Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1882-02-26 / 9. szám

órakor közgyűlést tart a következő tárgy­sorozatta] : 1. Évi jelentés. — 2. Számadás megvizsgálása és jóváhagyása. — 3. Javas­lat a kezdődő óv teendőire nézve. — 4. A tagok indítványai. — A gyűlés helye a nő egyleti óvoda. = A kicsinyek bálja. Múlt va­sárnap Do bó István gőzhajózási ügy­nök úr és neje megemlékezvén az Ur e szavairól: „Hagyjátok a kisdedeket hozzám jönni“ igen kedélyes estélyt szerzett a ki­csinyeknek. A gőzhajózási ügynökség egyik várótermében volt felállítva a színpad, me­lyen d. u. 4 órakor a liliputi művészek az „Apró félreértések“ czimü vígjátékot adtak elő, s az apróságok és a szülők tapsai ju­talmazták a műkedvelők kellő hanghordo­zással elszavalt előadását, mely után az egybegyült kicsinyek a dúsan megrakott asztalokhoz ültek s elfogyasztván az össze­hordott süteményeket s más édességeket, víg kedvvel láttak a tánczhoz. A csárdások ujráztatásában oly fáradhatlanok voltak, hogy akármely nagy bál „souper“ csárdá­sába is beillettek volna. 8 óra után aztán az „öregek“ ültek le a fényes vacsorához, mely alatt Zmertych Ödön úr eregette humorának pattogó rakétáit. Csányi Já­nos úr pedig a kis Dobó Katiczára emelé poharát kívánva neki, hogy oly igazi derék magyar nő váljék belőle, mint név­rokona az egri hősnő volt. Vacsora végez­tével a kicsinyek morpheus karjaiba dőlvén a „nagyok“ kezdték meg a tánczot s jár­ták ki világos-kiviradtig. A tánczosnők közt voltak: a szeretetne méltó házi asszony Dobó Istvánné, Hufnagel Imréné, Hufnagel Józsefné, Imrei Rózsa, J a k a b f y Károlyné, Krenedics Fe- renczné, Krenedics Erzsi, Pécs Sán- dorné, Pl au ka Vilma és Lujza, Preszli Gyuláné, Szókéné, és Szőke Erzsiké (Bupestről), Tariczky Ferencné, Tápay Jánosné, Vadkerty Mihályné, Vadker- ty Etel, Erzsi és Irma, Vei z er Kálmán­ná, Ve Íz er Lajosné. = Ünnepélyes eljegyzés. Múlt szombaton e hó 18-ikán tartotta eljegyzé­sét W e i s z Károly vasúti mérnök T r a g o r Ignácz úr bájos leányával Emmával mely alkalommal az ara szüleinél fényes estély rendeztetett, melyben csak a család tagok s közeli rokonok vettek részt. Az es­küvő mint halljuk május hóban lesz meg­tartva. = Az Ipartársulat tánezvigalma múlt vasárnap igen jól sikerült a „Curia“ szépen feldíszített termében. A négyeseket mintegy 50 pár tánczolta. A tánczosnők kö­zül tudósítónk a következők neveit jegyez­te fel: Fabó Erzsi, Gyurinka Rózsa, Vörös Anna és Mari, Túri nővérek, Bajtay Emma, Poór Paula, Rusóczky Teréz. Pokorny Erzsi, Orszáczky Teréz, Zsigmond nővérek, Jere­miás Mari, Czák Erzsi, Doktor Erzsi és Mari, Mohaupt Fáni, Maloviczky nővérek Herczeg Mari, Kiss Rózsa és Matild, Rózsa Jeanette, Dobler Josefin. — Ott voltak to­vábbá : Andry Györgyné, Csermák Ferencz- né, Czibula Antalné, Fedor Sándorné, Fliegl Istvánné, Korpás Jánosné, Köbl Jánosné, Kohn Lipótné, Kiss Sándorné, Kiss Illésné, Miller Béláné, Remes Józsefné, Schmidt Ferenczné, Vörös Mátyásné, Vojtek István­né, Ottmár Jánosné, Gyurinkáné, Zvolensz­mény utolsó száláról is lekellett mondania. Megadá magát végzetének .... Mig Pista odajárt, a szegény Rózsi csaknem őrültté lett, hogy kedvesét nem találta szokott helyén, mindjárt veszélyt sejtett. Midőn tehát most újra találkozott vele, első dolga volt faggatni, hol volt, mi baj érte ? De Pista nem akarván kedve­sét előre halálra ijeszteni, azt adá távolléte okául, hogy az uraság ügyében járt egy tá­volabb helyen. Megkönyebbült e szókra Rózsi lelke, s szelíden vonta Pista fejét pi- hegő keblére. Pedig szegény fiúnak ez egy­szer csak bánatát növelte babájának csókja a forró ölelése .... A negyedik nap reggelén elgondolta Pista, hogy hiába, a baj már megesett, nem teheti jóvá, legjobb lesz ha az uraságnak mindent töredelmesen megvallani s egészen a kegyelmére bízni magát. Az uraság szigorú de jószivü ember volt, a kivel néha ügyes-bajos dolgot is könnyen lehetett végezni. De már Pista elő­adására nagyot csóvált fejével, a mi rende­sen nem jó jel szokott lenni, s rövideden tudtára is adta Pistának, hogy ha rögtön bevallotta volna hibáját talán mogbocsátja de most már nem nézheti el azt; évi fize­tését a kár fejében lefoglalja, magát egy­két alatt el csapja s ráadásul — becsukat- ja. — Nem szólt erre Pista semmit; fölfor­dult vele a világ s feje csaknem szétrepedt a nagy szégyentől és gondtól. Egy gondolat villant agyán keresztül. Elment Rózsijához búcsúzóra. Erősen eltö­ky Jánosné, sőt még többen, kiknek neveit a nagy sokaságban nem jegyezhette fel tudósítónk.-a Munkácsy és váczi tisztelői. Munkácsy Mihály világhirű művész hazánk­fia, kinek tisztelgésére Bécsből Budapestre jövete alkalmával Érsekújvárt kivéve egye­dül a vácziak mentek ki a vonathoz, mind­azoknak, kik városunkból a tisztelgésben resztvettek saját kezű aláírásával ellátott fényképét küldte meg, mely bizonyára mind­nyájunknak legkedvesebb emlékét fogja ké­pezni. = Az első fecskék. Nem a tavasz fecskéiről szólunk, melyeknek ideje még kissé korai volna, hanem Hegyi Aranka és R á k o s s y Szidi úrhölgyekről, kik Bállá István úr dunaparti házat kibérel­ték városunkban szándékozván tölteni a nyarat, s igy reményünk lehet, hogy a két művésznő itt léte társadalmi életünkbe némi élénkséget fog behozni. Bár többen is kö­vetnék példájukat a fővárosiak közül s a főváros íörrósága elől vidékünk enyhe leve­gőjét élvezendő városunk falai közé mene­külnének. A városunkban nyaralóknak a fővárossal való közlekedés igen meg van könnyítve, a mennyiben naponta 5—6-szor mehetnek oda és vissza, akár gőzhajón, akár vasúton. — Talán az első fecskék után több is érkezik! = Halálozás. Somogyi Zoltán a nógrádi járás szolgabirója éltének virá­gában 32 éves korában hirtelen elhunyt, temetése f. hó 24-én nagy részvét mellett ment végbe Rétságon. A nógrádi járás jegyző kara igen szép koszorút tett szere­tet szolgabirója koszorújára. Az elhunytnak özvegy anyja ki városunk falai közt lakik, öreg napjainak vigaszát gyászolja elhalt fiában. Ny. B! = Ajándékok. A Váczon létesítendő muzeum egylet részére újabban Krach un János aranyos-maróthi postamester ur 81 db. ezüst, 57 db. réz s 2 db. ólom érmet küldött be, melyek közt van Leopold-féle ezüst dénár 21 db. (1663-tól 1685-ig), II. Ferdinand-féle 9. db (1626—1636-ig), II. Má­tyás-féle 5 db. 1619-ből, III. Ferdinand-féle 7 db. (1638—1643.), Leopold duariusal db. III. Károly féle ezüst egyes 1726-ból 1 db., M. Terézia ezüst poltura 2 db. 1752 és 1753- ból, egy német püspöki ezüst érem 1681- ből, egy olvashatlan ezüst 3-as, Leopold ezüst egyese 3 db. 1699 s 1701-ből, 2 db. olvashatlan ezüst pénz, Leopold polturája 16 db. 1700-tól 1725 ig, egy német ezüst 6 krajczáros 1725-ből, 4 db. osztrák réz 1/i krajczárost 1851 -bői, 5 db. német ezüst 1 kros 1854, 1861, 1862, 1863-ból, Osztrák ezüst hatos 1847-ből, magyar ezüst hatos 1849 bői, magyar ezüst tizes (V. Ferdinand) 1848-ból (ritka) IV. Frigyes Vilmos ezüst garasa 1849-ből, Nassaui ezüst 3 krajczáros 1855-ből, II. Ferencz réz 30-asa, 4 db. 1807-ből, réz 15-ösei db. 1807-ből, réz 3-as 2 db. 1800-ből, 1 db. réz 5-ös, Ferencz Jó­zsef réz 2 kros 2 db. 1851-ből, 1848-ból 5 db. réz 1 kros, Osztrák 1 kros 1816-ból, 1 db., egy réz garas 1781-ből, Osztrák réz a/2 kros 1851-ből 2 db., 1849-iki réz 3 kros 1 db., M. Terézia réz polturája 1 db. 1768- ból, Ferencz réz 1 krsa 1812-ből 3 db., Jó­zsef réz 1 kros 1 db. 1790-ből, M. Terézia réz krosa 2 db. 1762 s 1780-ból és 5 db. kélte magát, hogy elbujdosik inkább, sem­hogy a tömlöcz szégyene érje. Csaknem ketté szakadt e hir hallatára a leány szive, nem tudott szóllani a zoko­gástól. Később csak annyit mondott, hogy várja be Pista, mig hazajön. Ezután úgy, a hogy volt elsietett az urasághoz. Addig könyörgött azután itt Pistáért, mig az uraság megszánva őt s meg nem ígérte, hogy nem adja föl a legényt a vár­megyére, de elcsapja s lehúzza a bérét. Szegény Rózsi ennek is örült, hisz már bizonyos, hogy nem csukják be, nem rabolják el Pistát. Annál kevesebb vi­gasztalás volt ez Pistára, noha jól esett neki, hogy legalább nem kell elbujdosnia. Demit ért szabadsága, ha elveszté a biztos kenye­ret s csorbát szenvedet a becsülete is. Lehe­tetlen volt fölvidulnia ha elgondolta, hogy mint vegye el ily körülmények közt Rózsit mért tegye szerencsétlené szegény leányt Azt is megfontolta, hogy most már köny- nyen meglehet hogy Marczi bácsi is megtagadja tőle lánya kezét, Közölte is ez aggodalmát Rózsival: de a jó lélek megkisérlé vigasztalni őt, majd hívta menjenek el együtt apjához s kérjék ki jó tanácsát. Nagy megpróbáltatás volt a szegény Marczi bácsira a szerencsétlenséget hallani; hogy is ne, hisz a fiatalok boldogságával az ő reményei is föl lőnek függesztve: pedig mennyire szerette volna öregsége hátra le­vő napjait az uj párral egy födél alatt nyu­galomba tölteni. Belátta ő is, hogy a há­róz polturája 1760—1766, 1 réz fillér 1852- ; bői, 1 réz 3 filléres 1830-ból, II. Ferencz réz 1 ese 2 db. 1800-bol, Osztrák 5/10 kros 3 db. 1858, 1859, 1865 bői, József réz pol­turája 2 db. 1707-bői, Lombardiai 3 centi- simi 1852-ből 1 db. 3 centesimi 2 db. 1822 s 1839-ből, 5 centesimi 1852-ből 1 db., 10 centesimi 1852-ből l db., Viktoria angol királynő indiai fél centje 1845-ből és egy számoló fillére, III. Napóleon 5 centimes-je 185o-ből, 1 Orosz Kopek 1828-ból, 2 réz jeton, 1 réz kegyérem, 1 ólom jeton s egy ólom kegyérem — továbbá N. N. egy II. Ferencz-féle ezüst 7-est 1802 bői, egy M. Terézia-féle réz 1 krost 1752-ből s egy 1848-iki réz 1 krost. — Fogadják a nemes­keblű adakozók köszönetünket. = Halálozás. Rassovszky Márton úr édes anyja, Rassovszky Risko Borbála, f. hó 25-én éltének 74. évében elhalt, te­metése ma vasárnap d. u. lesz. A szegények és szükölködők igen nagy jótevőjüket sirat­ják benne, mert csaknem mindenét szét osztá még éltében a szegények közt. Ny. B! — Zsebtolvajlás. Röckné úrhölgy zsebéből f. hó 19-én farsang vasárnapján a a fehérek templomából kijövet alkalmával tolongás közben 18 frtot tartalmazó tározót kiloptak, — a tettes azonban nem örvend- hetet sokáig a keresménynek, mert alig egy pár óra múlva a „zöldfa“ korcsmában egy vándorló legény személyében, hol egy társával ép áldomást ivott — elfogatott, az eltolvajlott pénz csekély hiánynyal a tettes­nél megtaláltatott. = A Váczon működendő adó­kivető bizottságba 1882-ik évre a megye részéről rendes tagokul B ä h r Gusztáv (Tót-Györk), W i 11 Manó (Vácz), pót-ta­gokul B e n i c z k y Antal (Uj-Pest), és Tóth István (R.-Palota) urak küldettek ki. = 4 „Vácz s vidéki néptanítók egylete“ f. évi márczius hó 5-én d. e. 10 órakor a középvárosi iskola épületben tartandja évi közgyűlését. Tárgyai: 1. Jelen­tések. 2. Értekezés a számtan tanításról és annak történetéről. 3. Indítványok. 4. Tiszt- ujitás. = A dalkör és zeneklubb táncz- vigalma alkalmával jegyekből bevétetett 178 frt. 50 kr. ehhez felülfizettek. R a c s e k Endréné 2 frt. Csinosára György 50. kr ör. Duray János 50 kr. N. N. 50 kr. N. N. 50 kr. N. N. 50 kr. N. N. 50 kr. s igy az összes bevétel 183 frt. 50 kr. a ki­adás tesz 95 frt. 92 kr. s igy a tiszta ha­szon 87 frt. 58 kr. mely egyenlő részben oszlik meg a dalkör és zeneklubb közt. = A dalkör és zeneklubb táncz- vigalma f. hó 20-ikán igen fényes sikerrel folyt le. Ritkán láthatunk annyi s oly dí­szes közönséget együtt, mint e bálon volt alkalmunk láthatni. A casinó-kör helyisége melyet a közgyűlés a legnagyobb készség­gel bocsátott a két testvér egylet rendel­kezésére zsúfolásig megtelt, melyről fogal­mat ad az, hogy a négyeseket 80 pár tán­czolta. A tánczosnők díszes koszorújában ott voltak Acsay Nesztike, Acsay Emma, Ádám Emma, Anrássy Jolán, Balogh Ida, Bezdek Rózsa, Bohus Gizella (B. Gyarmat­ról) Csincsara Mariska, Cseko Róza, Fedor Juliska, Fabriczy Malvin, Györy Juliska, (Kosdról) Holler nővérek. Jeszenszky Ilka, Krenedics Erzsi, Krakker Ilka, Krón Kati­zasságról szó sem lehett; de biztató őket hogy jó orvos az idő, bízzák arra magokat, majd tanácsolta, egy esztendő nem sok vára­kozzanak addig, ennyi időre Pista majd ta­lál valahol új szolgálatot, ha épen közeli­ben nem is távolabb helyen ; sőt igy jobb, legalább mire visszajő, el lesz feledve a falu­ban a dolog s nem esik csorba a becsüle­ten. Addig ő is csak ellesz, ha élteti az Is­ten, abban a rossz kúnyhóban. ITalavány lett e szókra a két ifjú, s mig Rózsi alig birt szóhoz jutni e remegés­től, Pista nem tudva jobbat gondolni, ráállt a jó‘tanácsra. Másnap hiába marasztalták Pistát, meg­csókolta Rózsit még egyszer s elindult, maga sem tudta hová. Fájt neki ezt tenni de igy kívánta a becsület .... Mint megtört virág hanyatlott le a szép leány, mikor Pista elhagyta a házat, úgy- érezte, mintha ifját eltemették volna. Any- nyira erőt vett rajta a bánat, hogy könnyek sem jöttek már szemeibe. De volt is oka az aggodalomra szegénynek. Hisz alig egy rövid hónap hiányzott volna még boldogsá­gukig. De ha belenyugodott volna is sor­sába, balsorsa még nagyobb bünhődést ké­szített számára. Két hét telt el már Pista eltávozása után, hogy Rózsi összeszedve magát újra megjelent a fonóban. Pedig bár sohasem ment volna oda .... A lányok úgy beszél­ték, hogy a csinos Pista legény, mivel nem kapott a környéken sehol szolgálatot, fölcsapott katonának. Gergely gazda beszélt cza, (Lovasberényből) Lázár Julcsa, Májéi” Józsa, Márik Mariska, Mautner nővérek, Mészáros Giziké (Dunakeszröl) Millmann Giziké, Neumann nővérek, Plauka Vilma, Reviczky Matild Reiszmann Gizi, Etel és Ilka, Reitter Panka, Szlatényi Etelka, (V.- Hartyánból) Török Rózsa és Bella, Vadkerty Etel és Erzsi, Váczi Hermin. — ott voltak továbbá. Ádámné, Almássy Györgyné, Acsay- nó, Bezdek Jánosné, Cseko Pálné, Dedénó, Duray né, Fekete Károlyné, Gaál Pálné, Gyürky Károlyné, Hufnágel Imréné, Hufnä­gel Józsefné, Ignáczyné Juhász őrnagyné, Kreuedits Ferenczné, Krakkerné, Korpás Mártonná, Kanszky Emilné, Máté Józsefné, Mészárosné, (Dunakeszröl) Millmann Gózáné özv. Millmanné, Mikuska Jánosné és Ignácz- né, Mandl Lipótné, Neppel Györgyné, No- gell Sándorné, Pécs Sándorné, Racsek Já­nosné, Reiser Béláné, Reiser Henrikné, Reismanné, Sibrik ezredesné, Serédy Ilka, Schöpflinné, Szabó Józsefné, (Bpestről.) Tá- payné, Udrardy Jánosné, Várföldyné, Vad­kerty Lajosné, Vadkerty Mihályné, Váczyné, Velzer Lajosné, Veszelovszkyné, Zmertychné, Zapotoczkyué s még többen kiknek nevei a nagy sokaságban nem jegyezhettük fel. A szünóra alatt a dalkör által énekelt „Pipi- pi“ népdal a közönség nagy tetszésével ta­lálkozott s megujráztatott. Utánna követke­zett az „állat négyes“, melyet Izák Lajos Serédy Géza, ifj. V a r á z s é j i Gusztáv és Gyula urak adtak elő, harmoniumon kisér­te őket Scherer István úr, az egyes állatok humoros bemutatását Zmertych Ödön ur mint az állat sereglet tualajdonosa vé­gezte. A négyes nagy tetszésben részesült, kivált a kutyának természeihű előadása. Ezután Zmertych Ödön és K r e n e- dits Ödön urak együtesen produkálták a törpét. — Végül következett a jelmezes nem­zeti tánczok eljárása a zeneklubb zenéje mellet, általános tetszésben részesült Szin- t e Gábor ur oláh táncza, s S p i s s á k Gyula ur tót táncza, a magyar tánczot Csányi János úr tánczolta a németet pedig ifj. V a r á z s é j i Gusztáv és I z á k Lajos urak, ez utóbbi a csalódásig hűn volt nőnek öltözve. — A mutatványok vé­geztével reggelig folytatók vig kedvvel a tánczot úgy hogy senki sem távozott el elégedetlenül. Kifogás csupán a terem ki­csisége s a nagy hőség miatt lehetett, de ezért mindnyájan azon óhajt táplálták szi­vükben vajha minél több Ily kedélyes es­télyt rendezne a dalkör. = Áthelyezés. T a h y Elek telek­könyvvezető ur a váczi kir.járásbíróságtól a pestvidéki kir. törvényszék telekkönyvi osz­tályához helyeztetett át. Hivatalos jelentés a piaozi árakról. 1882. febr. 24-án tartott hetivásár alkalmával tiszta búza 10 frt 70 kr. 11 frt 75 krig kétszeres 8 j) 50 * 8 70 „ rozs 8 n 45 „ 8 3? 65 „ árpa 7 33 — „ 8 3) " 33 zab 7 » 60 „ 7 33 80 ,, kukoricza 6 n 10 „ 6 33 43 „ méter mázsánként. Felelős szerkesztő s kiadótulajdonos: Ifj. VARÁZSÉJ) GUSZTÁV. is vele, a kitől üzente, hogy so’se látják őt többé a falujában .... Sikoltva rogyott össze e szókra Rózsi, félhalva vitték haza a fonóból s befekteték ékes nyoszolyájába. Erős lázba esett, melyből többé magához sem tért. Az egész, a mit még mondott, ennyiből állott: „Hívjátok vissza . . . Jaj ! Jaj ! Ott viszik a szere­tőmet !....“ Lelkét gyilkolta meg a gonosz hir s har­madnapra ott feküdt meghalva, szépen ki­terítve. Másnap fehérbe öltözött lányok jöt­tek, betették őt liliomos koporsóba, Vigasz- talhatlan lett szegény Marczi bácsi, át­kozta a legényt, a ki igy tönkre tette őket. Pedig, ha tudta volna hogy ártatlan az egészben, s hogy a hir csak koholt volt, mely lányát megölte .... Nótát csináltak később a falu ifjai e szomorú történetből. Egy fiatal lányról szól az, ki a jegyesét nagyon szerette s mikor hírül hozták, hogy besorozták, — megha­sadt a szive .... Ezentúl sokszor látták a falubeliek még évek múltával is két ősz embert egy­mást támogatva a temető felé tartani s a szerencsétlen Rózsi sírjához közeledni. Egy­forma fehér haja volt mindkettőnek, csak az volt köztük a különbség, hogy az egyik még erősebbnek, izmosabbnak látszott. — Az egyik az apa volt, a másik — a sze­retője ............ Fludorovics János.

Next

/
Thumbnails
Contents