ezt a múlt vasárnapi közgyűlés újból bebizonyí­totta. A nőegylet gyüléstermében, mely a fiatal testvér egyletnek is vendégszerető hajléka, díszes közönség gyűlt össze a köz­gyűlés megnyitásakor, bár az egylet férfi tagjai nem valami nagy serénységgel tün­dököltek a megjelenésben. A közgyűlés lefolyása különben igen érdekes volt. A 1 m á s s y Albertné elnök­nő egy szellemes és szépen elmondott be­széddel nyitá meg a gyűlést, mely egy maga elég czáfolat volt e lapok multi szá- . ma vezérczikkének azon állítására, hogy a nők nem bírnak elég szellemi képességgel jótékony egyletek vezetésére. Az elnöki megnyitó beszéd az egylet múlt évi mű­ködésének adta világos képét, s utánna Osávolszky József férfi elnök ismer­tette egy szépen elmondott beszédben a vörös kereszt egylet központi igazgatóságá­nak legújabb működését s egyúttal egy tartalmas tervezetet terjesztett elő az egy­let legközelebbi teendőire nézve E legkö­zelebbi teendőkből legérdekesebb az, hogy az egylet tagjai számának 300-ra gyarapí­tásával önálló vidéki egyletté alakuljon, füg­getlenül az alakuló félben levő megyei egy­lettől, — meg hogy a városi kórház átvé­telére és az egylet általi berendezésére kezdessék meg alkudozás Yácz város ható­ságával. A egylet jövedelmei gyarapítására azon­kívül május hóra egy nagyobb szabású hang­verseny tartása határoztatott. Ezek után Fodor Imre egyleti pénz­tárnok terjesztő elé pénztári jelentését a bizottságilag megvizsgált számadásai alap­ján. E jelentés szerint az egylet múlt évi bevétele — az 1880-ról átmaradt 208 frt 27 kr. pénztári maradékkal 602 frt 17 kr. Ebből a központnak beküldetett 184 frt 64 kr. Kezelési költségre fordittatott 51 frt 65 kr., s igy 1882-re marad a fiók egylet vagyonául 365 frt 88 kr., — mi az egylet vagyoni állásának kedvező emelkedését bi­zonyítja. De más különben is szaporodott az el­múlt év alatt az egyesület. Tagjainak száma 142-vel szaporodott s igy ma 225 tagja van — s tapasztalva az egyes tagoknak a közgyűlésen mulatott buzgalmát csaknem bizonyos, hogy az egylet tagjainak száma nem sokára eléri az egylet önállóságára kellő 300-at. Végül felemlítjük, hogy az egylet saját költségén 90 frt költséggel 500 kötcsoma- got küldött, délen a lázadókkal küzdő har- czosaink számára. „Nem Salif, ha veled mennék, úgy atyám átkozna el s átkával soha nem jut­hatnánk a paradicsomba.“ Sokáig hallgattak ajkaik, csak a sóha­jok 8 a csókok beszéltek annál többet. „Nézd Salif — szólt végre Fatime — egy különös jó fajú narancsot kaptam ma atyámtól, elhoztam azt, hogy megfelezzem ; hüsitni fog, eszel belőle?“ „Minden cseppje nektár lesz a méreg­nek is, ha a te kezedből jön az. Fatime megtisztitá a narancsot, eltör- deló görözdökre, elvágott minden görözdöt kétfelé, s mindegyiknek felét ő, felét Salif ette meg. — S minden falat után megöle- lék, megcsókolák egymást, s minden falat után csevegtek pár szerelmes szót, Salif tréfálódzni kezde s Fatime oly igazán, oly jó izüen nevette tréfáit, s oly sokszor, oly forró hévvel Öleié ifját ma­gához. Kaczagott, hogy könnyei hullottak Sa­lif arczára. Éjfél után elváltanak. „Tehát holnap is itt találkozunk ? Kér- dé az ifjú, magához szorítva Fatimet, mint­ha nem akarná őt karjaiból többé elbo­csátani. „Igen holnap is itt, örökké itt!“ rebe* gó a leány, s Salif karjai közöl ügyesen kibontakozva, eltűnt a fák között. ö is elhagyá a tért, hol csak az alvó oroszlán vala a történet tanúja, — ő pedig A közgyűlés a fenti örvendetes tudo­másul szolgáló tárgyakon kívül — intézke­dett a központi országos nagy gyűlésen le­endő képviseltetéséről is, A 1 m á s s y Al­bertné és Csávolszky József társel­nököket bízván meg képviseletévél. A köz­gyűlés tárgya lett volna még a választmány 7s részében való megújítása, de tekintve, hogy az egylet nem régiben alakult vegyes egyletté, a választmány ekkor nyert megbí­zatását a jövő évig meghagyta. Ezek voltak a közgyűlés nevezetesebb tárgyai. — A közgyűlésen uralgott szellem s az elnökség tapintatos vezetése azonban a rövid gyűlés lefolyása alatt is meggyő­zött arról mindenkit, hogy az egylet jövője és virágzása biztosítva van városunkban. Újdonságok. = Esküvő. Velzer János helybeli jóhirű kávésunk febr. 27-én tartá esküvőjét Budapesten a ferenczvárosi uj templomban ] K o c z iá n Károly rév komáromi lakos bá­jos leányával Mariskával. Az esketést Szedoglavics Ferencz alvárosi segéd­lelkészünk végezte. A násznép csupán a ro­konságból s a vőlegény néhány váczi barát­jából állott. A násznagyi tisztet Velzer Lajos ur, és V o z a s z e k István bé’csi ban­kár úr töltötte be, nászasszony Vozaszek Istvánné volt Bécsből, nyoszolyó lány pedig a menyaszony nővére Koczián Juliska k. a. Rév-Komáromból. Az esküvő után a nász­nép a Szikszay vendéglő első emeleti külön éttermében jött össze vacsorára melyben részt vettek a fentieken kívül Koczián Károlyné a menyasszony anyja, Velzer Kálmánná, V e 1 z e r Janka k. a. Velzer Kálmán, Rasovszky Márton, V o z á- s z e k Lajos Heim Károly és Rudolf, M a r o s s y Károly, Ernyei János, S c h a r e r János, Perl Dávid, Bo­ross Soma és Lapunk szerkesztője. A vacsorát számos toaszt füszerezé. A va­csora menüje a következő volt; Velő leves. Fogas tatár lével. Vagdalék puffancs zöld borsóval. Nyársonsült franczi burgonyával Pulyka vegyes salátával. Ananász fagyalék piskótával. Sajt. Gyümölcs. Csemge. Borok: Diószegi, Miskolczi Szomorodni, Franczia pezsgő, — Másnap a boldog pár városunk­ba érkezett s kedélyes lakomával ünnepeié meg az esküvő másod napját. — Sok sze­rencsét és áldást kívánunk az uj párra ! = A váczi ref. iskolaszék által, folyó 1882. márczius hó 5-én A református iskola termében néh. boldog emlékű P a á 1 Máté tanító úr siremléke javára zártkörű tanczmulatság rendeztetek. — Belépti dij személyenkint 1 frt. Családjegy két sze­mélyre 2 frt. azontúl minden személy után 50 krral több. Fölülfizetések köszönettel fogadtatnak. Bor dij nélkül adatik. Kezde­te 7 és 1/2 órakor. = A „Mercnr“ kereskedők köre f. évi márczius hó 7-én a „Curia“ vendéglő termében zártkörű tánczfüzérkét rendez megszokta ezt már, ismerte Fatimát és Sa- lifot régen s elvárta őket holnap estére is. „Salif!“ hangzott lágyan az ifjú után, midőn az épen az erdőt elhagyni készült, — Salif adj még egy csókot, — elfeledék valamit mondani.“ „Ezer csókot ha kívánsz adok még, és mondd, szólj, beszélj s minden szótagod egy kötetnyi parancs leszen Salif rabszol­gád számára ! „Egy utat mutatott Allah bölcs keze, a melyen egyesülhetünk.“ „Úgy hát enyém lész végre ? óh Fatime szólj, mit tegyek, hogy részem legyen e paradicsomi boldogságban? Mondd, megöl­jek valakit ? Vagy ezrével támasszam fel a századok óta katakombákban nyugvó holta­kat, — elmenvén az élet vizének messze forrásához abból merítve nehány cseppet e czélra? Vagy kívánod, hogy viz alá temes­sem a szárazát s uj országokat, birodalma­kat alkossak a tengerek helyére ? Vagy akarod, hogy porszemenként hordjak össze számodra egy uj világot? — — — Megte­szem ezt is ; lekönyörgöm magamnak hozzá Allahtól a hatalmat, — csak tudjam, hogy bírhatlak általa! „Légy türelemmel Salif, holnap reggel megtudod mit kell tenned! S most a pró­féta kisérje lépteidet, Isten veled!“ ,Nem, nem, ma még V Sóhajtott az ifjú a tova lebegő leány után s epedőleg szegezte tekintetét a pont­belépti dij: személyjegy 1 frt, családjegy 2 frt 50 kr. Kezdete 8 órakor. — A tiszta jövedelem jótékony czélokra fordittatik. — A t. hölgyek kéretnek minél egyszerűbben megjelenni. — Újpesten bírót kell választani ma-holnap s bár még ki sincs tűzve a vá­lasztás napja, a jelöltek iránt már is élén­ken folynak a gyülósezósek. így a napok- bau egy 50 háztulajdonosból álló küldött­ség kereste fel lakásán U h 1 á r i k Károly újpesti birtokost s szónok Erdélyi Ist­ván (a fővárosi bejelentési hivatal főnöke) felkérte őt, mint minden irányban függet­len s úgy szellemi, mint anyagi tekintet­ben a kellő garancziákkal biró polgártár­sukat, a jelöltség elfogadására. A felhívott megköszönve a nem vadászott kitüntetést, kijelentette, hogy polgártársai bizalma előtt meghajol, kilép gondtalan házi életéből s elfogadja a jelöltséget. = Farsangi utóliaiigok. Kedé­lyes piknik. A farsangi bohókás hangu­latnak eredeti nemét élveztük szerdán egy kedves családi körben. A meghívott barátnők és barátok között tréfás aláírási iv köröztetett öt o. é. krban megállapított részvétdijak biztosítása okáért. Az ebből befolyó pénz kezelése és a szükségesek be­szerzése egy lelkes ügyvivő nőre bízatott, ki meg is felelt a benne helyezett bizalom­nak, miről a gazdagon túlterhelt asztalok tanúskodtak. Mi, mint afféle műkritikusok, nagy gonddal fogtunk, az ízlés érzékek ki­elégítéséhez, mely fáradozások után Bachus- nak is áldozva enyelgő tréfás felköszöntők­kel adatott a hölgykoszorú tudtára, hogy a siker érdeme kizárólag a hölgyeket illeti s ezúttal tért engedünk egy ujabbi kísérlet­nek azon kijelentéssel, hogy jövőben Mar- czink szivhezszólói sem fognak hiányzani, mi közhelyesléssel el is fogadtatott. A paj­zán jó kedv éjfél felé sem szűnt meg. Él­jenek a lelkes rendezőnők!!! (Faló Dani.) = A váczi kerületi börtönben letartoztatott rabok, mint egy hivatalos je­lentés mutatja, 16 féle iparágat folytatnak. Készítenek czipész, szabó, asztalos, eszter­gályos, kádár munkákat, vannak kefekötők lakatosok, bádogosok, könyvkötők, díszmun­ka készítők stb. Múlt évben a rabok 125,752 munka napot töltöttek kézimüipar mellett s munkájok tiszta jövedelme 42,406 frt 44 kr. volt miből 33,313 frt 64 kr. esett az államkincstár javára, 8,859 frt 3 kr. jutott a raboknak s 233 frt 77 kr. a rabsegélyező alapnak. Egy—egy rab naponként 26 krt. keres a kincstárnak, és 7 krt. magának. = Roncs!k Sándor kir. végrehajtó állomásáról leköszönvén városunkból elköl­tözött. = Városi közgyűlés. F. évi már­czius hó 5-én délelőtt 9 órakor a városház tanácstermében rendkívüli városi közgyű­lés tartatik. — Tárgysorozat: 1. Az 1882-ik évi adókivető bizottságba 2 bizalmi tag megválasztása iránt megye alispáni végzés. 2. Az utczai éji világítási vállalkozók által ra, hol az angyali lény eltűnt; -—de nem látott mást a fák sötétinéi. Ez éjjel nem birt álom jönni szemére, csak reggel felé. — S azt álmodá, hogy Fati- mével egy paradicsomban valának együtt, hol az övék vala minden, hol nem zavarta őket senki sem,j hol nem volt más földi is­merős, mint az alvó, néma oroszlán. — Ott nem állt többé közöttük tiltó szava senkinek. Másnap Salifot inasa, Fatimát atyja találta halva ágyában. — Nem tűnt fel senkinek a kettős halál, hiszen nem tudta senki, hogy ők egymást szerették, — csak az az alvó oroszlán, az pedig néma volt. Fatime a paradicsomban világositá fel kedvesét, hogy meg volt mérgezve a kés, melylyel a narancs görözdjeit vágta ketté, — s hogy ez volt az ut, melyen egyesülté­nek; sem a földiek sem az égiek átkát nem vonva magukra, —----------------------------­Az alvó állatkirály ott fekszik most is a czédrus erdő közepén, s csudálkozik, hogy Fatime és Salif nem látogatják meg öt többé a nyári éjjeken ; — de ha őket nem is látja, szellemeik susogását véli hallani a csörgő lomb között. Béni.

Next

/
Thumbnails
Contents