Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1882-02-05 / 6. szám
\\ alatt tanusitott dicséretes szorgalma, iigybuzgalma és kitűnő szakképzettségére való tekintettel, kinevezem Önt a siketnémák intézetének igazgatójává.“ Majd az 1872-iki „Közoktatás állapotáról“ szólló jelentésében ezeket mondja: 5v4z igazgatóságra Fekete Károly az intézet eddigi tanárában oly erőt sikerült megnyernem, ki bel- és külföldön e szakmában szerzett ismereteinek bőségével, ifjabb erőt és kegyeletes ügybuzgalmat párosit, s kinek fokozott tevékenységétől az intézetnek mielőbbi s minti nagyobb mérvbeni felvirágzása várható.“ És a ministernek igaza volt, mert az ő vezetése alatt az intézet folyton haladt, ngyannyira, hogy ma egyik méltó büszkesége lehet nemzetünknek. De itt nem állapodott meg, mert nézete szerint nem elég, hogy a siketnéma elméletileg kiképeztessék, de kell, hogy gyakorlatilag is nyerjen oktatást, hogy kenyerét megkeresni tudva, egész ember legyen. E czélból keservesen szerzett csekély vagyona koczkáztatásával, tetemes áldozatokkal, megteremté a siketnémák iparintézetét; mely intézet azonban az ő nemes törekvése félre- magyaráztatván, támogatás hiánya miatt, liqnidálni kényszerült. Jelenleg újabb áldozatokkal az intézetet fia vezeti, mely intézet most már prosperál, de csakis az ő nagymérvű erkölcsi és anyagi támogatása mellett. így működik ő hosszú negyven év óta áldásosán s folyton lankadás nélkül. Szolgáljon e néhány sor buzgó működésének elismeréséül. 1865-ben lépett boldog családi frigyre ifjúkori barátja s rokona Dr. Serédy János özvegyével, ki öt árvát hozott házához; mely árvákat kimért anyagi helyzete daczára — mi ismét önzetlen lelkületére vall, — kitűnő nevelésben részesítette. Hogy nem csak ő, de egész családja nem vált a haza szégyenére, bizonyítja, hogy fentebb ecsetelt édes atyja is kitűnő szolgálatokat tett. NagybátyjaSchwartzer Alajos, első volt, ki a magyar boroknak Amerikában piaczot teremtett s kit nagy Széchenyink kitűnő barátságával megtisztelt. Ott van unoka testvére Schwartzer Ferencz; ki tébolydáját megalapítva, az elmegyógyászat terén szaktekintély; sógora Kolonics Antal, szintén igazgatója volt a siketnémák intézetének; s mint ilyen, kitűnő érdemeket szerzett. Hogy érdemei m ennyire bokrosak, mutatja áz is, hogy Pest megye köz- igazgatási bizottsága ő Felségének kitüntetésre egyhangúlag, lelkesedés mellett ajánlotta. Adna az Ég hazánknak sok ily családot, sok ily jeles férfiút. A jubiláns ünnepély lefolyása. Lapunk első czikkében közöltük F e- k e t e Károly siketnéma intézeti igazgató ur életrajzának főbb adatait, jelen sorainkban tehát csupán a jubiláris ünnepély leírására szorítkozunk. Az ünnepély febr. 1-én d. e. 10 órakor a felső plébánia templomában ünnepélyes „Te D e u m“-mal vette kezdetét, melynél Vadke rty Ferencz intézeti hitoktató fényes segédlettel pontificált. A mise alatt a városház terén felállított mozsarak dur- rogtak. A templomban az összes városi intézetek, hivatalok, testületek küldöttei jelen voltak, kik a mise végeztével díszes menetben, élükön a diszmagyarba öltözött polgármesterrel vonultak a siketnéma intézetnek vizsgatermébe, mely az alkalomra zöld gallyakkal volt feldíszítve. Itt üdvözölte a jubilánst az intézet legidősb tanára K r e n e d i c s Ferencz ki 32 év óta működött együtt az ünnepelt férfiúval. Beszédében kiemelte, hogy 1802-ben nyittatott meg az intézet s azt Fékét e Károly tette minta intézetté, tudományos műveltsége s fárad- hatlan ügybuzgalma által. Ő 1842-ben lépett az intézetbe mint tanár s pár év múlva beutazta Németország, London és New- York siketnél;)a intézeteit s azokat beható tanulmányozás alá vette. Midőn utazásából hazajött a közoktatásügyi minister tekintetbe vette az ő előterjesztéseit, s az általa ajánlott „német rendszer“ hozatott be a régebben divó tanmódszer helyébe. 1874- ben neveztetett ki igazgatóvá, mely állását nagy ügybuzgalommal s a valódi érdemhez méltó szerénységgel töltötte be, s a siket- nemák tanításának nehéz feladatát emberbaráti szeretettel s valódi hivatás érzettel végezte s tevékeny működése által az intézetet minta intézetté emelte. Krenedics, beszéde végeztével, tanár társai nevében gyönyörű ezüst koszorút, arany bogyókkal nyújtott át neki, melynek arany szalagján e felirat van be vésve: „Fekete Károly igazgatónak tanár társai 1882.“ A beszéd után az ünnepelt megható szavakban mondott köszönetét, s mint monda, a babér nem egyedül őt illeti, hanem tanártársait is, kik vele együtt közreműködtek az intézet emelésén, s kikkel a babért tiszta szívvel osztja meg. Ezután következett egy megható jelenet, mely a jelen voltak közül többnek szemeibe könyeket csalt; ugyanis az intézet két legidősebb „s i k e t n é m a“ növendéke 0 r o s s Kálmán és S z u s z e r Teréz, kik az intézetben tanultak meg beszélni, szépen érthető kiejtéssel mondtak el egy-egy üdvözlő beszédet, mialatt a fehérbe öltözött Fűrész Ilonka egy roppant szalagos babér koszorút nyújtott át szeretet igazgatójuknak. A szalagon arany betűkkel ki volt hímezve „Hálás nőve n- d é k e i 1842—1882.“ Fekete Károly meghatva köszönte meg növendékeinek e ragaszkodását s szép beszédet intézett hozzájuk. A beszéd végeztével a testületek küldöttségeinek üdvözleteit fogadta. Ott voltak R é t y Ignácz polgármester, a város és tisztikara nevében, Kemény Gusztáv szolgabiró, Jung János püspöki titkár a püspök nevében, V irter Bertalan czimz. püspök, V i r t e r Lajos és M a r k o v i o s Lázár kanonokok a káptalan nevében, P a- n e k Ödön k. r. gymn. igazgató s R ű t h János az ünnepelt egykori tanára, a gymn. tanári kar nevében, Csávolszky József iskolaszéki elnök, a tanítói kar, J u- h á s z őrnagy s B ö 1 ö n y i százados a honvéd tisztikar nevében, Varga János fegyintézeti igazgató s a tisztikar, S z á n- t a y Adolf járásbiró s a hivatalnokok, Gauze Henrik s az adóhivatalnokok, Az iz raelita hitközség, kereskedői testület, az izraelita betegsegélyző egylet, általános ipar társulat, református hitközség, lapunk szerkesztője a sajtó nevében s még számosán. Az ünnepélyt diszebéd követte, melyre hivatalosak voltak az egyházak, tiszti és hivatalnoki kar küldöttei s a tanári kar. Az étlap a következő volt: Barna leves vagdalékkal. Hideg tok tatárlével. Virág kel vagdalt pástétommal. Marha sült angolosan, szegélyezve, pe- csérke levél. Pulyka. — Saláta. Őz derék narancscsal és befőttel. Fagyalék. Rochefort sajt. Gyümölcs. — Csemege. jBoroJc: Grónári rizliug. Badacsonyi fehér. Visontai vörös. Pezsgő (Chateau Pethő.) Fekete Kávé. Köményszesz. Az ebéd alatt a következő felköszöntők mondottak: az ünnepelt igazgató a királyra s a királyi családra, Kemény Gusztáv az ünnepeltre, Krenedics Ferencz Trefort minisztere, az i g a z g a t ó ismét a püspökre, Csávolszky József a püspök s a tanítói kar nevében az ünnepeltre, Varga János fegyintézeti igazgató mint oly intézetnek igazgatója, kiknek lakói szintén süketek a társadalom törvényei iránt, az ünnepeltre mint siketnéma igazgatóra, Dr. Bolgár Lajos szintén az ünnepeltre, S z á n t a y Adolf járásbiró, az ünnepeltre, mint a legnehezebb pálya har- czosára s kedves nejére a szeretetreméltó háziasszonyra. Krenedics Ferencz az ünnepelt családjára. Dr. Freysinger Lajos a casinó-kör nevében, mint annak igazgatóját s a társadalmi élet vezérférfiát éltette. Az ünnepelt igazgató, tanártársaira, s végül Dr. Vaskovics János a tanári testületre. Ezután Vida Vilmos az ünnepelt- nek küldött üdvözlő sürgönyöket olvasta fel nagy éljenések közt. A nevezetesebb üdvözleteket küldték: Buzogány Áron miniszteri titkár, Gróf Ráday Gedeon orsz. képviselő, Földvári Pestmegye alispánja, Grünberger a budapesti izr siketnéma intézet igazgatója, P a p p Ferencz Marmaros-Szigetről, W e r- denstetter Szilárd budapesti mintarajztanod ai tanár, Polzner János a szegedi ügyvédi kamara elnöke, Brukkner és neje Nagymarosról, K o 1 t a y Jakab, N y i t r a y József alezredes, Fűrész Ferencz és még számosán sürgönyileg és levélben. Ebéd után a társaság egyrésze szétoszlott más része pedig megtekintó az intézetvizsgatermét, hol a siketnéma növendékek és házi személyzet nagy uzsonnára jött össze mely után a növendékek tánczra perdültek. Esti 8 órakor tánczmulatság rendez- tetett, melyen igen előkelő közönség jelent meg s a táncz vig kedvvel folyt a reggeli órákig mialatt a férfiak a hideg buffetben vig hangulattal poharaztak A tánczban részt vettek: Fekete Károlyné, A I- m á s s y Albertné, Tragor Ignáczné, V i d a Vilmosné, Krenedics Ferencz- né, Serédy Gézáné, Rákossy Bé- láné, Bolgár Lajosné, P e r t i k Gyu- láné, Tariczky Ferencz né, Fe- d o r Imrén é úrnők, Andrássy Jolán, K r e n e d i c s Erzsi, Serédy Ilka, T a g o r Emma, 0 1 g y a i Julia. L e x a Emma, Kurzwernhardt Irma urhölgyek. A reggeli nap bevilágította az ablakokat midőn a ritka szép ünnepély után a fényes estély véget ért s az egybegyült díszes társaság szétoszolt. Vidék. Aszód, 1882, jan. 29. T. Szerk. ur! Városunkban ez idei farsang alatt, nem is említve a sok barátságos házi estélyt s névnapot. Az első nyilvános tánczvigalom tegnap este a helybeli vendéglő nagy termében tartatott meg és pedig az aszódi „Önkénytes tűzoltó-egylet“ felszerelési költségei fedezésére. Ezen tánczvigalomra a vendégfogadó nagy terme igen szépen volt feldíszítve. A vendégek nem csak helybeliek, de a vidékről is számosán voltak Az egybegyült vendégek közül már az első négyesben is 25 pár lejtett. A vendégek összegyűlt koszorújának kiváló szép virágai, a mennyire lehetett följegyezni a következők voltak : Bencsik Józsefné, Dr. Hacker Istvánná, Kaufmann Mihályné, ifj. Srámko Mihályné, Krenkó Józsefné, Zárda Alajosné, (Karfáiról), Taucher Jánosné, Harnesné, Ujházv Pálné úrnők. Továbbá: Mándoky Irén, Szudy Liszka, Majoros Paulin, Peka- rek Laura, Valent Paulin, Weisz Betti, Holko Anna, Weisz Emilia, Marosok Ilka és Linka, (Erdőkürtről), Beck Sarolta, Horner J., Neumann N., Békefy Rózsa kisasz- szonyok. A tánczmulatság vígan és barátságosan folyt le egész késő a hajnali órákig. A jövedelem mint halljuk, eléggé szép volt. Aszódi. Szilágy, 1882. febr. 1. T. Szerk. ur! Nem mulaszthatom el, hogy b. lapja olvasóit ne értesítsem a községünkben múlt hó 29-én lefolyt mulatságról. Ugyanis Biró Ödön községi jegyző ur vendégszerető házánál kedélyes batyubál rendeztetett, melyre nem csak az otthelyiek hanem a környékből is nagy számmal jöttek össze a vendégek, sőt még Váczról is rándult ki Tár ez a. Oly egyszerűn .... Oly egyszerűn, olyan kevés szóval, Sok az, amit te tudtomra adál . . . Mért csititád szived dobogását, Ész és szív közt — lásd — kitört a viszály S tán szived egy édes sejtelemnek rabja, Az ész rideg szava mégis kiragadja! Ne hidd azt hogy nem szabad szeretnünk Üdvéért az eltűnő jelennek, A jelen a jövőnek záloga, S a remények teljesülve lesznek. És mert a reménynek bizalom az őre, Gondolj bizalommal a kétes jövőre. Én nem kérdem, jó vagy rósz sorsom e, A mely engem bűv-körödbe vonzott; Azt sem kérdem, hogy szeretni tudsz-e ? Sejteni tán jobb e boldogságot 1 Hiszen bármi későn kelljen is elválnunk, Elég korai lesz boldogtalanságunk. És ha kérdezném is, hogy szeretsz-e? Zárd le ajkad’, nem kívánok választ, Csak emeld rám éj-sötét szemedet, Ki olvasom tekintetedből azt . .. Ne mondd, de ne is rejtsd, némán tudasd velem : Mily boldogító a viszonzott szerelem! Molnár László. A falu bolondjai. — Népies beszély. — Irta : ZExzEolnár HLiászló. (Folytatás,) Klára ott feküdt az ajtó megett elterülve minden élet-jel nélkül. Hosszú haja a porban hevert, homlokán veríték gyöngyözött s arcza viasz szinti volt, mint egy halotté. Korom-fekete pillái lezárva, ajkai félig nyitva állottak s látni engedek az összeszoritott két fehér fog-sort. Julcsa amint meglátta, fájdalmasan felkiáltott : — Öh, hogy én jól sejtettem ezt! szegény Klán ! . . Sándor hirtelen közbe vágott: — Mit sejtettél ? Szólj Julcsa ! Julcsa alig birt a remegéstől szóhoz jutni, végre töredező hangon mondá: — Hát nem látod át? E szerencsétlen lány téged szeret. Ö ide jött bennünket kihallgatni és most igy megcsalatkozva .. . talán meg is halt. — Értem — szólt Sándor komoran, majd alig hallható hangon susogá — szegény leány. — SándoKsegits hát! Ébresszük őt fel — rimánkodék most Julcsa. Kihívjam — e szüléimét, vagy átvigyük mi ketten Klárit haza nénjéhez? — Mindenesetre jobb lesz az utolsó — De várjunk, hátha fölocsúdik. Egy ideig várakozának. Már egész besötétedett. Belülről hangzott az édes anya szava: — Jöjj be már Julcsa! A leány ijedten tekintett hol az ájult Klárira, hol a feszülten várakozó legényre, végre izgatottan fordult az utóbbihoz: — Most már ne tanakodjunk — szólt, hanem vigyük haza szegényt. Ezzel lehajolt s felemelő Klári fejét, mig Sándor a derekát fonta át karjaival és csendesen megindulva végre átértek a szomszéd udvarba. Klári öreg nénje a pitvar ajtóban állott, rémülten csapta össze kezeit, amint meg látta, az ájult leányt Báti Sándor karjai között: — Istenem! Kiáltott fel — mi lelte kedves Klárimat .. . leányomat? Mit tettek vele?! — Vigasztalódjék Erzspk nóném — szólott Jucsa, — Klári csak megijedi amint a haza térő csordából neki akart szaladni egy tehén. Menjünk be és fektessük le, majd jó lesz minden. Bementek a házba és a még folyton eszméletlen állapotban lévő leányt egy ágyra fekteték. Julcsa most haza futott, és engedel- met kért anyjától, hogy még maradhasson
