Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1882-09-10 / 37. szám
kaimat. Az alispáni végzés ugyan is azt állítja, bogy a városi közgyűlésnek a fe- gyelm vizsgálat tárgyában hozott végzése nem törvényszerű, mert a fegyelmi vizsgálatot, el nem rendelte, hanem annak az alispán általi elrendelését csak kérte, másrészt nem szabatos, mert n e m mondja meg névszerónt az elöljáróság mely tagja ellen kéri megejtetni a vizsgálatot, végezetül még kilátásba helyezi azt is, hogy a vizsgálat elrendelésére szavazott 4] képviselő esetleg a vizsgálati költségekben is elmarasztaltassék. Lön erre zaj és felháborodás. Dr. Fre- z i n ger képviselő hosszasan fejtegette, hogy a városi végzés törvényszerű, mert a városi közgyűlésnek joga is van kérni a vizsgálat elrendelését, mert ha a közgyűlés elrendeli a vizsgálatot úgy az alispán azt feltétlenül köteles foganatosítani, holott a képviselő- testület ép azt akarta, hogy maga megyei törvényhatóság mondja ki első sorban azt, vajon a pénzügyi bizottság jelentésében felderített szabálytalanságok és mulasztások képezhetik-e fegyelmi vizsgálat alapját-e vagy sem ? És a fegyelmi vizsgálat épp azért legyen a megye és ne a képviselet által elrendelve, hogy annak felelőssége ne a képviselők vállát terhelje. Miután tehát a vizsgálatot nem az az igennel szavazott 41 képviselő rendelte el, hanem a megyei törvényhatóság illetve az alispán úr: hogy lehet mégis azt a 41 képviselőt előre a vizsgálati költségekkel ijesztgetni? Ez már mindenesetre a megyei végzésben a kellő szabatosság hiányára vall. Hasonlóképen nem szabatos az, hogy a megyei végzés nem mondja meg azt, hogy a képviselet vagy a polgármester úr kérelmére rendeltetett el a vizsgálat, s nem mondja meg a pénzügyi bizottság jelentésében foglaltak, vagy mi egyéb lesz annak kiindulási pontja. A közgyűlés azonban mindennek daczára köteles tisztelettel vette a megyei leiratot tudomásul — azonban a költségek ^viselése iránti része ellenében óvást emelt, s jegyzőkönyvbe iktattatta, hogy az esetre ha a bizottsági jelentésben foglalt mulasztások a vizsgálat rendén valóknak bizonyultak : a vizsgálati költségeket azok a tisztviselők fizessék, a kik a mulasztások és szabálytalanságok okozói vagy részesei voltak. Végre a közgyűlés érdekei védelmére és a szükséges felvilágosítások megadására a volt pénzügy/ bizottság a vizsgálat sorára is megbizatott, mi ellen K r e z s á k Ferencz úr óvást emelt, ő tudja, hogy miért. Az ügyek tehát forduló pontra értek s most már várjuk türelemmel, hogy nem fognak-e ismét egeret szülni a soká vajúdott hegyek, mint Aeropus meséjében hajdan, megannyi sokszor már városunkban. A két fívér. Visszapillantás a múltra. Irta: PALOTÁT ÁKOS. A főváros dunai balpartján, a „városmajor“ -nak nevezett kirándulási helyen, nem egyszer állottam meg elmerülve egy többször ismétlődő jelenetei!, mely az emberi nemesebb érzést, mélyen felkölti, s a rokonszenv húrjait megreszkedteti a kebelben. Őszbe vegyült férfi, fekete talárban sétál naponta a „gesztenye fa sétányon,“ kezében botja, fejét kalap fedi, mely a nyílt homlokot szabadon engedi látni, a homlok redői közt egész történet olvasható, mig a már lángokat elhagyott szemek, mintha a múltba tekintenének vissza, olykor-olykor, könycseppektől fénylenek; -- e könycsep- peket nem a fájdalom, hanem a visszaemlékezés s a jelen közti különbség között létező benyomás kelté fel. A városmajor ifja, véne, szegény, gazdag, ki oda üdülés vagy szórakozás végett megy, ismeri az „öreg urat.“ A gyermekek az „öreg pap bácsiban“ kedves társalgót látnak; a szegények az „adakozó alamizs- nás papot“ ismerik benne, a társadalom színe a „müveit lelkű férfiút“ tiszteli személyében, ki hivatásának úgy felelt meg, hogy a történelem kénytelen volt neki egy lapot nyitni, a magas aristokratia saját vérét látja a derék őszférfiban. S ki ő ? * * * A hadak angyala, a vész s enyészet szelleme lebegett a nemzet felett, láng pallosával felriasztá ezredéves álmából a hont, felkölt a szabadság érzete, s a kebelből a harcz vágya tört elő. Vér fedte a mezőket, a honfiak elhullott teste fölött emelkedő dombokon kinyílt nefelojts keblében honfivér cseppen tört meg a nap sugara, s a honfivér megtprmékenyité Pannónia mezeit. A „hatalom“ fegyvere csillogott a, nap fényében, mig a „jog“ zászlója fennen lengett a légben. A történet vérrel írott lapjai, az igazság emez elvitázhatatlan könyve,|egy kötettel erősebb lett, első aranybetűkkel jegyezte föl 1848-ast. A „hatalom“ fegyvere haladt, a főváros közelében álló Yácz lakóit megadásra hívta fel. A város négy részén a hadak bömbölő oroszlányai tátották öblös torkukat, elsöpréssel fenyegetve a várost, mely „annyi bal szerencse közt, s oly sok viszály után“ fenn állott. Yácz város egyházában isteni tiszteletre gyűlt össze a nép. A lelkész forró imában kérte az ég urát. hogy „ha lehetséges fordítsa el e keserű poharat a néptől,“ de azért legyen meg akarata. Kiléptek a templomból, a lelkész fé- nyes egyházi öltönyben, kezében a feszülettel, népe élén haladt a kálvária domb felé, honnét porfelleg jelezte, hogy lovasság jön Yácz. * * * A főtéren találkozott a nép a „hatalom“ embereivel. Magas sugár alak ült hófehér ménen, megadott a népet vezető lelkész előtt, s felhívta a meghódolásra, kérve őt, hogy hagyja el Váczot mert széjjel löveti a várost. — Nem úgy testvér, felelt a honfi szeretettől lángoló pap, — nem úgy, én e nép lelkésze vagyok, e népet el nem hagyom, vagy meghallok vele együtt, vagy te értem megkíméled népemet s e várost. A büszke úr, a „hatalom“ képviselője gondolkozni kezdett. A férfi ki hozzá úgy beszélt saját fivére, — szégyenleni kezdó ön magát, — szótlan forditá meg lova fejét, ügetve hagyta el kíséretével a tért. Egy óra múlva a kiszögezett ágyukat felszerelték, a lovakat elébe fogtak, s elszállították Yácz környékéről, Yácz meg volt mentve, megmentette lelkésze, megmentette a honfi szeretettől lángoló hivatását felfogott pap, a hatalom képviselőjének fivére, ki arczába vágta fivérének, hogy nemzetének ellenségévé, üldözőjévé lett. * * * A fivérek soha sem találkoztak többé, — a, „hatalmas úr,“ a hatalom képvise- -s lője, rég nyugszik a családi sírboltban, a hazafias lelkész pedig ott sétál a főváros^ városmajorban, olykor-olykor vissza gondolva Váczra, s fivérére. S e két testvér ki volt? A két Zichy gróf. Újdonságok. = ®i’- Csásiyi János úrnak, lapunk tőmunkatársának, kedves kötelességünknek tartjuk ez úton is köszönetünket nyilvánítani, hogy távollétünkben szives volt lapunk múlt számának szerkesztését elvállalni , - Templomszeiitelés. Püspökünk ő Excja Csongrád megyébe utazott, hogy a Pallavicini birtokát képező Algyő-Sándorjaivá községben épült uj templomot e hó 10 én felszentelje. = A Kossuth JLajos nagy hazánkfiának születése 80-dik ávfordulója alkalmából készült „E mlék-Albu m“ át- nyujtási ideje a küszöbön áll s még szám- -m lalan aláírási iv van kint a közönség kö- -ö: rében, — minthogy pedig az Album e hó lo-én már be lesz kötve, felkérem az ivtar- tókat, szíveskedjenek az aláírási iveket, bár mily eredménnyel is f. hó 12-éig bezárólag hozzám beküldeni, minthogy e határidőn túl érkező aláírók neveit a legjobb akarat uü mellett sem fogom felvenni az Albumba. Budapesten, szept. 6-kán, 1882. Halász István a Kossuth-album tervezője és készítője. = Tíiucztauitás. Schiffer Sándor okleveles táneztanitó jövő héten kezdi meg a Szarvas vendéglő szintermében a ! ß táneztanitási 6 hetes tanfolyamot. Ajánljuk őt a tánczolni tanulók figyelmébe, mint elismert ügyességű mestert, kiváltképen azoknak, kik a „drei schrittet“ s a mos divatbz jött „sechs schrittet“ akarják megtanulni. = A ,,CasIíio6í-kör legközelebbi választmányi ülésében elhatái*ozta, hogy helyiségeit uj bútorzattal látja el, mert a jelenlegi már nagyon nagy ellentétet képez se :j a Casino csinos helyiségével szemben. Uj teke asztalok s márvány játékasztalok jönTárcza. A „fájdalom dalaiból“. Hogy te soha nem szerettél Tudom azt ha nem is mondod, Suttogják a falevelek, Gyöngy harmattól haló lombok, Erről regél a pillangó Mezők tarka líljomának, Ezt suttogják virágaid Kis kertedben hogyha látnak. Hogy te soha nem szerettél Tudom azt ha nem is mondod, Azt is tudom, hogy nem leszek Soha-soha többé boldog . . . Szegény szivem úgy el dobtad, Mint egy rongyot összetépve S én mindezért azt kívánom : Áldjon meg az isten érte! Lévai Sándor. Balok. Redwicz után. I. Mig derűs az ég fölöttem, A felhőkre semmi gondom. Mig ősz szál nincs fürteimben, Vidám fejem fennen hordom. A virág, ha fejlődésben, Gondol-e a hervadásra ? 1 És a csillag teljes fényben Gondol-e a hamvadásra? ! II. Jöjj velem a zöld erdőbe, Hadd közljem egy szavam ; Ott a rózsák kifejlődve, Ott galambok fészke van. Ott álj meg a verőfényen, S mig dalt zeng a csattogány, Tekints be a menybe mélyen És válaszolj azután! III. Jiehetetlen, hogy nincs csoda Két szív szerelmében, Egymás szivét, egymás szavát Ilogy értik egészen! őrömet is, bánatot is Együtt mint viselnek, Ház első csók s a sir közt csak Szerelmet lehelnek 1 Erödi D. Innen-onnan. (üti karczolatok.) Vácztól Mislzolczig. Áug. 28. I. Mikor még az édes hajnali álomban szendereg mindenki, nem épen a legkellemesebb dolog az ágy kényelmes pelyhei közül kibontakozni, nagyokat ásitozva fel czihelődni, az útitáskába mindent elhelyezni, — melyből rendesen a legszükségesebbet kifelejti az ember a sietős csomagolásnál — s végre nagy nehezen útra készülve lóhalálban ki baktatni a vasút indulóházához, mert az Öreg templom órája 4 óra 30 perczet mutatva az elkésés veszélyével fenyegeti az embert. Bizony csak éppen egy kicsibe múlt, hogy el nem késtem, s ha a vasúti pénztárnok nem lett volna jó barátom, szépecs- ; kén itthon maradok s kárba veszett volna i a korai felkelés. Már pedig, ha lekések, bizony nem kel- J tem volna fel többet az utazás kedvéért oly korán s ez esetben talán utazásom is elmarad, mert úgy van ezzel is az ember, mint a házassággal, mentői tovább halogatjuk, annál biztosabban elmarad. Nagyon két rokon dolog ez, csakhogy az utazásnak azon előnye van, hogy az ember tetszése szerint félbeszakíthatja, vagy visszafordulhat, mig a házasság útjáról, ha egyszer az ember rá lépett, nagyon bajos dolog visszafordulni. De sok más szempontból is nagyon kö- , zel áll e két dolog egymáshoz. Az utazás- ; ban keresnek menedéket a világ kiváncsi szemei elől a fiatal házasok, — s hány i utazás végződött már házassággal. Egy csöpp híja, hogy útközben velem is meg nem történt. j De -- ne vágjunk a dolgok elé, tart- 1 sunk rendet az utazásban. Huszonhatan indultunk a főváros felé. Egy vasúti kocsit sikerült egészen hatalmunkba kerítenünk s azt teljesen be is töltöttük. A hajnal még csak pirkadni kezdett, s a vonatról alig lehetett az út mellett levő tárgyak körvonalait megkülönböztetni. A kocsiban egy gyengén pislogó mécs terjesztett kevés derengő viliágosságot, mig lassan virradni kezdett; még néhány perczig küzdött a lámpa világa a hajnal fénynyel, s Budapest közelében már teljesen kivilágosodott. Budapesten huszonhatan tizenhárom felé indultunk a szélrózsa minden irányában. Elbúcsúztunk egymástól azon elhatározással, hogy egy hét múlva az osztr. állam vaspálya indulóházánál lesz találkozónk. Mi, tizenketten a magyar állam vasút felé igyekeztünk egy túlterhelt lóvonatú kocsin, melybe anyian voltunk bepréselve, hogy úgy szoroskodtunk egymás mellett, mint a keringek a hordóban. Kocsink útközben csak kétszer ugrott ki a vágányokból, különben minden nagyobb baj nélkül érkeztünk a losonczi vasút induló házához, hol épen annyi időnk volt, hogy jegyeinket láttamoztathattuk. Elhelyezkedtünk. A vonat éleset füttyent, a jelző harang hármat csendít, a vonalt vezető „mehet“-je elhangzik s mi indulunk a gőz szárnyain Felső-Magyarország szive, Miskolcz felé. Kedélyes beszélgetés közt hagyjuk el a sertések Metropolisát, Kőbányát s gyönyörködünk a reggeli napsugarak által megaranyozott erdős-völgyes tájékban, de csakhamar lassan kezd haladni vonatunk s midőn ennek okát fürkészendő kitekintünk a kocsi ablakain, szomorúsággal telik el szivünk s köny lopózik szemünkbe, midőn Rákostól-Glödöllőig a borzasztó pusztítást meglátjuk, melyet a vasárnapi zivatar m okozott. A táviró oszlopok mind kidőlve hever- -ta nek az iszapban ; óriási százados fák derékban ketté törve, hervadt levelű koronájukkal a földet csókolják ; a kukoriczáknak i. a jégtől agyonvert s leveleiktől megfosztott H szárai csupaszon, földig megdőlve jelzik a , :> vihar pusztítását, a szőllők csak karó erdőknek látszanak. Tönkre téve az egész évi termés. A vasúti töltés számtalan helyen át- -jfi szakítva, megrongálva, melyet ezer — és -o - ezer ember igyekszik helyre állítani s a vonat a rögtönzött uj töltésen csak lépésben halad. A töltés mind két oldalán tengernyi viz a réteken s szántóföldeken. Mekkora erővel tombolhatott e vihar, mikor egész a vasúti töltésre hozott magával egy óriási itató vályút, ki tudja milyen inesz- szeségről. A vasúti őrházak ablakai mind bezúzva, a dinyés földek iszappal telve, a dinnyék a jégtől át- meg át lyukgatva. Szegény nép! mindene oda van. De elég e szomorú képből 1 Gödöllő felé a vidék szépsége, a királyi vadas kert szép fenyvese feledteti az utasokkal a szomorú látványt. A Galga völgyét elhagyva a kilátás fölséges lesz. A rónaságon át nézve szemünk a Mátra hegyét pillantja meg a távolban a mint tisztes vén fejét a fellegek közé emeli. Csakhamar beérünk a dohánytermelés hazájába, jobbról-balról óriási dohányföldek jelzik, hogy Verpelét és Debrőhöz közel vagyunk. A vidék szemlélésébe merülve egészen megfeledkezünk környezetünkről, pedig egy igen csinos barna menyecske megérdemli a figyelmet. Egyik utitársunkkal igyekszik társalgásba bocsátkozni, de úgy látszik hideg fogadtatásban részesülnek meleg szavai, mert csakhamar otthagyja társaságun-
