Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1882-12-10 / 50. szám
= A Csendőrök f. hó 5-én érkeztek városunkba, hol működésűkét január elsején kezdik meg. = Csendélet Harasztiban. Meg- jővén az uj bor, megjött a nép kedve is. Elfelejt ez ekkor mindent; el a családi nyomort, el az adót, el annak végrehajtását és „mulat.“ Hogy aztán ily gyakori és csoportos mulatások gyakran mily végzetesek szoktak lenni, arra példa a kővetkező eset is, mely a Vácz Ilartyántól alig egy negyedórányira fekvő Haraszti pusztán esett meg a műit hót végén. A puszta szőllőkkel van körülvéve, mely szőlőkben kunyhók is vannak, azokban minden estefelé mulat a nép. A puszta béresei sem leven viaszból, mint a féle „bormegisza“ emberek, ők is kikinéznek oda s kapván egy két pohár bort haza mennek és ott jámbor kalandok és élemé- nyek elbeszélésével szoktak az időt eltölteni. A múltkor azonban nem igy történt. A béresek a szokottnál több bort is kaptak, s jókedvükben valami csekélységen összekaptak úgy hogy 3 béres vasvillával s más effele fegyverrel úgy helybenhagyta egymást, hogy kettő felgyógyulásához kevés a remény. Az összeütközésnél az általános hadvezeii jel szót: „Üsd a fejét ott nem sántul meg' követvén, mindháromnak feje szét van hasogatva. — Mcrcskedőiuk és iparosaiul« ügyeimébe. — Több kereskedő és iparos részéről panasz tétetett a m. kir. föld- mivelós ipar és kereskedelmi miniszteimúlnál amiatt, hogy a kereskedő segédek és ügynökök, áru megrendelések gyűjtésében a közigazgatási hatóságok által több városban megakadályoztattak. —- Ezen panasz folytán a nevezett szak minisztérium í. évi. 43302 szám alatt akként határozott, hogy' az 1872 évi AIII. t. ez. alapján kimondta, .miszerint iparosainknak és kereskedőinknek- úgy saját mint mások készítményeire nemcsak lakhelyükön hanem azon kívül is az ország bármely helyén, sőt az oszt. birodalmi tanácsban képviselt országokká! 1878 ik évben kötött XX. tcz. XIV. czikkelyóben foglalt viszonosságnál fogva a monarchia másik felében is, valamint megfordítva az oszt. alattvalóknak a magyar korona területén, megrendeléseket gyűjteni vagy gyüjtetni jogukban áll. — Kimondta végül ezen miniszteri rendelet, hogyr az 1872 évi Vili. t. ez. 32. §-ában. foglalt azon korlátozás, mely szerint az említett Készítmények elad á s a a telep vagy fióktelep helyén kívül csakis havi vagy országos vásárokon eszközöltethetik: a megrendelések gyűjtésére nem vonatkozik, miért is ezen utóbbi foglalkozás bármikor is az ipar törvény 29 §-ában említett bejelentési kötelezettség nélkül gyakorolható. = IDasagi Ásílal és üát ki orgona készítő Aradon, kit csak azért -említünk meg, mert a váczi református templomban a Ráday által vett orgonát is ő készítette, magas kitüntetés érte. A vallás- és közoktatási miniszter ur ő Exciája elismerő leIlogy egyet mondjak a sok közül, megkísértem leírásomban az „extemporizálást.“ Skizz-könyvvel kezemben s pipával a számban fel s alá sétáltam az én igen tisztelt Kozáky Dániel uram kertjében, nagy flegmával nézve az előttem repdeső méhe- ket. E flegma talán máig tartana, ha a szomszédban meg nem pillantom azt a kedves iczi-piczi (tizenhét éves volt az eszem- adta) parasztlány t, amint telt idomú lábaival a kapát jól a földbe nyomja s olykorolykor — rám tekint. Vajon mit akarhat? — kérdem ártatlan magamat. Tán csak nem ismer?!’ Sz nem vagyok én Jókai, akit minden ember a „te-tu“ barátjánál is jobban tart emlékezetében. — Dictum- factum! kezdém ostrom alá venni a — várat. A palánkhoz közeledtem, A nagy szénakazlak jó búvóhelynek kínálkoztak egy szerelmes pár számára. Megszólítottam. — Hogy hívják, galambom. Rám tekintett, oly ártatlanul s oly megigézően, hogy a skizz-könyv legott kipoty- tyant a kezemből. — Az ón nevem: Erzsi. Erre már a pipám is pottyanási veszélyben forgott s a milyen „pechvogel“ vagyok le is pottyant volna, ha a pipa az — enyim lett volna, de mivelhogy azt nekem csak a kedves postamester ur, Welzer Andor adta egy heti ajándékba, hát nem is pottyant a földre, csak ide-oda lóbálódzott, mint a zélhajtotta nádszál. Erzsi! Az én eszményképem, kedvesem, mindenemnek a neve 1 Hej 1 hány rósz versnek (jó verset még soh’se irtain) voltál te okozója! Hány éjszakám volt miattad álmatlan s mégis oly kedves, midőn a sűrű homályban tünde termeted véltem felém leb- bermi s az angyalok beszédét haliám ajkaidról. A te szorít neved ernlité a kis paraszt- loány a hallatára te jutottál eszembe büszk®< veiét intézett a kitűnő ezég főnökének azon alkalomból, hogy az országos zene akadémia nagy termében felállított hangversenyorgonát mint külsőleg, úgy belszerkezetileg a kitűzött czélra megfelelőbek ismerték el a szakértők. Úgy tudjuk, hogy a Meiszner család rokonságban van a derék műiparossal. Gratulálunk nékik hozzá! = A korcsolyázók érdekében, az egylet elnöke már megtette a szükséges intézkedéseket, bogy a közelebbi kilátásban levő fagy után a „derecskében“ alkalmas jégpálya legyen a jégsport kedvelőinek. Az aláíró iv e héten fog köröztetni a tagok közt. Uj tagok jelentkezhetnek Dr. Freysin- ger Lajos úrnál. = Lapunk mai szfuuáhan kő zölt „Utazás Penczre“ czimü tárczát a „ Magyarország és a Nagy világból“ vettük át, mert közel vidékünket érintvén bizonyára olvasóinkat is érdekelni fogja. = Mis «‘/.imitálom művész. Nem a kis Baloghról akarunk szólni kinek hírnevével telekürtölték a lapok a nagy világot, hanem a mi Marczinknak a fiáról a kis 9 éves E dúsról, ki már mint a banda rendes tagja a nagy czimbalmon versenyt játszik a banda többi tagjaival, s a legnehezebb opera részleteket bámulatos ügyességgel játsza el a czimbalmon. Ajánljuk zenekedvelő fiatalaink figyelmébe hallgassák meg a kis művészt s karolják őt fel. = IFoIIrat Kossuthnak. A múlt vasárnap tartott képviselete közgyűlésen Reiser Béla ur indítványára egyhangúlag elfogadta, hogy Kossut h Lajos nagy hazánkfiának, ki városunknak képviselője is volt 80 éves születésnapja alkalmából üdvözlő feliratot intéz. = Valami a Caariáról. Mindnyájunk előtt tudva levő dolog, hogy a káptalan tulajdonát képező „Curia“ vendéglő istállói a káptalan utcza felé vannak építve, s azokból rendőrellenesen eresztetik ki az istállók leve, esős napokon s megfertőzted a Káptalan, Gasparik és Fazekas utczák levegőjét, mert azokon keresztül folyik le a gombás patakig; többször felszóllaltak mar a miatt e lapok hasábjain, de az mindig falra borsó volt. Volna most még egy szavunk a Nagyságos káptalanhoz, mely ha meghallgattatnék mind városunk, mind a káptalan érdekei előmozdíthatnának. Czél- szerü lenne ugyanis ha az istállók az udvar másik felére építtetnének mert onnan az istálló-vizeket könnyebben lehetne a Szt.-Háromság tér csatornájába levezetni. A jelenlegi istálló helyiségek pedig boltokká átalakítva tetemes jövedelmet biztosítanának, mert iparosaink s kereskedőink bizonyára igyekeznének e kedvező s nagy forgalmú helyen levő boltokat kibérelni. Vegyék ezt a nagyságos káptalan tagjai megszivlelésül. Felelős szerkesztő s kiadótulajdonos: ífj. VARÁZSÉJI GUSZTÁV. szép leány. (Oh mond erre: „Hát nem mindig gondolsz reám ?“) — Van-e szeretője? — kérdem a parasztleánytól. Ismét igézőén szegzé rám szemeit s elpirult. Talán csak a gyönge szellő lehell- te reád a pirt.... — Tudnál e te engem (már ekkor tegeztem) igazán, de igazán szeretni. Mosolygott. — Nem lehetek én sohasem az ifjúr — felesége. — Nem e? Hát ki mondja azt? — Mértén szegény parasztleány vagyok, az itj’ ur meg — „úr.“ — Eh 1 az mitse tesz. Paraszt leszek miattad. Veled kapálom a krumplit. — Hát akkor jöjjön ; próbálja meg. Atugortam a palánkot s mellé álltam kapálni. — Csókot nem kapok, he? kedves Erzsim 1 — Nem szabad! — S miért ne ? — Ha meglátná az édes anyám, tán még azt gondolná... — Igazad van 1 Soká beszélgettem még vele s meg is jutalmazott — főtt krumplival, mit a kis öcscse hozott neki ebédre. Megjegyzem, hogy beszéd közben olykor tót szavakat vegyitett a magyarok közé, valószínűleg a tót-magyar barátság jeléül. Szép leány szavából még a tót beszéd is magyarán hangzik. * * Nyilttér.*) Szód, 1882. Becs. 9. Tekintetes Szerkesztő Úr ! Nincs szándékom egy kellemetlen, sőt fájdalmas ügyet hírlapi vita tárgyává tenni; de a mennyiben a „Budapest“ f. év nov. 27-iki számában megjelent „Paraszt tanító“ czimü közlemény nékem való tulajdonitásá- ból, a „Váczi közlöny“ decz. 3-iki számának „Vidék“ czimü rovatában ellenem a legsuj- tóbb vád emeltetik, kötelességemnek tartom, nyilatkozni a következőkben. A „Paraszt tanító“ czim alatti közlemény tudtom, beleegyezésem és hozzájárulásom nélkül jelent meg. Ennél fogva felhívom a „Budapest“ tisztelt szerkesztőségét illetve a levelező urat, szíveskedjék magát megnevezni, vagy kinyilatkoztatni, hogy a kérdéses közlemény nekem tulajdonítható ez A„ Váczi közlöny“, Vidék czímű rovatának közleményére nézve pedig kinyilatkoztatom ; miszerint legbensőbb meggyőződésem szerint a pánszlávizmushoz való legkissebb közeledést is a legfeketébb haza árulásnak tekintem és hogy ezt nem csak mondom ^ de érzem is, tanúsítja az is, hogy, 15 évi tanítói pályámon legbensőbb kötelességemnek tartottam a magyar nyelv sikeres tanítására különös figyelmet fordítani, s ebbeli törekvésemet mindjárt kezdetben igen kedves alkalmam nyillott.— mint Esztergom megyei k u r r a 1 i tanítónak — a tisztán tót ajkú tanonczaimnál érvényesíteni és büszkén hivatkozom is rá. hogy a Nagy Méltóságú M. kir. Ministérium által a magyar nyelv legsikeresebb tanításáért kitűzött díj aranyát már 1868 ban elnyerhetni sze- ronesém volt; hogy pedig azóta e pályámon való. működésem alatt mint tanító hazafiui kötelességemet lélekesméretesen teljesítettem, hivatkozom mindenkire kiknek működéseimről tudomásuk van, s felkérek bárkit ez iránt tartózkodás nélkül nyilatkozni. Mindennek tiszta öntudatában a „Vidék“ czímű czik azon súlyos vadjára nézve; högy-p á n s z 1 a v vagyok) nem szorultam bocsánat kérésre, sőt felhívom a névtelen közlőt, hogy bár mi néven nevezendő igaz adatai vannak súlyos vádja bizonyítására közölje nyílványosan; különben rágalmazónak tekintem. Hudecsek Jósét. ítélet kihirdetés. 18152. sz./ btjb. 882. Őfelsége a király nevében a h pesti 4 — 10. kér. kir. btö. járásbíróság által ítélt etet: Szabad lábon lévő Koller Anna férj: Balás Imréné Hont in. Hodrus-bányai szül: 48 éves rom. kath. állítólag ügyvéd neje s egy 26 éves fiú gyermek anyja, büntetlen előéletű, szakácsnő, vétkesnek találtatik a btk. 261 §-ába ütköző becsület sértés vétségében s ezért büntetésül 15 nap alatt fizetendő s a btk: 27 §-ában jelzett czélra fordítandó 12 (tizenkét) forint pénzbüntetésre ennek behajthatatlansága esetén 2 *)— E rovatban közlöttekér felelőseget nem vállal a Szerk. Falun megkívánják az embertől a látogatást, Annyira belejöttem a látogatásokba (különösen a Witwindits bácsit gyakran látogattam a jó bor s kedves családja miatt), hogy még azokhoz is bekukkantottam, a kik nem voltak rá elkészülve. így a Palya kocsishoz is benézdegéltem az istállóba, minek nagyon örült, de a kapott bagónak valószínűleg még jobban. — Mi fajta foglalatossága van az ifj, urnák? — monda a bagót rágó Palya. — A többek közt újságokba is irok. — Eujnye 1 Nem is tudtam, hogy maga csinálja az újságokat. Sok píze lehet akkor 1 Aztán hát hogyan csinálják az újságokat? Meséltem neki valami nagyot, minek következtében nagy nuctoritás kezdtem előtte lenni. * * * Már bocsánatot se merek kérni a sok kitérésért; de mikor az a kis hegy-völgyes falu lebeg előttem, magam is össze-vissza, liegyet-völgyet irok. Sokat fogok még rólad írni, kedves Pencz falum, s lehet hogy idővel szebbet, jobbat mint most. Addig is emlékezzél reám, jó „vendég-madaradra“, ki gyakran, nagyon gyakran szeretne erdőid árnyában a zöld pázsiton pihenni s feledni mindent — s talán azt is, hogy pesti Erzsikéje őt nem szereti. Áldás kisérjen minden évben ; — teremjen jó borod, legyen szép vetésed s bővelkedjél mindig úgy a szép lányokban, mint mostan. Nert ha neked jó dolgod van, én is boldog vagyok. (két) napi fogházra ítéltetik, s az élelmezési költségekben marasztaltatik. Jelen ítélet m. vádló kérelmére a btk. 277. §-a. alapján vádlott költségén a „V áczi K ö z- 1 ö n y“-ben közzé tétetni rendeltetik. Indokok : Vádlott, kit férje 9 évi együtt lét után még 1868 évben hűtlenül elhagyott, hosszas keresés után a budapesti ügyvédi kamaránál megtudta, hogy egy hasonnevű t. i. Balázs Imre ügyvéd mint bejegyzett kamarai tag Váczon csakugyan létezik. Erre vádlott elkezdte magán vádló Balázs Imre váczi ügyvédet szemrehányásokat tartalmazó leveleivel ostromolni, melyek azonban válasz nélkül maradtak; — mire ismét vádlott részint m. vádlóhoz, részint váczi ismerőseihez jobbára nyílt levelezési lapra vezetett oly tartalmú leveleket intézett,'. melyekben magán vádlót „hunezfut“ gazember, keresztlevél hamisítónak“ nevezi, ki őt hűtlenül elhagyta, s Budapestről kávéházi kéjhölgyekkel Nógrádmegyébe szökött. Jóllehet vádlott a tárgyalás során vele szembesített magán vádlóban a keresett hűtlen férjet fel nem ismerte, s határozottan kijelentette, hogy magán vádlót sérteni nem akarta, személye iránt tévedésben volt, mindazonáltal a büntetendő cselekmény magánvádlóval szemben létesült, miután kívüle más hasonnevű egyén Váczon nem Lakik. Vádlottat ennek folytán magán vádló kérelméhez képest a becsület sértés vétségében vétkesnek kimondani, s tekintettel büntetlen előéletére, vagyontalanságára, tettének tanúsított töredelmes megbánására s ha bár megnem engedhető módon és alakban, mint megcsalatott hitvestárs csupán egyéni jogainak érvényesítését czélozva követte el a törvényszegést, egyébb súlyosító körülmények hiányában a fenti mérvben büntetni s a jogkövetkezményekben marasztalni kellett. Mely ítélet szabályszerűen ki- liirdettetvén, fellebezési jogaikra lett ki tanítás után, úgy Balázs Imre magán vádló mint Koller Anna vádlott áltál megnyugvással fogadtatván jogerőre emelkedett. Kelt Budapesten 1882. október hó 29. A Budapesti 4—10 kerületi k. büntető jbiróság. Árverési hirdetmény. 4097/82 tkvi sz. Eichel Jakab vhtató- iiak Ölvedi István vhtást szenvedő ellen 200 frt tőke követelés és jár. iránti vhtási ügyében. 1. Az 1S82. évi deczember hó 23. napján d. e. 10 órakor Rákos-palota község házánál megtartandó nyilvános árverésen árverés alá bocsáttatik a rákos-palotai 235i sz. tjkvben Ölvedi Ferencz, kiskorú Ölved. István, Terézia és Julianna nevén álló A-f- 115 hr. US nép sor sz. a. ház és pedig Olvedi Ferencz, kiskorú Ölvedi Terézia és Julianna illetősége az 1881. 60. t.-cz. 156. §-a d. pontja alapján 160 frt kikiáltási árban, — ezen árverésen a fent körül irt ingatlan a kikiáltási áron alól is eladatni fog. 2. Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlan becsárának 10% vagyis 16 frtot készpénzben, vagy az 1881. 60. t.-cz. 42-ik §-ában jelzett árfolyammal számított óvadékképes papírban a kiküldött kezéhez letenni. 3. Vevő köteles a vétel árt 3 egyenlő részletben és pedig az első %-dát az árverés napjától számítandó 30 nap nap alatt a második %-dát az árverés napjától számítandó 3 hó nap alatt a harmadik %-dát ugyanazon naptól számítandó 6 hó nap alatt minden egyes vétel ári részlet után az árverés napjától számítandó 6% kamatokkal együtt az 1881. évi deczember 6-án 39425 J. M. sz. a. kelt rendeletben előirt módon a váczi kir. adóhivatalnál mint bírói letéti pénztárnál lefizetni. A bánat pénz az utolsó részletbe fog beszámíttatni. 4. Vevő köteles a vétel után járó kincstári illetéket viselni. 5. Vevő köteles az épületeket a birtokba lépés napjával tűzkár ellen biztosítani. 6. Áz árverés jogerőre emelkedésekor vevő a megvett ingatlan birtokába lép ; ennél fogva a megvett ingatlan haszna és terhei ez időtől őt illetik. 7. A vevőnek a vételi bizonyítvány az 1881. LX. t.-cz. intézkedései értelmében csak az esetben fog kiadatni, ha az árverés napjától számított 15 nap alatt az idézett t.-cz. 187. §-a intézkedésének megfelelő utó ajánlat nem tétetik. 8. A tulajdonjog bekebelezése csak a vétel ár és kamatainak teljes lefizetése után fog vevő javára hivatalból eszközöltetni. 9. A mennyiben vevő az árverési feltételek bár melyikének a kitűzött időben eleget nem tenne a megvett ingatlan az érdekelt felek bár melyikének kérelmére az 1881. évi 60. t.-cz. értelmében vevő veszélyére és költségére bánat pénzének elvesztése mellett újabb árverés alá bocsáttatni és eladatni fog. Vácz, 1882. szeptember 22-én. A váczi kir. jbság mint tkvi hatóság