Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1882-07-23 / 30. szám

hat, mint 40 kedvetlenül, csak muszáj­ból működő taggal. Ha ily alapon lesz vezetve dalkö­rünk, hiszszük, hogy közönségünk bi­zalma is vissza tér, s hangversenyeink látogatottabbak lesznek, mint a jul. 16-iki volt. A tagoknak pedig ajánljuk figyel­mükbe a zászló szalag jelmondatát; „a kitartás b-iztositja a sikert;“ ez lebegjen mindig szemeik előtt, s vetkezzék le árút közönyösséget, mely minden nemes intézménynek megölő betűje. Egy régi dalár. A „zene-klubb“ hangversenye. A hangverseny melyet a zeneklub!) ren­dezett a lőegylet javára, közönségünk részéről nem épen a legmelegebb pártolásban része­sült, mert igen sokan hiányoztak a rendes bálozó közönség közül, pedig a jótékony czél bizonyára megérdemlette volna a me­legebb pártolást. A hangverseny változatos műsorából kitűntek Erney Józsefs Grün Lajos nemzeti zenedei tanárok hatásos du­ettje harmoniumon és zongorán. „Faust“ ábrándot játszták Durand és Ketter átira­tában. Ugyané darabot a veres-kereszt egy­let hangversenyén is volt alkalma hallani közönségünknek s így már mint ismerőst üdvözlő a jelen alkalommal valódi művé­sziességgel eljátszott darabot s zajos tap­sokkal jutalmazá a művészeket. Kiváló tetszésben részesült még Szabó József fővárosi tanár úr magán éneke. A „Ká­nok“ dalműből a 2-ik számú Cavatinát énekelte szép kellemes bariton hangon s közönségünk hosszasan megtapsolta őt. E drabokon kívül a többit mind a zeneklubb tagjai játszották összevágóan, szabatosan és általános tetszés közt. Igen szép volt K ö- k ó n y Ferencz úr fuvola játéka, s a vonós négyes, melyet Mandl L. Sebestyén J. Vár­földi E. és Willmúth Bódog urak adtak elő. A dalkör Zimay féle népdalokat éne­kelt s úgy látszik ez volt hattyúdala (!) — A hangverseny után következő tánezban mintegy 30—40 pár vett részt. A tánezos nők közt voltak : Ádám Mici, Bezdek Ró­zsa, Bohárcsik Karolin, Cseko-Rákóczy Róza, Filzer nővérek Krenedits Erzsi, Lexa Em­ma, Mark Fanni (Budapestről) Majer Jozefin és Lujza (Budapestről) Pesko Idúna, Pencz Laura, Prokop Ida, Reiszmann Etelke, Rei­ter Panka, Regele Sarolta, Röhringer Riza, (Bpestről) Szeverényi Ilka, (Korponáról) Szalay k. a. Török Rózsa és Bella, Váczy Her- mint Zatocsil nővérek stb. továbbá Almássy Albertnó, Ádámné, Benkár Dénesné, Bezdek Jánosué, Cseko Pálné, Czóbel Ignáczné, Detter Jánosné, (Bpestről) Gaal M. Pálné, szerda beálltával, vége az olvasási saison- nak, mert sokan közülök csak akkor vesz­nek kezükbe hírlapot, a mikor gondolják, hogy nevüket találják benne. Valaki ebből azt következtéié, hogy ezek az irodalom pártoló hölgyek azért nem is olvassák a classikusokat .... A szegény, petrezselymet áruló vén szüzek, ők egész éven át olvasnak, és nem keresik a nevüket. Rájuk nézve akár el is maradhat a carneval és a hímen rovata mely sok hírlapnál a legfontosabb. Iiamvazó szerdáig sok ifjú lány vágyai teljesedtek, ők azonban csöndes tudomásul veszik, hogy ez a farsang is csak másoknak, hozott virágot. Pedig soknak ez utolsó kísérlete, sokan azt hiszik azalatt a nehány hét alatt, a mikor minden szív úgy látszik önfeledtebben do­bogni a mikor a zene bóditó hangjainál, a csillárok vakító fényénél, s az illat mámo- ritó hatása alatt az élet mégis vonzóbb, semhogy gondokat ne lehetne elvállalni: talán mégis csak akad aki nem osztja ama kétségbeejtő világnézetet, hogy : „ha életünk küzdés a létért, 8 e küzdés legközelebbi társunk rovására is történik: úgy ne lép­jünk a frigyre senkivel.“ De mintha már el se múlt volna a a böjt: majdnem morális beszédbe kezdtem Pedig mai napság a böjt is csak oly de­rült, mint a farsang. Idő folytán uj példa beszédek keletkeznek a régiek foszlányaival: Le karnevál est mórt, vive le carneval! Mi­kor azt utolsó farsangi éjt is átvirrasztot­tuk: ismét tovább foly a vigalom, más Haidfeld Alajosné, Hainiss Rikárdné, Krene­dits Ferenczné, Kemény Gusztávné, b Metz- gerné, Mandl Lipótnó, Monszpart Józsefné, Pencz Ferenczné, Pesko Medárdné, Piufsich Lajosné, Özv. Prokopné, Reiter Istvánná, Regele Károlynó, Várföldy Elekné, Váczy Józsefné, Zatocsilné, Zalánfiné, Zsidekné. stb. úrnők. — A táncz a nagy meleg kö­vetkeztében íiagjou hidegen folyt s a kö­zönség már 3 órakor szétoszolt, miből azon tanúságot vonhatják le a rendezők, hogy ily nyári forróságban nem alkalomszerű a közönséget zárt helyiségben megtánczoltatni. Iskolai ösztön- és versenyárak. Hogy a váczi főgymnásium 7. és 8-ik osztálybeli tanulóinak száma gyarapodjék, és hazánk úgy közel mint távol — sőt leg­távolabb vidékeiről is a katholikus-, világi- és ieles tanulók a nevezett főgymnásium két felsőbb osztályába édesgettessenek : alulírot­tak a jövő 1882 -3 ik tanévre ezennel 750 0. é. írtból álló, s általok két egyenlő rész­letben leteendő ösztön- és versenydij ösz- szeget tűznek ki a következő sorrendben és fokozatok mellett: I. 210 0. é. fortot kap azon jó viseletű tanuló, ki minden tárgyból „jeles“ jegy­gyei bir. II. 190 0. é. frtot kap azon jó viseletű tanuló, kinek legfölebb egy „jó“ jegye van a többi „jeles.“ III. 180 0. é. frtot kap azon jó viseletű tanuló, kinek legfölebb két „jó“ jegye van, a többi „jeles.“ IV. 170 0. é. frtot kap azon jó viseletű tanuló, kinek legföljebb három „jó“ jegye van, a többi „jeles.“ Feltételek. 1. Csak a rendes tantárgyakból nyert előmeneteli jegyek vétetnek tekintetbe. 2. A váczvárosi illetőségű ifjak — mint helyben lakók — ezen ösztön- és verseny­dijakban nem részesülhetnek. 3. A jövő 1882—3. iskolaév elején a váczi főgymnásium 7. és 8-ik osztályába beiratkozott és a fentebbi IV. pontban meg­határozott bizonyitványnyal ellátott tanulók közöl eme négyrendbeli ösztön- és verseny- dijra a legérdemesebbeket egy püspöki és egy káptalani megbízott jelenlétében min­dig a 7. és 8-ik osztálybeli tanártestület az igazgatóval együtt fogja bölcs belátása szerint végérvényesen kijelölni. 4. Ezen ösztön- és veresenydijakra ki­jelölt tanulók az illető öszegnek egy harma­dát azonnal az iskolaév kezdetén, a máso­dik harmadát husvétkor, utolsó harmadát pedig az iskolaév végén fogják megkapni; — de a két utolsó harmadot csak azon esetben, ha még kitünőbb előmenetelt tanú­sítottak vagy tanjegyeiket legalább is meg­tartották. 5. Minden ösztön- és versenydijnál a teljesen egyenlők közöl azon tanulónak ada­tik előny: a,) aki legmeszebb távolból jött, b) aki nem magyar anyanyelvű lévén, a czim alatt és még sokkal vidámabban. Mert a farsangi nagy bálok csak azért nem si­kerülnek, hogy annál jobban sikerülje­nek a böjti apró házi mulatságok azok a fölséges kis batyubálok, aztán a sze­rény majálisok és estélyecskék, melyeken hosszú ruha, rövid ruha egyaránt szerpel, a kis apró-cseprő lány gyermek csak any- nyit tánczol mint az idős szűz, a kő ezút­tal nem árul petrezselymet s a hol a házi­gazda s a háziasszony is fordul egyet-kettőt általános taps mellett. És az ilyen mulatságon teljes jókedve lehet úgy a papának a kinek az erszénye nem sir a drága ruha miatt, valamint a mamának is, ki szívesebben adja a háziasz- szonyt, mint a garde des dames-t. Itt va­lóban nem ismerik a petrezselyem árulást. Oh, szépek és emlékezetesek azok a házi bálok ! A kegyelet nélküli báli tudósító is oda megy vezekelni, és ott bánja meg bű­neit. Leveti a donjuani frakkot a kalandok e néma tanúját s a szolidabb szalon kabá­tot ölti fel ... . A szalon kabát — mennyire komolyabb jelleget kölcsönöz a báltudositónak is. A hosszú tekintélyes kabátban neve szinte megrövidül és tudósnak nézik. S most hig­gadtabb is. Ha alig egy-kót nap előtt hi­vatása teljesítése közben is virágtól virág­hoz csapongott volna, s közbe-közbe a blazirtság csatlakozott hozzá társul: most órahosszakig udvarolgat egy a pamlag szög­letébe mélyedt, pártában maradt hölgynek s eszébe se jut érdekesnek tartani azt, mily magyar nyelvet legjobban elsajátította, c) aki igazolt szegényebb sorsú, d) aki a latin nyelvben legjártasabb. 6. Azon 7-ik osztályi tanuló, ki az 1882/3-dik iskola évben egyikét ezen ver­senydijaknak elnyerte, és annak utolsó har­madára is érdemesité magát, ha ezen ösz­tön és verseny dijak továbbra is kitüzetnek, a 8-ik osztályban szintén fogja azt élvezni. 7. Ha a fennt kitett pontnak és felté­teleinek megfelelő 7. és 8-ik osztálybeli ta­nulók a jövő 1882/3-ik iskola év elején a váczi főgimnasiumban nem jelentkeznek : akkor ezen ösztön- és versenydij-összeg fe­lett rendelkezései jogot alulírottak maguk­nak tartják fenn. Kelt Váczon, julius 20-án 1882. A váczi káptalan és Petróczy László, vácz e. m. c. kanon. nyug. pléh. Újdonságok. — CJyaszliir. E hó 20-kán kisértük ki örök nyughelyére a középvárosi sirkert- be, Fekete Károly siketnéma intézeti igazgató feledhetlen nejének hült tetemeit közönségünk élénk részvéte mellett. A bol­dogult 57 évet élt s 18 évig 'volt együtt második férjével boldog házasságban. Váro­sunkban közszeretet és tiszteletben állott s intéző hölgyköreiuknek egyik vezére volt. Az általános részvét elhunyta fölött impo­zánsán nyilványult temetésén. A városnak majdnem minden egylete, társulata, hivata­la testületileg volt képviselve s százakra menő közönség kisérte utolsó útjára a sze­retett elhunytat. A díszes érczkoporsó szebb­nél szebb koszorú özönnel volt elárasztva, melyeket gyermekei, unokái, rokonai, bará­tai, egyletek stb. küldtek a drága halott­nak. A koszorúk szalagjain a következő fel­iratok voltak. Férjétől: „A leggyöngédebb nőnek hálás hű férjed.“ Serédy Gézától: „Drá­ga jó anyánknak hálás Hermined, Gézád“ és „Áldott nagyanyánknak Gezula és Erzsiké.“ Vaskovits családtól: „Kedves anyósomnak Dr. Vaskovits János“ továbbá „Feledhetlen édes anyámnak Izabella.“ Túrinétól: „Szere­tett anyámnak Rózsa.“ Serédy Ilonától: „A legjobb nagyanyának Angyelka, Margitka“ és „Szeretett anyámnak Ilona.“ Vida Vil­mos és nejétől: „Linka és Vilmos.“ Krene­dits Ferencz és nejétől: „Áldás béke Krene­dits F. és családja.“ A tanári kartól: „A jó igazgatónénak az intézeti tanárok.“ Olgyay Lajosné és leányától: „Igaz tisztelő Olgyay Lajosné és leánya.“ Dr. Freysinger Lajostól: „Felejthetlen Erzsi nénimnek Dr. Freysinger Lajos“ és egy „ A vizgyógyintézeti vendégek.“ — Mindnyájunk őszinte részvéte szolgáljon némi vigaszul, a megszomorodott szivű férj­nek ! s szerető gyermekeiben és unokáiban találja fel azt, amit az elhunytban el­vesztett ! = A gyászunkén, mely f. hó 19 én reggel a hétkápolnánál a szabadságharcz­sajátságos comikum van abban, ha folyto­nos kérelmére a nő szabadkozóan válaszol s szinte vértanú elszántsággal megmarad elhatározása mellett, hogy azért is petre­zselymet áruljon ott, a hol még az öregek is megpróbálják, megy-e még valahogyan az a régi csárdás vagy polka, melyet ezek az újdonsült muzsikusok olyan taktus nél­kül és olyan nyakra főre húznak. Mert van idős kisasszony, aki erőnek ereivel petrezselymet árul, és évezetet ta­lál abban ha gyötörteti magát; mintha egy­kori büszkeségét, ridegségét akarná bün­tetni, mely miatt most magára maradt. De mikor hazaszéled a vendégség, az erős lelkű és szilárd akaratú vén leány szive mintha összeomlana, s mintha a csípős éles éjjeli levegő egy könyet csikarna ki szemeiből. Az ex-báltudositó tapasztalt és átható tekintete ezt észreveszi. Prém József. Valami a semmiről. Úgy tanítja^a szentírás, hogy Isten sem­miből teremté a világot; ő megtehető, mert Isten volt. De a világegyetem nagyszerű gé­pezetében, ha a vallásos hagyomány semmi­ből alkotottnak mondja is a mindenség egy­ségét, ,mP csak ,mif-ből alakul és alakítható. Mi a semmi? Semmi a ,mi‘ nem lété­nek fogalma; mint ilyen a természet életé­ben nem létező. Semmi csak ott lehet, a hol ,mif nincs; semmi például a légüres tér ; semmi a tagadó és levőleges mennyiségek egyenértékű találkozása. I ban elesett honvédeinkért tartatott, nagy számú s díszes közönség, sa honvéd-tisztikar testületileg volt jelen. A dalkör nevében egy nemzeti szalagos koszorút helyeztek a hon­védemlékre. A szalag felirata ez volt: „Feledhetlen honvédeinknek — A váczi dalkör.“ Ez úttal sem emlék­beszéd nem tartatott, "sem a dalkör nem énekelt. Koszorúkat helyeztek még az em­lékre, Lázár nővérek, Derivó k. a., Vörös Ferenczne, Krenedics Erzsi k. a. Stefan Ferenczné stb. = Az őrs*, tűzoltó ünnepélyre augusztus 11-én városunkból Zala-Egerszegre utaznak Krenedics Ferencz tűzoltó fő- parancsnok, Ve Íz er Lajos, Velzer Já­nos, Velzer Kálmán, Ernyey János, Csányi János és Haidfeld Alajos urak képviselendő a váczi önkénytes tűzoltó egyletet. A líossütli-féle albumra az sí aláírások városunkban is megindultak. Az aláírók az album díszes előlapjának fény­nyomatú másolatát a casinó kör-helyiségé- -9 ben megtekinthetik. Az albumot melyben már eddig 20000 aláírás van, szeptember 19-én fogja egy küldöttség átnyújtani nagy hazánkfiának; a küldöttségben bárki részt vehet, ki augusztus 31-ikéig bejelenti e szán­dékát Halász Istvánnál (Kerepesi út 32. sz.), hol az utazásra nézve a kellő felvilá­gosításokkal is szolgálnak. = Fesímcgye közigazgatási bi­zottsága e hó 20-kán ülést tartott, mely­ben bennünket közelebbről érdeklő ügy nem fordult elő, csupán a félévi kimutatásban találunk városunkra vonatkozó tételt, mely szerint Városunk népesedési mozgalma az elmúlt félév alatt igen kedvezőtlen viszo­nyokat tüntetett fel. = Primitia. Múlt vasárnap tartotta a íerenezrendiek templomában K u b u s z Imre ferenezrendi áldozár, szolnoki gymna- -ß ziumi tanár, első miséjét. Varga Emil a szolnoki nagygymnasium igazgatója volt a kalauz (manuductor), s Lassú Pius, S t u p e k Kassián szolnoki tanárok K u- -ír busz Leont III. éves ferenezrendi hittan­hallgató, a primitiázó fivére, s S z e i t 1 Kamill III. éves cisterczita hittanhallgató környezték az első misét, mond uj áldozárt. Koszorú leányok Prokop Ida s M a j e r Terézia kisasszonyok voltak. A keresztanyái tisztet Prokop Károlyné teljesítette. A mise alatt evangéliumkor Lassú Pius úr szép egyházi beszédet tartott a pap hiva­tásáról a korszellemmel szemben. A mise alatt négyes karban énekeltek Dorner fivé­rek, Jakabovics Ferencz, Ulrich Károly és Se- 9c bestyén István urak. — Mise után az egész vendégség ebédre gyűlt össze, mely kedé- -V lyes vidámság közt folyt le fűszerezve szá- s mos felköszöntő által, melyek közül kivál­tak Kares ú Arzén a helyi zárda főnöke, s Varga Emil a szolnoki gynin. igazga­tójának szónoki emelkedettségű toasztjai. = A váczi muzeurn részére ajándékoztak P a u 1 i k úr egy Kossúth féle 5 frtos s egy 15 kros bankjegyet és A természettudomány elfogadott tétele ; ,mP nem lesz semmiből és viszont semmi imi nem lesz ,mP-ből. Maga a megsemmisülés csak megközelítő jelentésben szabatos való­jában nem. A ,rnr nyom nélkül el nem vesz­het, semmivé nem alakulhat, — csakis át­változik. Például a föld víztartalma folyton párolog, szerves testekbe megy át, de meny- nyiségéből nem vészit, mert más utón ismét visszanyeri; a szerves testek az élet meg­szűntével volt miségüket elvesztik, de ma­ga a ,mi‘ megmarad; életet ad más szerves lényeknek, táplálékot nyújt a földnek, s en­nek közvetítésével a növényvilágnak. Az egy és más értelemben vett megsemmisülés nem egyéb, mint folytonos anyagcsere. Kivonatban van valami a lélekvándorlási tanban; jut be­lőlünk a növény táplálásához, jut ennek útján más élő lényekbe is, állatba úgy, mint emberbe, ..................... De közéleti jelentésben sokkal fontos- sabb szó, mint gondolnók ; jelentése sokszor nyomós; érdekesebb minden esetre mint a természet logica száraz tánczolása. A semmi a gyakorlatban nem semmi, hanem igen sok. Találsz az életben nem egy üres buzakalászt, büszkén hordja fejét, a dölyf és gőg minden léptét, tettét és szavát kiséri, s ha vizsgálod, mi tárgya fönhéjazá- sának? Semmi. Az apáktól öröklött vagyon és név születési esetlegek; örüljön, kire a szerencse már bölcsőjében mosolyog, de elő­nyeiből ne kovácsoljon koronát és csillag­fényt fejére. A való érdem a szerénység kön­tösében jár.

Next

/
Thumbnails
Contents