Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1882-11-19 / 47. szám
Mar moat mit tegyen mást, a kismamát hívta, s gagyogó kis torkának összes hangterjedelmét igénybe vette, hogy valaki észrevegye. Végre is a Juczi jött be veresre sirt szemekkel s Margitkát csak úgy igéző pongyolájába vitte át a nagymama szobájába. Itt nehány komolyképii feketeruhás bácsi volt, a kik rá sem néztek s valami nagy dologgal lehettek elfoglalva az íróasztalnál ... a papa is köztük volt. Juczi szolgáló Margitkát a nagymama ágyához vitte, hol a mama meg a Laczika térdeltek; a nagymama olyan jól aludt! Mikor a mama észrevette a kis Margi- tot, kissé felemelkedett, karjaiba vette őt s aztán olyan furcsa hangon mondta : — Margitkám meghalt nagymamád! A kis Margit ma már nagy lány, de ezt a hangot még most sem tudta elfeledni, így csak azok tudnak kiáltani, akik nagyon sokat vesztettek ; a hárfa melynek minden húrját egyszerre szakítják el, a csalogány, melyet dalolása közben lőnek le a ía lombjáról, az tud ilyen sírva feljajdulni, mint ahogy a szegény kis mama feljajdult. S a kis Margit mit csináljon ? A mama sirt, — a Laczi sirt, ' 'J neki is kell sírni; de azért nagyon jól mulatott a fekete bojttal, mely a nagymama ágyáról csüggött alá. Aztán átvitték őt a gyermekszobába, ott felöltöztették; szép új fekete ruhácskát adtak rá, sőt még harisnyát is feketét kapott. Öltöztetés közben megkérdezte a sir- dogáló Juczitól, hogy hát mármost mit fog a nagymama csinálni? — Juczi azt felelte rá: Elmegy a menyországba. És sirt keservesen, amennyire csak feltudta fogni az ő egyszerű, faragatlan szivével azt a veszteséget, mely nem az övé volt. . . Behozták Laczikát is: őt is fekete ruhába öltöztették, megmondották neki, hogy ne sírjon, hisz a nagymama úgy sem fog már visszajönni, de őneki mindegy volt az, Birt tovább — keservesen. Mikor aztán másodszor vitték őket a nagy mama szobájába, már sok, sok gyertya égett benne, falai be voltak feketére huzva: a nagymama meg a sok gyertya között feküdt 8 az ágya be volt hintve virágokkal. Laczi sirt most is, de már nem olyan nagyon, mint elébb. Sok viaszt kapart le a gyertyákról, melyek körülötte lobogtak s eszébe jutott, hogy mennyien fogják tőle holnap irigyelni ezt a viaszt, melyből most emberkéket csinált. Margitka beszélgetni akart a nagymamával, de mivel a nagymama egy kérdésére sem felelt, meg- apprehendált,s megbotránkozását a következő szavakkal fejezé ki: — Csúnya nagymama! . . . De ezt olyan lassan mondta, hogy senki sem hallhatá a kis mama zokogása miatt, ki olyan édes bús behízelgő hangon kérte a nagymamát: „Ne menj el édeskedves jó anyám! — Hisz te voltál az én őrangyalom, boldogságom, mindenem. Ki fog most már engem úgy szeretni, mint te... — Én — monda a papa a sirdogáló kismamát keblére ölelve — meg ők: a mi gyermekeink! . . Délután eljöttek a feketeruhás emberek s a szegény nagymamát bezárták abba a nagy csillogó ládába, melynek a neve — már Laczika is tudja, bogy — koporsó. A kis Margitnak szörnyen tetszett az a művelet s úgy szeretett volna felkaczagni a nagymamának azon furcsa gondolatán, bogy ládába bujt előle, — de a kismama olyan nagyot kiáltott s olyan fehér lett egyszerre, hogy Margitka nem mert nevetni. Egy forgács darabbal játszott tehát, melyet a földön talált. Mikor kivitték a a koporsót, szegény kis mama úgy zokogott, mint a vad gerle. Lementek mindannyian az udvarra. A jó papa vezette a kis mamát s vigasztalta tőle kitelhetőleg, — bár hasztalan: a vigasztalás ilyenkor csak olaj a tűzre . . ,. s a kis mama szive majd meg hasadt 1 Uramöcsém vezette a kis Laczit, meg Margitkát ; mire leértek mindannyian, már elkezdte a kántus, hogy: Mért oly borús, oly néma e sereg ? ... Szép, szomorú nóta ez, mely annak a szivét is megszokta rezgetni, akinek semmi fájdalma nincsen s bizony még uramöcsém is elővette a zsebkendőjét, megdörzsölgetve vele apró szemeit, melyek nem régen még olyan áhítattal csüggtek a nagymama mesélő ajkain. Nagytiszteletü uram felülmúlta önmagát; úgy búcsúztatta el a megboldogultat, hogy senkinek sem maradt száraz a szeme, sőt az általelleni sarokról való 51. számú hordár is úgy zokogott, mint egy kis gyerek. Laczika egy darabig nagyon jól mulatott ezen a hordáron, de később ő is sírva fakadt s Margitkával együtt a mama szoknyájába kapaszkodtak, szólitgatták őt ketten : kis mama ne sírj; — édes kedves kis mamánk ne jajgass 1 ... de a kis mama nem értette őket, csak zokogott tovább, keservesen . . . „Mert tiéd az ország, hatalom és dicsőség, most és mindörökké, amen !“ . . . A szertartásnak vége volt; mégegyszer rázendült a kar : Kedves halott Isten veled, Csendes legyen nyugvó helyed ! . . . Aztán kivitték a szegény nagymamát a temetőbe, honnét már többé sohasem fog visszajönni. — Este az ágyban azt kérdi Margitka Laczitól: — Hát már most ki fog nekünk mesélni ? . . . Erre még a Laczika is tudott felelni s végre is megegyeztek abban, hogy sírni fognak addig mig valaki nem mesél nekik. Uramöcsém jött be hozzájuk s beszélt nekik aranyhajú királylányról. Tündér Ilonáról, Operencziás tengerről . . . Nem ilyent mesélt a nagymama ! Aztán még egy kicsit sírtak utánna, s egy hét múlva megszokták az uramöcsém meséit. Szegény nagymama ! — B. Szabó Mihály. Újdonságok. = Szobrot Arany Jánosnak. Az ország színe java gyűjtéseket rendez az elhunyt nagy költő szobra javára. Lapunk hasonlókép intézett fölhívást e czélból a nagy közönséghez. Elhaló szó volt a pusztában. Megkísértjük újra. Nem hihetjük, hogy léteznék egy város a nemzet szivében, alig egy órára az ország fővárosától, és bennünket, hidegen hagyjon az a lelkesüLovagolni is lehetett volna rajta. Mikor igy együtt volt a délelőtt kilátásba helyezett társaság, az öreg ur indítványozta, hogy: — Jerünk a Homburgba: A kártyaszobát keresztelte igy el a hires játékbarlang után. Javában forgattuk már a harminczkét leveles bibliát, mikor egyszer csak beszól a vendéglős, hogy egy deputatió szeretné a „nagyságos“ úrnál tiszteletét tenni. A küldöttség tagjai voltak: a falu bírája és két MK. Ez az MK is is a Csicsári bátyánk alkotása. Két betűvel azt fejezi ki, hogy „községi tanácstag“, — czélozva arra, hogy a falusi tanács egyszerű tagjai mikor a nevüket aláírják, nem csinálnak mellé olyan czifra ákombákomot, mint az urak, hanem jó vastag vonásokkal oda biggyesztik a manuprópriát, az MK-át. De ezt azután el nem hagynák a világért sem! A biró volt természetesen a szóvivő. Ékes szavakban adta elő jövetelük okát. — Hogy hát őket a „falu“ küldi, hogy megköszönjék szépen a nagyságos úr nagy jóságát, amiért uj templomukba olyan ékes szavú harangot vett a maga pénzéből, amilyen talán még Rómában sincs. — Hát köszönik is átossággal s ráadásul tiszta szív bői kivánják, hogy az egek ura adjon a nagyságos urnák erőt, egészséget, hogy a község igaz örömére még vagy 50 esztendeig hallhassa annak a harangnak a csengő hangját. Éljen! — Ezt az utolsó szót lelkesedve mondtuk utána mi is. Az öreg ur röstellni látszott, a dolgot Mondanom sem kell, hogy a hetedik égből potytyantam alá, mikor az öreg úr nagy zavarral tudtomra adta, hogy bizony most még egy árva hölgy sincs a fürdőben, hacsak a bérlő vén feleségét, egy hatvanas öreg asszonyt, nem akarom elhódítani. Sietett is rögtön vigasztalni: — Ne búsulj öcsém! Ha nincs, majd lesz! — Nem adok neki három napot és hemzsegni fog itt a fehér nép. — Minden újadra jut akár kettő is. — Legalább hát a férfi társaságnak mutasson be bátyám ! — Ej beh türelmetlen vagy édes öcsém! — Hát én kutya vagyok ? — Majd elmulattatlak én ne félj 1 — Estére különben arról is gondoskodom. — Kiczitálom a szol- gabirót az esküdtjével, a papot, meg a tudatlanok doktorát. (Ez alatt a baromorvost értette!) — Nem lesz hiányod semmiben. Már azon kezdtem gondolkozni, hogy összepakolok és hazamegyek. — Az ördög is hozott engem ide, ebbe az üres, kietlen fürdőbe! Csakhogy az öreg ur kibetüzte a gondolatomat. — Micsoda ! Haza akarsz menni ? — Már azt a bolondot csak ne tedd! — Innen ugyan nem mégy egy tapodtat sem ! Ezzel karon ragadott s úgy oda szo- ritott magához, hogy erővel sem tudtam volna szabadulni. Mikor a falu tornyában tizenkettőt ütött az óra, megszólalt a fürdő harangja b olyan végtelen lármát vitt végbe, mintha legalább is háromszáz vendéget kellene összeharangoznia. Bizony pedig az ebédnél is csak két- tocskén voltunk. Csaknem elvesztünk az ürességtől kongó nagy étteremben, vagy ahogy az öreg ur találóan nevezte „rakodódban. No de tisztelet, becsület adassák neki, az ebéd kifogástalan volt. Olyan töltött káposztát, meg olyan Ízletes rántott csirkét nem ettem én soha! Az üreg ur lelkére kötötte a szakács- nénak, hogy kitegyen magáért. Mert ilyen szaladós vendége még nem volt soha s ha a főzte után legalább háromszor meg nem nyalom a számat, bizonyosan úgy itt hagyom az egész fürdőt, mint szent Pál az oláhokat. Akkor aztán üthetik a nyomomat, oda az első vendég; oda lesz a renomé is ! A bor is olyan volt, hogy a tüzétől még most is ég a nyelvem, ha rágondolok. Saját pinczéjéből hozatta az öreg ven- dégmarasztónak. Aki tudja hogy mit tesz az: éveken keresztül sinlödni a városi vendéglők czu- dar kosztján, drága pénzért fogyasztani izetlen, zagyva ételeket és soha jól nem lakni, az épen nem csodálkozhatik rajta, ha azt mondom, hogy délután már bottal sem lehetet volna engem onnan elkergetni. Az öreg jól tartott borral szóval. — Csak úgy ömlött belőle az anekdotta. Nagy időt megért már, sokat látott, tapasztalt s mindazt olyan jóizen tudta előadni, hogy nyitva maradt az ember szája utána. E közben eljött az est 8 meghozta a csakugyan beczitált vendégeket. A szolgabirót esküdtjével, akik mindig és mindenütt együtt jártak mint a kalen- dáriomban Péter és Pál; a plébánost, aki nagyon derék öreg ur volt; megjött a „tudatlanok doktora“ is. Ez volt a társaság legjobb alakjai Nem bánta akárhogy szurkálták, ákár- mint piszkálták. lés, mely az egész nemzetet áthatotta. Hát annyi nagyjaink vannak, hogy a legnagyobbnak se hódolunk egy pár krajczárral, hogy emléket állíthassunk az utókor számára? Ha már úgy nehezére esik is adótól agyongyötört közönségünknek áldozni és újra áldozni rendezzenek felolvasást vagy valami hangversenyt. Deczember másodikáig lehet. Pestről akár Jókait is meglehetne nyerni. 0 tudja, hogy szeretjük és a hol szeretik, oda ő szívesen megy. A város kerületében levő nemesség a város intellegencziájával karöltve felkarolhatnák e magasztos ügyet és az elért siker dúsan koronázná fáradozásaikat. = A temesvári robbanó szivarok ügyében a pénzügyminiszter által összeállított vegyes-bizottság, — mint Temesvárról jelentik, -- az ottani dohánygyárban vizsgálatott tartott. A készletben levő 70.000 darab britannika szivarból 2000 darabot nyitottak fel és kutatták át és megállapították, hogy a szivarokban semminemű idegen anyag nincsen s hogy az anyag megfelel az előállítási rendelkezéseknek. A kinyitogatott szivarokat 2 krért fogják elárusítani. = A ISoross és I>r. Csáuyí urak közt fenforgó becsületbeli ügy elintézése közbejött akadályok miatt egy nehány napra el- odáztatott. = A vörös-kereszt egylet ma d. u. 3 órakor a nőegyleti ovoda helyiségében választmányi gyűlést tart. Tárgy: 1. Jelentés az egylet gyarapodásáról. 2. A tiroli vizkárosultak segélyezése az egyleti pénztárból. 3. Gróf Ráday vál. tag lemondása és a vál. kiegészítése. = Yáczi fiakkeresek vissza élései miatt számtalan panasz emeltetett már a hatóság és a lapok utján és minden eredmény nélkül. Haszontalan volt minden felszólamlás és tanács a rakonczátlan kocsisok megfékezése végett; a bajon segíteni még az erélyéről hires (?) váczi kapitányság sem birt. Végre két jóakaratú kocsi tulajdonos Nagy Ferencz és Kecskés József urak úgy látszik eldöntik a kérdést a régi „Vácz“ czimű hetilap tiz év előtti tanácsa szerint. Ugyanis. Mint halljuk ajánlatot adtak be arra nézve hogy az urak a közönséget úgy haza, valamint kifelé 30 kr személyenkénti dij mellett elszállítják. Terhogy ezek a jó emberek egy harangot olyan nagyra felfújnak. Van is ebben valami különös! Ha ő nem teszi, megtette volna más. Hisz a torony harang nélkül csak nem lehet ! A halálkodásnak meg épen nem volt barátja. Azért a biró ur jó kívánságára nagy szerényen csak annyit jegyzett meg hogy: — Harmada is elég lesz biró uram! Aztán kezet szorított a küldöttség mindenik tagjával s meghívta őket vacsorára, A ferblinak persze vége volt; pedig a tisztelendő ur épen most szerette volna folytatni! hiszen épen most fordult volna meg a kártyája! Csicsa Jóska, a falu prímása is meg- neszelte hogy a „bányában“ dáridó készül. Előkullogott a „bandával“ hogy a tisztes, méltóságos társaságnak egy kis bu- i kergető nótával szolgáljon. Húzta is egész éjjel olyan mélabusan, olyan érzékenyen, hogy a szeme is sirt bele, nemcsak a vonója. Mi pedig mire a nap feljött „brúderek“ lettünk egytől egyig, mely nagy tisztesség felett a barom orvos, meg a kétMK. mai napig sem tudnak eleget csodálkozni. Mikor aztán az első nap mulatságának vége volt, Csicsári bácsi derült kedélylyel kérdezte tőlem: — No öcsém fölsegitsem-e rád a „szamárbőrt“ ? — Az utiköpenyt értette alatta. — Köszönöm bátyám. Arany világ van itt. — Hát még ami ezután leszüi No erről majd máskor fecsegek. Mocsári Béla.
