Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1882-08-06 / 32. szám
IV. évfolyam. 32. szám. VäcTL, augusztus 6. 1882. VÁCZI KÖZLÖN Ijd IIS VIDÉKI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI. KO ÁGI S IRODALMI um JLJj Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak : Évnegyedre............... 1 frt 50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára 12 kr. Kapható Deutsch Mórnál a Városház épületében. Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. Nyilttcr sora .............................20 kr. Bélyeg-illeték minden beigtatásnál 30 „ A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hova a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények, (előfizetési pénzek, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) küldendők : Yácz; Gasparik-utcza 151. sz. Bí éy.siralokat nem adunk vissza. ]\ év í e 1 e ii közleményeket figyelembe nem veszünk. BSérmentetlen leveleket csak ismerős kezektől fogadunk el. Magánvitáknak és személyes támadásoknak lapunkban hely nem adatik. Előre. (K.V.) Helyi és vidéki érdekű lapnak országos nagy kérdésekkel foglalkozni, a politikai situatiót fejtegetni, hangzatos phrázisokban a korszellem szülte corruptió vessző paripáján nyar- galózni, egyes emberek személyi állapotát tüntetőleg szellőztetni és képzelt olympusi magasságból különböző elemek közt a haragot és gyülolséget szitni nem feladata. Nem is követtük ezen lejtős utat, de nem is akarjuk megkísérteni; mozogtunk a hivatásunk adta körben, híven és feladatunkhoz mérten. Feladatunknak tekintettük a helyi és vidéki érdekek méltányos de igazságos szellőztetését és soha se feledtük a helyes közép-utat. Lapunk eddigi számai tanúsítják, hogy városunk és vidékünk közérdekű ügyeit nem késtünk önállóan tárgyalni s ha kellett, véleményünket szabadon nyilvánítani. S mi ezt tartjuk tisztességes vidéki lap legjobb törekvéseinek. E törekvést olvasóink eddig is tapasztalták s ezután is fogják tapasztalni, mert városunk előhaladásának fejlesztésével s annak módozataival kötelességünk behatóbban foglalkozni. . Városunk nem nagy vagyonnal rendelkezik, s nem nagy jövedelme van, azonban ha ehhez arányitjuk előhala- dottságát, bekell ismernünk, hogy hátra vagyunk azon jövedelemmel szemben, melyet a város mint erkölcsi testület élvez. Közhasznú intézkedéseket, melyekben a városok egyes lakosaikat s a közönséget részesítik, nálunk hasztalan keresünk. Városunk jelenlegi kormányzatát oly kezek vezetik, kikben jóravaló törekvést, lelkiismeretességet s ügy buzgalmat fel kellene ugyan tételeznünk, de az eddigi működéssel szemben a feltételezésnél nem állhatunk meg s sorsunkban való teljes megnyugvással összetett kezekkel nem várhatjuk a jobb jövőt. Hiszszük, hogy mindenki rá fogja mondani: a nemet. És ha reá mondtuk a nemet, okvetlen felmerül bennünk a kérdés: mit kell tennünk, hogy elöhaladhassunk ? Mivel a tevékenység ösztönét a hiányzó pótlásnak szüksége szokta felkelteni, szemlét kell tehát első sorban tartanunk a nem létezők felett, s a teendőkkel is tisztában leszünk. Ott van első sorban világhírű utcza kövezetünk, melyen ha valaki végig kocsizik, már itt e földön megszenvedte a pokol kínjait. Pedig hát évenkint i5oo s az idén 3ooo frt. van felvéve a költségvetésbe. Hová fordittatik ez összeg? nem tudjuk, mert annyi idő óta, ennyi összeggel már brillians kövezetei lehetett volna produkálni. Most az igaz, hogy nem lehetne utainkat egyszerre jó karba helyezni mert ez igen sok költségbe kerülne, s ily költségekkel városunk ez időszerint nem rendelkezik. De az útépítésre évenkint csak annyit fordítva, mint az idei költségvetésben van felvéve, nem sokára jó kövezetünk lenne, sez városunk szépítésére is nagy befolyással lenne. A kövezésre fordítható ösz- szeg pedig a behozandó kövezetvámból a város pénztárába visszafolynék. De hát mi nem törődünk semmivel, közönyösen viseljük magunkat minden iránt, mi a közérdek színezetét hordja magán. Menjünk tovább. Est ve, főleg mikor a természet a holdat jelző naptárt hazugságon kapja, oly sűrű sötétség uralkodik, hogy az alvilágot egész valóságban előttünk képzeljük, s utcza világítás után sóhajtva tapogatózva ballagunk haza. Hát nincsenek az utczák világítva? kérdi az idegen. Dehogy nincsenek! de csak akkor ha a kalendáriumban holdfogyta és tél van feltüntetve. Aztán meg az a nehány pislogó lámpa mely esténként szemünket boszantja, csak arra való, hogy eszünkbe juttassa, miszerint szűk kevés arra, hogy épségünket és vagyonúnkat megvédje. Testi épség, mily szép szó! de ezt Váczon nagyon riskirozottnak tartjuk még nappal is, mert a gyalog utak oly rosszak, hogy néha még a legjártabb helyeken is ballettszerü ügyességet kell épségünk megvédése érdekében kifejtenünk. Pedig hát már lassacskán egy éve lesz, hogy a városi közgyűlés kiküldött egy bizottságot, melynek kötelességévé tétetett, hogy a városi mérnökkel (mely hivatal ugyan már régen üresen áll) lejtméréseket eszközöljön a város gyalog-járóin s költségvetést készítsen, melynek értelmében aztán a 8 évvel ezelőtt hozott határozat és végzés szerint a járóknak koczka kövekkel való kikövezése foganatosíttatnék. Hja ! de a szokott módon ez a bizottság bizony egyszer sem jött össze, s nem tett abszolúte semmit. Minek is? elég ha meg van a bizottság, s ezzel az ügy agyon bizott- ságolva, a végzéseket pedig lepi a por s rágja a moly az irattárban. Városunk jól felfogott érdekei pedig ez ügyben is megkívánják tőlünk azt, hogy mindent elkövessünk a járó kövezet javítására, csakhogy mint eddig, úgy most is alighanem falra borsót hányunk. Ott van továbbá a város tisztán tartása. No azt nem mondhatja senki, hogy erre valami sokat áldozunk. Télen a havat, sarat el nem hordja senki, a havat majd elolvasztja, a sarat pedig felszáritjaa tavaszi napsugár. Csakhogy a sárból por lesz, melyet nyáron át a szeméttel együtt Aeolus úr vesz pártfogása alá, s teli hordja vele a járó-kelők szemét s rontja a tüdőket, de legalább végig söpri az utczákat, a mi utczaseprőink helyett, kik úgy pénteken hetivásár után néha- néha neki adják magukat annak a fáradságos dolognak, hogy néhány pro- tekeziós utczát végig suhintanak nagyjából söprőikkel s az összesöpört szemetet garmadákba rakják az utczák közepén, csak azért, hogy egy hirtelen kerekedő szél ismét utcza-szerte szórja. Nem volna talán jó a söprés előtt az utczákat kissé fellocsolni s az ösz- szesöpört szemetet azonnal kocsikra rakva elszállítani ? Locsolás? Van is eszünk ágában! Pedig talán telnék, hisz ott vannak a tétlenül heverő tűzoltói vizhordó szekerek, melyekkel a város lovai szépen minden költség nélkül végig locsolhatnák a várost. Hát a fásítás ügye? Óh! azok a szegény fák, igazán növény védő egyesületre volna szükségük. A tavasszal elég szép buzgalommal megindult a fásítás, csakhogy senki sem ügyelt rá, egyik háztulajdonos ültetett, másik nem s igy lett egy hiányos quod- libet. Az ültetéssel aztán azt hitték elég van téve a dolognak s a szegény fák Isten gondjaira lettek bízva s velők senki sem törődött többé. Nézzük csak a székesegyháztér fáit. Elültették. Felnőttek, — már tudniillik amelyiknek sikerült — meglom- bosodtak s most a dús hajtásokkal anyira túl vannak terhelve, hogy a szél kényekedve szerint iszonyú pusztítást visz rajtok véghez. Mi az oka ennek? Az, hogy senki sem gondol velők. Senki sem nyesegeti, senki sem gondozza, senki sem Öntözi. Sokat lehetne még felsorolni, a mi nincs, pedig lenni kellene. Nincs iparos iskolánk, polgári iskolánk — pedig ennek felállítása már 7 éve határozattá emeltetett, a felsőbb nőnevelés ügye jó formán ösmeretlen, nálunk, pedig ennek szükségessége némelyeken nagyon is érezhetöleg meglátszik. Ezekről bővebben majd más alkalommal. Szóval sok a hiányzó, s még sem igyekszünk azon, hogy a hiányzókat pótoljuk, a ferdéket javítsuk, s hogy az ehhez megkivántató jövedelmeink szaporításáról gondoskodnánk. Csak egy kissé több jóakarat, nagyobb lelkiismeretesség, ügy buzgalom és városunk szellemi és anyagi élő haladásának jövője elő lesz készítve. Ragadjunk meg minden alkalmat, városunk emelése érdekében s üdvös intézkedések által városunk virágzása s népünk jóléte biztosítva lesz. Mindig csak azt tartsuk szem előtt, a mit a közjóiét és közérdek kíván. Reméljük, hogy képviselő-testületünk, melynek szeméről a hályog már lassan kezd oszladozni, minden tőle telhetőt elfog követni, hogy e szavaink ne hangozzanak el a pusztában, ha- az ige testté váljék. Tegye meg mindenki kötelességét s akkor nem fogják nálunk énekelni : „Minden állat megindul Csak Vácz város nem mozdul“ Az orsz. népünnepély pro- grammja. A „Fővárosi Szeretetház“ javára Szent István napján, 1882. aug. hó 20-án, a budapesti városligetben tartandó országos népünnepélynek rendkívül érdekes és változatos piogi amtnját egész terjedelmében térhiány miatt nem adhatván, kénytelenek vagyunk azt kivonatosan ösmertetni a következőkben : 1. Az ünnepély élén egy ezer tagból álló rendező bizottság áll, s a reggel 6 órakor kezdődő és másnap virradatkor végződő népünnepély területe körül egy ezred sorkatonaság fog zárlatot vonni. 2. Nyeremények: Előreváltott belépti jegygyei 100 ezüst forintot nyerhet a belépti jegynek legelőször kihúzandó száma, ezenfelül még 300 nyeremény tárgy van, melyeket szintén az előreváltott belépti jegyeknek sorrend szerint kihúzandó számai nyernek, — megjegyezvén, hogy csak az eladott belépti je-
