Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1882-02-12 / 7. szám
öroppa Mihály városunk szülötte, jelenleg sződi segédjegyzö, az újpesti jegyző jelöltek egyike városunk falai közt végzé 8 osztályú gymnásiumi tanulmányait, a jegyzői szigorlatot szép eredménynyel tette le, szorgalmas s igen képzett egyén, és igy jó lélekkel ajánlhatjuk öt az uj-pesti választók figyelmébe. Képzettsége a jegyzöségben való jártassága, s folt nélküli előélete kellő garan- tiát nyújthatnak a választóknak, hogy ha őt bizalmukkal megtisztelik s szavazatukat reá adják, nem fogják méltatlanra pazarolni bizalmukat. Több váczi polgár.-------------- I X Pestmegy e közigazgatási ki- ! zottsága f. hó 9-én tartotta rendes havi | ülését. A bizottságba beválasztattak Rúd- j nyánszky Ferencz, Rakovszky és j Szivák, Gulner és b. Prónay helyébe pedig Jordán és Kovász n a y. — Ha- j tároztatott, hogy az adófelügyelö, ha fegyelmi i eljárást akar foganatosítani, a szolgabirót ! tartozik megkeresni és a közigazgatási bizottság elé hozni az ügyet. A folyó évre a pestvidéki kir. törvényszéki börtön megvizsgálására kiküldettek: Jordán, Fö 1 d- v á r y Mihály, Halász Móricz, Szivák Imre és a tiszti főorvos. — Tóth József tanfelügyelő hatáskörének kiterjesztése ügyében tesz indítványt s kéri hogy első fokú határozati joggal ruháztassék fel, — ez kiadatott egy szükebb körű bizottságnak. A tanfelügyelő jelentéséből kitűnt, hogy 76 községi biró ellen rendeltetett el a pénzbírság az iskolai mulasztások hanyag ellenőrzése miatt. Bejelentetett végül, hogy pestmegye területén 350 gőzkazán van működésben, a múlt évhez képest 25 darabbal szaporodott. Vidék. Kösd, 1882. febr, 5. T. Szerk. ur! Azt hiszen nem lesz érdektelen b. lapja olvasói előtt ha röviden tudósítom a | községünkben e hó 3-án lefolyt megye bizottsági tag választásról. A választás előtt nagyban folyt a korteskedés itt és az ide tartozó községekben. Három jelölt volt felléptetve: Haj den Antal kosdi föerdész G a a 1 Mihály agárdi ev. leik. és M á c s i k Gyula kosdi ref. tanító. A választás napján azonban H a j d e n Antan a főszolgabíró iránti tiszteletből visz- szalépvén öt kérte maga helyett kijelöltetni. Ennek következtében a választás uj fordulatot vett s Somogyi István szolgabiró úr átalános szótöbbséggel a megyebizottságba beválasztatott. A választás heves küzdelembe került, miután az agárdiak erősen saját lelkészük megválasztása mellett működtek de S o- m o g y i urnák egy buzgó váczi hive oly élénk működést fejlett ki a választók capa- czitálása körül, hogy végre is övé lett a győzelem. Egyúttal megemlítem azt is hogy a múlt héten megejtett biró választás alkalmával S c h m i d t volt biró elhalálozása következtében Nagy Sámuel lett megválasztva bírónak: maradok tisztelettel. ________ r. I. Szirák, 1882. febr. 5. T. Szerk. ur! Városunkban e hó 4-én a sziráki kaszinói könyvtár javára tombolával egybekötött tánczvigalom rendeztetett melyen a helyi és vidéki intelligentia nagy része megjelent, igy a mulatság igen jól sikerült. A négyeseket mintegy 40 pár tánczolta s a vig kedv nem is csökkent egész a reggeli órákig mert még akkor is együtt volt az egész társaság- A jelenvolt hölgyek közül a következők neveit tudtuk meg : Degenfeld Lajosné, G ö t z Ferenczné, Hóivá t h n é, M é h e s n é, Ondreovics- né, Révayné, Schmidt Józsefné, Szabó né, Via d ár Miksáné úrnők továbbá Adorján Aranka, B o d o n y i Erzsi, D i v i n y i Erzsi, G1 óz, k. a. Hep- a er Erzsi, Lörinczy Erzsi és Rózsi, M e c z k y k. a. Méhes Mariska, Oláh 1c. a. Schmidt Erzsi, V 1 a d á r Vilma äs Biri kisasszonyok s még számosán. A könyvtár részére a tombolából s a ?elülfizetésekből szép összeg maradt fenn. A jelen voltak egy emlékükben sokáig fenmaradó kedves est benyomásaival oszoltak szét. r. 1. Csarnok. Farsangi karczolatok. Innen onnan elmúlik a farsang s daczára annak, hogy a kalendárium veres betűi jó regen hirdették vizkereszt napját, a farsang kezdetét, nem igen sokszor hoztunk áldozatot Terpsychorének, de azért, habár keveset is, de jól mulattunk. Nem állhatok tehát ellent, hogy Car- neval urfl dicsőítésére toliamnak nehány karczolatot meg ne engedjek. Mindig irigyeltem a báltudósitó sorsát, kit a föld legboldogabb halandójának s leg- irigylendőbb emberének tartottam. De hogy is ne ? Van-e a báltudósitónál nagyobb úr? Neki jutnak a legnyájasabb mosolyok, lekötelező szempillantások. Kosarat senkitől sem kap. Ő a hölgyek kedvencze, s majdnem a farsangi esték kizárólagos hőse. Irigylem is a sorsát, de még soha sem próbálkoztam meg a báltudósitó szerepével mert őszintén szólva, nem éreztem magamban elég talentumot e fontos szerepre. De hogy e téren való járatlanságomat némileg palástoljam megpróbálkoztam e farsangi karczolatok írásával. Olvasóimra bízom, ítéljék meg, sikerültek-e ? * % * Ha a bálterembe lépünk első, mit a belépti jegy mellett kezünkbe nyomnak: a tán ezren d. Kezdem tehát a tánezrenden: Feszes csárdás. A kezdet nehéz. Senki sem akar első lenni. Még senki sem melegedett bele, a czigány sem húzza oly jó kedvvel. Alig hangzik egy két „hogy volt“ s elhangzik a zene. I. Ismerkedő négyes. A czigány rég megadta a jelt. A rendezők száguldanak ide oda, mert ezt legnehezebb össze hozni, a párok sétálnak, csacsognak, vis á-vist keresnek. Szegény rendező torka kiszárad. Végre megindul s rendben lefolyik. A párok ismerkednek. Andalító keringő. Gőzerővel indul egyszerre 60 pár. Kergetik, hajtják egymást. Az unott úrfiak is vállalkoznak egy-két „ehren tour“-ra. A párok zwei, drei, — sechs schrittben lebegnek tova. Némelyik Tár ez a. Bálban. „Ki a legszebb? legbájosabb?“ „,Ki ?,... nem tudom .... kérem !....“' „Ki tetszik önnek legjobban? Ezt mondja meg nékem!“ Szabad adósa maradnom? Nem néztem a nőket.“' — Nézi és az a csillagot Ki a napba nézhet! —„Mint találja azt a nőt ott ?“ „,Tess .... melyiket ? .... kérem ....“' „Ki vis-á-vis tánczol velünk Ezt mondja meg nékem!“ „.Fehér ruhás, kék sávokkal ? Nem látok rajt szépet!“' — Hogy volna szép ....csillag.....annak, Ki a napba nézhet — Hogy nézne mást, hogy látna mást, Kit elbűvölt lényed ? ! . .. Keresi is a csillagot, Kire szemed fénylett, Hogy néznék mást, hogy látnék mást, Hogy tetszhetnék bárki: Nincs senki hozzád hasonló, Nincs e földön .... senki! Nyiry István. A falu bolondjai. — Népies beszély. — Irta: ZL/Tolnár Ulászló. (Vége.) Vasárnap délután volt, szép tavaszi idő. A falu apraja-nagyja uj életre ébred ilyenkor a hét fáradalmai után. Itt a legények csoportosulnak azon tanácskozva, hogy mikép tölthetnék el ezt a pihenésre szánt napot. Rendesen ez a pihenési nap szokott az lenni, melyen sokkal inkább kifárasztják magukat, mint az egész dolgozó héten. De hagyjuk el a falu belsejét, hol már most igy három óra tájban úgy sem lehet látni mást, mint ajtatos öreg embereket és asszonyokat, akik épen vecsornyéről jönnek és ferde szemmel nézik a sok fiatal legényt, akik zajongva állanak az utcza sarkokon, ahelyett, hogy az istennek hálát adnának a templomban — Ilyfélét gondolnak magukban a jámbor öregek. Jerünk ki a mezőre, mely most szintén ünnepelni látszik a tavasz — öltöztette tarka virág — köntösben. A Tisza a nap fényétől megaranyozott hullámait halk suttogással vontatja medrében, és a part virágainak szirmait csendes szellő mosdatgatja a csobogó habokban. Ide a mező virágai közé gyűltek ma a falu leányai, virágai . . . Foly a játék! Jó kedvvel ugrándoznak a leányok a sima pázsiton. És a sok leány közül kitűnik Telkes Julcsa deli alakja a kinek most szokása ellenére nincs teljesen jó kedve: hogy is volna, mikor legjobb barátnőjét is szomorkodni látja amott félre vonulva. Pedig ha tudná, bogy az mily. gyűlölettel viseltetik irányában. Csak tudná sötét gondolatait, melyek az álnok leányt most foglalkoztatják .... Klári, ki eleinte részt vett a leányok játékában, egyszerre csak vidám hangon kiáltott fel, úgy hogy mindnyájan de különösen Julcsa egészen elcsodálkoztak rajta. — Lányok ] tudjátok e mit játszunk ? — kérdező Klári az egybegyülekező csoporttól. — Mit? mit?! — kiáltanak fel valamennyien. — Hát — kezdé Klári, — kössük be valamelyikünk szemeit, kendővel és a többiek addig ugdrándozunk körülötte, mig egyet meg nem fog, és akkor aztán annak kötjük be a szemeit. De hiszen minek magyarázom, hisz mindnyájan tudjátok — Játszunk lányok szembe kötősdit ! — Tudjuk, játszunk ! — kiáltozának. — De ki hagyja elősször be kötni szemeit? — szólalt fel egy éles hang. Julcsa, azért is mert Klári indítványozta e játékot rögtön ajánlkozott. És bekötök szemeit. Ijedten nyújtotta ki kezeit amint hirtelen sötétbe maradt. óh ha tudta volna, hogy ez rá nézve örök sötétség leend! A játék elkezdődött. A leányok zajongva, tapsolva ugrándoztak Julcsa körül, ki csak néha nyújtotta ki karjait egy—-egy mellette elsuhanó leány után. — Erre csörög a dió ! — harsant fel most Klári csengő szava, mit erős tapsolás követett. Julcsa rögtön figyelmes lett barátnője hangjárá és a folyton hangzó tapsolás után irányzá tévedező lépteit. Klári tapsolt és hátrált a Tisza felé. — Ne menjetek a Meredekre! — kiáltottak a bátra maradi leányok. Klári! Julcsa! De Klári rá sem halgatott és Juh csa is folyvást annak hangja után haladt. Most a Meredekre értek, mely alatt a , dagadt viz gyorsan hömpölygeté hullámait. Klári vadul nézett alá. — Julcsa! Most fogj meg ! — kiáltá. Julcsa utána kapott, Klári félre ugrék, mire amaz a meredekről lelépve a hullámok közé bukott. Szivrázó sikoly hangzék fel, azután csend lön. Csak a dagadozó hullámok sebes hömpölygetése hallatszott. Klára először rémült arcczal nézett alá: Talán gonosz tette nagyságától borzadt el? Arcza egy ideig kifejezéstelen alakot ölte fel, majd nemsokára görcsös kaczagás j fogta el. — Ez — mennyasszony — ágyad — tördelő és hosszú kaczagásban tört ki. Megőrült . . . * * * A leányok sikoltozva futottak be a faluba Első, kivel találkoztak, véletlenül épen Báti Sándor volt. — Julcsa a vízbe esett a Meredekről | — mondák lelkendezve. — Mező Klári . . . | ügyetlen tánezos aztán, tánezosnője boszan* tására fünf schrittet is csinál, a melyért a terem közepén köszöni meg neki a tánezot, nehogy elbukjék vele. Az ügyes drei-schritt tánezos, előre feszitett karjaival helyet csinál, placet kiállt s lebegve lejt a terem hosszában. Ezt már megujráztatjuk. Tétovázó tipegő, lengyelke. Egyik közönségesebb a másiknál. „Allesz ánz, mint a német táncz.“ Csupa merő ugrálás. Minden aesthetika nélkül Azonban az Ízlés sokféle. II. Szivnyitó négyes. Ráfogták, hogy ez a szerelmesek négyese s talán igaz is. Mindenütt örömmosolygó arezokat láthatni. A figurák rendesen összezavartatnak a bohós- kodó, pajzánkodó párok által. Hihető ebből, hogy nem csak a tánezban, de a szivekben is konfúzió van. E négyest nem lehet gya- nusitgatás nélkül táuczolni. A mamák com- binálnak. Kábító gyors polka. Őrületes gyorsaságban forognak a párok, száguldoznak, dulakodnak, még lélekzet vételre sem érnek rá. Fodor, uszály, frakk-szárny, csak úgy repül. Igazi repülés. Réme a mamáknak és férjeknek, Valódi haláltáncz. Szülióra. A lábak szünetelésével a fogak táncza kezdődik a pohár és tányér jó zenéje mellett. Prózai dolog ez, s azért a szépnem nem is igen gyakorolja. Ők a táncz boldogságával vannak eltelve. — A czigány behurczolkod'k az étterembe, mert őneki a szünet szüret, miután a lányos asztaloknál ülő fiatalok nem dobálnak pi- czulát — hanem banknótát. Foly a bor, pezsgő, húzza a Marczi a fülbe keservesen hogy : „Jaj be csillagos az ég, Majd eszedbe jutok még.“ Eleven tarka képet nyújt a szünóra, melyet folytatásban láthatunk a Souper csárdásban. A kedv tetőpontját éri el, sava borsa e csárdás a bálnak. A bor, zene mámorit s mindkettő a labakba megy. Kitörő lelkesedés, szenvedélyes öröm látszik mindeniken. Kendő lobogtatás, ujjon- gatás, „Soh’ sem halunk meg, Soh’ se lesz reggel!" Négyszer-ötször ujráztatják s a mámoritó czigányzene mellett ki nem fáradnának, ha tán reggelig húznák is egy folytában. A „hogy volt“ folyton megújul, s végre is a czigány dől ki s elhallgat. III Maradék négyes Ezt már csak a kevésbbé kedves udvariók kapják. Parthie négyesnek is hívják, mert ez legalkalmasabb arra, hogy ilyen ügyekről értekezzünk. Már ebben kevesebben tánczolnak. Több a hely, fogy a közönség. Utánna aztán vegyesen jöu össze vissza, Tovább nem szólhattak. A legény fájdalmas kiáltást hallatott. Futott, rohant a Tisza felé .... Klári még mindig ott állott kaczagott. Előbb oly tüzes szemei most fénytelenek valának és tévedezőleg jártak körül. Sándort a mint közeledniláta, elébe szaladt. — Sándor! Vőlegényem! — kiáltott, miközben arcza torz kifejezést ölte fel. A legény amint meglátta az őrült leány dúlt arczát, lábai mintha gyökeret vertek volna. Elrémült és hosszú ideig merően nézott rá, majd ezen felkiáltásai: — Te ölted meg őt! Átkozott ! — hátra taszitá. Az őrölt leány a talajra vágódott, először dühösen ugrék fel, majd hosz- szú kaczagásban tört ki és a legény után futott, ki amint meglátta szegény Juícsának egy hínár gyökerében megakadt kendő-kötelékét, a hullámok közé ugrott azon reményben, hogy még ott találja szeretett aráját. Hasztalan . . Messze vihetik már ama drága zsákmányt a folyónak futó habjai! A szerencsétlen legény még holtan sem lelhető föl szeretőjét és őt magát is eszméletlenül húzták ki a hullámokból. . . . Sándor hagymázba esett, melyből kigyógyult ugyan, de eszét elvesztő.... Ez esemény óta harmincz esztendő folyt le. Az őrült legény és leány meg öregedtek, de ama helyen mindennap és minden éjjel találkoznak egymással. Ez Agvagos falu bolondjainak a története, melynek adatait kocsisomtól haliám, ki mikorra ezeket elbeszélte, már virradni kezdett. Utunkat tovább folytatók és én az egész utón arról gondolkodtam, hogy ime a paraszt is meg tud ám őrülni szerelmében holott én azt eddig ú r i dolognak tartottam.
