Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1882-10-29 / 44. szám

iparnak versenyt nem nyújt stb. Mivel különben a földmivelés-, ipar- és ke- resk. minisztérium kebelében legközelebb értekezlet tartatik e tárgyban, kívánatosnak találtatott, hogy az egyesület csak a II. iparos gyűlés elvi határozatai érdekében kérvényezzen, a részletek megállapítása pe­dig az értekezletre megbízandó szakférfiakra hagyatott. — Nagy Táuczpróbát tart Schif­fer Sándor táncztanitó November 4-ik én a „Szarvas“ vendéglő termében. Belépti dij Szemólyenkint 1 frt, Családjegy 1 50 kr. = A vasárnapi munka szünet eszméje, melynek érdekében országszerte megindult a mozgalom, városunkban is megpendítetett, üdvözöljük városunk rend­őrkapitányát, ki a helybeli járásbiróval kar­öltve a vasárnapokon át búzát hordó tali- gások, s rostálok ellen már megtette a kellő lépéseket, Már eddig is többen bün­tettek meg ez ügyben. = Gyilkosság. F. hó 26-án reggel 4 órakor Mácsa község lakosai egy rémes tettre virradtak, — Vankó Pál bognár 4 órakor felkelve ágyából, kiment faragó kamrájába s ott egy kerék-agy fúrót (nagy vasrúd féle) magához vevén azzal visszatért a szobába, hol felesége és anyja egy ágy­ban aludtak, s mellettök a bölcsőben a kis gyermek, Vankó a nála levő fúróval feleségét fejbe ütötte, mire az szörnyet halt, ezután anyjára s a bölcsőben fekvő kis gyer­mekre mérve nehány csapást a padlásra ment fel, s ott magát késsel kétszer hasba szúrta, aztán maga felett a házat felgyúj­totta. A háztető már lángokban állott mi­dőn a gyilkos égési sebekkel telve leugrott a padlásról s ki rohant a tüzlármára össze­futott nép közé, honnan égető sebeire irt keresve a patakba ugrott s onnan ismét a nép közé futott, hol őt a község jegyzője Velser Ágoston letartóztatta s pandúr által Váczra bekisértette. A járásbíróság kiküldöttje Ringauf Ottó vizsgáló bí­rónk Dr. Gr r ó 8 z Armin s Kremer Gyula orvosok kíséretében másnap a hely­színre utazott s a bonczolást és vizsgála­tot megejtette. Az asszony (a felesége) ko­ponya csontja ketté repedt s igy okvet­len halálos volt a csapás. A gyilkos anyjá­nak fülkagylója ketté van hasitva a csontig a csecsemő is fején van sérülve. Az anya sérelmei is súlyosak. — A tett indoka úgy látszik szerelemféltésből eredt, mert az asszony már nem akart férjével élni, „in­kább vesszen tehát el ő is, én is“ gondolta a férj s elhatározta magát a borzasztó tettre, melynek vak dühében anyja s cse­csemő gyermek is majdnem áldozatul esett. = Gr. I&ííday Gedeon honvédel­mi miniszterré történt kineveztetése alkal­mából városunk képviselő testületé, a a helyi nőegylet és a vöröske­resztegylet üdvözlő felirattal fejezte ki tiszteletét. = Merénylet a/, adóvégrehaj­tók ellen, llétfi’őn f- hó 23-án este A d á m Albert városi végrehajtó, D r o p p a József negyedmester kíséretében kis-Yáczon volt hivatalos működését teljesítendő, mely alkalommal egy Vitális nevű általáno­san ismert garázda ember egy nagy késsel rájok rohant s D r o p p a negyedmester nyakán sebet ejtett; szerencséje Droppának, hogy a merénylő kezét megragadta, mert különben végzetessé válhatott volna ránézve a nyaka ellen intézett szúrás. A merénylőt elfogták s a büntető bíróság­nak átadták. = Villanyvilágítás Váczon. Va­sárnap este 5-órakor Ud vardy János ur helységeiben tartatik a villanyvilágítás fő­próbája melyre az érdeklődő közönség fi­gyelmét ezennel fölhívjuk. = Közgyűlés. Városi képviselő tes­tületünk folyó hó 29-én délelőtt 9 órakor a városház tanácstermében közgyűlést, tart a következő tárgysorozattal. 1) A hitfelo- kezetek részére ez év október végéig járó arány mikénti fedezése iránt pénztári jelen­tés. — 2) A váczi püspöki uradalmat ez évre illető bérhátrálék iránt pénztári jelen­tés. — 3) A város mint erkölcsi testület f. é. állami adóhátraléka iránt pénztári jelen­tés. — 4) Városi képviselő Prohászka Já­nos úr indítványa a róm. katli. iskolaszék 1883. évi költségvetési előirányzata tárgyá­ban. Irodalom. + Megjelent az „önttgyvéd“ czimű közhasznú mü 11-ik füzete. (Irta Knorr Alajos, kiadja ifji Nagel Ottó Bu­dapesten) E füzetben a bányaügyre vonat­kozó jogiszabályokat ismerteti. Ezek után uj fejezet következik, melyben a szerző a katonai ügyeket tárgyalja. A harmadik rész első fe­jezetében a szerző a beadványokról értekezik. Ezen érdekes füzet ára 30 kr. Az első tiz füzet külön fűzve, mint az egész mü első félkötete is kapható a kiadónál és minden hazai könyvkereskedésben. Ára 3frt.-f- Szakszerű szol iömüve lés czimmel Z a b o 1 a y Károly egy G ives mü­vet bocsátott nyilvánosságra. A mü magá­ban foglalja az Európai legkitűnőbb szőllö- müvek által kifejtett theoriák színét javát melyek mindenikéről a szerző 25 évi gya­korlati kísérletek után szerzett tapasztala­tai alapján mondja el nézeteit. Ára 50 kr. Kapható szerzőnél Kecskemét csongrádi- nagy-uteza 96 sz. Felelős szerkesztő s kiadótulajdonos: Ifj. VARÁZSÉJI GUSZTÁV. mi ipartársulataink semmi vagyonnal sem rendelkeznek. A miniszteri biztos úr tisztába jővén a helyzettel, s meggyőződést szerzett ma­gának arról, hogy Váczon az ipariskola csak is a kormány erélyes fellépése és anyagi támogatása mellett nyerhet létesü- lést: az értekezletet befejezettnek jelentette ki. Távozása előtt azonban egy ipartanodái előkészítő bizottság megválasztására hívta tel az értekezletet, melynek feladata lenne a további teendők miként leeudő elintézése végett a város s a kormány közt közvetítő szerepet vinni. A bizottságba megválasztat- tak ennél fogva: Csávolszky József, Veres Károly, Tornyos Pál, Reiser László, Ulmann Frigyes és Neumann Emanuel mint a he­lyi iskolaszékek elnökei, továbbá Serédy G. Zemanovics István és Fridrich Alajos, — Ezzel az értekezlet feloszlott. — Reméljük hogy az ipariskola felállítása most már nem sokáig késend az éji homályban. Újdonságok. = Szobrot Arany Jánosnak Egy szó nyilallott a hazán keresztül Egy röpke szóban annyi fájdalom. Arany János meghalt. A nagy csapást mely legnagyobb költőnk halá­lával sújtotta a nemzetet mindnyájan érezzük. — A halhatatlan költő em­léke örökkön fog élni mig a Duna s Tisza partjain magyar él. Müvei hal­hatatlanságot biztosítanak neki. A nemzet azonban tagjainak emlékét lát­ható alakban is megszokta örökitni. így legnagyobb költője emlékét is. Arany­nak is szobrot emelni szándékozik. Mindenfelé országszerte megindultak az adakozások és gyűjtések a szobor költségeire. Minden honfi siet a kegye­let adóját leróni s azért örömmel csat­lakozunk mi is a gyűjtök sorába s mi­dőn városunk s vidéke hazafias közön­ségének figyelmébe ajánljuk az ügyet, részünkről a gyűjtést ezennel 2 frttal megnyitjuk. = Arany János legnagyobb köl­tőnk temetésén e hó 24-én városunk két kül­döttség által volt képviselve, egyik váro­sunk képviselő testületé nevében tett egy díszes babérkoszorút a koporsóra, melynek kék-vörös (Váczváros szinei) selyem szalag­jain e felirat volt: „Arany Jánosnak. — mába oda, hol minden egyenlő, hol nincs kaszt, hol nincsen valláskülömbsóg és gyű­lölet, nincsen gazdagság, fény, szegénység, nincsen ellenségeskedés és pártoskodás, hol csupán boldogság, béke és nyugalom ho­nolnak. Menjünk oda, hogy a halál gondolatá­val megbarátkozzunk, hogy még idő előtt higyjük, hogy „odalent már nem fáj semmi,“ hogy azok, kik már nyugosznak irigylen- dőbb sorssal bírnak az élőknél. Menjünk el oda, hogy megemlékezzünk a holtak felől, hogy irányukban kegyelet­adónkat lerójjuk. Tiszteljük őket még sír­jaikban is, hogy annak idejében utódaink is kegyelettel állják körül sirdombjainkat, honnan majd együttesen várják a feltáma­dás óráját. De ime megkondul a temető kis ha­rangja s mindenki leborulva kedveseinek sírjára egy-egy imát bocsát az egek Urá­hoz az elhunytak lelkeiért, mig végre a temető elcsöndesül .... csak itt-ott pislog néhány ott feledett mécs, . . . s csak a fák száraz ágai közt sivit a hűvös őszi szél, mintha mondaná: „R eméljetek, föl­támadunk!“ ......... Varázséji Béla. A dervis Jóslata.*) Sajátságos látványt nyújtott az 1844 évi okt. 6-án Becsből Budapestre evező du­nai gőzhajó födélzete. Az ottomán császár bécsi követje(utazott fényes kísérettel Buda­pestre. A legkülönbbféle egyenruhák voltak *) Ileksch S. „Die Donau“ c. müvéből, aki ez epizódot -- önvallomása szerint — igen megbízható «.jvakról hallotta Váczvárosa;“ a második küldöttség a „Ka­szinó kör“ nevében tett szintén hasonló babér koszorút a ravatalra, melynek fehér selyem szalagján „Arany Jánosnak — a vá­czi egyesült Casinó-kör“ fölirat volt olvas­ható. = Kaloüak estéj én, nov. elsején, d. u. 5 órakor a „dalkör“ zászló alatt vo­nul ki a Honvédtemetőbe s ott a kegyelet némi adóját lerovandó, honvédeink sírja fö­lött gyászdalokat fog énekelni. = Betörés. Vásár keddjének éjszaká­ján Joó István úr kisváczi lakásába isme­retlen tettesek behatoltak s ott a szekrénye­ket felkutatva minden értékes és könyeb- ben elvihető tárgyat magukkal vittek. A kár mintegy 200 frtra tehető. Szemfüles rend­őrbiztosunk, mint halljuk már biztos nyomon van s remélhetőleg gyanúja alapján pár nap alatt kideríti a betörő tolvajok kilétét. = Kitüntetés. Juhi Béla városunk lakosa a nógrádi gazdasági egyesület kiállí­tásán takarmány magvaival az I. arany ér­met nyerte el, mi nem csekély kitüntetés, tekintetbe véve azt, hogy Nógrádban igen sok birtokos lakik. = Ajándékok. A váczi muzeum egylet részére újabban ajándékoztak. Bé­reseimre úr egy fekete 5 frtos bankjegyet 1806-ból s 2 drb 30 kros bankjegyet ly49- ből. Benkár Dénes úr Rudbertus salz­burgi püspök ezüst 3-asát 1680-ból s István szerb csupán ezüst érmét a Xll-ik századból. Váradi János úr egy Ferencz- féle 3-ast 1800-ból és egy kőkori kő am ír- lett et. (Penczről). =* A fegyenczipar és a váczi iparosok. F. hó 24 én ülést tartott az • orsz. iparegyesület ipartársulati szakosztálya Ráth Károly elnöklete alatt mely ülésén a többi között elnök bemutatta Poór László és Friedrich Alajos váczi iparo­sokat, kik az ottani ipartársulat megbízá­sából küldettek ki, hogy a fegyen cz- ipar szabályozása érdekében az ipar­egyesület támogatását kikérjék. Poór László ecseteli azt a helyzetet, melyet a rabok és í'egyenczek iparűzése az illető vá­rosokban teremt. A fegyenczek 15 kr. napi bért kapnak, a fegyház sem állami, sem városi adót nem fizet, tehát sokkal köny- nyebben győzik a versenyt, heti- és orszá­gos vásárokra czipelik készítményeiket az önálló kézmüiparosok megrontására, óhaja a váczi iparosok nevében oda terjed, hogy a fegyházi ipar olyképen szabályoztassék, hogy az a helyi adót fizető iparossal ne versenyezzen s ha már dolgozni akarnak, űzzenek oly foglalkozásokat, melylyel az adózó iparosok érdekeit nem sértik. Az ez ügyben fejlődött élénk eszmecsere alkalmá­val több oldalról hangsúlyozták, hogy a fegyházi iparnak csak oly iparágakra kelle­ne szorítkozni, melyekben a létező hazai itt láthatók tarka össze visszaságban. A tisztek sötétkék kaftányjától kezdve egé­szen az egyptomi lovasok török aranyszö- vetü vörös koponyáig. E fényes társaságban leginkább vonta magára a figyelmet egy karcsú magas férfiú. Sötét, nappörkölte, kiaszott arcza az első tekintetre a kelet fiára vallott. A kopott, bizonytalan színű, de szorosan testhez álló kaftán kiemelte tiszteletet parancsoló alak­ját, fejét zöld turbán födte. Dervis (kolduló-szerzetes) volt, aki Bu­dára zarándokolt, Gül Baba — a mohame­dán szent és nagy próféta követőjének sír­jához. Hallgatag, jámbor férfiú volt, aki a hajófödél szegélyénél állt csendes szemlélő­désében irányítva nagy fénylő szemét a tá­voli kelet felé. Mindenki a legnagyobb tisztelettel vi­seltetett irányában. Még a követ is mélyen meghajlott előtte, és a fényes társaság a leggyengédebb figyelemmel viseltetett irá­nyában. A szegény dervis nagyon érdeklődött Magyarország iránt. Az utazók barátságo­san válaszoltak minden kérdésére s úgy lát­szott, hogy körűié csoportosulva szintén tisztelőtöknek jönnek kifejezést adui. A tö­rökök szokása a papságot mélyen tisztelni. Pozsonyban kikötött a hajó s itt meg­szaporodott a társaság. Magas méltóságtel­jes alak lépett a födélzetre, karján bájos hölgygyei, két kedves leányától követve a társalgónö karjain. Alig vette észre az egyik utazó az ér­kezőket, midőn köszöntésükre sietett. „Isten hozott Lajos 1 Mily szerencsés • véletlen vezet téged társaságunkba ? Med­dig utazó “1? „Budapestre megyünk, ahol családom­mal a telet tölteni szándékozom.“ Szívé­lyesen megszorította a neki nyújtott kezet. Gróf Batthyányi Lajos volt, a későbbi miniszter-elnök. A födélzet egyik padján helyet foglal­tak. A gróf, aki közömbösen vizsgálta a tár­saságot, végül meglepetéssel vette észre a Dervist. „Ki ezen sajátságos ember ? Szintén a török követ kíséretéhez tartozik ?* kérdé barátjától. „Gül Baba sírjához utazik Budára. Der­vis, s amint egy tisztnek beszédjéből kivet­tem Arábiából jön.“ „Valóban érdekes alak. Engem nagyon leköt, Komolysága mély hatással van reám.“ „Azt mondják, hogy szent; a követ raegáldatta magát általa.“ Batthyányi fölkelt s a Dervis felé lép­kedett. „Szálem aleikum!“ mondá s mellén keresztbe tett kezekkel mélyen meghajlott előtte. „Aleikum szálem!“ viszonzá alázatos fő­hajtással a Dervis s kérdőleg függeszté sze­meit a grófra. Batthyáni évek előtt hosszabb ideig tar­tózkodott török földön s ott elsajátította némileg nyelvüket. Törökül megszólította a Dervist. „Atyám hova utazol?“ „Budára, hogy ott imádkozhassam azon müzülmán szent sírján, aki messze hazájá­tól, idegen földön élvezi Örök álmát.“ A beszélgetés hosszabbra nyúlt s a Dervis igen megtisztelve érezte magát, hogy oly nagytekintélyű mágnás vele szóba bo­csátkozott. Ezért való háladatosságát nap­fényre akarta hozni. Midőn neki a gróf ne­jét s gyermekeit bemutatta a Dervis áldó- lag nyújtotta kezét azok felé s rezgő ajkai Allah áldását látszottak akarni lekérni a gyermekekre. Viszonzásul a sok, minden oldalról irá­nyában mutatott szívességért, ajánlkozott mindenkinek —• a kinek csak tetszik, jöven­dőt mondani. A grófné határozottan kijelentve, hogy egyenes ellenszenvvel viseltetik minden ne­mű jóslás iránt, visszahúzódott, de a gróf mosolyogva lehúzta keztyűjét s kezét a Dervisnek nyújtotta. Ez figyelmesen vizsgálta a gróf kézvo­násait, azután az égre mutatott, mialatt arcza elsötétült s szomorúan fordult a gróf felé. „Öt év múlva 1“ mondá szomorú han­gon és szánalomteljes tekintetet vetett a gróf gyermekeire. „Mit?“ kiáltott a gróf megütközve, „öt év múlva meg kell halnom ?“ „Allah nagy és kegyelmes. Öt év múl­va ölebe vesz téged.“ Pillanatig szótlanul bámulva állott a gróf a Dervis előtt, azután mosolyogva for­dult barátjához. „Lásd,“ minden tervem füstbe megy. Hogy hazám jövőjének érdekében czélba vett terveimet végrehajthassam legalább 25 évre volna szükségem, s most oly rövid ha­táridőt kapok.“ Hogy épen ezen jó szándé­kú czélok a gróf életébe kerüljenek, arra persze még nem gondolt akkor. A jóslás napján, az az 1849-ki okt. fi­án végezte a gróf életét a kivégző-csapat golyói alatt. 1 ------------

Next

/
Thumbnails
Contents