Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1882-12-03 / 49. szám

= A magy. kir. belügyminisz­térium a vásárpénzszedésre vonatkozólag a kassai iparkamara felterjesztése folytán következő fontos határozatot hozta: A vásár­helypénz nemcsak az engedélyezett or>zá- gos és hetivásárokon, hanem mindazon na­pokon is szedhető a bérlő által, mely napo­kon az árus közönség terményeit vagy ipar- czikkeit a piaczra viszi, mivel ellenkező ísetben a (bérlő kárára a piaczra szándéko­zók csakis azon napokon keresnék fel a piaczot, a mikor helypénz nem szedhető, különben is a helypénzbérlőnek viszkötele- zettségei vannak, a mennyiben minden piacz után a piacztért tisztán tartani tartozik, s így a kötelezettség fejében jutalmat nyerni törvényes joga van. = Hangverseny. A váczi dalkör és zeneklubb kiváló fővárosi erőkkel kará­csony másodnapján tánczmulatsággal egybe­kötött hangversenyt rendez, melynek jövedel­me Arany János szobra alaptőkéjének gyarapítására fog fordittatni. Az előkészü­letek után ítélve az estély igen sikerültnek ígérkezik, s remélyjük hogy közönségünk tekintve a czélt nagyszámú jelenlétével fog­ja emelni nem csak az est fényét de jöve­delmét is. A részletekről jövőre. = Kiszabadult államíogoly. [ványi Ödön a „Bihar“ munkatársa, ki Lukács Gyulával való párbaj vétség mi­att egy havi államfogházra volt Ítélve ma szabadul ki fogságából. = A vAros kára. A piaczi mázsá- lás behozatala által néhány forinttal szapo­rították városunk jövedelmét, mi csakugyan ráfért városunk szűk tartalmú pénztárára ssakhogy a város tisztviselői nem nagyon fáradnak azon, hogy e jövedelem fokoztas- 3ék, sőt nem tőrödnek azzal, sem, hogy az napról napra csökken, pedig sajnos igy van. Vannak ugyanis oly lelketlen, s városunkat jövedelmében megrövidítő gabnakupeczek, kik a heti vásárok nap­ján s azt megelőző estéken kimennek a város vámsorompóihoz, s ott elcsípik a gabnát hozó falusiakat s a hivatalos má- zsálás mellőztével megveszik ott mindjárt tőlük a gabonát. E ténynyel megrabolják a város jövedelmét, a szegény tudatlan falusi­népet pedig rászedik, mert az nem tudva a piaczi árakat úgy adja oda gabnáját a hogy kérik, mert örül ha hamar túladhat rajta pedig rádásul aztán a mázsálásnál is meg­csalják, kiváltképen nagy mérvben űzetik e dolog az alsó-pesti vámnál. Felhívjuk tehát képviselő testületünk figyelmét, miszerint utasítsa a város közegeit, hogy e visszaélé­seknek gát vetesssék. Van elég rendőrünk ki ráér heti vásáros napokon s azok előtt való este a vám sorompóknál felügyelni az ily csalásokra. Csak néhányszor büntessék meg az ily csalókat tetemes pénzbírsággal, A kilenczediknél már nem tudott szólni. El­hagyta ereje, szemei lecsukódtak. — No fiam, kell-e még az utolsó tíz a szép leányért ? Szólni nem tudott már; de a fejével inté: „igen.“ Ekkor Anna Petrowna felszökött a főidről, le­tépte saját kezével kebléről a takarót s oda vetve azt Tarboga vérző hátára, betakarta őt a saját tes­tével, odatartva hófehér vállait a kínzónak, s vad indulattal kiáltá hozzá: — Nem hagyom a férjemet halálra veretni 1 A többi az enyém 1............. És azután férj és feleség lettek, s bizonyára nagyon megszerették egymást, s most is élnek még Kopál barátságos várában. A nagyságos rab urak. (Karczolat,) Mintegy két hét előtt olvastam a „Váczi Köz­lönyben“, hogy a kerületi börtön igazgatója a város tekintetbevétele nélkül egyenesen az igazságügymi­niszterhez folyamodott, hogy „az arany-alma“ czimü vendéglőben ne engedjék meg a czigányoknak a zenét. Szép dolog a director úrtól, hogy annyira tud gondoskodni a reája bizott rabokról, hogy azok a lehető legnyugodtabban aludhassanak, de már en­gedje a director ur, hogy az a vendéglő ott a sárga ház átellenében már emberemlékezet óta áll és a molnárok, meg mások is még a régi jobb időkből va- sárnaponkint oda jártak „búkergetőre“. Iía nem sajnálná a director ur a fáradságot maga elé czitál- hatná az öreg R a d i c s o t, ki daczára, hogy min­dennap egy nótát felejt, azt még sem tudja elfeled­ni, hogy mennyi vig órákat és boldog napokat töl­tött ott a bandával abban a kedélyes „arany almá­ban“. Jó bor mellett, jó czigány húzta, bús magya­rok mulattak rajta és a nagyságos rab uraknak nem igen jutott eszükbe haragudni azon, mert a szom­szédban muzsikaszót hallottak és talán tudták, hogy azoknak a nem raboknak nem jutott ki abból a „sze­rencséből“, hogy egy oly hatalmas ur mint az ő di- rectoruk a rövid vasaktól eltekintve még álmaikról is gondoskodjék. Nos hát mit tett a városi hatóság? kérdőre hiszszük, hogy elmegy a kedvök jövőre az ily jogtalan vásárlásoktól. = Kosdi búcsú. Múlt hó 19-én tartatott meg az Erzsébet napi búcsú Kos- don melyről kissé megkésve kaptuk azon tudósítást, hogy P a p p Béla úr vendégszerető házánál igen szép társaság jött össze mely­nek tagjai a kedélyesen és barátságosan lefolyt ebéd után tánczra is kerekedtek. A tánczosnők közül a következők neveit irta fel tudósítónk: A háziasszony s kedves le­ánya Rózsik a, Spányi Bélánó (Rádról) Bartos Ferenczné és Józsefné (Váczról) Ilaj- den Antalné (Kosdról) Beniczky Matild, Bo- gányi Emma és Ilka (Váczról), Szcleczky Gizella (Penczről) A vig mulat ás a reggeli órákban végződött. = Adakozás Arany János szob­rára. A lapunkban tett felszólítás nagyon gyenge viszhangra talált eddig városunkban s a helyett hogy tömegesen jelentkeznének az aláírók adományaikkal, mit legnagyobb költőnk mindenesetre megérdemel, egyedül a váczi növendék papság „Páz­mány egyleténél“ talált viszhangra szavunk melynek tagjai 5 írttal járultak nemzetünk költészete egének legfényesebb­csillaga, Aranyszobra költségeihez. Ezen 5 frtot a szerkesztőségünk részéről adott 2 frthoz csatolva eddigi gyűjtésűnk eredmé­nye 7 frt. Bizony szégyenpir futja el ar- czunkat mikor ily csekély összegről kell számolnunk, midőn más szegény kis közsé­gek százakat küldenek Arany szobrára. Re­méljük azonban, hogy a mi késik nem mú­lik, s városunk lakossága sem marad hátra ott a hol mindenki vetélkedik első lenni. = A múzeum egylet részére újab­ban ajándékoztak: Funk Laura k. a. egy Ferencz-féle réz 1 krost 1800 ból Egy úr II József réz 1/i krosát 1782 bői. *=* * A Villanyvilágítás ügyében múlt vasárnap a Casinó-kör helyiségében tartott értekezleten a meghívottak közül többen megjelenvén Udvar dy János vál­lalkozó előadta feltételeit melyek szerint hajlandó városunkban a villanyvilágítást meghonosítani. A feltételek szerint vállal­kozó kötelezi magát a villanytelepet felál­lítani, a vezetékeket elhelyezni saját költ­ségére, a megrendelőket csupán a fő­vezetéktől saját épületeikbe bevezetendő sodrony és lámpa beszerzés költségei ter­helik s óránként egy lángért mely 16 gyertyafénynyel ég 5 kr. fizetendő 6 évig, azontúl 3 kr. A világítást 6 hét alatt tel­jesen berendezi a vállákozó, ha 100 lángra 2 hét alatt aláíró jelentkezik. Figyelmez­tetjük tehát közönségünket, hogy a kik be akarják vezetni üzletükbe vagy lakásukba a villanyvilágítást, jövő vasárnapig jelent­kezzenek Udvar dy János úrnál. A vil­lanyvilágítás előnyeit más mindenféle vilá­vonta a direcror urat, mért játszotta ki a törvényt és mért nem folyamodott előbb a városhoz az iránt, tiltanák meg annak a korcsmárosnak, hogy becsüle­tes módon tovább tengődhessék. A hatalmas ur szorultságában megmutatta a ló­lábat. Azt felelte a városnak, hogy ő a kapitány úr­hoz nem mert folyamodni, mert egy volt városi ka­pitánynyal meggyűlt egyszer már a baja. T. i. az a volt városi kapitány párbajra hívta őt egy kis össze- koczczanás miatt, de a director ur jobban féltette a rab urakat, vagy meg lehet —• a bőrét hogy sem a gondviselésre merte volna bizni ügyét. * * * Már többször voltam figyelmes szemlélője, midőn a nagyságos rab urak az általam kegyképen odado­bott bagódarabot nem mindjárt a pofazsebekbe, mint azt a pavianmajmok fajtája szokta tenni, hanem a bakancsba gyűrik, hogy a Csámpor ur mintájára fa­ragott automata silbakok észre ne vehessék egy hamar. Engedjék meg tehát Nagyságtok, hogy a kegy­képen odadobált bagódarabok miatt bátorságot ve­gyek magamnak, Önöket szépen megkérdeni vájjon olyan nagy hiba-e az ha kegyetek éjjeli zenét hal­lanak, melylyel tulajdonképen nem is Önöket tisz­telték meg ? Nem messze Önöktől, talán épen szemközt a nagy homlokajtóval lakott egy szép kis angyal. Egyik jó barátom — nagyon istenfélő ember — imádta azt a kis angyalt. Énekelt neki zsoltárokat és orgona hí­jában odahozatta az ablaka alá a czigányokat. Annak a fene Mar ez i gyereknek a hegedűje olyan isteni hangokat adott, hogy a kis angyal kikönyökölt az ablakpárnára és hallgatta a rokonlelkek — imáját. De hát a czigány zenéjétől a director ur is föl­ébredt és rögtön oda szalajtott az angyalos házhoz egy kék nadrágos magyar csizmás silbakot egy ize- nettel a Marczihoz. — Az exelencziás igazgató ur azt üzeni, hogy takarodjanak innen. A nagyságos rab urak nem alud­hatnak ! — Az a szerencsétlen istenfélő ember, ki Mefisto- ként bujdogált az est sötét árnyában, a mint észre­veszi a kék nadrágot, mindjárt arra a hatalmas urra gondolt, kinek gondjaira van bízva, hogy az a 600 váltóhamisitó, rabló vagy gyilkos, jól egyék, igyék és nyugodtan alhassék. gitás felett azt hisszük fölösleges többször ismételnünk, mert mindenikünk meglehet arról győződve, hogy mind a petroleum mind a gázvilágitás felett előnynyel bir, nem csak azért, hogy nem oly veszélyes hanem egészségi szempontból is mert hőt nem fejleszt, s nem fogyaszt annyi élenyt mint más világitó anyag. Karoljuk tehát fel ez ügyet mely városunk előnyére fog válni. = Betöréses lopás. Múlt hétfőn éjjel az egyesült Kaszinó kör padlására tol­vajok hatoltak be s onnan az özv. Strösz- nerné úrnő tulajdonát képező ágyneműket ellopták. A tolvajok a kegyesrendiek kert­jén hatoltak át s létrát támasztva a falhoz a házfedelét felszedték s úgy hatoltak be a padlásba. Úgy látszik hogy a helyi viszo­nyokkal teljesen ismerősöknek kellett a lo­pást elkövetni kiket rendőrségünk erélye­sen nyomoz. = Antiszemita tolvaj. A város­ház kapujának közvetlen szomszédságában levő Deutsch-féle bolt kirakatában kitett tárgyak iránt tegnap előtt este nagy von­zódást érzett egy ismeretlen egyén, ki a kirakatot feltörte és a keze ügyébe eső tárgyakat magához vévén, odább illant. Az ellopott tárgyak nagyobb részét könyvek tették, melyek közt egy zsidó imakönyv is volt, úgy látszik tehát hogy a tolvaj ur an­tiszemita hajlamokat táplált, hogy a keres­kedést megfosztó zsidó imakönyvétűl. Bi­zony megérjük még, hogy magát a rend­őröket is ellopják a tolvaj urak, ha már oly nagy bátorságuk van hogy a rendőr­szoba mellett levő bolt kirakatát is bátor­kodnak kirabolni este gyertyagyújtás idején. = Arany menyegző. Múlt vasár­nap nov. 6-án ritka eseménynek volt szín­helye Rád, ugyanis B e n k o János, Muzs- lay Sándor úr számadó gulyása tartotta arany lakodalmát. Az esketés ünnepé­lyes „Te Deum“-mal vette kezdetét, s a szertartásnál jelen voltak mint násznagy és nászasszony Burján Benő kasznár úr és neje, mint vőfél és koszorú leány Burján Béla és Etelka. A vőlegény 83, menyasszony 84 éves. E magas kor daczára az idő vi­szontagságai nem igen látszanak meg raj­tuk s szép fekete hajuk alig enged ily ma­gas korra következtetni. Az esketésnél je­len volt 2 leányuk 1 fiuk, 12 unokájuk és 9 dédunokájuk. Az esküvő után a nagyszá­mú násznép vig lakomára jött össze az egyik férjnél levő unokánál, hol virradtig mulattak. = A torokgyík, (diphtiritis) Radon oly nagy mértékben pusztít a kis gyerme­kek közt hogy naponta 1—2 áldozatot ra­gad el. = A Kép viselő választás harmadik És csakugyan tőle jött a staféta! Az az isten­félő ember, a ki úgy imádja az angyalokat, megijedt. Bizony, nem is valami kis dolog az ebben a ke­serves világban tiz bitang fiórest kidrukkolni, a czi- gánynak odaadni, a babájának huzatni, aztán terem egy hatalmas ur a háta mögött s többnek képzeli magát még a város dolgaiban is, mint a városi ka­pitány, mint a polgármester; annyinak mint egy tö­rök pasa, kinek az egész varos hárem, a fegyőrök az enunchok, Csámpor ur, kinek még a lehellete is az igazgató gondolatjától függ a főonunch. Egész kis király ebben az ur nélküli városban! Hát ez a ha­talmas ur; egyik ennnchja személyében ereszt egy fullajtárt és el akarja vele kergetni a czigányokat, Szerencsére nem félt az én serenadézó barátom a párbajtól. Elcsípte az automatát és megüzente vele a hatalmas „tartójának“ hogy ha kedve tartja jöjjön a nagyságos ur maga é3 akkor aztán ne cso­dálkozzék, ha véletlen olyan valami találja érni a mitől az emeletbeli lakásáig czigánykereket fog hányni. Ez hatott. A hatalmas ur gondolt egy nagyot, de nem szólt semmit. A fő-fő-fökapitány, csak a ra­bokat meg az őröket veretheti vasra a director ké­pében, de a váczi cíviseknek, nem fog parancsolni soha 1 * * * Ha az utazó nyáron Bécsnek meg a hajóval, szemébe tűnik egy nagy sárga ház az ő gót kereszt­jével és gyönyörű szép kertjével. Hálátlan a világ. A legszebb rózsák ebből a kertből kerültek ki az igazgató ur engedelméből, Miklós, a kertész őt vasért áruigatja darabját és a ki szivart is adott neki, annak akár két darabot is adott. Hiszen ő a pénznek hasznát odabenn nem vehette, a szivart mégis csak elrághatta valahogy. Ennek a szép kertnek csúnya volt a kerítése. A Duna ha kiáradt, neki ment a kertnek is és kárt csinált. A hatalmas urnák pedig még hatalmasabb eszméje támadt. Elcsípett a város területéből és néhány ölnyi magasságim és szélességre hányatta a sánezot a kert körül. Se a földért se a területért nem fizetett a városnak semmit. De a város nem is kérdezősködik utána. Belenyugszik a director ur dolgaiba. És ő cselekedhetik ilyen dolgokat. 0 tehet a mit akar. * * * Sok városa az országnak irigykedve tekint ránk, bünfenyitő pere Nov. 30-ikán tárgyaltatot a pestvidéki törvényszéknél. Ezúttal Buty k ó Mihály s Mészáros Mihály voltak a vádlottak. Vádlottakra bebizonyosodott mi­szerint egyik kortestől 7 frtot kaptak, hogy Prónaira szavazzanak. A törvényszék Mé­szárost a választói jog megsértésében mon­dotta ki bűnösnek s egy havi fogságra s 30 forint pénzbírságra ítélte, Butykó Mi­hály az ellene emelt vád alól felmentetett. Mészáros az ítélet ellen fellebezést jelentett be. A kir. ügyész mind a két vádlottra fel- lebezett. = Hymen. Schmerbauch Antal fiatal kereskedőnk eljegyezte D r o p p a Gi­zella kisasszonyt. Az esküvő valószínűleg még e hóban lesz. ~ Tűzvész. Múlt hó 14-én kedden esti 11 órakor rémes lángok világiták meg az eget Kösd felett, U r h á n János és tőszomszédjának házai állottak lángokban. Urbánék nem voltak hon mert Urbán János épen lakodalmát tartá a meny­asszony szüleinél. A mint hírlik Urbánnak régi szeretője, kit cserben hagyott, boszúból gyujtá fel a hütelen házát. = Küldöttség a minisztereknél. Pénteken lapunk szerkesztőjének ve­zetése alatt a C s e k e i szőllős gazdáknak egy 5 tagú küldöttsége tisztelgett a pénz­ügyminiszternél benyújtandó kérvényüknek a személyes átnyujtás által nagyobb nyoma- tékot kölcsönözzenek. A kérvényezők a ra­jok bírói végzés folytán kirótt dézsmavált- ság terheinek könnyítéséért folyamodtak, mert tudvalevőleg a csekei szőlőkre 1200 □ öllel számítva holdankint 320 frt igen magas váltság összeg vettetett ki s a bir­tokosok ezt nem fizethetvén már 110 hold hever parlagon s elhagyatva a 371 hold szölőbirtok közül, s igy ha a kamatokkal tetemesen felszaporodott terheken nem könnyitenek, lassankint az egész Cseke elfog hagyatni. A pénzügy Miniszter úr ő Exciája szívesen fogadá a küldöttséget s biztositá őket arról hogy daczára annak miszerint ép ez ügyben már az országgyű­lés előtt fekszik egy törvényjavaslat, ha szükségét fogja látni a csekei gazdák ügyé­ben külön is fog intézkedni. A küldöttség ezután volt képviselőnk, Gr. Ráday Gede­on honv. miniszter ő Excijához ment, hogy ez^ ügyhöz magán pártfogását kikérje. A miniszter ur igen szívesen fogadta a kül­döttséget, s biztositá annak tagjait váro­sunk irányában már annyiszor tapasztalt jó akaratáról s megigéré, hogy a mennyi­ben az ügyet régóta ismeri miniszter tár­sának pártolólag fogja figyelmébe ajánlani A küldöttség ezek utón a legszebb remé­nyekkel jött liaza s a csekei gazdák meg lehetnek nyugodva, hogy kérvényök nem lesz eredmény nélküli. Gsepreghy az ő „Sárga csirkó“-jában örökítette meg e város nevét, mig a nép már dalt is énekel a fegy- házról, keserűt ugyan, mint a Peskó-nótája, de nem roszat és elég jellemzőt. Azon szives olvasóim ked­véért, kik még nem hallották volna ide iktatom : „A kis-vóczi konvik ki van pingólva Ott van az én "bakikéin hótyig bezórva. Ne sirj kedves babikém oly keservesen, Majd megsegit bennünket a vóczi isten!“ No, a második strófája a mely Peskóról szól az aztán még furább. Szememre lobbantják ugyan, hogy nem valami nagyon vigyázok az aesthetikára és na­gyon megérzik tőlem a Zola-szagot, de már itt ma­gam is belátom, hogy vétenék ellene, ha Peskót di­csőíteném vele. Igaz, sokat dolgoznak ott abban a nagy sárga házban, de sokan is vannak odabenn és mind az, a mit ott dolgoznak, városunk iparosai kárára történik. Más város iparosai meggazdagodnának az ilyen fegyházón, mig a mieink előbb utóbb tönkre jutnak. Ennek pedig igen egyszerű a magyarázatja. Más vá­ros iparosai segédek helyett odabenn dolgoztatnának és akkor a munkabér sokkal csekélyebb volna és minthogy sok azok száma kik odabenn valami mes­terségre kapatnak, a munkaidő is rövidebb. Nálunk ez lehetetlen. A fegyház Vargája kon­kurál az iparosokkal és neki lehet is! Az iparos pedig, az fizeti szegény a nagy adót, a drága segé­det és ad neki kosztot és kvártélyt is. Versenyez­het-e aztán a rabok munkájával? A fegyház Vargája nem fizet odabenn emberei­ért se kosztot se kvártélyt, még adót sem. Ok biz­tosítva vaunak odabenn. Készpénz se nagyon nyomja a markukat, legföljebb egy kis kurta vas. Fizetésül elég nekik ennyi. Most már aztán akadjon iparos, a ki az ilyen feltételek mellett ilyen versenynél helyt álljon. Vas munkákat ők szállítanak Pestre. Hordókat ezrenkint szintén ők csinálnak. Csizmát, asztalt meg tán vásznat is fabrikálnak. Most azt hallom, hogy már húst is vágnak. Van már ott mészárszék is. Most már csakugyan nekünk kéne egy kis eret vágni az igazgató ur szörnyű hatalmán! Mephistó,

Next

/
Thumbnails
Contents