Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1882-12-17 / 51. szám

= Magyarosod unk. K i n t z 1 e r ® Gyula váczi illetőségű szt\ m. kátai lakos Küzdőre, Viliiéi m Ferencz váczi szü­letésű bpesti lakos Dósára magyarosítot­ták vezeték nevüket. = Kigyógyult elmebeteg.S zu li­ter Veronika váczi születésű hajadon — ki Budapesten mintegy két hónappal ezelőtt — mint azt lapunkban is említettük — megőrült s magát JBlaliánénak képzelte, f. hó 11-én a lipótmezei tébolydából gyó­gyultan kibocsáttatott. — A falu rossza. A városunkkal szomszédos Dukán Maskara János mint hír­hedt garázda ember volt (ismerős, ki fiatal kora daczára már több Ízben ösmerkedett meg a börtönök levegőjével. Félelme volt családjának, anyjának, feleségének. Ezek el­leni erőszakoskodásai miatt került tegnap ismét a váczi kir. járásbíróság kezeibe. Be- kisértetése alkalmával azonban egy nála el­rejtve volt beretvával nyakát megmetszé, úgy hogy a vér egészen elboritá, de ugyan­abban a pillanatban az őr kezei közül ki­bontakozott, megszökött az esti homályban. Az őr utána sietett; a rendőrök is nyomá­ban voltak. Sikerült is ott még az éj folya­mán Rajcsányi József és Ilekli József rend­őröknek, dicséretet érdemlő buzgó együt­tes működésük folytán, letartóztatni, s most a bíróság istápoló őrizete alatt várja a reá kiszabandó büntetését. = Mikor a sertések fiakkcrez- nek. Hát biz az megesett a múlt pénteki hetivásár alkalmával, hogy városunk kapi­tányé tort akarván tartani, először is a megkivántató áldozatról gondoskodott, pró- zailag szólva: sertést vett. Megkérte aztán Kecskés komáját, hogy szíveskedjék a sertést hazahajtani, mit ő készséggel el is vállalt. Azonban nem azért fiakkeres ő, hogy gyalog hajtsa a sertéseket, — egyet gondolt s feltette kocsijába a vásárolt ser­tést s úgy fiakkerezte haza a kapitány ud­varába nem kis mulatságára a szemlélő közönségnek, ügy halljuk, hogy a Tragor — sarkon ácsorgó —- „povalyacsok“ igy sóhajtottak fel „Hej mennyivel jobb dolga van a kapitány sertésének, mint nekünk, azt fiakkeren hordozzák, mi meg itt nyo- morgunk éhen szomjan, ázva, fázva. Igazuk volt, de hát még is csak jobban érezhetik magukat, mint azt kit fiakkeren visznek — a vesztőhelyre. — Hát most már hogyan üljünk mi abba a fiakkerbe a melybe, ser­téseket szállítottak? Erre feleljen Kecs- kécs úr! = A váCEi múzeum egylet ré­szére ajándékoztak: Bohárcsik Karolin k. a. két török réz érmet és egy bajor ezüst tízest 1862 bői. Hajdú Józsefül' gy romániai réz 10 bánit, 1S 6 7 - bői s egy német birodalmi réz két fillérest 1874-ből. Fodor Imre úr egy M.-Terézia féle réz polturát 1763-ból. C z i b u 1 a Antal ur egy aranyozott réz medallion! melyen fél dom- bor műben egy magyar király mellképe látható. Terpitz Gyula úr egy sclavoni részére veretett magyar ezüst érmet a XIII. századból. Bogán yi Gyula úr két drb. római bronz érmet, S ebül 1 e r Lajos úr, egy osztrák réz 5/10 krost 1859-ből s egy % krost 1816-bó. Rácz István (a Marczi bandájá­nak tagja) egy darab ásványt. II aj du Jó­zsef úr 2 db, II Ferencz féle réz 3-ast és egy réz l est 1880-ból, s egy MTerézia féle egy krost 1763-ból. = A cigarette. Sokan vannak, akik meg nem engedik, hogy közelükben szivar­kára gyújtson az ember. Pedig ma már át alános használatnak örvend az a kis pa­piros tekercs. Sok jó tulajdonsága ajánlja, úgy hogy nem veszi számba a dohányzó, ártalmasságát. Először is jobban gondos­kodhatunk finom jó dohányról. Nem kell félnünk, hogy drága pénzen vett szivarun­kat el kell dobnunk, mert nedves, mert nem szelei. Másodszor a cigarette könnyű, ha csak ínyünket akarjuk csiklandozni, megsodorjuk, rágyújtunk, egy pár szippan­tás — és élveztünk. Éppen azért olcsó is és a mai világban a legajánlatosabb erény a takarékosság, még az élvezetben is. Végre pedig — nem robbanhat fel. Ez nevezetes pont manapság Magyarországban. Ezekkel az előnyökkel szemben az a nagy hátránya van, hogy a cigarette-papir sava megmarja a száját, a papirsejteken át felszivárog az ártalmas nikotin. Egy idő óta vannak ugyan viaszos szivarka papírok csakhogy azok sem felelnek meg a czélnak. Legújab­ban olyan papírokat készítenek Párisban, melyek vége ámbrába van mártva, a niko­tinoldat tehát nem hatolhat be a szájba s a dohányfüst is kellemes illatúvá szűrődik az ámbrán. Tessék tehát bátran sodorgatni a kacér cigarettákat uraim és hölgyeim. (P. H.) Szerkesztői üzenetek. — Bakos Sándor úrnak helyben. Örü­lünk az érdeklődésnek, de inkább prózát kérünk, mert versekkel bőven el vagyunk látva. — Kecskemét. Ubland kápolnája már rég megjelent többféle fordításban. „Jolánka emlé­kezete“ jönni fog. — Mé mealy Imre úrnak Aszód. Türelem. — Kolostorban. Jönni fog. —S*énásy Aladárnak. Helyben. Szép a törekvés, csak gyakorolja magát de még korán van arról ábrándozni, bogy művei a nyilvánosság elé ke­rüljenek. Majd idővel. elöljáróság hivatalos jelentésének, hogy a nép, daczára hogy a gyógyszereket közkölt­ségen kapja, még sem akar orvosi segély­hez fordulni, kijelentvén több ízben, hogy az ég végezése ellen úgy sem használ sem­miféle mediczina. = Hymen. Dr. Tergina Gyula a nemzeti rauzeum őrsegédje lapunk munka tár­sa eljegyezte Lukovics Irma kisasszonyt Lukovics József fővárosi kereskedő kedves leányát. Fogadják a boldog jegyesek szeren- csekivánatainka ! — Ab e lesz Samu hely­beli kereskedő eljegyezte Bérc zeller Vilmos B.-Gyarmathi földbirtokos kedves leányát Ernes ztinát. — Magyar pénziutézcíck és részvény vállalatok országos nyug­díjintézete. A fővárosban egy a pénzin­tézetek és iparvállalatok tisztviselői kara legvitálisabb érdekeit felkaroló mozgalom indult meg, czélja különösen a hazai pénz­intézetek részére, melyeknek tudvalevőleg nlig 10%-a bir elégséges nyugdíjalappal, egy közös nyugdíjintézetet létesíteni. Az eszme, mely a Magyar Pénzügy czimü pénzintézeti szaklap hasábjain vettetett lel először, élénk támogatásra talált úgy buda- pest mint vidéki mérvadó körökben, és megvalósulása, illetve a közös pénzintézeti nyugdijegylet megalapítása már teljesen biztosítottnak mondható. Az érdekeltek — intézetek és tisztviselők — felkéretnek elő- legesen, lehetőleg még az alakuló közgyű­lés előtt kötelezettség nélkül jelentkezni Kormos Alfréd urnái (az egylet titkárá­nál) Budapesten (Y. kerület.) =i A táviratokban a czim rövidí­tés is használható, ha erre az illető ezég, ki czim ét rövidítve akarja használni enge­délyt nyert, melyért köteles minden év elején 20 frt lefizetése mellett folyamodni az illető Helyi távirda főnökhöz. = Uj távirdal szabályzat. A közmunka és közlekedésügyi m. kir. minis­ter a távirda használatát fokozottabb mér­tékben igénybe vevő magán feleknek alkal­mat akarván nyújtani, hogy távirataikat a lehető legrövidebb idő alatt adhassák fel, megengedte, hogy az ily felek által feladott táviratok az 1883. évi január hó 1-től kezdve, az egyes távirda állomásoknál hi­telre is elfogadtassanak, még pedig a kö­vetkező feltételek alatt: 1. A magán táv­iratoknak utólagos leszámolás mellett fel­adása csak az állami fő és tiszti állomá­soknál és csak a táviratokat jelenté­keny mennyiségben feladó feleknek (p. o. hírlapoknak, pénzintézeteknek, kereskedő- és iparos-ezégeknek, vállalatoknak stb.) en­gedtetik meg; még pedig egy engedély alapján csak egy megjelölt állomásnál. 2. így valék én is kellemesen meglepve mindőn báró Metzger barátomat s szere­teti e méltó szép nejét meg pillantottam a mint a nevemet szólító hangok felé fordu­lók. A távirda hivatalból integettek barát­ságosan felém s én siettem hozzájuk, mint egy messziről oda tévedt madár, a váczi ismerősökhöz. Örvendtünk egymásnak. Én elmond­tam nekik a legújabb sütetü váczi plety­kákat, ők pedig a fürdői éleményeket me­sélték el. Ozsonnához ültünk a czukrászboltban midőn a sétatéren megszóllalt a czigány- zene, épen az nap utoljára. Itt-ott mutatkozott a zene hangjai ál­tal oda csalt nehány vendég a sétányon — biz az a csinnadrattás török induló nem is igen érdemelt több hallgatót. Mennyi­vel különb a mi Marczink! Már bizony ily fürdőben jobb zenéről is gondoskodhatnék a fürdő igazgatóság s hiszszük, hogy a mily derék ember a polgármester ur, ezt jövőre meg is cselekszi­Elijesztve a török mars hangjai által az egész kis társasággal felszedtük sátorfán­kat s behajtottunk Bártfa városában. Ott aztán az aranyifjúság (mindössze nehány szál) rettenetes irigy szemekkel né­zett rám, mikor a szép báróné társaságá­ban vacsorához ültünk. Fogyasztottuk Gambrinus italát a komlóiét, mert hát Bárfcfán nincs se „Cse- kei“, se „Törökhegyi“ — s igy a sör mel­lett kelle maradnunk. Végre is búcsút kellett vermem a szép társaságtól s egyúttal Bártfától is. A szerencse üldözni látszott. Utitársul egy miskolezi szép asszony — de gerite non sancta — kínálkozott. Szives örömest el fogadtam őt utitár sül, hisz egy kocsiba kényelmesen elfér­Az engedélyt, az ezt igénybe venni szándé­kozó félnek Írásbeli beadványban azon táv- irdaigazgatóságnál kell kérni, melynek ke­rületéhez az illető távirda-állomás, hol táv­iratait ily módon feladni kívánja, tartozik. 3. Az illető fél az engedély megnyerése után köteles feladandó távirdai dijának fe­dezetéül a forgalma árányában kiszámított, de legalább is 50 forintnyi összeget a táv- irdaigazgatóság által megjelölt távirdai pénztárba készpénzben nem kamatozólag, 8 nap alatt letenni, táviratait az engedély­ben megjelölt távírdánál e czélra vásárlandó alább körülírt feladási lapokra Írni, s úgy a feladási lapra mint az ahoz tartozó szel­vényre bélyeg nyomatát alkalmazni vagy nevét világosan olvashatólag ráírni, az ál­tala feladott táviratok szelvényeit a távirda- állomás, illetőleg pénztár felhívására az en­gedély különbeni megszűnésének terhe alatt 24 óra alatt készpénzben beváltani. 4. Az előbbi pontban említett sárga szinti papírra nyomtatott, szelvénynycl ellátott és 62 (a b vagy c) számmal jelölt feladási lapok ára 100 példányt tartalmazó füzetenként 2 frt 25 kr. Elrontott táviratlapok az eladó ál­lomásnál darabonként 1 kr. befizetése mel­lett cseréltetnek ki újakkal. 5. Ha engedé­lyes a kedvezménytől visszalép vagy ha az engedély bármely más okból megszűnik, a letett összeg, illetőleg, a feladott táviratok esetleg még be nem váltott szelvényeiért esedékes dijak levonása után abból felma­radó rész, az engedélyesnek a pénztár ál­tal a letétről kiállított eredeti elismervény visszaszolgáltatása mellett bélyegmentes nyugtára visszafizettetik, de engedélyes is köteles a fel nem használt feladási lapokat visszaadni, mikor a még fel nem bontott sértetlen füzetek teljes“ árban, egyes la­pok pedig 11JÍ krajczárjával váltatnak vissza. = Mátráiékor előfizetői Etilét bátorkodunk tisztelettel felkérni, miszerint az évnegyed vége közeledvén, szíveskedje­nek a hátralékban levő illetékeket mielőbb megküldeni. = Nimródjaink figyelmébe. Sződ község telkesei és zsellérei tulajdona­it képező vadászati jog, mintegy 2000 hold- nyi területen f. évi Deczember só 24-én d. e. Sződ község házánál megtartandó árlej­tésen 1883 évi január 1-től három egymás­után következő évre bérbe fog adatni. A kikiáltási ár 30 frt. = A Pest megyei állattenyész- tést előmozdító egyesület alakuló közgyű­lését jövő 1883 évi január bó 5-én d. e. 10 órakor a megye székházénak nagy ter­mében fogja megtartani. Az egylet eddig- elé 11220 ft. tőkével rendelkezik. tünk s a nőkkel szemben az ember csak nem lehet antisémita! Az utazás kellemes volt de rövid ideig tartott, mert Miskolcznál, már elváltunk — ő menvén t. i. boldog férje — én pedig a szeretetre legméltóbb nagynénik karjai közé Egerbe, Fővárosi levelek.*) I. (Rohamos események. — Mikszáth Kálmán ka­bátja. — Gyulai Pál bonmotja. — A becsület. — Állatvédő pisztolyok. — Leben und leben lassen! — Domahidy és a párbaj. — Sár az arezokon és utczá- kon. — Páris. — Jubileumok. — Krisztkindli.) Rohamosan kergetik egymást az ese­mények és a krónikairó alig győzi azokat följegyezni.— Ma Mikszáth Kálmán ka­bátját lopják el a Kisfaludy-társaságban, holnap már a közlekedés ügyi minisztérium­nál födöznek fel gazbandát s holnapután ki tudja mire ébredünk, még talán a ka­rácson kis angyalkáját is gyanúba keverik, hogy ami ajándékot hoz, azt valahol el­zsebelte. Ma már mindenre el lehetünk ké­szülve ! De, hogy Mikszáth Kálmán kabát­jára visszatérjek (a kabát úgy sem tér már többé vissza.) G y u 1 ai Pálnak egy jó bon- mot-ját kell róla följegyeznem. A nagy bot­tal járó kis kritikus ugyanis egyenesen Szász Károlyt vádolta, hogy az ő révén veszett el az a téli kabát, bizonyosan át akarja „fordítani!“ Különben vigasztaló, hogy nem az egyedüli lopás ez, mit a Kisfaludy-társa­ságban elkövettek . . . *) Hevesi József fővárosi hírlapíró új évtől kezdve, minden héten fölkeresi lapunkat egy fővá­rosi levéllel, mely a fővárosi nevezetesebb társadal­mi mozzanatoknak lesz kft tükre. Hiszszük, hogy olvasóinknak szolgálatot teszünk, mikor lapunkban állandó rovatot nyitunk a fővárosi események szá­mára. Szcrlc. De hát úgy van az : egyiknek a ka­bátját, a másiknak a becsületét lopják el, mióta a becsületet nem tekintik egyébnek ruha darabnál, melyet ki is, be is lehet fordítani s mégis bunda a bunda ! Akinek nem tetszik, ám tessék annak a pisztoly csőve elé állani. Az igaz, hogy a pisztolynak is lejárt a becsületi, amióta Hermann Ottó bátyánk elmondotta titkukat, melyszerint nincs az a jó lövő, aki 10 lépésről találna velük. Valóságos állatvédő pisztolyok! Mint a hogy N é m e th Bérezi elkeresztelte. De ez azért nem akadályozza a lovagias érzüle­tet, hogy magának elégtételt ne szerezzen, ha kell, a megyeri erdőben vagy a régi lóversenytéren. No de sok kárt nem okoz­nak egymásban, lévén e sisakos lovagok elszava: „Leben und leben lassen!“ És ennek a körülménynek fogjuk köszönhetni, hogy maholnap a párbaj, ez a középkori intézmény redukáltatni fog értékére s nem fog egyébnek tekintetni kakaskodásnál, me­lyet egy kis érvágással le lehet csilla­pítani. De azért Domahidy képviselő úr javaslata még mindig nem vált tárgyta­lanná. Sőt nagyon is nagy szükség van még olyan tekintélyes bizottságra, mely erkölcsi súlylyal bírjon s Ítéletét többnek vegyék, mint a platzon félresülvöltő golyóbisokat. Ha Domahidynak sikerül azt a bizott­ságot megalakítani, elmondhatja magáról, hogy igen üdvös intézménynek vetette meg alapját. És akkor reméljük vége is lesz már valahára annak az örökös sárral való dobálózásnak, mit a közélet terén szere­pelő egyének egymás arczának bemázolá- sára véghez visznek . . . ... A fővárosi tanácsot e sárral és szeméttel való dobálózás már annyira elbi- zakodottá totte, hogy az utczaseprést is teljesen fölöslegesnek találja és ha egy na­pon botrány elő nem fordul (az igaz, hogy ez ritka nap !) nagy sarat kell az utczán taposnunk . . . . . . Egy kis Párist képez e sötét ké­pek közepette, melyekkel társadalmi viszo­nyaink között lépten-nyomon találkozunk egy pár igaz érdem méltatása. Ámbár maga ez a méltatás nagyon is gyarló kifejezés­ben ölt alakot. Jubiliumi ünneppel tisztel­jük meg azt, aki szeretetünkre és becsülé- sűnkre érdemet szerzett magának, de mint minden amit túlhajtanak, úgy a jubileumok is teljesen lejárják már magukat. Nem is csoda ! Ma már mindenki jubilál! Az ezredik gombócz elfogyasztása — jubileum! az 500-ik forint elverése—jubileumi a 200-ik zsebmetszés — jubileum! a 100-ik szivar elszívása — jubileum ! az 50-ik vers meg­írása — jubileum ! és igy tovább! A fővá­rosban rövid két hét alatt vagy 10 jubi­leum volt részint megtartva, részint jelezve. Ezek között persze akárhány érdemes is akadt: Fele ki né jubileuma, Ybl építész jubileuma, Friedmann kántor jubileu­ma, N á d a i jubileuma, a kereskedel­mi akadémia jubileuma stb. stb. . . . Szóval egyrészről sötét, sivár tár­sadalmi képek, más oldalról ad absurdum túlhajtott kegyelet . . . A karácsony ünnepe bizony nem hoz­hatna kedvesebb krisztkindlit ennek a sze­gény hazának mint azt, hogy polgárai egy­mást kölcsönösen becsülni tudják s ahelyett hogy egymás ellen áskálódva a társadal­mat ásnák alá: egymás mellett igaz elvekért küzdve, egy egészséges társada­lomnak vetnék meg biztos alapját. Hevesi József.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents