Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1882-12-03 / 49. szám

IY. évfolyam. 40. süsó.ioa. Yáez, december 3. 1882.

VÁC

HELÍIS VII

:zi]

MI ÉRDEKŰ TÁf

Megjelí

m u

KOI

tSADALMI, KÖZGAZI

bio. minden

B B

'LO

1ASÁGI S IRODALI

árnap.

Ny

..............._i

........• iLí. id'

Előfizetési árak:

Évnegyedre

............... 1 írt BO kr.

házhoz hordás vagy postai szétküldéssel.

Egyes szám ára 12 kr.

Kapható Deutsch Mórnál a Városház

épületében. I

Hirdetések:

legolcsóbban eszközöltetnek s több- zöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek.

Vyilttér sora

..............................20 kr.

lélyeg-illeték minden beigtatásnál 30 „

A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete:

hova a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények,

(előfizetési pénzek, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) küldendők :

Yácz ; Gasparik-utcza 151. sz.

Kéziratokat nem adunk vissza.

Névtelen közleményeket

figyelembe nem veszünk.

liérinen teilen leveleket

csak ismerős kezektől fogadunk el.

Magánvitáknak

és

személyes támadásoknak

lapunkban hely nem adatik.

A városi költségvetési vita napján.*)

Mire lapunk szokott vasárnapi vendégül a közönség előtt megjelen, a városház tanács termében már együtt fog ülni képviselő testületünk megszabni a város 1883-ik évi háztartását. Lesz megint vita és szóbeszéd, egykét elégedetlen szív keserűségének kitörése, hozzá úgy lehet egy két indítvány is, azután vége mindennek, és marad minden a réginél. A tanács bölcsen agyon hallgat mindent, az indítványok elfogadtatnak de végre nem hajtatnak ; képviselőink meg kibeszélvén magukat haza mennek és felejtenek. Vácz város ügyei azután döczögve verődnek máról hónapra — és baj még sincsen. Hiába „mundus se expedit.“

Ep ezért foglalkozott lapunk az utóbbi időkben ritkábban a város ügyeivel. Beláttuk, hogy elvégre is lapunk nem bir változtatni a dolgok megszokott rendén s elvégre is minden országnak és népnek olyan a kormánya, minőt megérdemel. Ha azután elgondolkozunk álmos társadalmunkon és lelkesedni nem tudó közéletünkön: kibékülünk a sorssal és belátjuk még azt is, hogy Yácz városának tisztikara „a város helyzetének magaslatán áll.“ Ez és különösen az utóbbi idők története, a tanács lelkes bálványozóivá avatott bennünket, s támadókból igaz tisztelőivé szelídültünk. Most is csak azért írunk, hogy a költségvetési vita alkalmából kifejezzük osztatlan csodálatunkat városunk lelkes tanácsa iránt, mely ritkítja párját széles e világon. Legyünk is büszkék reá, hogy mienknek nevezhetjük. Más város úgy sem dicsekedhetik hozzá hasonlóval. Az 1883-iki városi költségvetés legyen kedves alkalom igaz bámulatunk kife- zésére.

Mert ez a költségvetés minden tekintetben tanuságos egy munkálat, melyből legfelebb „egy két izgága képviselő“ nem akar okulni. így már magában születése is érdekes. Abban a daliás kánikulái napokban, midőn a város ügyei feletti kétségbeesés a tiszti kar elleni fegyelmi vizsgálatban keresett vigasztalást, lön még elhatározva, hogy az 1883-iki költségvetés augusztus hó folyamán „okvetetlenül“ a közgyűlés színe elé terjesztendő ; mire

*) Adjuk o czikket úgy a mint vettük, bár nem tudjuk, hogy abban közállapotaink satyr áj a* vagy a városi tanács valamely jámbor hívének lelkesedése szólalt-e meg. A közönség bizonyára el fogja találni valódi értelmét. A szerkesztő.

azután a közgyűlési határozatok hiába valóságának ékesen szóló tanúságául, úgy a hogy összenagyolva, minden előleges bejelentés nélkül november 5-én Ion az a közgyűlés elé terjesztve, így történt hogy dörgedelmes szónoklatok és fegyelmi vizsgálatok daczára szeptember helyett deczemberben tárgyalják — és majd valamikor a jövő esztendőben hagyják jóvá megyeileg azt, hogy uj év napjának reggelétől mire szabad költenünk. Meghajtunk a tanácsnak e gyűléseket zabolázó hatalma előtt, s ha holmi gyenge idegzetű rendes emberek nem értenék e feletti bámulatunkat, úgy megmagyarázhatjuk nekik azt is, hogy mindez semmi az 1882-iki költségvetés történetéhez képest. Mert az 1882-iki költségvetést épp 1882. augusztusában tárgyalta a város és még ma sincs törvény hatósági jóváhagyás alá terjesztve. így a nemes vármegye majd valamikor 1883. januárban lesz azon kellemes helyzetben, hogy megállapíthassa azt, mit költsön Yácz városa 1882. januárjában. Mondja azután valaki, hogy ez nem érdekes közigazgatási speciálitás, melyet mint különös ritkaságot híven fel kell jegyeznünk az utókor számára. E tény a maga meztelen valóságában szebben zengi minden szónoki sallangnál a megyei számonkérő szék pontosságát és városi tanácsunk serénységét. Az ily kitűnő közigazgatás előtt le a kalappal, és vigassággal örvendezzünk, hogy városunk ügyeit ily lelkes tiszti- | kar vezeti, mely ma a közigazgatási ankétek és viták korában gyorsaságban versenyez a telegraffal, és hozzá mély filozófiájának adja kitűnő tanuje- lét, midőn kézzel foghatólag bizonyítja be bölcs Salamon mondását, hogy minden hiába valóság: legyen az bár fegyelmi vizsgálat, közgyűlési határozat, avagy szabályrendelet.

Es a milyen tanuságos a költség- vetés születése olyan érdekes volt annak tartalma is. Először is megtanuljuk belőle, hogy a kormány nem bir a helyzeten kellőleg uralkodni, midőn a deficit elenyésztetésére nem mer minden állami adóforintot nehány Százalékkal évenként felebb emelni; a képviselők pedig szószátyárok midőn az adó emelés ellen beszélnek; mikor Yácz város tanácsa beterjesztett költségvetésében olyan könnyen megnevel minden adó forintot 20 — 25°/0-al. A tanácsi költségvetési előirányzat sze, riní ugyan is az eddigi 40%-os póti adó 50—55% százalékra emelkedett

volna, a helyes pénzügyi politika és

kényelmes költekezés dicsőségére és

minden habozó pénzügyi politikus /

okulására. Es igaza is van. Mert az olyan kitünően kormányzott és olyan gazdag városnak mint Yácz, melynek egy lelkes tisztikar viseli gondját mit tenne 50—55% pótadó. Hiszen jó megy sorsunk, ha nem tudjuk is fizetni a tanítóinkat és rendezett tanácsú dicsőségünket, annál jobban virágzik nálunk egy egészen újkori kultúrintézmény: az adóvégrehajtás. És dicséretére legyen mondva városi tanácsunknak, hogy e legújabb divatú intézményt kiváló gondoskodására méltatja, tagjait folyton szaporítja, a városra ebből háramló teherről pedig soha sem szól, mig az iskolai költségek elviselhetetlenségét folyton hány- forgatja. Es ha a nagy közönség talán megijedni találna, hogy városi tanácsunk eme tervezett nagy adó szaporítással, valami nagy reformokkal, utcza kövezéssel akarta háborítani városunk megszokott nyugalmát: úgy megnyugtatására sietünk kijelenteni, hogy ilyen esze ágában sem volt. A reformokkal dolog van, s akkor kevesebb idő jutna mutatásra és más egyéb közhasznú társadalmi tevékenységre, mi viszont a társadalmi élet pangására vezetne. Tehát ebben is csak köszönettel tartozunk lelkes tisztikarunknak, és szinte neheztelünk arra az örökké békételen- kedő pénzügyi bizottságra, mely a beterjesztett költségvetést az eddigi 40%- os pótadó medrébe visszaszorította, és a tanács költekezési kényelmét oktalanul zavarni merészkedett. Mert igy az üres pénztárak néha-néha még is csak magába szállásra és gondolkozásra fogjak kény szeri teni városunk tanácsát, ilyennel fárasztani pedig városunk körül szerzett kiváló érdemei folytán igazán méltánytalan.

Mi pedig épp ezen kiváló érdemek elismerésére Írjuk mai czikkün- ket. Yezessék a tanácsot a város ügyei intézésében ezután is eddigi lelkesedése, nagyra törő eszméi, erélyes kezdeményező tevékenysége, és a siker nem fog elmaradni. Eddigi működése úgy is örökke emlékezetes marad Vácz történetében, és a jövő Karcsú Arzénjének, egy vaskos kötetet kell majd annak idején összeírni, hogy kellőleg méltányolni tudja ama fényes eredményű ernyedetlen tevékenységet és nagyszabású terveket, melyek eszélyes végrehajtásával Vácz városát a régi sáros és elhagyatott állapotából a legelső vidéki városok sorába emelte, melynek közigazgatása mindenekben mintaszerű. Az ily kiváló érdemek irányában a jelennek csak egy kötelessége van: a hálás elismerés, mely nem lel szót bámulata méltó kifejezésére. Mi is csak ámulunk és hallgatunk, és kicsinylő szemekkel mérlegeljük amaz egy két békételenkedő képviselőt, ki nem akarja belátni tanácsunk érdemeit, és irigyli méltó bab éráit, mint Cassius Caesarét.

De az ilyeneknek támadására a nyugodt lelkiismeret és a teljesített kötelesség önérzete az egyedüli válasz. Tanácsunk pedig ha elgondolja, hogy mennyijét köszönhet működésének a város, emelkedett öntudattal nyugodhat babérain. Csak nyugodjék tovább is zavartalanul városunk üdvére, haladására és dicsőségére ; a nagy közönség pedig ne is gondoljon semmivel, tudván, hogy városának sorsa kitűnő kezekbe van letéve. Csak tovább, tovább a kitűzött ösvényen „sic itur ad astra.“

Biztos szer a phylloxera ellen.

Ezen czim alatt közölt a „Veszprém“ múlt héti száma egy czikket, melyet kötelességünknek tartunk olvasóink tudomására hozni, miután bennünket ugyancsak közelről érdekel a phylloxera kérdés megoldása. \ A czikkiró oly egyszerű s olcsó szert ajánl a szőlőgazdák részére a phylloxera ellen, hogy azt még a legszegényebb ember is könyen alkalmazhatja.

Eddig a philloxera ellen mindenki csak a kordonok húzását ajánlotta, melyek szőlő tulajdonosainknak sehogy nem voltak Ínyére, s ennek maga czikkiró úr sem barátja „mert — a mint Írja —• már azt is bebizonyította több tekintélyes és tudományos phyloxera- biztos ur, hogy a phylloxera még repülni is tud, ha pedig már repülni tud, akkor a kordonok haszontalanok, mert ha a szél felkapja azt a parányi állatot, csak is az isten tudja, hogy hol esik az le, tehát a kordon haszontalan.

Nem akarok sokat Írni a phylloxeráról, mert már nálamnál sokkal tudományosabb egyének igen-igen sokat Írtak, de a sok között, amiket olvastam, még mind nem volt az olvasható, hogy mitől döglig meg az a phylloxera.

Én alúlirott saját tapasztalásomból merem a magas kormányt, úgy a szőlő-tulajdonosokat felhívni, hogy próbálják meg a következőket:

1-ször. A szőlőtőkét mind a két felül úgy kikapáim és a gyökerek mellől a föl-