Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1882-07-16 / 29. szám
IY. évfolyam. 29. szám. Yácz, julius 16.1882. __ P m Ű HM YACZIKOZLON F jliIj u YIS VIDÉKI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI. KÖZGAZDASÁGI SIRODALM IIJU Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak : Évnegyedre............... 1 írt 50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szára ára 12 kr. Kapható Deutsch Mórnál a Városház épületében. Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. Nyilttér sora .............................20 kr. Bélyeg-illeték minden beigtatásnál 30 „ A szerkesztőség és kiadó- hivatal czimzete: hova a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények, (előfizetési pénzek, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) küldendők : Yácz; Gasparik-utcm 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Névtelen közleményeket figyelembe nem veszünk. Hermen teilen leveleket csak ismerős kezektől . fogadunk el. Magán vitáknak és személyes támadásoknak lapunkban hely nem adatik. t A váczi csatákban elvérzett honvédeink lelki nyugalmáért a főtisztelendo káptalan által alapított gyász-istentisztelet, f. július 19-én reggel 7 órakor tartatik meg a hétkápolnánál; e kegyeletes ünnepélyhez, a tekintetes hatóságok-, testületek-, egyletek-, és a t. ez. közönség, tisztelettel meghivatnak. Vácz, július 16-án. 1882. Az jl848/i9-ikihonvédek. Az 1882. évi költségvetés előirányzata. Kilencz hónapi kinos vajúdás után az 1882. év második felében áll városunk elüljárósága a közgyűlés elé azon férczmunkával, melyet törvényszerint még 1881. év őszén tartozott volna beterjeszteni. Meglátszik ezen munkának min- den izén-porczán a rendszertelen igazgatás, a hanyag s gondatlan gazdálkodás; meglátszik rajta, hogy elüljáróságunk csak költeni tud, de a lelkiismeretes gazdálkodás helyes rendszerét szándékosan kerüli. Midőn 1872. év óta tiz teljes esztendő leforgása alatt az elöljáróság kezeire bízott, körülbelül k i 1 e ncz- százerez forintnyi, bevétel el- számolatlansága marczangolja a m á- sod sorban fe 1 e 1 ő s képviselő testület lelki nyugalmát, bizony akkor vajmi nehéz bizalommal tekinteni a pénzügyi helyzet nyomorúságának újabb photographiájára, az újabb költségvetésre, és bizony vajmi nehéz a lefolyt tiz év zárszámadásainak helybenhagyása s megnyugtató eredmény com statálásának kihirdetése előtt bizalommal újabb s újabb költségvetést megszavazni ugyanazon egy elöljáróság kezeire. A ki a számadások elül húzódik, az a megbízók bizalmával vissza él; aki ennek daczára újabb pénzeket adat kezeire, az a bizalmat kierőszakolja; aki ezt a számadás beadására törvény által kiszabott tiz határidő szándékok elmulasztása után is megkísérli, az a megbizók bizalmának kierőszakolását rendszeresen űzi, az az alkotmány által biztosított önkormányzati jogok helyébe csendesen, titokban, az önkényt, a hatalom szavát, akarja becsempészni. A közgyűlés elé terjesztett költségvetés még alakjára sem olyan, hogy a higgadt szemlélő bizalmának megnyerésére volna szánva. — A helyett, hogy a könyebb áttekintés czéljából a ren de s kiadások a rendkívüliektől (átmenetiektől), az évekre már előre megszavazottak, a még meg nem szavavottaktól gondosan elkülönítve mutattatnának be : kását mákkal ösz- szek,elverve adatnak a képviselők elé, hogy ezek azokat kiválogassák. Már az is furfangos számítás eredményének correct fokmérője, hogy ily ezélzatosan összekevert költségvetés a legnagyobb dolog-időben osztatik szét és adatik megvitatás, megszavazás alá; mert más is tudja, hogy a munkában távol levő képviselők szavazatának elmaradására fektetett összeadás és kivonás legbiztosabb módja a költségvetésbe vetett bizalom újabb convertálásának. A költségvetés képe a város vagyonával űzött gazdálkodásnak, képe az elöljáróság munkájának, képe az igazgatás jövőjének. S bár az ne volna! Legalább^egy képpel kevesebb képben látnék a város vagyonával űzött gazdálkodásnak, az elöljáróság munkájának és az igazgatás jövőjének azon nyomorult alakját, melylyel — sajnos — a valóságban naponta kénytelenit- tetiink találkozni. Am, de ha egyedül ezen elvet kellene a költségvetés megbirálásánál irányadóul tekintenünk, akkor egy kis krajezárt sem volna szabad tovább a mostani elöljáróság kezeire bíznunk mindaddig, mig a múlt éviekkel teljesen be nem számol: csak hogy a képviselő testület már ezen határozatával is későn jönne, már előre kijátsztván azt az elöljáróság azzal, hogy a jelen év jövedelmeinek is felét a közgyűlés tudta és hozzájárulása nélkül előre beszedte és elköltötte. Az előterjesztett költségvetés tehát akár megszavaztatik, akár elvettetik, annyi tény, hogy a tanács már egy fél évig ezen kötségvetés szerint szedte be a város jövedelmeit és fedezte kiadásait. Itt nehezül a bűnös mulasztás erkölcsi és vagyoni felelősségének ólom súlya mind megdöbbentőbb teherrel a tanács vállaira, ha meggondoljuk, hogy a képviselő testület többségének jogában áll a költségvetést teljesen elvetni, esetleg annak egyes tételeit teljesen, vagy részben, törleni: és kérdés, mi történik az esetre, ha a képviselő testület józan többsége olyan tételt töröl teljesen, a melyet a tanács az év első felében a közgyűlés tudta nélkül előre utalványozott és kifizetett? Ki fogja a jogtalanul kiutalványozott és kifizetett összeget ez esetre megtéríteni? — Jól tudja a képviselő testület mindenegyes tagja, hogy a tanács gazdálkodása által okozott károkért a képviselő testület tagjai vagyonilag felelősek. E vagyoni felelőség lidérczként titkon már is nehezülvén vállaikra — midőn az óvatosság legvégső szála szakadozni kezd — a felelőség súlya közt való választás czélszerüsége parancsolja, hogy ajelen későn beterjesztett költség- vetés minden egyes kérdése, minden egyes tétele névszerinti szavazás által döntessék el; mert ha májd jön a vihar, ha majd a tiz évi gazdálkodás helyben nem hagyott számadásainak ingoványos talajára épített költségvetések sárfészkei halomra dűlnek, ha majd a meg nem szavazott utalványozások és kifizetések Jeruzsálemében kőkövön nem marad, — akkor, ... jól esik majd akkor, — ha lesz még hová menekülni! E költségvetés „kiadási czimé“- nek végösszege ugyan csak 74,333 frt 35 krt tüntet fel előirányzatul 1882. évre, de valósággal ennél 9658 frt 72 krral több a kiadásunk, mert a közoktatási kiadások előirányzatba véve sincsenek. — Azért szavazzon tehát meg e város 74,333 frt 35 kr. minden egyébre, hogy gyermekeik oktatására mi sem fordittassék ? Vájjon mit szándékozik a tanács a közoktatásügygyei tenni, ha annak költségeit még tervbe sem veszi? Nemkell-e ez idén tanítóinkat fizetnünk, vagy nem kell-e gyermekeinket ez idén oktatásban részesítenünk, hogy a tanács az ezekkel járó kiadásokra nem is gondol ? Legcsekélyebb mentségül sem szolgál azon körülmény, hogy a közoktatási költségek quotája csak 1881 évre volt megszavazva. A közoktatás alapja az állami közművelődésnek, annak ápolása és támogatása előbbre való, mint a rendezett tanács fizetése. Ha 1882. évre nincs még megszavazva a közoktatási kiadás quotája, e mulasztással is több a bűne a tanácsnak, melyet városának érdekei ellen „tudornak arom“ elkövetett. De ha még úgy kérdéses volna is e quóta, annak fedezetéről a költségvetésben annál szigorúbb kötelessége lett volna a tanácsnak gondoskodni, mert annak elviselésére gyermekeinknek a haza és a nemzet által követelt neveltetésén, és szülői kötelességünkön kívül világos törvény is kötelez. Minthogy pedig a költségvetés e kiadás fedezetére ki nem terjeszkedik, mint az igazgatás legfontosabb részé- nek alapját figyelmen kívül hagyó, hiányos, költségvetés a részletes vita alap- jául már azon egy oknál fogva sem fogadható el, mert a költségvetési vita meg nem szakítható, annak tárgyalása közben a közgyűlés figyelme epizódokra félre nem vonható. Hogy mennyire rendszertelen rosz- hiszemü azonban e költségvetés, az még csak az alábbiakból tűnik ki leginkább. A kiadási czim XYI. fejezete alatt „már utalványozott összegek 1881. év végével fizetetlenek“ megjelölés mellett 1051 frt 14 krt vétetik előirányzatba. Mit jelent e fejezet, és mit akart a tanács ezen kiadási tételnek az 1882. évi költségvetésbe való felvételével elérni ? Hiszen az 1881. évi költségvetés meg van állapítva, felsőbb hatóságilag helyben van hagyva, szóval jogérvényes : — az utalványozás véghatárai ott meg vannak határozva, ha a tanács az 1881. évi költségvetés határozatait engedetem nélkül túl lépte, saját rovására cselekedett, melyért a tanács minden tagja vagyonilag felelős. — Ha 1051 frt 14 krral többet utalványozott, mint amennyit szabad lett volna, fizesse, aki utalványozta. Ha törvény és közgyűlési határozat ellenére mert kiadásokat tenni, viselje férfiasán annak következményeit, de azt ily simplex módon a város terhére felróni jogosítva nincsen. Szép is volna ilyeneket behunyt szemekkel el nézni! Arra való a törvény s arra való a közgyűlési határozat, hogy mindkettő ily könnyen kijátszattassék ? Ha többet költött a tanács, mint a mennyire feljogosítva volt, és ha meg van arról győződve, hogy véletlen körülmények s a sürgős szükség kényszerha-
