Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1882-08-13 / 33. szám

kimeszelték egyszer s a dunaparton két korlát kitört, a mit a városi magisztrátus nem állitatott helyre: mert minek is ? Minden jól van úgy a hogy van. Ha a gondviselés nem akarta volna, a két korlát nem törik ki. Már pedig ne akarjon gyarló földi halandó okosabb lenni a gondviselésnél I

A praedesztináció köde ül a város felett, pedig csupa igazhivő katholikus ember lakja, a praedestináció pedig kálvinista intézmény. No de van katholikus motívum is, például a kövezetén teljesen visszatükröződik az inquizicio.

Ugyan abban a nagy sárban kell járni, melyben őseink lubiczkoltak s melyet a „Hármas Kis Tükör“ is meg örökít s mégis ez a sár tiszteletre méltó és kedvelt e városban. Hallottam is, a mint a hátulsó kocsiülésben pipázgató gazda, daczára annak, hogy a kocsi kerekei agyig kurutyol- tak a kátyúkban, aggály teljesen figyelmeztető a kocsist:

— Vigyázz édes fiam, — nehogy rámenjünk a kövezett útra!

Mindenki reszket és fázik attól a kövezettől, mely a közlekedés kényelmes voltának okáért boritja a zigzugos utczák leg- lcözepét, mi által azok hasonlatosakká válnak a halak hátgerinczeihez. A hátgerinczük a szálkás részük.

Az órák is épen úgy járnak mint ezelőtt negyven esztendővel. Valamivel félkilencz után indultam Budapestről s valamivel félkilencz előtt értem oda az ő toronyórájuk szerint. Nem igazítja azokat soha senki s igazán szép tőlük, hogy makacsul ott sétálgatnak a numerusok között.

Nincs szomorúbb, de egyszersmind érdekesebb látvány, mint egy ilyen, a múltból itt felejtett város. Kétségtelen hogy ennek megvannak a maga természetes okai. Semmi kedvem sem lévén a tekintetes városi tanács haragját magamra vonni, elmondom, hogy Francziaországnak is nem egy ilyen városa van, hol akár egy század lefolyt annélkül, hogy nyomokat hagyott volna úgy a város külsejében, mint a lakosság erkölcseiben és szokásaiban.

Igaz, hogy ezt a Páris vagy London közvetlen közelében fekvő városokról nem mondhatni el. Sőt inkább Páris, London fénye és emelkedése kihat a szomszéd városokra is, s ezek segise alatt nőnek.

De nálunk nemhogy használna Pest emelkedése Vácznak, hanem ez lett a megölő betűje. Ez a speciális viszonyokból folyik. Vácz sokkal közelebb fekszik, mint sem Pesttől függetlenül a saját szakállára emelkedhessék és sokkal messzebb, hogy a fürge pesti élet odáig vesse hullámait, ennek a legutolsó stációja Rákos-Palota, ez a szép élénk falu, mely jóformán

iről, a csárdás szilaj g) önyöreiről ? Nem, nem te hosszú kezű árny, ez nagyon sok, inkább kívánd ifjú életemet, — de csak hat hó múlva. Csak most engedj felgyógyulnom! Csak még egyszer tánczolhassak azzal a vadgalambszemű, szeszélyes szőkével gyorspolkát, amit úgy szeret tánczolni, és egy csárdást, amit olyan nagyon jól tánczol. Csak még egyszer engedj vele tánczolnom ;

Hanem a hosszú kezű nem engedett semmit. Nem azért hijják kaszás urnák, hogy vajból legyen a szive. Már fojtogatni is kezdett. Az orvos ugyan megint leszidott s azt mondta, hogy a harminczkilencz fokos láz beszél belőlem. Ne okvetetlenkedjem, hanem húzzam magamra a paplant s szedjem rendesen az orvosságot.

No tessék, hát lehet orvossal okosan beszélni! . Mikor én jól látom, hogy a tiszteletreméltó kaszás ur ott van a fejem fölött.

S mert tánczolni is akartam még, meg az elpatkolást is utoljára hagyni, — meg- kisérlettem vele az alkudozást.

Becsületes alku a bosnyákkal se szégyen, hát még a halállal.

Hisz ember teszi a fogadást, eb a ki megállja.

És ez alku közben tapasztaltam, hogy a méltóságos kaszás úr, ha rettegett, ha borzalmas is, de mindenekelőtt szerfelett ostoba. Mert amikor megigértette velem, hogy bort nem iszom, nem kártyázom s táncznak feléje sem nézek, — hát ki olvashatta volna sanditó szememből, hogy ez utolsó pontot bizonyára nem tartom meg soha. Az kellene még, hogy ne tánczolnék azzal a szeszélyes, kimagyarázhatatlan szőkével.

Elég az hozzá, elhitt ő kaszássága minden fogadalmat szépen s ott is hagyott a faképnél, vagyis a beteg ágynál szépen.

A következő nap aztán lelkendezve nyitott be az orvosom.

— Na lássa barátom! A lázat legyűrtük, csak egy kis izzadmány van még a tüdőben. Pontos szedése az orvosságnak s egy bét múlva élvezheti, milyen a szabad levegő.

Szegény orvos! Hogy hisz a tudományban 1 Pedig ha meg nem fogadom a fenmég Budapesthez tartozónak mondható. Azontúl vagyunk csak provinczián.

Hanem akkor aztán ott vagyunk alaposan.

Mindenen rajta van a régi idők avas szaga. A hotelt ott még „Kúriának“ hívják. Hol vannak már a nemesi idők ! A kávé- házakban, hol cikóriával főzik a kávét, még mindig a hires váczi csata esélyeiről disku- rálnak urambátyámék ; az ő számukra csak olyan álomkép forma a tisza-eszlári eset, a trieszti bomba, az igazi nagy dolog, a mi valóságggal megtörtént, a váczi csata után.

Boldogult Beöthy László, isten nyugosztalja meg szegényt (épen ma huszonöt esztendeje temettük) még látta azt a váczi enioert elevenen, a ki igy töprenkedék magában :

— Hm . . . valami tudós kiszámította, aszongya, hogy a váczi begyen annyi bor terení évenkint, hogy minden emberre jut belőle naponta négy itcze. Szeretném tudni azt az odavaló gazembert, aki elissza előlem a négy itczémet.

Régen volt, azóta már itcze sincs, liternek hívják de a „voáczi ember,, homlokán még mindig ott borong az a keserű kérdés, hogy ki issza meg az ő négy itcéjét ?

Az elégedetlen bus hazafiak városa ez a kik a múltból élnek a jelenben, a kik a „Hazádnak rendületlei.ül-t“ dúdolják, ha jó kedvük van s a kiknek jókedvük csak akkor van, ha búsulnak.

Nem tanulnak, nem felejtenek semmit. Esküdt ellenségei minden változásnak, újításnak. A gőzgép füttye mely két oldalról is hangzik, összecsavarja sziveiket, mint a ! kukuk madár hangja; megremegnek tőle mindannyiszor, de bátorságukat csakhamar visszaadják az ismerős falak köröskörül, melyekről lehullt a vakolat. Még most is ott látszanak rajtok a figurák amit pajkos diákkorukban oda rajzoltak. A nóták közül is azokat muzsikálja a czigány a miken az öregek mulatozának. A vendéglőkben még egy kézzel esznek és „sajnban“ fizetnek — úgy mint azelőtt.

Semmi, de semmi sem változik ott, csak a kalendárium, mely a szögön függ, s mely minden esztendőben uj, — mert illendő dolog pártolni a hazai literaturát, s azonkívül az időt evidentiában tartani szükségeltetik, mivelhogy az még Vácz városában is változékony.

Ámbátor azt is könnyebben meg lehet tudni a varjuktól, ha nagyon kárognak, vagy ha épen nem kárognak, a székesegyház tornyán. Igen, a derék varjuk, azok következete sen ott ülnek a tornyocskákon. Épen ily veszettül orditoztak ezelőtt negyven évvel; mindjárt ráösmertem a leglármásabbra.

A templom alatt a kövér pázsiton egy

tebbieket a kaszásnak, hát a koporsómra locsolhatta volna hires orvosságát.

Egy hét múltával felgyógyulásom után betekintett hozzám Laczi barátom. Ennek az úrnak az a veszedelmes tulajdonsága van, mikor legjavába biztosit baráti szere- tetéről, benyúl zsebébe s oly ártatlan arcz- czal nyújt elődbe aláírási ivet holmi árvák javára, piknik csinálás tekintetéből, — mintha legalább is a lekfinomabb regali- tással akarna lefőzni. Hiába szabadkozol aztán! Herkulesi termete előtt elsilányul a te czingárságod és savanyu arczczal fogsz tollat a kezedbe.

Most, hogy rám nyitotta az ajtót, már kiláttam a szeméből, hogy rejteget a zsebe valamit. Csak vártam, mikor rántja elő?

— Mégis látszik, ki az igaz barát. Lám, gratulálni is eljösz a felgyógyulásomhoz.

— Azaz, hogy . . . No, igen, örülök pajtás, hogy olyan vagy, mint a makk. Épen azért bátorkodom . . .

No, most mindjárt előkerül az iv.

Elő is került az szépen.

— Hát épen azért, hogy már egészséges vagy, ird alá pajtikám ezt az ivet. Majálist szeretnénk összecsapni.

— Hm. Az igen szép, barátom. De mikor ismered fogadalmamat: se bort nem iszom, se nem kártyázom, — még csak nem is tánczolok. Mi az ördög hasznomat veszitek nekem ott?

Hanem hát Laczi nem azért a legvicz- czesebb kántor fia, hogy el ne találná a dolog módját.

— Te, de az a szőke Margit is ott lesz ám!

— Igazán ott lesz ? Ide vele, már akkor aláírom . . .

Nem tudom, mit gondolhatott magába az a hosszukezü árny, de a nevem ott fe- ketéllett két perez múlva a papiroson.

De hát miért is vannak olyan szépszeszélyes szőkék a világon, mint Margit és mindenek előtt az a kaszás ember miért olyan ostoba?! Emessei József.

öreg ember ült félig eldőlve, mint egy basi- bozuk s nagy füstmacskákat eregetve a levegőbe.

Egy kicsit be lehetett csípve az öreg, mert nagyon piros volt az ábrázata. Aligha nem ez issza meg valaki elől azt a négy itezét.

— Jól esik a délutáni alvás, ugy-e öreg ? kórdém a jóképű vén embert.

— Nem alszom én kérem alássan, dehogy alszom, hanem csak úgy pihenek s nézegetem az országutat.

— Talán vár kend valakit?

— Nem épen . . . hanem hát csak úgy lesem innen, hogy jön-e már az a Garibaldi ?

— Elnevettem magam. Váczi embertől kitelik. Az bizony Garibaldit várja valamennyi — s addig azt tartja

nem érdemes semmibe fogni.

*

* *

íme t. olvasóink! igy Írnak rólunk s ily véleményekkel vannak felőlünk a fővárosban.

Élénkbe tartották a tükröt melyben elmaradottságunkat szemlélhetjük.

A tükör azonban kissé hamisan mutat.

Czikkiró úgy látszik hiányos autopsia alapján irta meg tárcza czikkét. Bizonyára csak úgy futólagosán volt alkalmá városunkkal megismerkedni s ezért van annyi túlzó és hamis adat czikkében.

A mit világhírű rósz kövezetünkről, a dunaparti hiányzó vaskorlátról, nagy sárról, a torony órák járásáról elmondott az bizony szomorú, de igaz. Mintha csak lapunk múlt számának vezérczikkét irta volna meg a vonal alatt.

Hogy Vácznak a főváros közelsége a megölő betűje, azt sajnosán érezzük, de ez csak anyagi előhaladásunkat gátolja nem egyszersmind a szellemit is, mely utóbbiról oly kicsinylőleg nyilatkozott czikkiró ur, hogy megjegyzés nélkül nem hagyhatjuk.

Megróvja czikkiró úr a többi közt azt hogy egyik vendéglőnket „Cu r i á“ nak hívják, mintha bizony az nem mindegy volna akár „Hungária“ akár „Orient“ szép magyar hangzású (?) névre volna elkeresztelve.

Kávéházainkat is ócsárolja, pedig ha el méltóztatott volna menni a V elzer-féle kávéházba, hol 300—400 frtos eredeti olaj- festményekből álló egész kis képtárban gyönyörködhetik, melyet akármelyik fővárosi kávéház megirigyelhet, bizonyára nem nyilatkozott volna olyan kicsinylőleg s ott aligha lett volna alkalma, czikóriás kávéról írni.

Szellemi hátramadásunkról szólva, azt emliti fel, hogy nálunk meg mindenki a váczi csata esélyeiről diskurál s a tiszai eszlári eset, az egyptomi mulatság a trieszti^bom- ba, nekünk csak álomkép. No hát ilyent állítani olyan borniríság, a mire nem is válaszolunk.

Azt jegyzem meg csak, hogy voltam egy alkalommal az ó-gyallai csillagvizsgáló intézet tudományos tulajdonosánál, épen akkor, mikor a lapok már napok óta tele voltak az Asbóth-Zichy-féle aő’airrel s ő arról még mit sem tudott ; ~~ úgy hiszem ezért senki sem fogja Konkolyi Thege Miklósra rá fogni, bogy elmaradt miveltségű ember.

Azon gúnyolódására, hogy Váczon még egy kézzel esznek, az a megjegyzésünk, miszerint a műveltség nem a két kézzel való, evésnél kezdődik. Meg tudjuk mi azt enni, egy kézzel is, a mit ki érdemiünk és megkeresünk.

Irodalom pártolásunkról azt Írja, hogy csak kalendáriumot szoktunk venni, — bizony kár volt neki jobb vezetőről nem gondoskodni, a ki elvezette volna őt olyan helyekre, a hol kalendáriumon kívül mást is talált volna.

Ajánlom figyelmébe, hogy ha még egyszer szerencsélteti városunkat jobban vegyen szemügyre mindent, figyelmesebben hallgassa meg azokat a legújabb nótákat, s mutassa meg nekünk azt az öreg urat, a ki Garibaldit várja, mert arra mi is kiváncsiak vagyunk.

Különben szivesen látjuk őt, ne féljen, hogy meglyncheljük, — mint lapunk egyik barátjának emlité — csak jöjjön, majd bebizonyítjuk neki az ellenkezőjét annak, a mit szellemi hátramaradásunkról irt ! Ve- deremo! Figaró.

Újdonságok.

= Filloxera tilalom. A Vácz város határában kiütött filloxeravész folytán a földmivelési miniszter rendeletet küldött Pestmegyéhez, melyben körülírja a szabályokat, melyek szerint a vész területén a szőllőmüvelóst folytatni lehet. A szabályok következők; a) a szőllőmivelési eszközök használat után lángban fertőztelenitendők, b) a vész területén működő munkások máshol nem alkalmazhatók, c) a szőlőből távozó

munkások ruhái szorgosan megtisztitandók s a lábbeliekről a föld eltávolitandó, d) a szö- lönővény kivitele — a szőlőfürtök kivételével — szigorúan tiltva van, e) az elszállításra szánt kosarak, stb. a szőlőbe nem vihetők hanem a szőlőfürtök a szőlőn kívül rakandók kosarakba, f) a kihágások törvényes büntetéssel sujtandók. A megye alispánja ily értelemben utasította a járási szolgabirót a szabályzat szigorú megtartásának ellenőrizésére. A szigorú rendszabályokat különösen az idézte elő, hogy Vácz területéről hurczoltatott be a filloxera az ó-budai szőlőkbe s ugyancsak Váczott dolgozó munkások vitték be a vészt a pinczo hegyekbe, hol a filloxera jelenlétét csak a napokban fedezték fel.

= Kanonok! kinevezések. A király a vallás és közoktatásügyi m. kir. miniszter előterjesztésére a váczi székes káptalannál: Neszve da István éneklő kanonoknak az olvasó kanonokságra, P o- r o s z k a y Péter őrkanonoknak az éneklő kanonokságra, V i r t e r Bertalan kanonoknak és székesegyházi főesperesnek az őr- kanonokságra, K o v á c h Pál püspöki asztalról nevezett alapítványi kanonok és pesti főesperesnek a székesegyházi főesperességre és Sponer József káptalani kis prépost- és vácz felvárosi plébánosnak a püspöki asztalról nevezett alapítványi kanonokságra és pesti főesperességre való fokozatos előléptetését jóváhagyván, a káptalani kis prépostságot és a vácz-felvárosi plébániát K a n d a István vácz-egyházmegyei áldozárnak, káliéi plébánosnak, alesperes- nek és szentszéki ülnöknek adományozta.

= Öugyilkossági kísér le!. Vácz- Ilartyánban f. hó 7-én egy asszony öngyilkossági szándékból felkötötte magát, a háziak azonban csakhamar észrevették, s még idejekorán sikerült őt megmenteni a haláltól.

— A filloxera már nem csak városunkban, hanem Penczen is pusztít. A csapás tovább terjedése ellen a szükséges intézkedések foganatba vétettek.

= Rászedték ugyancsak Krajcsi Miskát a váczi lóvásárön. Ugyanis nevezett mohorai lakos szép két csikóját behajtotta Váczra. Alig állt meg, már ott volt két szép ruhába öltözött kupecz. Mégis alkudtak 300 frtra. A 2 gavallér 2 gebe lovat oda kötött Krajcsi Miska kocsijához, aztán hívták őt, hogy vezesse a csikókat oda ahoz a nagyságos asszonyhoz, az majd kifizeti az árát. El is érkeztek egy dámához, ez azonban passust követelt, még pedig olyat, melyet a városi rendőrség is aláír. Krajcsi Miskának, illetve két szép csikajának volt ugyan passusa, de azért csak elment a városházára, s ott mókáztak valamit, mig végre a két gebe lóra kiadták a passust. El is indultak szépen, hogy a pénzt a nagyságos asszony kifizesse. A két csikót befogták, s mivel a két gavallér ily jó áron adta el a két csikót, még 5 frt alkusz dijat is kértek Krajcsi Miskától» Krajcsi Miska ezt is megadta, s ment a nagyságos asszonyhoz. Azonban a nagyságos asszonynak már hült helye volt, s Krajcsi hiába kereste oly sokáig. A fiú ott volt még a csikók mellett, a két gavallér rárecscsent a fiúra, hogy mért nem megy már az apja után, „oly soká kell őt várni.“ A fiú el is indult, ott hagyta a jószágot. Ekkor a két iparlovag közbe vágott a csikóknak és elvágtatott messze, messze, olyan messze, hogy már 3 hete keresi őket a hatóság hiába. Krajcsi Miska szomorúan jött haza a zálogba hagyott két gebével a váczi vásárról. („Nógrádi Lapok.“)

= A helybeli Ágost, hitvallású hitközség a múlt hét folyamán tartott közgyűlésen, szavazatát az ág. hitv. hifelekezet megürült egyetemes főfelügyelői hivatalára, B. Prónay Dezső ő méltóságára adta.

— Hymen. Illing Sándor m. k. államvasuti tisztviselő s lapunk munkatársa e hó 6-án múlt vasárnap eljegyezte magának néhai Emerich Gottfried pestmegyei volt járás orvos bájos leányát J o- 1 á n t á t, kit szintén lapunk munkatársai közé számíthatunk. Reméljük, hogy továbbra is megmaradnak mindketten lapunk munkatársainak. Eljegyzésük alkalmából fogadják őszinte szerencse kivánatainkat 1

= A váczi muzeum részére újabban ajándékozott M o s o n y i úr Szokolá- ról 2 db bajor ezüst 1 krost 1835. és 1853- ból, Leopold ezüst 2 denárosát 1674-ből, és 2 db II. Ferencz-féle réz 1 krost 1800. 1812-ből.

= Mennyibe kerül egy fül ?

Vácz-Hartyánban történt múlt héten, a cséplés alkalmával, hogy az egyik munkás összeveszvén pajtásával annak fülét leharapta. A szerencsétlen megfületlenitett ember borzasztóan fenyegetödzött a bírósággal, hogy igy meg úgy fogja megbüntettetni a tett elkövetőjét s busás pénzbírságra ítélteti. A nagy fenyegetőzésnek aztán az lett a vége, hogy este felé egy itcze