Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1882-07-09 / 28. szám

meglehetősen lanyhán folyt le vevők hiá­nyában . = A választók ügyeimébe. Az 1883. évi orsz. képviselőválasztók kiigazí­tott névjegyzeke f. évi július hó 5-től kezdve bezárólag július 25-éig a városház tanács­termében közszemlére kitétetett, mely idő alatt a névjegyzék bárki által megtekint­hető. Felszólalások azonban csak július 15-ikének délutáni hat órájáig fogadtatnak el; a felszóllalásokat ismét meglehet te­kinteni s 25-ikéig ezekre is észrevételek adhatók be. A felszóllamlások s azokra tett észrevételek a központi választmányhoz czimzendők, a választói jogosultság igazo­lására szükséges okmányokkal ellátandók s a városi tanácshoz nyújtandók be. Minden beadvány felett a központi választmány az 1.374. évi XXXIII. t.-cz. 48. §-a rendelése szerint határozatid. = A phylloxera, cl lea*. A phyl- loxerás szőllő terület s az ott foganatba vett óvintézkedések megszemlélése s neta- láni újabb intézkedések elrendelése végett Miklós Gyula borászati kormánybiztos úr tegnap reggel városunkba érkezett s váro­sunk polgármestere, a helyben idéző minisz­teri phylloxera kiküldött s a városi phyl­loxera biztosok társaságában nyomban a phylloxerás szöllőbe rándult ki. Egyúttal megemlítjük mikép a phylloxera már Verőcze községben is constatáltatott min él­fogva a község összes szőllő területei zár alá helyeztettek. Nem hagyhatjuk megemlítés nélkül azt, hogy a föld- mivelési miniszter megkereste Pest megye közönségét, mikép a hatóságokat utasítsa a phylloxerától ellepett szőllők körüli eljárás tekintetében. A minisztérium ugyan is arról győződött meg hogy a phylloxerás vidéken valóságos szőllő irtást visznek véghez, mi közgazdasági tekintetben úgy az államra mint az egyes szőllőtulajdonosokra igen hátrányos. E végből a hatóságok utasitattak hogy az illető birtokosok által eszközölt szőllőirtást akadályozzák meg, s a birto­kosok pusztán annak bejelentésére szorít­kozzanak, hogy szőllőjükben hány phylloxe­rás tőke van, a pusztító rovar kiirtásáról majd gondoskodni fog az állam. = Egy szinészpár halála, l ö zönségiiuk még bizonyára emlékszik azon fiatal szinészpárra, Munkácsyraés nejére Tóth Ilkára, kik múlt évben Jakab szín­társulatával városunkban működtek, ők je­lenleg Újvidéken tartózkodva, a múlt hé­ten többekkel együtt csónakázni mentek a Dunára, de szerencsétlenül jártak, mert útközben vihar érte őket, a csónak felbo­rult s a fiatal szinészpár a habokban lelte halálát. A többiek megmenekültek. Nem jó a fegyverrel jáGzani. Nosdon tegnapelőtt aratás közben pihenőt Már kezdetben elakarták tőle venni a szót, de a kisbiró uramnak olyan argumen­tum volt a kezében, a mely a ház szabá­lyokat foganositni nem engedte. Hanem a beszéd végével még is az aj­tó felé fúrodott, mint a hótoló, s maga után rángatta komáját is. Istenem ! miért nem tudtam még jókor én is így megharagudni a lutrira. De jó a ki akkor tud megharagudni, midőn abból haszna lesz ! sfc * * Úgy dukálna, hogy engem is bevegye­nek az invaldusok házába. Hogy miért? micsoda harezban lettem invaldus ? kérdez­heti valaki. Hát nem tett a lutri engemet is, a zsebemet is invaldússá a nem nyerés nagy bosszantó harczában ? * * * Árvíz, tűz, szegények, betegek és egyéb emberbaráti czélokra rendeznek jótékony előadásokat, konczerteket, de a felebaráti szeretet a szerencsétlen lutrizókra még nem terjesztette ki figyelmét. Vagy nem láthatna el minket nyugdíjjal az állam? Háládat- lan kor! * * * Az szép az öreg Istentől, hogy igen ritkán álmodom a feleségemről, hanem annál gyakrabban a csinos lutrisnéről. Hi­szen tudja jól az Isten, hogy elég bajom van ú^y is a feleségemmel nappal. Hanem mégis jobb lenne megfordítva! * + * Egyszer sopánkodva beszéli el szomszé* tartottak a munkások, mely alkalommal egy fiatal suhan ez a c^ősz fegyverét nézegetni kezdte, mire a csősz oda kiáltott neki „no lőjj ide 1“ de alig mondta ki a végzetes szavakat, a fegyver eldördült s a csősz halva rogyott össze. A szerencsétlen fiatal ember önkénytelen tette fölött elszörnyedve elfutott 8 önmagát jelentette fel. = CauUor, kíívé a«ló kivetés ellen beadott fel folyamodás folytán a végleges kivetésre vonatkozólag a tárgyalás f. hó 7-én tartatott meg Bpesten a megyeházánál alis­pán ur elnöklete alatt. Mint biztos forrásból értesülünk Vácz városra a ezukor-kávó adó 5000 írtban állapíttatott megilletve vettetett ki. Bizonyelég szép összeg tekintve keres­kedelmünk folytonos pangását és hanyatlását. = Hármas üuncpély tartatik ma Lengyel Ferencz jónevü iparosunk há­zánál. Ugyanis a házi gazda születés napja alkalmából bájos leányának A m á 1 i á n a k — ki ez nap üli névünnepét is — lesz el­jegyzése S a n t h ó István fővárosi építész mérnökkel. E hármas ünnepélyhez mi is hozzájárulunk szerencsekivánatinkkal. = Szaüatly Gyula a lévai kegyes rendi gymnasium igazgatója ki főgymnasiu- munknak is több éven át volt közkedvelt- ségű tanára, junius 2ö-án tartá 25 éves mü- énektanári jubileumát, mely alkalommal az ünnepélyes „Te Deum“ után, az ünnepelt lakásán üdvözölte őt a tanári kar, azután Bars megye főispánja M aj 1 á t h, a város polgármesterével átnyujtá neki T r e f o r t kultus-miniszter üdvözlő sorait, melyben el­ismerését nyilvánitá az énektanítás körül szerzett érdemeiért. Este ünnepélyes szin- előadas volt, mely után mintegy 130 terí­tékű társas vacsora következett, melyen számos felköszöntő mondatott; vacsora után tánezra perdült a fiatalság s ezzel az ér­dem elismerő szép ünnepély végétéért. Ked­ves kötelességünknek tartjuk ez alkalomból, — habár kissé megkésve esett értésünkre a jubiláris ünnepély, — hogy utólagosan sorakozzunk üdvkivánatinkkal tisztelői dí­szes sorába az ünnepeiknek, ki egykor ked­velt és szeretett tanárunk volt. Engedje az ég, hogy még sokáig nevelüessen a hazá­nak ügyes énekeseket és énektanárokat. = Pályaclijiiycrtei írónő. A „Magyar Háziasszony“ czirnü he­tilap irodalmi pályázatán a bíráló bizott­ság „Add meg mindennapi kenyerünket“ jeligével ellátott „Az alföldi kenyér­sütés módja“ czirnü müvet találta legjobbnak, s dicséretre és a kitűzött díjra méltatta. E műnek, — mely a „Magyar Háziasszony“ hasábjain fog megjelenni — mint a névrejtő jeligés levélkéből kitűnt, városunkban lakó Ga á 1-M ilu tin ovich Amália úrnő a szerzője. Üdvözöljük őt az irodalom terén mint pályadíjnyertest s re­dom nagy „pech-ét,“ hogy három számot ál­modott s elfelejtette a lutriban tenni. — Mind a három kijött uram de mind a három! épen olyan sorrendben, mint meg­álmodtam! No ezentúl a hogy megállmo- dom azonnal, de azonnal, befogom tenni, hogy töbé ne járjak igy ! „Hát ha esetleg hajnali 2 órakor álmo­dik valamit, persze erre mindjárt felébred úgy pongyolában fog vágtatni^egyenesen a lutrishoz, s felveri őt mély álmából, hogy kérem Írja be számait? Inkább jobb lesz akkor ha a lutrisnál, s ott is az ágya mel­lett fog aludni. Ekkor csak diktálnia kell. Ily közeli rokonságba lépni nem árt. Elvesz­teni a pénzt van ideje mindég az ember­nek. Nem kell azzal úgy sietni. Látja én meg életemben vagy is mióta lutrizom, elő­ször mulasztottam el múltkor a budapesti, húzást nem tettem, nem is jöttek ki szám- jaim, még is nyertem. — „Hogyan lehet az?“ — „Hát nem nyereség az, hogy meg­maradt az a pénzem a mit betettem volna.“ * * * Jártattam magam egy kicsit az utczá- kon. Bevetődtem va^ihogy a zsibáros utczá- ba, a posta épület szép nagy házához. Az emberek most is épen úgy mint máskor, egymást kerülgetve jártak a levélgyűjtőhöz felemelték a széles réz nyelvet s bele lódí­tották leveleiket. Ez nem lepett volna meg. Hanem amit aztán most pillantottam meg ez már meg­lepett. A falnak dőlni láttam ugyanis egy alföldi forma embert, jó módú gazdának látszott, mert ugyancsak ki volt ezüst pity* kézve a mellénye. méljük, hogy állandó munkatársa marad | nemcsak a „Magyar háziasszonyu hetilap- 1 nak, hanem lapunk számára is lehet sze­rencsénk tőle nyerhetni egy-egy közleményt. = Papszeutelés. Szerdán e hó 5-én kezdé meg Püspökünk ő Exciája a kegyes­rendiek templomában az áldozárok szente­lését, s azt folytatni fogja e hó 11 és 13 án. 8 Vácz egyházmegyei s 4 kegyesrendi vég­zett papnövendék fog ez alkalommal áldo- zárru szenteltetni. = Személyi Isié. Illing Sándor L aj os a helybeli járásbíróság volt hiva­talnoka, s lapunknak munkatársa eltávo­zott városunkbóls az irodalmi pályára lépve a „Képes Családi Lapok“ szerkesztőségi tagjai közé állott be. Üdvözöljük őt uj pá­lyáján, egyszersmind sajnálatunkat fejezzük ki távozása felett, meri köreinkben közked­veltségnek örvendett. Reméljük, hogy a tá­volban is megmarad lapunk munkatársának. = Gyászhir. Özvegy Prettenhoft'er Ignáczné szül. Haidfeld Katalin saját, gyer­mekei, unokái, dédunokája összes rokonai és barátai nevében szomorodott szívvel je­lenti a felejthetlen térinek, apa-, ipa- nagy­apa dédapának rokon és barátnak P r et­te uh off er Ignácznak Váczon 1882. évi Julius hó 7. napján d. u. 1. órakor éle tének 81. évebén, boldog házasságának 52. évében a halotti szentségek ajtatos felvétele után végelgyengülés folytán beállott kimúl­ták A megboldogultnak hült tetemei 1882. évi julius 9. napján d. u. 5 órakor fognak a róvn. kát. egyház szertartásai szerint a középvárosi sirkertben levő családi sírboltba örök nyugalomra elhelyeztetni ; az engesz­telő szent mise áldozat pedig julius 10. nap­ján d. e. I órakor fog a felsővárosi plébá­niai templomban a Mindenhatónak bemu- tattatni. — Az elhunytat nemcsak számos gyermeke, unokája gyászolja, hanem váro­sunk nagy közönsége is, miután közéletünk­nek tevékeny harezosa volt. Mindnyájan emlékszünk még rá, midőn két év előtt 1880- ban mint 80 éves aggastyánt s a lőegylét­nek félszázadon át volt tagját megkoszo­rúztuk. Benne ífe^lőegylet legidősbb tagját veszté; a székes egyház zenekara szinte, mivel 60 éven át működött mint zenész az egyházi karban. Áldás és béke porai fölötti = Kalmár Sitidre a le. tanitórend tartomány főnöke múlt héten városunkban időzött, a k. r. ujoneznövendékek évi vizs­gája alkalmából. = Fedőmé Magy Herta magán nevelő intézetében e hó 6-án tartattak meg az évi vizsgálatok Dr. Csávolszky Jó­zsef iskolaszéki elnök felügyelete alatt. A vizsgák a legszebb eredményt tüntették elő s meleg pártolásra méltónak mutatko­zott az intézet, mely alig nehány éve áll fenn s oly szép haladást ért el. A 6 tanfo­lyamú intézetben az évi vizsgát 18 növen­dék állotta ki. T á p a y Emma nz igazgató úr által, mint legjobb elömeuetelü 1 db. aranynyal lett kitüntetve. Monszpart Emília pedig jó magaviseletéért 1 ezüst forint jutalomban részesült. A kézimunka is igen szép eredményt mutatott fel, kivá­lóan volt képviselve az u. n. llolbein-fóle technica, melyben F u n k Paula tűnt ki leginkább. Dicséretet és elismerést érde­mel azon buzgóság, melyet a tulajdonosnő a természetrajzi gyűjteményekre fordított. Láttunk a vizsga alkalmával igen érdekes növény- csiga és moszat gyűjteményt, me­lyek bármely felsőbb tanintézetnek is dicsé­retére váltak volna. Bár követnék a példát többi tanintézeteink, hogy no kellene a ter­mészetrajzot holt táblákról tanítani. = Itegaltisiáink. ma d. u. 6 óra­kor kezdik meg teljes erővel és felszere­léssel működésüket a Dunán.-f- A „Magyar Is űzi asszony“ czi- mü háztartási, gazdasági és szépirodalmi hetilap 13. száma változatos tartalommal jelent meg. — Előfizethetni Budapest V. főút, 5. Előfizetési ár egész évre: 6 frt; fél évre 3 frt; negyed évre 1 frt 50. — Ajánl­juk e hézagpótló szaklapot gazdasszonyáink figyelmébe. X A legjobb eredmény által kisérve, sokak által egyedüli életmentőjükként let­tek magasztalva a Brandt R i c k-f ó 1 e Schweiczi labdacsok, ha azok gyo­mor, bél, máj és epe bántalmaknál úgyszin­tén azok utóbajai a dugulás, felfuvottság fejfájás, szédülés és bágyadságnál használ­tattak. Egy kísérlet, mely az eredményt rövid idő alatt befogja bizonyítani káros hatású nem leend. A Brandt Richard féle Schweiczi labdacsok kimeritő használati uta­sítássá együt dobozonként 70 krért kapha­tók Radulescu városi gyógyszertárában. Egy doboz tartalma egy hóra elegendő. Szerkesztői üzenetek. — Mindazon t. munkatársaimnak, kik e hé­ten dolgozataikkal felkerestek, szives türelmüket kérem, mert betegségem akadályozott a müvek meg­olvasásában. — A körjegyző uraknak. A vetések, takar- mány, kapás növények; szőlők állásáról, az aratás lefolyásáról, szives tudósításukat kérjük. — Munkatársainkat kérjük, bogy kézirataikat csak a papírlap egyik oldalára írják, a nyomdai könnyebb kezelés végett — Jolánthánalc szives türelmét kérem. Jönni fog. — Dr. Staud Lajos és Dr. Ruffy Pál urak­nak. Ar M a r ó t b. Fogadjátok collegialis üdvöz­letemet. Sok szerencsét az uj vállalathoz. Nemieket majd küldök éu is laptöltelékül a gr. Keglevich-féle levéltári búvárlataimból! Felelős szerkesztő s kiadótulajdonos: ifj. VARÁZSÉJI GUSZTÁV. zás előtt, szerdán járuljon Rotweisgrün ko­mámhoz. — „Nagy ur lehet az ugy-e, instálom hogy olyan czifra sallangos neve van ?“ Megint felkellett világosítanom. — Ha annyi czeremoniával megy ez ins­tálom, inkább nem is teszek én többet. Nincs ám nekem időm szerdákon bejárni épen csak ezért Pestre. Minden évben csak kétszer jövök fel vásárra.“ — Hát akkor hogy tudja meg, nyert-e? — Majd csak megírták volna. Nem kivántam volna azt a fáradságot csak úgy hogy fűzéssé meg a jó Isten, vagy hogy majd megfizeti a nagy harang. No hiába uem nekünk való portéka ez, de hát az én feleségem mindég csak olya­non töri a fejét, a mi nem neki való ! Ez volt az első, meg az utolsó. Úgy tettem, a hogy ő mondta, legyen meg a kedve.“ * * * Csak ezért sajnálom a földi életet itt hagyni, mert a másik világon nem lehet lutrizni. Ott bizony meg öl az unalom. * * * * Ha holnapután meg találnék, halni sir iratul ezt kívánom : Itt szomorkodik Prücsök Tamás. Élt 38 lutris évet. (Habár 56 éves vagyok, de valódi életműködésemet onnan számítom, midőn először tettem a lutriba.) Meghalt egy ternó nyereménytől szűzen, 1882 május hó második brűni húzás utáni napon. 7. 47. 50. Szakács Lajos. Gromb gombot ért. Amint mellette el­haladok rápillantottam, hogy ugyan mit csi­nál, miért támaszja azt a falat ? Hát a ko- mámuram, egy durván faragott kis czeru- zával egy keskeny papír darabkára épen a 74-es szám kiírásán kínlódott. Hogy számokat Jrrii láttam, ez mégin* kább érdekelt, most már mit fog azokkal tenni ? Kopogós czizmájával odaballagott a levélgyűjtőhöz. Eltolja a réz nyelvet, bele hajítja a kis papird^űabot a számokkal. De ez még nem volt elég. Szét simítja deresedő bajszát leveszi pörge kalapját, lehajol a lyukhoz, köhint belé egy nagyot, s ekkép ereszti meg szavát: — „A bürűnibe instálom : a feleségemé Cibakházán ! Ehon van la instálom a 10 karajezár is !“ Mondá — és becsusztatta a levélgyűjtőbe a piezulát. — „Mit csinált kend uram bátyám?“ kérdezem. — „Postán küldtem el a feleségem nu­merusait a bürüui lutériába 1“ — „Micsoda számokat?“ — „No de azt mán bizony nem eresz­tem szélnek 1“ — „ Aztán miért nem ?“ — „Ajnye de asszonyos az ur, de sze­ret mindent tunni. Persze, hogy a komám uram is betegye s mindakettőnknek akku- rát kigyüjjön osztán hamisságot találjanak a dologban akkor aztán pedig én húznám a rÖvidebbet!“ Nem tarthattam vissza a nevetést. Felvilágosítottam hogy hova kell menni reskontóért, ha lutriba akar tenni az ember. S akkor se szombaton menjen, mikor 40 kr. a betét, mint most tette, hanem a hu-

Next

/
Thumbnails
Contents