Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1882-06-04 / 23. szám

fogalom, hogy soha sem tudja megtanulni a rajzolás szép mesterségét.

Nemcsak szép; de hasznos is. Nincs pálya, nincs életmód, melyben szüksége ne mutatkoznék, éppen a haszna miatt s mily sokaktól hallottam már e sóhajtást: „ej ha én rajzolni tudnék“ — s aztán szomorúan tette hozzá;-„de az én koromban nem tanítottak.“

Én tehát a jelen nemzedékhez szólok, most midőn alkalom van tanulni, most midőn már tanítanak rajzolni. — A ki az iskolában megállapított fokozat szerint nem bir haladni jöjjön hozzám; itt oly fokozatot talál, milyet tehetsége megkíván, milyet szelleme meg bir. A ki a közép úton jól halad annak is alkalma lesz egy fokozattal föllebb szállni. Az iskolai teendők pontos elvégzése mellett marad egy kis idő hetenkint két vagy három órán, melyet nálam töltve, Örökre megfizet- hetlen ismereteket szerezhet. — Mai világban a műveltség egyik fő föltétele a müismeret, mely fejlett Ízlésben rejlik. A képzőművészet remekeit fölfogni és élvezni csak igy lehet; a finom ízlés magatartásban, házi környezetben és a legkisebb ruha darab- 1 ban is mutatkozik.

A háznak lelke a nő, kinek ezer alkalma van egyéniségét alkotásaiban ragyogtatni, kinek talán unalmas óráit a csöndes házi élet magányában szorgalmas és ízléses munka kedvessé teszi; ki kényszerítve van a maga és kicsinyei ruháiról gondoskodni; vagy tovább, ki kénytelen kenyerét varrással vagy bárminemű kézi munkával keresni : szükséges, hogy némi ismeretekkel bírjon a rajzból. — Éppen olyan ez, mint az irás — olvasás, ki ezzel bir minden könyvben olvashat szépet — gyönyörűt, s viszont reprodukálhat maga is.

Növendék lányok privát — rajzta- nulása tömegesen szerintem ép úgy lehetséges, mint a fiuké; ezektől természetesen elkülönített órákban. A meghatározott órákban együtt megjelennek és együtt távoznak; — esetleg váltakozva a mamák is elkísérhetik leányaikat. — Az órákban aztán nemcsak a rajzolás festés, lenne tanitva, hanem e fölött alkalmi beszélgetésben a műtörténelem legfontosabb része: a i stylek ismerete is elsajátítható; régibb és újabb termékei a művészetnek, alkotóik, a nagy mesterek, szobrászok festők, müiparosok, hasznos beszélge- j tésekhez szolgáltatnak anyagot úgy | női, mint férfi társaságban.

I Egy szóval oly összejövetelt aka- ! rok Összehozni rajztermemben, hol I kezdők, haladók, gyönge, közép, és I tehetséges növendékek képzőművészeti ' ismeretekre taníttatnak és kiki a maga tehetsége és szorgalma szerint fog haladni.

Minden más felvilágosítással e téren bárkinek személyesen vagy Írásban szolgálok szives megkeresésre.

Szinte Gábor

középtanodai és tanitóképezdei oki. rajztanár.

Egyesülési mozgalom.

Az alakulóban levő „V á c z i egyházmegyei ró m. k a t h. tanítóegyesület“ alapszabály-tervezete most köröztetik. Minthogy ezen tervezet 5. §-ának a) és c) pontja szerint az egyesület ala- j pitó- vagy pártoló-tagjává minden „nevelés j barát, honpolgár vagy nő“ is lehet, és mi- j vei a közérdeket szivén bordó polgár köte- I lessége hasonló közhasznú mozzanatokat j pártolni és tehetségeihez képest szellemileg vagy anyagilag czélkoz segíteni: nem veheti tőlem senki rossz néven, ha említett tervezet felől véleményemet nyilvánítom.

Ha valahol, úgy bizonyosan a tanügy terén szükséges a tömörülés. Ismerek iskolákat, hol azon téves elvből kiindulva, hogy az önálló tanitó független társától, egyes tanitó az egyöntetű eljárás czéljából még csak szót sem váltott társával, pedig minden tanévben növendéket voltak cserélendők. Ki ne látná ebben a tanügyre háromló hátrányt ?

Ezen baj oka abban rejlett, hogy hiányozott eddig az alkalom a hivatalos érintkezéshez, mely alkalmat a „Váczi egyházmegyei róm. kath. tanitó-egyesület“ nyújtani Ígéri.

A mit az alapszabály-tervezet „az egyesület czélja“ czim alatt, (2 §.) elmond, az kifogás alá nem eshetik, de úgy hiszem, némely más paragrafusainak intézkedései és szabályai, ezen szép és velős szavakkal körülirt czéltól az egyesületet működéseiben könnyen elterelhetik. Ugyanis ez alapszabály ok szerint (9. §. b. pont), minden váczi egyházmegyei tanitó ex offo tartozik az egyesület rendes tagjává lenni. Nagyon kívánatos volna, hogy minden tanitó az egyesületbe belépjen, de az ex offo köteles egyesülés nem lesz-e sok különben buzgó tanítónál is nyűggé? Lehet-e kötelezett szellemi _ működéstől hasznos eredményt várni'? És ha még hozzávesszük, hogy a kitűzött tárgyú dolgozatokat (29. §.), minden rendes tagnak, vagy inkább tanitó- tagnak elkésziteni és beterjeszteni kell (38. § ), milyen lehet ezen dolgozatok legtöbbje? El lesz-e érve az, mit a 2. §. mond. a czél, hogy a tanerők „kitűzendő tételek kidolgozása által szakmajokban mive- lődjenek, verseny és jutalmak által a munkára ösztönöztessenek.“ Ezen igen fontos czél az alapszabály szerinti módon soha elérhető nem lesz, és úgy látszik, ho^y az alapszabály tervezet ezen pontjainak szerkesztésénél a ferde vagy hiányos tapasztalat nem engedett tisztán látni, mert mint a voit róm. kath. tanítói egyeElla fortélya.

(Fürdői élmény)

Irta: 3Dr. 23ély Gyű la.

(Folytatás.)

Pali egy kissé gondolkozni látszott a hallottakon, hallgatag lett, de én nem nyugodtam, s ő ismételt kérésemre megismertette vélem a történetet.

— Ha épen tudni óhajtod, halld tehát — kezdé ő egykedvűen — a „családi boldogság“ nem egyéb, mmt hű rajza egy érett férfi és egy tapasztalatlan leány egymás iránti szerelmének. Mihajlits Szer- g e j egy érett korú komoly férfiú a legtisztább jellemek egyike, barátja kívánságára elvállalja ennek halála után leányainak gyámságát. Alexa ndrowna Mária az idősb gyámleány ártatlan lelkületével és szivjóságával meghódítja Szergej szivét, a mely földi lény iránt nem érzett még szerelmet soha, s hosszas küzdelmek után nőül veszi, mert e lépésre jóformán Mária kéri őt.

De lelki furdalás fogja el őt, hogy ő Máriára, a ki alig ismeri az életet s annak forró tiszta szerelmére talán érdemetlen. — Azért mindent elkövet, hogy nejével megismertesse az életet.

A telet a fővárosban töltik, társaságokat fogadnak és estélyeket adnak, a mi a magányban nevelődött leányra eleinte csábos hatást gyakorol, de tapasztalatai csakhamar gyarapodnak, ismerni tanulja az embereket, mig végre egy olasz herczeg nemtelen terve, a melyet egyenesen ő rá irányzott, de a melynek Mária véletlenül

fültanuja volt, s a mikor szabadulni akart a herczeg megcsókolta őt; arra bírják Máriát, hogy elhagyja a társaságot, s végleg falusi magányába költözik. Itt látja csak Szergej nemes lelkét, a mely magasabban áll másoké fölött.

Itt kezdődik a családi boldogság. Ezt akarta Szergej is.“ — Pali elhallgatott.

— „Ez szép barátom — törtem én meg a csendet — de én attól tartok, a történetben lehetnek vonatkozások mások életére is.“ Pali hirtelen felém fordult : s merően nézeit szemembe.

— „Csak nem engemet értesz?“ — — „Barátom e mentegetődzós árulód lehet, nem szólltam én rólad, s te még is találva érzed magadat. — De engedj meg őszinteségemért. nem értem elhatározásodat, minek e rideg magányba zárkozás ? annyi jóságot, mennyi a te szivedben honol, kár egy szerető nővel meg nem osztani. Ilyen lenne Ella, a ki téged becsül és tisztel, ha érzed hogy szereted, mórt nem kéred meg kezét?“

— „Kérlek hagyjuk ezt, mit határoztam és miért, azt én tudom legjobban.“

Ezzel beszédünk véget ért. Beértünk a terembe, a hol a táncz vette kezdetét, ón és Pali egymásmellé állva néztük a jókedvű fiatalságot, aztán pihenni tértünk.

Másnap, a szokott időbon keltem fel és elkezdtem a kúrát.

A kúthoz menve, ott találtam már Palit,Ilorthiék társaságában. A múltkori beszélgetés óta Pali sokat időzött Ella körében és keveset dolgozott, velem sem sokat

sülét tagjai közt, úgy most is, és talán számosán találkoznak, kik az átélt szakkérdésekről páratlan alaposság- és köny- nyelmüséggel fognak értekezni, mi azonban nem számítható az egyesülés érdemei közé, és a 2. §-ban kifejtett czél legfontosabb ága, mely ugyan közvetlenül nem érintetik az alapszabályokban, s mely csak az lehet, hogy fiatal, pályakezdő tanítók alapos és gyakorlati szakképzettséget szerezzenek, épen semmiképen nem fog ápoltatni. Kétségkívül kedve szegetik azon fiatal erőnek, ki kényszerítve lesz oly irányban először a küzdtérre lépni, melyen még nem egészen járatos, és melyen gyakorlati téren megvénült erők által előreláthatólag túlszárnyaltatni fog.

A kényszerűség testvére a rabszolgaságnak, s ez még soha nem volt emeltyűje a haladás- és művelődésnek. Ép ez okból nem helyeselhetem, hogy „a kerületi egyletek rendes elnökei a kér. tanfelügyelők“ legyenek (7. §.), mert igy az érdem erkölcsi jutalmazása e téren is lehetetlenné tétetik, és azon rendelkezés, hogy a kerületi egyletek „maguk kebeléből bárom évi időtartamra választanak elnököt“ (9. §. a) pont), „Nesze semmi, fogd meg jól“-féle jognak tűnik fel annyival is inkább, mivel a választott elnök rendesen csak „a 9. §. i) pontja alatti tárgyak“ elővétele esetében végezné az elnöki teendőket. (10. §. b. pont).

Ha a tanítók kötelesek az egyesület tagjaivá lenni, ha az eléjök szabott dolgozatokat megcsinálniok és a kerületi egyletekben a kerületi tanfelügyelőket elnökül elfogadniok kell, úgy nézetem szerint tekintélyűk és önérzetükön kiköszörülhetlen csorba üttetik, és az érdekök, de különösen a tanügy érdekében létesítendő egyesülés hasznos következményeinek rovására a tanítók részéről ellenszenv fog keletkezni. Oly intézkedés pedig, hogy minden tanítónak a feladott kérdésiől dolgozatot kell beadni, nagyon is leczkéztetőnek tűnik fel és homlokegyenest ellenkezik az alapszabályok 9. §-ának i) pontjában igen helyesen meghatározott azon szakképzési móddal, hogy a kér. egylet gyűlésein „a módszertan, kertészet, méhészet, selyemhernyótenyésztés, vagy a házi-ipar egyes ágaira vonatkozó előadás tartatik valamelyik erre ajánlkozó rendes tag által.

Végre egylet-alakitási korunk egyik nagy hibáját találom a 38 §. intézkedéseiben, melyek szerint „azon tanító, ki a kér. gyűlésen meg nem jelen“ — hát ha alapos okból történik ez? — „vagy az évi dolgozatot márczius hó 1 ig a kér. tanfelügyelőhöz be nem nyújtja, egy forintban ma- rasztaltatik el“ stb. Ily intézkedések vannak oly egyleteknél is, melyeknek tagjai önkéntesen lépnek he, de azt hiszem mindig rossz előjelnek vehetők, mert ha valamely egylet valóban hiányt pótló és kifolyásai- úgy működéseiben valóban hasznos, akkor egy tagja sem fog gyűléséiről oknélkül elmaradni. Az elmaradásnak nem bírságolással lehet elejét venni, legalább az egylet czéljaira káros visszahatás nélkül nem, és a tanítói testület, a nemzet, a hitfelekezet legelső napszámosainak egyesítését, egy testté olvasztását, ha ez mellék- érdek nélkül, tisztán a hasznos közérdek előmozdítása czéljából történik, csakis a

törődött, csak a társasórákban láttuk egymást, akkor is inkább Ellával foglalkozott.

Rohamosan közeledett a pályázati határidő letelte, s én figyelmeztettem őt reá, de ő egykedvűen válaszolt. — Megkésett a pályázatról, pedig munkája lelkiismeretes kutatás eredménye volt. s a tudománynak hasznot hajtott volna vele No de nem baj ez, gondolám magamban, és örültem, ha arra gondoltam, bogy a kis Ella majd képes lesz kiragadni barátomat komoly életéből, képes lesz megváltoztatni terveit, mert hogy Ella szerelme új életet öntene barátomba, arról meg voltam győződve.

A helyzet azonban megváltozott. Közeledett az Anna bál, a fürdői életnek s a fiatal leányoknak várva várt napja.

S jött özönével az ifjúság, hogy részt vegyen abban, még a fővárosból is lehetett látni, egy-egy ismertebb tánczost.

A bál előtti napon, ebédünkhez készülve, mentünk rendes asztalunkhoz, ott találtuk már Horthyékat egy ismeretlen, alig 30 éves barna fiatal emberrel együtt, a kit midőn mi odaérkeztünk, nyomban he is mutatták nekünk. Fekete Lajos egyik fővárosi pénzintézet jogügyi előadója volt ö, a kivel mi a szokásos ismerkedésen átesve, együtt költöttük el ebédünket. — Jó kinézésű fővárosi ifjúnak látszott, hosszabb társalgás után pedig meggyőződtem arról is, hogy szép állása arányban áll ifjúkorával és képzettségével. — Mint monda a bank, egy pénzkölcsön megvizsgálása ügyében küldötte ki őt, a közeli vidék egyik birtokosához, hogy alapos meggyőződést szerezzen a folyafeladatnak megfelelő nemes és magasztos, az egylet szellemét átlengő szabad eszmék és egyéb erkölcsi eszközökkel lehet elérni.

Ézeket akartam megjegyezni, midőn „a váczi egyházmegyei kath. tanitó-egyesület“ alapszabály-tervezetét tanulmányoztam, s még csak azon óhajomnak kívánok kifejezést adni, hogy ez egyesülés valósittassék minél előbb, lépjen életbe és működjék a nevelés és oktatás terén mentül nagy obi) sikerrel, s nem fognak hiányozni olyanok, kik azon egylet alapité- vagy pártoló-tagjaivá lenni kötelességüknek ismerendik, kik azon egylet alapitó- vagy pártoló-tagjaivá lenni kötelességüknek ismerendik, kik büszkék lesznek azon egylet tagjai lehetni, mely önzetlenül a népmivelődést, s a magyar haza szeretetének felgyuitását irta lángbetűkkel az áldást hozó vallás szárnyai alatt magasan lengő zászlajára. *)

Sonntag Gyula.

Újdonságok.

= 4 „IStidai Kör“ Váczon. A

„Budai Kör“ tagjai e hó folyamán, va- lószinüleg 18-án, kirándulást terveznek városunkba, mely alkalommal az élvezetest a hasznossal egybekapcsolni óhajtván, táncz- mulatsággal egybekötött jótékonyczélú műkedvelői előadást is fognak rendezni a lőkáz termében. A kirándulás és mulatság részleteiről jövő számunkban bővebben.

— Zivatar és jégeső. Sokat beszéltünk, panaszkodtunk, hogy im mint mennek tönkre a legszebb vetések és ültetvények a hideg, a szárazság folytán elcse- nevész minden csirájában, virágjában s kívántuk bár csak már jó meleg idő derülne fel s. az ég is megnyitná csatornáit megöntözendő a szomjúhozó földet. Az óhaj némi részben teljesedésbe ment, mert a három fagyos szent eltávoztával tiszta idő mellett a nap jótékony sugarai élesztették a hidegtől megsárgult növényeket. A verőfényes idő bekövetkezte után epedve vártuk az esőt; megjött az is, de sokkal nagyobb mérvben, mint kívántuk s inkább pusztítva mint ál- dásthozólag. Ugyanis m. hó 23 án a délutáni órákban tikkasztó hőség mellett mind sűrűbben keletkeztek a felhők s eltakarták a pihenőt tartó napot. Eleinte azt hívők, hogy a fenyegetően közeledő eső elvonul vidékünkről, de körülbelöl J/26 óra tájban megeredt az eső, kitört a zivatar. Vakitófényü villámok czikkáztak, dörgött az ég s reszkettek az ablakok. De sajnos az esővel s viharral megjelent — a gazdák réme — a jég is s különösen az alsó határban pusztítva dühöngött, elverve a legszebb, leggazdagabb ültetvényeket, tönkre téve annyi munka s szorgalom eredményét s a gazdák örömét, reményét. — A jég szemtanuk állítása szeiint nagy mennyiségével a földeket egészen elboritá s még másnap reggel is lehetett a jeget kosár számra szedni. El is mondhatjuk ezúttal, adtál uram esőt, de nincs köszönet benne. — A zivatar mint*) Közöltük e czikket egész terjedelmében a nélkül, hogy ahhoz hozzá szólnánk s véleményünket nyilvánítanék, miután az alapszabály tervezet szerkesztőségünkbe be nem küldetett, pedig mint e czikkből látjuk ama statútumokat szükséges volna a nyilvánosság előtt megvitatni, mielőtt a tanítókra ráoktroyáltatnak. Szerk.

modó fél hitelképességéről, s elvégezve dolgát sietett a jó alkalmat felhasználni: a nagy napot — az Anna bál napját itten tölteni.

Csakhogy a bál napja is elmúlt és múlt nap-nap után, Fekete Lajos barátunk pedig még mindég itt időzött

A nap nagy részét Elláék társaságában töltötte, jóllehet Ella nem volt iránta olyan bizalmas mint Palihoz, sokszor meg épen közönyös volt hozzá, amikor Palit csaknem elbalmozta szeretetreméltóságával előttem.

Én megszerettem őt, mert életre való, élénk természetű, s jó lelkű — fiatal embert ismertem benne. Tisztelt mindkettőnket, Palihoz való viselete meg épen nagyon előzékeny és nyájas volt.

Pali kerülte őt, a mit épen nem tudtam érteni, s úgy vélekedett felőle, hogy ez az ember azért időzik itt, mert Ella — tetszik neki, jó partiét lát benne, s számításból még meg is kérheti. Én barátomat meggyőződtetni iparkodtam arról, hogy Fekete, csak teendői miatt időzik oly soká s nem láttam Horthyékboz való bizalmas viszonyában mást, mint a régi ismerős természetes helyzetét; de mind hiába, Pali nem akart hinni.

Kezdtem a dolgot nem érteni, Pali féltékeuykedik, dolgait és engem jóformán elfelejt s csak Ellát őrzi, és Horthyékat elhagyva a magányt keresi.

A leány iránta csaknem feltűnően figyelmes, szülei tisztelik őt, társadalmi állása szép, jövője biztató, egy szó s ón nem